Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-05-27 / 42. szám
Szatmár, 1906 .május 27. S Z A T M Á R-N É M E T I. 2-ik oldal. tatnék stb. a szükséges intézkedések föntar- tatnak. Szemmel látható már most, hogy amig mi viszonyunkat Ausztriával akként rendeztük, hogy csak az akkori tényleges állapotot tartottuk fenn, a vámszövetség jogi alakulata nélkül, addig az osztrák rendelet a köztünk fennálló viszonyt (Verháltniss), tehát a vámszövetség jogi alakulatát is meghosszabbítja és kijelenti, hogy ha ezen viszony tekintetében oly állapot következnék be, amely azt fenn nem tartaná, ezzel a reciprocitás volna megsértve. Ebből a különbségből táplálkozik most az osztrák fölfogás, vitatván, hogy a szövetség formáján való bármilyen változtatás is a viszonosságnak megsértése. Megemlítésre méltó, hogy amikor a képviselőház a Széli-féle törvényjavaslatot tárgyalta, a függetlenségi párt részéről Barta Ödön követelte, hogy a miniszterelnök mutassa be az Ausztriában kibocsátandó német szövegű rendeletet, mert összes közös vonatkozású törvényeink, élükön a 67-es kiegyezési törvénynyel, Ausztriában akként vannak szövegezve, hogy a magyar szövegtől eltérve, az osztrák csalafintaságnak tág teret engednek. Dacára ennek a nem éppen szerencsés eltérésnek a magyar és az osztrák szöveg között, az osztrák okfejtésben a jóhiszeműségnek még csak árnyéka is hiányzik. Állapítsuk meg mindenekelőtt, hogy az osztrák kormány a dolog természete szerint ismerte a magyar törvényt még benyújtása előtt. Ennek a törvénynek 1. §-a előtt pedig egy részletes magyarázó kijelentés van, mely minden kétséget eloszlat az iránt, hogy mi az önálló vámterület jogi állapotában vagyunk és csak a tényleges viszonyokat tartjuk fenn. Már eddig sem volt tehát közös vámterületünk. A Széli- féle törvény szerint világos, hogy lényegileg önálló vámterületünk volt Ausztriával, közös tarifa mellett. Ha pedig a külföldi államok eddig elegendőnek tartották azt, hogy mi a vámszövetséget Ausztriával csak akartuk megújítani és nem tekintették ezeket az állapotokat olyanoknak, melyek a legtöbb kedvezményezettség záradékát érintenék: akkor külföldi bonyodalmaktól nincs mit tartanunk most sem, amikor formai fejlesztésében tovább akarunk menni. De önként következik, hogy nem sérthetjük meg az Ausztriával való viszonosságot sem, mert a viszonosság már az 1899. évi XXX-ik törvénycikk megalkotásánál is csak az anyagi rendelkezéseknek azonosságán alapult. Ragaszkodunk tehát jogaink továbbfejlesztéséhez. Nem csinálunk titkot belőle, hogy ez az ut a teljes, tehát az anyagi gazdasági önállóság felé vezet és ezért ragaszkodunk hozzá. És ha Magyarországnak azt kellene látnia, hogy ezen a téren az első szerény lépés is akadályokba ütközik, akkor ez e fölháborodásnak olyan viharát idézné elő az országban, amelynek következései egyszerűen beláthatatlanok. Nem engedjük, hogy a mi tételes törvényből eredő jogunk, azt beledobják abba a zűrzavarba, amelyet barátságos arccal a kiegyezés revíziójának keresztelnek el. Arról beszélünk, ha beszélünk, majd máskor. De egyet előre megmondunk. Nem vagyunk és nem leszünk többé félvad törzsek, akiknek aranyáért, elefánt- csontjáért színes üveggyöngyöket adnak. Egy francia szólam azt tartja: Se soumettre, ou se démettre. Ez szabadon fordítva úgy hangzik, hogy: hajolni vagy törni. Ebben a kérdésben pedig reánk nézve az a helyzet, hogy: Se soumettre, c’est se démettre. Ha meghajlunk, annyi, mint ha megtörtünk volna. Az ipariskolák. Az állami és nagyobb magángyárakban a munkavezetők még mindig idegen elemekből kerülnek ki és a magyar iparost kevés kivétellel még mindig csak az alsóbbrendű munkák elvégzésére alkalmazzák. Németországot ipara tette nagygyá, iparát pedig az intelligens és képzett, iskolázott iparosok avatták versenyképessé az összes nyugoti államokkal. Módot kell tehát találni arra, hogy tanult iparosokat neveljünk. Ennek az elérése pedig igen könnyű feladat, mert a magyar szülők között is mutatkozik immár ama örvendetes jelenség, hogy gyermekeiket az ipariskolákba küldik. Csakhogy ipariskoláink még mindig nincsenek rendezve és szervezve. A budapesti állami felső ipariskola alig száz növendéket képes befogadni és a tanév elején olyan versengés mutatkozik a felvételért, hogy valósággal véletlen szerencse, ha oda valaki bejuthat. A vidéki nagyobb gócpontokban az állam állított fel olyan alsófoku ipariskolákat, melyek kitünően megfelelnek hivatásuknak, csakhogy ezen iskoláknak az a bajuk, hogy nem kívánják meg a növendéktől a négy középiskola elvégzését és a felvételnél nem igen válogatósak. Mindazáltal csodás eredményeket tudnak felmutatni. Ezen örvendetes jelenség annak tulajdonítandó, hogy a növendékeket mindjárt a első perctől kezdve iparosoknak tekintik, szigorúan fegyelmezik és reggel hét órától este hatig dolgoztatják. Az elméleti részre az említett alapismeretek hiánya miatt nem nagy súlyt fektetnek, de azért a másod-harmad éves fiú már kitünően rajzol, konstruál és tervez. A végzett növendékeket nemcsak idehaza, de a külföldi gyárakban is szívesen fogadják. A győri ipariskola összes végzett növendékét az ottani vaggongyárban helyezte el és az igazgatóság olyannyira megvan velük elégedve, hogy már a következő évre is lefoglalta magának a végzendők nagy részét. A növendékek legnagyobb része művezetői állást tölt be és szép keresetre tesz szert. Ugyanezen iskola megrendelésekre gyönyörű munkákat készít és többek között egy gyönyörű nagy szállodát oly fényesen berendezett ágy, asztal és a szakmába vágó egyébb ipari cikkekkel, hogy bármelyik osztrák jónevü gyár nem produkál szebbet és tökéletesebbet. Hasonló példákat tudnék felsorolni a szegedi valamint többi rokonintézetekből. Baj azonban, miként már rámutattam az, hogy ezen iskolák nem követelik meg a négy középiskola elvégzését. Pedig mily kitűnő szolgálatot tennének ezzel, hogy többet ne említsek, a még most is csonka polgári iskolának. Tudvalevő dolog, hogy a polgári iskolák jóformán egy pályára se kvalifikálnak és aki ott végzett, az rendesen félbemaradt ember lesz örök életen át. Többnyire írnokoknak csapnak fel jobb állás hiányában és a proletárok legnagyobb része csak ezek közül kerül ki. Arról szó se lehet, hogy egy négy polgári iskolai bizonyitványnyal rendelkező fiú az alsófoku ipariskolába menjen, mert szerinte szégyen olyan iskolába menni, hol nem kívánják meg a négy középiskolát. nehéz függönyöket, a kontraszra gondolt, amelyet Szentgaáli Dénesnek okvetlen észre kell vennie ... ez a gondolat elvonta minden egyébtől. . . . Kellemetlen hűvös délután következett, egy gyenge halvány árnyalat a gyorsan közelgő őszből, futott át a tájon, a nap szine egynéhány sárga levelet világított meg a még mindig dús lombu ágakon, a kőhegy szőllőtőkéi között is felcsillant egy-egy pirosló levél. A borzoló csípős szél ott nyugtalankodott az ágak között s minduntalan bezörgeiett a sarkos udvarház ablakain. Nagymama rettenetesen elfáradt, két nap óta egyebet sem tesz, mint készülődik. »Azért, hogy Szentgaáli Dénes akkora különbséget ne lásson.