Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-06-03 / 44. szám
X. évfolyam, xjpf* Szatmár, 1906. junius 3. Vasárnap. ————--------------------------------------------------------------------------------------------------------44 . szám. f f FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. MEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐ! EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉBETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. F.gyes szám ára 10 fillér. Pünköst ünnepén. j Mikor már a kétkedő Tamás is, a sebhelyekbe illesztve kezeit, saját érzéke s önnön szemei által meggyőződött arról, hogy igazán föltámadott, — Krisztus még negyven napig járt, kelt és tanított a földön s ekkor búcsút j vett tanítványaitól az Olajfák hegyén. Itt történt meg ama szép jelenet, melyhez hasonlóról addig csak a rege beszélt, a csodás monda szólt: — Jézus Krisztusban megistenült az ember: menybe mcnt\ Gyönyörű példa arra, hogy aki a kisértetek közt megáll, elve és meggyőződése mellett mind a halálig megmarad: megkoronáz- tatik dicsőséggel s felemeltetik azon magasztos lelkekhez, kik, mint szentek, az Istenhez legközelebb állanak. Nagy küzdelmek, nagy szenvedések, nagy eszmék nem maradhatnak jutalmatlanul s nagy következmények nélkül! A föllámadás örömünnepe a földieké, a menybemenetel a menyország polgárainak ünnepe. De bár a nagy király fölszállt a földről a boldogok hazájába, ne higyjétek, hogy örökre szakitolt a föld lakóival! Elvégezte dolgát ide lent, — tehát fölment királyi székébe ülni, hogy aki a békesség örök tanácsánál, a váltság titkában főeszköz volt, mint a halál felelt győzedelmes bajnok, szószóLapvezér: Dr. KELEMEN SAMU. országgyűlési képviselő. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Felelős szerkesztő: Dr. Komárnrny Zoltán. lója legyen Isten előtt az emberiségnek. Mint könyörgő főpap folytatja működését a föld lakóinak érdekében, hogy örökségében s nyert dicsőségében azok is részesüljenek akkor, midőn e világban való sátorozásuk véget ért. Helyet szerez nekünk az égben, s örök életre visz! Megdicsőitése után tiz napra, Ígéretéhez híven, elküldte szent lelkét sebesen zugó szél és villámlás között s az a tanítványok felett kettős tüzes nyelvek alakjában megállóit és fülökbe zengett egy szózatot, amelyre azok csodás lényekké alakultak át; erejök és tehetségük emberfeletti lön; beszéltek a népek minden nemzetségének nyelvén úgy, hogy beszédük »mint valamely tüzes nyelv hatott keresztül mindazokon, kik jelen valának s hallotta minden nemzetbeli a saját nyelvén beszélni őket s mindnyájan álmélkodának vala, aztán három ezer lélek fölvette a keresztyén vallást.« Ez történt az első pünköst napján. Ennek emlékét azóta mindig megünnepli a keresztyén világ. A rózsa ünnepe újra megérkezett! Elmegyünk a templomokba s ajkainkról száll az ének: a veni sancte — az alleluja! E szép ünnepet most nem zavarják borús fellegek. Lelkűnkben nyugalom, és boldogító remény honol. A nagy küzdelem, a sok szenvedés nem volt hiába, Isten a megérdemelt jutalmat nem tagadja meg. Az első keresztyén egyház hívei is sokat küzdöttek és szenvedtek-------Teleíon-szám 80. ÜU iHjgnnemO dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzEtsndék. hitelveikért, de meg nem törhette őket semmi erőhatalom; a szent eszme ereje és varázsa lelkesité őket. S a keresztyén egyház győzedelmeskedett! A magyar nemzet is végigjárta a nagy eszmékért a szenvedések kálváriáját, kitartott és meg nem tört: az eszmék megvalósulása kell hogy legyen jutalma! n. Mágnások, mint nagyiparosok. Irta: Lengyel Zoltán. Eddig hiába agitáltunk az ipar érdekében : nem volt sok foganatja. Most már agitálni se kell: olyan lázban van mindenki. A magyar — akár abszolutizmusban, akár alkotmányosság mellett él — mindig egyforma. Most ennek van a divatja, hát ezt csinálja. És keletkezett is már annyi védegylet, iparpártoló szövetség, hogy se szeri, se száma. Mindezek megválasztottak egy csomó embert tisztikarnak és az egyletek egy része be is szedi a tagsági dijat és el is költi. Csak úgy, mint régen. Minden eszme arra való volt, hogy annak alapján létesüljön valami csak azért, hogy abból megéljen valaki. Nem akarom azonban ezek fontosságát kicsinyelni ezzel. Iparpártolás is kell. Csakhogy ez mégis csak egy kis része a dolognak. Mert j a fő, hogy csináljuk meg azt is, amit olyan ; nagyon akarunk pártolni. Ámde ki csinálja meg? Összetett kézzel nézzük és azt mondjuk: jön rá valami bolond német, majd az megcsinálja. És szentül meg U R C A, A. természetből. Erdei kép. Alig van gyönyörűbb látvány, mint lombozatba