Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-05-20 / 40. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU. országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Komáromy Zultán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-----—:....-= Telefon-szám 80. . Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Felső kereskedelmi iskola városunkban. Elismert tény, hogy városunk a;c utóbbi időben úgy a kulturális, mint a gazdasági fej­lődés terén számot tevő haladást tett. Ez nagy­részt annak köszönhető, hogy városunk fekvé­sénél fogva is a nagy környék kulturális és gazdasági góczponlja. Szatmárnémeti napról- napra újabb közlekedési összeköttetéseket nyer, s folyton-folyvást látjuk a jeleit annak, hogy többnyire innen indulnak ki s ide vezetnek vissza a szálai a környék életében felmerülő kulturális és gazdasági mozgalmaknak is. Városunk fejlődésének további növelése mindnyájunk első rendű feladata. Nem kétel­kedünk tehál, hogy az általunk most fölvetendő eszmét, hogy létesítsünk városunkban felső keres­kedelmi iskolát, úgy az intéző körök, mint ál­talában városunk közönsége örömmel fogadják és annak megvalósítását melegen óhajtják. Szatmárnémeti teljesen jogosult arra, hogy hogy benne egy felső kereskedelmi iskola föl- állittassék; mert hiszen a nagy környék kul­turális és gazdasági éleiében vezérszerepet visz. Immár az ország gazdasági jólétének eme­lése nagyjelentőségű politikai feladatot képez. Főleg a hazai kereskedelem fellendítése az, amitől az ország anyagi megerősödése és va­gyoni meggazdagodása első sorban várható. Nem közönbös tehát ebből a szempontból sem az, hogy a kereskedelmi téren minél több hivatott s kellő előtanulmányokkal biró egyén működjék, aki rátermettségénél és tudásánál fogva kijelölt munkakörében dolgozzék a hazai kereskedelem föivirágoztatására. Nagyon sok szülő látja már azt, hogy a kereskedelmi pálya gyermekeinek boldogulását jobban biztosítja, mint sok más életpálya. Ezért gyermekeiket I szívesen adják a kereskedelmi pályára és arra j igyekeznek, hogy a gyermekek minél nagyobb szaktudást nyerjenek, — ami természetes is, hiszen jó szakember csak az lehet, aki úgy a bel- mint a külföldi kereskedelem minden ága­zatát alaposan ismeri s a kereskedelem körébe tartozó dolgokkal teljesen tisztában van. Szal- márról és környékéről számos szülő nevelteti gyermekét a felsőbb kereskedelmi pályára s miután sem itt, sem a közeli vidéken felső kereskedelmi iskola nincs, kénytelen más, tá­voli vidéki városba vagy a fővárosba küldeni. A középiskolák értesítőinek statisztikái bizo­nyítják, hogy mily jelentős számban lépnek át a tanulók a felső kereskedelmi iskolákba. De más részt sok szülő nem bírja viselni a messze távolban, a fővárosban való iskoláztatás költsé­gét, ezért gyermekét a gimnáziumi osztályokon végig járatja s annak elvégzése után megakad az itju, mert nem tudja, melyik pályára lépjen, túl lévén terhelve az életpályák. Mig ha váro­sunkban felső kereskedelmi iskola állana fönn, a szülők még nagyobb számmal küldenék felső kereskedelmi iskolába gyermekeiket, mint eddig. Tehát mindenesetre lennének annyian az ifjak, akiknek számáért magáért érdemes ez iskolát létesíteni. A felső kereskedelmi iskolának városunk­ban való felállításával városunknak kulturális jelentősége, és forgalma is növekednék, de meg a helyben lakó és környékbeli szülék nagy örömére szolgálna, ha egyrészt a gyer­mekeket nem kellene messze idegenbe küldeni továbbképzés céljából; másrészt egész könnyen képeztethetnék felső kereskedelmi pályára. Mondhatjuk, tehát, hogy közszükséget is ké­pez eziskola létesítése. Miután ismételten hangoztatjuk, hogy egy felső kereskedelmi iskolának felállítása váro­sunkban minden tekintetben hasznos és szűk­T A R C A. A nyír es. — Elbeszélés. — . . . Nagymama még mindig beszél, közbe-közbe felnéz Irmácskára, vájjon megügyeli-e a szavait!? ... Jól emlékszem még a (ágas nagy udvarra, a kertre, melyben a messze vidéken a leghíresebb rózsák virultak, pedig régen jártam ott! A bejáratot magas nyárfák őrzik, az egész elő- udvar