« Egész nap válogatott a régi poros levelű szakácskönyvek között, melyek ir.ég a »boldogult menyéről« maradtak — ki van merülve, még az esteli sem kellett, csakhogy pihenésre került már egyszer. De vájjon Irmácska lefeküdt-e már? Felemelkedik kissé, hallgatódzik egy pillanatig, azután átszól a mellékszobába. — Alszol Irmácska ? — Mindjárt nagymama. — Megnézd fiam az ajtót mégegyszer, aztán feküdj le. Irmácska megnézi ugyan az ajtót, de nem fekszik, odamegy a nyitott ablakhoz s kinéz a nesztelen vidékre, melyet teljes sötétbe burkolt az est. Túl a hegyoldalon fehéres apró házikók derengnek át a homályon, egy-egy mécsfény is felcsillan, de csak oly parányi, mint egy hirtelenében felszálló szikra, vagy a levegőben repdeső fénybogár ! . . . Fejét oda támasztja az ablakhoz, — de hirtelenében felkapja — s mélyen kihajol. Tompa, de szabályos kopogás veri fel az est csendjét, pillanatnyi hallgatás, aztán ismétlődik, megzördülnek az apró szélbokrok, lent a kertben egy csoport megriasztott, felvert madár röppen fel, a magasba néző sugár jegenyék közt egy óvatosan lépkedő lovas egyenes tartású alakja tűnik fel. A kis leány dideregve rázkódik össze, megszédül, aztán valamely csodálatos elszántságot mutat az arca ! Reszketve nyitja fel az ajtót — előbb az egyiket, majd a másikat, — nagymama szobája előtt megáll egy kicsit, — tétovázva — azután nem hall semmit, mintha mélységes mély álomban pihenne az egész nagy épület, hallgató szobáival, szellős folyosóival együtt. Pár perc múlva már megcsapja az édes rezeda illat lent a kertben, reá hintik fényüket barna fürtös kis fejére — a csillagok. Siet — a messze hangzó kopogás után, mintha valamely kimondhatatlan forrongó vágy üldözné előre, mindig előre lankadatlanul . . . Pillanatra megáll — s ösztönszerü félelemmel néz körül, a ház már jó messze elmaradt, a sötét, ablakok kibámulnak az éjszakába, a hosszú jegenyesor úgy néz ki, mint egy sötétben húzódó fal. A dobogás mindinkább gyengül, mig végre egészen belevész a gyorsan közelgő éjszaka csendjébe, nem hall mást, csak a malom zúgását, mely sajátsze- rü.n hangzik a mély aggodalmas csendben. Hol van ? Egyszerre nem bírja magát tájékozni, a »járt« ut elmaradt, nem ügyelte, nem vezette más, csak a lódobogás nesze, ezt követte — s most? — Kis szive hangosan megdobbant. Az a sötét bársonyos terület, mely ott van előtte futó leveleivel, harmattól csillogó bokraival a — nyiresl Megsápadva nézi s különös zugás támad fejében, mintha egyszerre, elé varázslódna minden, a mit erről a csodálatos lápról hallott. Panaszos siró hangokat vél hallani, melyek kérve zúgva támadnak a nádas bensejében s megborzantják egész lényét. Vissza akart fordulni, hogy ne lássa a messze- futó sötét nyirest, ne hallja a vészthozó hangokat, ne semmit, — de pici lába mélyen süpped a puha neszfogó talajba s körötte pár száz ölnyire terül el a zöldes iszapos, gyilkos — ingovány . .. .........Nagymama már harmadszor szól be a kis leá nyhoz. — Alszol-e már Irmácska ? . .. Alszik az már régen .. . Szarvas Mariska. a Urak és hölgyek Mindenkinek saját érdekében van mielőtt gyapjúszövet szükségletét megszerezné a WIISZ GYULA Szatmár Deák-tér 21. divatáru-házát megtekinteni. Női kosztümök nagy választékban hazai és angol gyapjúszövet Nevezett cég e szakmába vágó cikkekkel a legmesszebbmenő igényeknek is megfelel és bármely fővárosi kereskedővel is versenyképes Martin Sons & C L T D. angol gyapjúszövet gyárosoknak egyedüli raktára.