rejtve egy őzcsalád etetését nézni. Sárga boglárral s halványpiros kakukvirágokkal himzett erdei rét, beszorítva széles ágú bükkök közé. melynek törzsei derékig érő jávor, vadcseresznye s mogyoróbokrok között vesznek el; mély, susogó árnyék az egyik oldalon, úgy hogy itt a kakuk szava a napot nyugalomba szenderitő estharangol látszik képviselni, — s a túlsó oldalon a napnak egy zöld, kövér mosolya a stiglicz, ezen madárharlekin minden tollát az ezüstszakálu bogácson vagy a fenyőlevelek között tisztán tünteti elő, s mind ezek tetejében a mély kék mennyezet könnyen oda lehelt fellegekkel átszőve: ez a diszit- míny. Csendesen heverészűnk a sűrűben, vad csombord- szőnyeg szélén. Álmodozunk, mert sokkal édesebb az idő. sem hogy gondolkozhatnánk: — ekkor, a sugó- lyuk éles osöngettyüje helyett, sajátságos füttyentés, az erdő egy természeti hangja hallszik. Az apró ágazat recseg, a levelek zugnak s a bokrok közűi egy koronás fő bukik elő, fénylő nyugtalan szemeivel az ellenoldal rétéit, s virányait kémlelve. Visszafojtott lélekzettel lestük. Ekkor a him, tarkójára hátravágott szarvakkal, széles ivszökéssel ugrik át az árkon, még egyszer de bátran és szabadon körülnéz — ismét az elébbi füttyentés hallszik, s azon pillanatban az árok szélén terem ama két mozgó csillag, mit tulnan a levelek között láttunk csillámlani. A tarka kis gide rettegi a szökést, megkísérti az árokba lemászni s félénken méregeti a mélységet. De az apa hátranéz, a k's állat neki bátorodik, egyet ugrik, hosszan elnyúlva a légben és — térden csúszik a virágok közé. Jajgat; anyja átröpül az akadályon s egy pillanat alatt fia mellett terem. Egymást keresik pillanataik, az őzfi felugrik játszilag és kíváncsian szökdécsel az öregek körül. Meg meg szaglálja a fűszálakat, megkóstol egy sóskalevelet is, de az eledel még nem igen ízlik neki. Bájos látvány, midőn egy vadrózsát szakit le s a virág leveleket egyenkint engedi orráról a szél által el- fuvatni. De szüleit enni látva, megjön étvágya. Ekkor térdre hull anyja alá s szopik. Ez hátraforditja fejét és simára nyalja a kis állat szőrét. A bak nézi. — Elragadtatásunkat vissza nem fojthatjuk s fölkelünk, hogy a fű által elfedett csoportozatot egészen láthassuk. — De idegen a nesz, az állatok füleiket hegyegyezik, a bak haragosan rúgja a földet, a füttyentés ismét hallszik, a békés csoportozat felbomlik, az ünő sebesen a sűrűbe üget vissza, a gide utána csörtet, s a him, mely e villámgyors eltűnés után egyet hor- kantva még egyszer visszapillant, fedezi a visszavonulást. — Mindez oly könnyed, kecses módon megy véghez, annyi kellem és erő van minden szökésben, hogy nem győzzük bámulni. — Oh az állatvilágnak is megvannak örömei, csendes ünnepei, s ki ezeken nem volt soha jelen, oly élvezetet s látványt nélkülöz, mit nem pótolhat semmi. Hézag van a természet iránti fogékonyságában. Ajfecske, mely ablakunk párkányára ül s mialatt mi a nyitott ablaknál állunk dalát elcsevegi,ösztönszerüleg győzi le félénkségét, hogy viseletűnkből ki tudja, vájjon megengedjük-e, hogy fész-i két házunk falára ragassza? a csalogány, melynek fészke felé hajiunk, szép koromfekete szemeivel oly félénken és kérőleg néz reánk s oly türelmesen vesztegel övéi között, hogy megérthetjük néma könyörgését s kicsinyeinek későbbi édeskedves dalai iránti biztatását — Azonban ki fog az állatokkal törődni, — az állatok »nemtelenek!. Indián rege a tavaszról. Az éjszaki népek képzeletét egy tárgy sem fog- lalkodtatá annyira, mint a búcsúzó tél harca a közelgő tavasszal. Az odsibväk is, egy indián törzs a Felső-tó partján Éjszakamerikában, bírnak egy regét, mely e tárgyat oly finomul adja elő, hogy az u. n. nyers vadak érzelmi állapotáról egész más fogalmakat ébreszt bennünk, mint elbizottságában eddig egész Európa hivé. Ítéljen az olvasó : »Magánosán ült egy öreg ember kunyhójában mely jéggel boritott folyó partján állott. A tél vége felé járt, a tűz csaknem elhamvadt s az öreg igen elhagyottnak látszott. — Haja ősz volt s tagjai reszkettek. így élt egyik napról a másikra el- vonultan s nem hallott egyebet a zugó viharnál, mely hópelyhekkel boritá a vidéket. Egy nap, midőn a tűz már csaknem egészen elenyészett, egy szép ifjú jelent meg a kunyhó előtt. Orcái teljesek s életerőtől duzzadok valanak, szeme ragyogott, ajka mosolygott. Gyorsak és könnyűek voltak léptei. Homlokát lágy iüből font füzér övezte kezében bokréta volt. Blső Magyar Részvény-Serfőzde Kőbánya rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos elárusitás Szatmár és vidéke részére Dupla Qoliát jtóaláta-Sőr SZENTFETSRT M. Csemege és fűszer kereskedőnél,
