Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-05-09 / 37. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ___5----------- ------- ------------------------------—_____________________ EL ŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU. országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Komárom:' Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —------------Telefon-szám fin ---------------Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Egy nagy feladat. Az újabb alkotmányos korszak helyreállítása óta most először áll a király függetlenségi többséggel szemben és ha még szokatlan nekünk is ez az uj helyzet, mennyire szokatlan lehet ez az uralkodóra, aki egyedül a hatvanhétben látta eddig koronájának, dinasztiájának és monarchiájának nyugalmát és biztos jövőjét, mig a negyvennyolcban a bomlasztó politika érvényesülését látta. Bizonyos tehát, hogy az udvar nem minden aggodalom nélkül fogadja a függetlenségi párt megnövekedését és abszolút többségre jutásában kétségtelenül veszedelmet lát a dinasztiára és a monarchiára egyaránt. Veszedelmet látott a függetlenségi pártban eddig is és mert még semmi sem történt, ami őt ennek az ellenkezőjéről tudta volna meggyőzni, csak természetes, hogy ma, amikor ez a part korlátlan úrrá lett az országgyűlésen, még inkább igy gondolkozik. Ez a körülmény megnehezíti a kormány helyzetét és meggyarapithatja kötelességeit. Megnehezíti helyzetét, mert az udvarnál nem találja meg azt a feltétlen bizalmat, amelyre minden kormánynak szüksége van, ha lefelé erőssé akarja tenni állását. Különösen szüksége van pedig ennek a kormánynak, amely a közös intézményeket érintő számtalan olyan kérdéssel fog foglalkozni, amelyek az úgynevezett »kényes kérdések« közé tartoztak mindig, és lefelé és felfelé egyaránt áthághatatlan akadályokat gördítettek a kormányok szekere elé. És mert ennek a kormánynak, amelyet a nemzeti küzdelem juttatott hatalomhoz, ezekben a »kényes kérdésekben«, lehetetlen azokat a válaszokat adnia, amelyeket a régi kormányokkal szemben feltétlenül elitéit. A mai kormánynak tehát számtalan ilyen kérdésben kell az uralkodót a nemzeti felfogás felé hajlítani és ez ma talán nehezebb vállalkozás, mint volt ezelőtt. Mert & bizalmatlanság természetszerűleg tovább él az udvarban és az uj kormány kötelessége lesz e tekintetben is helyrehozni azt a sok és végzetes mulasztást, amelyet a régi kormányok elkövettek. Ha az uralkodó és az udvar a negyvennyolcban a forradalmat, a szeparációt látta és látja, abban első sorban és leginkább a régi kormányok a hibások, amelyek nemhogy gyöngítették, de mert érdekük és taktikájuk igy kívánta, egyenesen megerősítették az udvart ebben a tévhitében. Ma a függetlenségi többség támogatásával élő kormánynak ennek az ellenkezőjét kell demonstrálnia az uralkodó előtt és a függetlenségi törekvésekkel szemben régtől fogva táplált ellenszenv fokozatos megszüntetéséval arról kell meggyőznie az uralkodót, hogy a negyvennyolc és a hatvenhét csak taktikai különbséget jelent. Mert hisz azt a célt, amelyet a függetlenségiek eddig a negyvennyolc alapián a kisebbségek természetének megfelelően radikálisan óhajtottak elérni, a hatvanhetesek sem perhorreszkálták soha, és mert Magyarország állami függetlenségének intézményes biztosítása, nemzeti különállásának a kormányzat szellemében való feltüntetése pedig nemcsak hogy nem akadálya, de sőt ellenkezőleg, érdeke a dinasztiának is, ennélfogva nincs semmi ok arra, hogy a számbelileg megnövekedett, de'.'céljaiban veszélyesebbé nem vált függetlenségi párt abszolút többségre jutásában az udvar újabb veszedelmet és ebben újabb bizalmatlanságra való okot lásson. Ellenkezőleg, örvendenie kell, mert a kormányzati hatalom birtokbavétele minden radikális kisebbséget megszelidithet és olyan szituációkkal barátkoztat meg, amilyenekre ellenzéki korában nem is gondolhatott. Negyvennyolcasok, akik delegációban üléseznek, újoncokat és közös költségeket adnak, bizonyára kevésbbé veszedelmesek, mint az olyanok, akik a delegációról soha tudni sem akartak és újoncot és pénzt a közös hadsereg számára soha meg nem szavaztak. A hatalom, mint mindenütt, nálunk is letompitja az elenzéki követelések éleit és amennyiben ez a szélső ellemek szemében veszedelem, ugyanígy előny a mérsékeltek előtt, mert lehetőséget teremt arra, högy a közkormányzat két szélsőséges tényezője: az uralkodó és a negyvennyolcas többség közelebb jusson egymáshoz, sőt esetleg egybe is forrjon. A nemzet számára előny az a függetlensépi párt, amely megtudta szerezni az uralkodó rokon- szenvét és az uralkodóra nézve előny az olyan függetlenségi párt, amely céljainak elérésében a létező törvényes alapra helyezkedik. Ezt a köTAR C Vándor-uton. Még susog a csermely habja, Illatos völgy hűs ölén, És a szellő átsuhanva Búcsú szókkal száll felém. Fenn a dombon zakatolva Zúgva jár a kis malom, És pöröl rám: mért hagyom el f Hallgatom, csak hallgatom .. . Érdő árnyán a kakuk szól; Mit jövenvőlsz jós-madár: Ott a távol idegenben Jó- vagy balszerencse vár . . ? Rengő ágak árnyán járok, Fű, virág s lomb harmatos, Mint egy édes arc, a melyet Két szem égő könye mos. Két szem fájó pillantása Kisér vándor-utamon, Óh, csak az fáj, csak a válás. Annak sebe fáj nagyon! Lesz-e balzsam-ir reája? A vagy mindig felszakad . . ? Azt tudom csak, hogy e sebbel Járom vándor-utamat! O. V. 2 Két mese. Az apját megölte a pálinka. Az édes anyja a múlt években pusztult el járványban. Nem volt senkije . . . Lett a »falu árvája.« A szolgabiró kiadta a rendeletet, hogy tartsa a falu. Ha nagyobb lett volna s bírja a munkát, lehet, hogy a Felszegre került volna valami nagy gazdához, igy azonban csak az Alszegre jutott, ott is csak az özvegy Töncsöknéhez. ügy gondolta a helység elöljárósága, hogy ha már Töncsöknének nincsen egyebe a kis taksás telkénél, meg a kis kunyhójánál, aztán sem vármegye, sem helység dolgát nem teljesiti, meg talán az sincsen jó szerint, amit egyék : hát tartsa a gyereket. így került a kis Juliska az alszeg végére a kis nádas kunyhóba. A helycserével minden úgy maradt, ahogy volt. Itt is, mint otthon, őrizte a libákat az Ér-parton. Egyformán éhezett otthon is, itt is. Hanem itt több verést kapott, mert talán Töncsöknének több ideje volt reá, még az is lehet, hogy rendeletbe kapta, hogy a gyereket jól nevelje. Hanem hát az ilyen szegény gyereknek nem árt a verés meg az éhezés, úgy nőtt, mintha húzták volna s mikor betöltötte a tiz esztendőt, bizony már nagy haszonra volt a háznál. Soha egyetlen liba el nem veszett a keze elől, pedig az egész faluban ő volt az első, aki kihajtotta a kis sárga nyájat s utolsó, aki beterelte a lápról. Aztán rendbe tartotta a ház környékét. Sepregetett, vizet hozott s bizony mindig késő este volt, amikor libuskái mellé a piszkos szalmára lefeküdt, Hanem Töncsőkné asszonynak volt ám magához való esze. Gondolta magában, hogy ha már eddig tartotta a gyereket, most már csak nem bolond, hogy kiadja a keze alól, amikor már dolgozni is kezd. Ha dicsérni találja: valamelyik nagy gazda bizonyosan elveszi. Nemcsak hogy nem dicsérte, de folyton szidta, ütötte, verte, hogy lássák a szomszédok: milyen átkozott rossz gyerek lett a Juliskából, Szegény gyermek el nem tudta gondolni az ő parányi eszecskéjével, hogy miért verik őt folytonosan. Utoljára is megnyugodott benne, hogy ennek igy kell lenni s csak őrizte tovább ^hűségesen az ő kis li- buskáit. Egy forró nyári délután, mig a libák a vizparti magas fűben hüsöltek, ő maga a füzek alá indult, ahol sok kis társnője üldögélt s áhítattal hallgatta a S zagtalan, ♦♦♦♦♦♦ gyorsan száradó és tartós fényű NEUMANN GYUIxA kizárólagos festékkereskedében szerezhető be: ♦♦♦♦♦♦♦♦ SZATMÁR, Kazincy-utca 8. sz.
