Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-05-02 / 35. szám

2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. május 2. litikai csókot pedig általad kaptam, kedves ba­rátom, a múlt év január 26-án, Szatmár város megbízó levelének átvételénél. És ha nem ad­tad, — hogy őszinte legyek, — hát vettem tő­led ezt a csókot. Te négy kötelességet soroltál fel a képviselő kötelessége gyanánt: Eszet, szivet, akaratot, munkát. Én hozzáteszek egy ötödiket: a becsületet. Becsülettel kell végez­nünk kötelességünket, mert ez biztosítja lelkűnk­nek nyugalmát s egyedül ez biztosítja a meg­becsülést azok részéről is, akik talán politikai ellenfeleink voltak a múltban s akiket politikai barátokká kell tennünk a jövőben. Senki nem ismeri jobban gyarlóságaimat, mint én magam; aki szigorú bírája vagyok cselekedeteimnek. De azt bízvást állíthatom, hogy a szeretetnek ab­ban a tisztitó tüzében, amely mindenfelől kö­rülvesz, igyekszem kiégetni lelkemből minden gyarlóságot. Jól tudom, hogy a mai egyhangú választás jórészben a mai politikai alakulásnak tulajdonítható; de annyit talán hivalkodás nél­kül mondhatok, hogy némi kicsiny része abban az én csekélységemnek is van; mert hisz, ha nem igyekeztem volna teljesíteni kötelességei­met minden irányban, polgártársaim ily biza­lomra méltónak nem találtak volna. Az Isten áldjon meg! A beszéd a jelen voltakra mély hatást gyakorolt. Jelezzük végül, hogy a csendőrség és a katonaság a rend fenntartására kivonult, azonban az egész nap folyamán semminemű rendzava­rás nem történt. * A választási aktus befejeztével a képviselő | számos tisztelőjét és barátját vendégül látta házánál, ahol a nap folyamán mintegy négy­százan fordultak meg. * Dr. KeUmen Samu életrajzi adatai a következők: Kelemen Samu Nagyváradon, 1862. október 23-án született s miután középiskoláit szülővárosában, a jogot pedig a budapesti egyetemen elvégezte, 1886- ban Szatmáron telepedett meg, mint gyakorló ügyvéd. Élénk részt vett Szatmár törvényhatósági és társa­dalmi életében, tagja a törvényhatósági bizottságnak, éveken át igazgatója volt a szatmári kereskedelmi és iparbanknak, majd pedig ez állást az intézet ügyészi állásával cserélte fel. Pár év előtt országszerte nagy feltűnést keltett a testvérgyilkos Pap Béla ügyében való védőügyvédi szereplése s a végtárgyaláson mon­dott beszéde a Zöldi-féle »Magyar perbeszédek« gyűj­teményében is megjelent. Jogi dolgokon kívül elősze­retettel foglalkozik közgazdasági tanulmányokkal is. A múlt évi általános választások alkalmával Szatmár városának mandátumát függetlenségi és 48-as párti programm alapján Hieronymi Károly volt keres­kedelemügyi miniszterrel szemben nyerte el. Az or­szágos függetlenségi pártnak ő volt az egyik jegyzője. HIRE K. — Lapunk a keddi, május elsői munkasziinet következtében jelent meg ma, csütörtökön. — Személyi hir. Dr. Kelemen Samu, városunk országgyűlési képviselője kedden reggel Budapestre utazott, Kreutzer Lipót V. kerületi függetlenségi jelölt támogatására. — Dr. Vázsonyi Vilmos, a Polgár főszerkesztője és a demokraták vezére hétfőn este Nagyszőlősről városunkba érkezett s innen kedden reggel a fővárosba utazott. — Dr. Kelemen Samu üdvözlése. Kelemen Samu, képviselővé történt megválasztatása al­kalmából a következő táviratot kapta Buda­pestről : Egyhangú megválasztatásához szívből gra­tulálnak a szalmán egyetemi hallgatók. — Plébánosi kinevezés. Pemp Antal szatmári r. kath. püspöki helynök Rónai István kőrösmezei plé bánost Csanálosra plébánosnak nevezte ki. — Személyi hir. Bródy Sándor, a hirneves iró, rokonai látogatására kedden városunkba érkezett s itt több napot tölt, Melegen üdvö­zöljük a jeles Írót városunk falai közt. — A „Deák Kálmán“ jótékony célú asztaltársa­ság folyó év február havában feloszlott és ugyan csak még február hóban újjá alakult, mely alkalom­mal a tisztikar a következőképen választatott meg: Elnök: Dr. Dómján János ügyvéd, alelnökök Mertz István, Veszelofszky Béla, Lénáid Károly és Szabó István, titkár Gaál Zsiga, pénztárnok Horn Pál, ház­nagy Egry Lajos, jegyzők Muladi József és Somlyay Gyula, ellenőrök Szentiványi Kálmán, Unger Ármin és Grosz Adolf. Az asztaltársaságnak csak pár heti fennállása is a legjobb reményekre enged következ­tetni, mert tagjai eddig is 200-ra gyarapodtak!; hisszük, hogy a legközelebbi karácsonykor 30 árvát képes lesz meleg ruhával ellátni. — Szerenád. Az Iparos dalárda hétfőn, éjjel 12 órakor szenerádot adott képviseló'nknek, dr. Kelemen Samunak. — Esküvő. Ujfalussy Miklós huszárfőhadnagy a napokban esküdött örök hűséget néhai Gaál Jenő fregatt-kapitány leányának, Annunciátának. —_ Tanári vizsga. Berky Lajos helybeli ev. ref. főgimn. helyettes tanára a napokban letette a tanári vizsgát. — Gyászhir. Rétyi Gazda Mihály ny. kir. járás- I biró, volt országgyűlési képviselő a napokban meghalt í 61 éves knrában, a mármarosmegyei : Taracközön. Nején, lázári Nagy Leonán kívül kiterjedt rokonság gyászolja elhunytál. — Olajütö és gőzmalom. Sepsy Endre szat­mári lakos Bikszádon, a vasúti indóház köze­lében olajütőt és gőzmalmot építtet. — A képviselőválasztások a szomszédos megyék­ben. Eddig országos képviselőválasztások: Mára- marosmegyében. Máramarosszigeten : Kökényesdy Mi­hály függetlenségi egyhangúlag; Técső: Novák Dániel függ. egyh; Felső-vissó: Nagy Ferenc alk. p. egyh.; Ökörmező: Nyegre László pártonkivüli egyh.; Huszt : Dudits Endre g. kath. lelkész függ. egyh. Ungmegyébeu. Ungváron: Polónyi Géza igazságügy miniszter függ. egyh.; Szobránc : gróf Sztáray Sándor alk. p. egyh.; Nagyberezua: Nechrebeczky György alk. p. egyh. _ Bé r egt,legyében. Munkács : dr. Fried Lajos függ. szó­többséggel ; Tiszahat: üray Imre függ. egyh. — Ugocsa- nt egy ében. Nagyszőllős : Dr. Bródy Ernő függ. demokrata 15 szótöbbségei; Halmi: Fogarassy Zsigtnond szó­többséggel. — Hegyközségi közgyűlés volt vasárnap délelőtt, amely a múlt évi számadás és a költ­ségvetés elintézése után a vliasztmányi tagokat választotta meg, Uj tagok lettek: Horváth Ber­talan és Mándy Bertalan. — Tanitói és tanítónői továbbképző tanfolyamok. A vallás és közoktatásügyi miniszter tanítók számára: a budapesti I. kér., a kolozsvári, a bajai és a sáros­pataki állami elemi tanítóképző intézetekben; tanító­nők részére pedig: a budapesti II. kér., a kolozsvári és a szabadkai áll. el. isk. tanitónőképző intézetekbe!) 3 hétre terjedő továbbképző tanfolyamot nyit meg. Ezen tanfolyamokon a rajzra, az énekre, a kézügyes­ségre (slöjd) és ezeknek népiskolai inethodikájára a jövő iskolai év elején életbe léptetendő uj tantervre való tekintettel különös figyelem lesz fordítva. Mind­egyik tanfolyamra nO—50 hallgató vétetik fel, akik közül tanfolyamonkint 30—30 állami költségen nyer az intézet internusában szállást és étkezést, ezenkívül 15—15 kor. utazási költséget. A fent megjelölt tanfo­lyamokon kívül a rajz, a kézügyesség és énektanítás uj módszerének elsajátítása céljából 3 hétre terjedő külön rajz-kézügyesség és ének-tanfolyam fog a ko­lozsvári áll. el. iskolában és a szolnoki áll. főgimná­ziumnak e célra átengedett rajztermeiben tartatni. E tanfolyamra 30—30 vidéki tanitó és tanítónő 30 kor. segély mellett felvétetik. Folyamodhatnak a 9 tanfo­lyam bármelyikére bármilyen jellegű elemi iskolánál működő okleveles tanitók és tanítónők; bélyegtelen kérvények 1906. május 15.-ig a kir. tanfelügyelőséghez nyújtandók be. — A népkonyha jóltevői. Fried Dezsőné úrnő Kisszekeresről újabban 10 kor. gyűjtött a népkonyhá­nak. Rácz Béla 5 kor., Ehrenreich Ignátz, Stein Sán­dor 2—2 kor., N. N. 1 kor. __ T A R C A. Ős eink asztala. ii. (Folytatás.) A régitk Iegkevésbbé sem egyeztem meg abban, hány órakor legyen a reggeli, az ebéd, a vacsora ideje. A szegény akkor evett, mikor ehetett, a gazdag akkor, mikor akart. A mi a régi időket illeti, a görögök négyszer ettek napjában, a rómaiak csak háromszor, s ez utóbbit hozták be őseink is életmódjukba. A napot a reggeli nyitotta meg, melynek jó ko­ránra kellett esnie, mert az ebédet délelőtti tiz órakor tálalták föl. Tea, kávé, csokoládé a múlt század ele­jén már ismeretes volt, s Apor Péter keserűen kikel azok ellen, kik nem ragaszkodnak az ős magyar szo­káshoz, hanem ez ujitások után kapkodnak. A régi magyar reggeli sokkal egyszerűbb, de annál erősitőbb volt. Brassóban a fahéjból Ízletes italt főztek, s ezt fahéj-viznek nevezték, vagy pedig a háziasszony apró pincetokokban jó égett bort kínált vendégeinek; ez volt az »aqua vitea«, élet itala. Sokkal kompli­káltabb volt az a krampampuli-féle, mely nagyon sok helyen divatozott. Egy tálba finom égett bort töltöttek, ahhoz mézet vettek, egy-két fügét, s néhány szem mazsola-szőlőt is tettek belé; akkor aztán meggyuj- tották az egészet, jól megkeverték, hogy a gyümölcs finom ize átmenjen a szeszbe; aztán eloltották, s úgy kanalazták ki a forró italt. Kedvelt volt reggeli gya­nánt a finom ürmös is, mely azután a tizórai ebédig lecsillapította az éhséget. A kávé a törökök nyomán terjedt el hazánkban. Ismeretes, hogy Majláth István vajdát azzal marasz- totta vissza a török basa, hogy hátra van még a fe­kete leves. Innen a közmondás eredete. Európa csak a tizenhetedik században kezdte ez italt megismerni s ára meglehetős magas volt. Egy 1709-iki árszabás szerint egy font kávé nálunk 1 forint 80 krba került, mj egy véka tiszta búza árának felelt meg. Ebbe a korba esik a thea elterjedése is. E khinai italt, melyet az ottaniak az ihatatlan viz helyettesitésekép isznak, már Bethlen Miklós a memoireiró is ismerte. Egy lat theának ára ugyanazon árszabás szerint nálunk hatvan pénz volt. Az ebédet, mint emlitők, tiz órakor tálalták föl; de a francia divat, mely mindig későbbre-későbbre tette az ebéd idejét, már nálunk a tizennyolcadik század elején el kezdett terjedni. Az ebéd föltálalása nem történt minden ceremónia nélkül. A fölterités sok gondot adott. Négyszögletes asztalon étkeztek, mely alul-felűl kihúzható volt, a szerint, a hány vendég ült az asztalhoz; ha el nem fértek, megtoldották azt. Az asztal fal mellett állott, s a falnál bőrrel vagy szövettel bevont padok, kívül pedig karos-székek. Az evő-eszközökre különös figyel­met fordítottak. A régi időben ritka volt az ónlányér, jobbára fatálakról ettek, még a fejedelmi asztalnál is. Később is csak a fejedelem evett ezüst tányérról; a vendégeknek óntálakkal kellett megelégedniük. A fényűzés emeikedtével aztán a szegényebb sorsú ne­mes is szégyennek tartotta oly asztalhoz vezetni ven­dégeit, melyen egy két ezüst-tál nem díszlett. Apor Istvánnak nyolcvannyolc, rendes használatban levő ezüst tála volt s ugyanannyi ezüzt tányérja, mindez pedig oly vastag, mint az ónból valók. Ő maga pedig és felesége, szélén két ujjnyira aranyozott ezüst tá­nyérokról s arany kanalakkal evett. Ily fényűzés ter­mészetesen az ételek nagy számában és válogatottsá­gában is nyilvánult. Mikor közeledett az ebéd órája, a pohárnok megteritette az asztalt. A főhelyre egy — vagy ha asszony is volt — két tányért tett, ugyanannyi ezüst kanalat; az asztalterítővel egy egész cipót takart be. A többi vendégnek csak akkor adta a tányért és cipót elébe, mikor asztalhoz ültek. Kést mindenki maga hordott az övében s azt használta evésközben. Mikor az asztalon és a konyhában minden elké­szült, a konyhamester jelt adott a háziaknak. Az ételek 03 e—« s zagtalan, ♦♦♦♦❖* gyorsan száradó és tartós fényű NEUMANN GYULrA kizárólagos festékkereskedében szerezhető be: ♦♦♦♦♦♦❖<$ SZATMÁR, Kazincy-utca 8. s-z. ♦♦♦♦♦♦♦♦ csakis

Next

/
Thumbnails
Contents