tele terebélyes árnyas tobolyákkal, ezüst kőri­sekkel, hát még a kastély ! Ne képzeld ám olyannak Irmácska, mint a mos­tani filigrámszerü épületekei, melyek egy valamire való viharnak sem képesek ellentállani, hanem gon­dolj, egy tömör kőépületet, régies, mohos tornyokkal, kiugró erkélyekkel, nagy szobákkal. Faburkolat a falakon, nem ám holmi divatos mázolás, melyhez alig ér az ember, már hulladoz; nem, nem! Azután az a sok-sok festmény! No! azt szóval lehetetlen elmondani fiam. A Szentgaáliak urak voltak mindig, urak. Megboldogult nagyapáddal, aki valami sigorság- ban állott velők, sokszor megfordultam a kastélyuk­ban, Szentgaáli Déneséknél, még akkor a fiú csöpp gyermek volt, de már háromféle dajkaleány forgoló­dott körülötte, bizony Irmácska remélni sem mertem volna én akkor — nem én fiam ! Irmácska megfordítja a kezében tartott hímzett asztalfutót, egy csipetnyi rózsaszín árnyalat futja be a finom barna ovál arcot, azután nagy buzgalommal igyekszik egy szál aranysárga fonalat a tü fokába huzni . . . Lassan megy — nagyon lassan, mintha remegne kissé a piciny vértelen kéz, nagymama türelmet­lenkedik ! — Ne bajlódj vele ! Nem is tudom, minek gon­dolják ki ezeket a szemrontó haszontalanságokat, a mik nékül bizony igen könnyen megélhet az ember, fogadni mernék fiam, hogy felét sem tudod már an­nak, a mit én dél óta beszélek! Hol is hagytam? Hogy nagyapád rokonságot tartott Szentgaáli Dénessel . . . Lódobogás nesze vetődött be a nyitott ablakon, a k&zalos kertek véginél feltűnik egy ifjú lovas alakja, a mint apró, mindinkább lassuló léptekkel közeleg, a két sor apró levelű akáccal szegélyezett utón. Nagymama kedvetlenül fordítja el fejét. — Ezt is most hozza az ördög! Irmácska végre behúzta a fonalat, megnézi nagy­mamát lila zománczu szemeivel, azután egy cseppet — mosolyog 1 — Az ispán ! — Az az 1 Ugyan ne nézd ! Ki nem álhatom 1 Nagyobb urat játszik, mint az — apád ! Hogy ki van öltözve most is! Három inggallért tesz egy hétre, s ugyanannyi nyakkendőt. . . . Pár perc múlva kezet csókol a karcsú fiatal ember a neinzetes asszonynak, meghajol kicsit a leány előtt, miközben kezében tartja sárga szalma kalapját, melyen egész bokrétában díszeleg a kék búza virág, lila gyopár és arenysárga kalász. — Alighanem esőt kapunk! A nemzetes asszony nem fogadja örömmel ezt a jövendölést, aggodalmasan tekint ki a kertbe, a hol csakugyan olyan álmos, piros bágyadtság ül meg meg mindent, oly mély a csend és fullasztó a meleg, mint a nyári vihart megelőző órákban szokott. — Alighanem 1 — Behordták már a búzát ? — Dehogy kérem. — No — ha az eső künn veri . . . A fiatal ember leteszi a kezében tartott kalapot, s az ablakhoz lép. — Nem árt az eső ! Vigasztalja a nemzetes asz- szonyt, minden kiszáradt, most jövök a nyires felől, alig van ott lábnyi viz kérem a patakban, a rét meg éppen száraz. Kerülöm a molnárt örökös panaszával. Irmácska felemelkedik ... az a finom rózsaszínű árnyalat eltűnt szép kis arcáról. Pár perc múlva erősen kitört a vihar, véget nem érő szürke csikókban csörgött az eső, sűrűn, mint hogyha összefüggött volna egyik csepp a másikkal. Verese3 sárga fényű villám lobban fel mindun- lalán, erős dörgéstől követve és sajátszerüen világítja be a vidéket, hajlongó fáival, zöld begyeivel együtt. Irmácska oda húzódik a magashátu díván szög­letébe, lehunyja minden dörgésnél szemeit, olyan csepp, igy majdnem etherikus kis a.ak, a mint összekuporo­dik világos nyári öltönyében. Nagymama nincs már a szobában, künn a nagy kőkockákkal kirakott tornácon hallik a hangja, a hogy a cselédeknek rendeleteket osztogat. Urak és hölgyek! Női kosztümök nagy választékban Mindenkinek saját érdekében van mielőtt gyapjúszövet szükségletét megszerezné a WEI3Z GYULA Szatmár Deák-tér 21. divatáru-házát hazai és angol gyapjúszövet megtekinteni. Nevezett cég e szakmába vágó cikkekkel a legmesszebbmenő igényeknek is megfelel és bármely fővárosi kereskedővel is versenyképes. Martin Sons & C L T D. angol gyapjúszövet gyárosoknak egyedüli raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents