Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-04-25 / 33. szám
2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1906. április 25. volt. Hát, t. barátaim, olyan ez a hadsereg, mint amilyen az én Olaszországban vásárolt esernyőm. ! (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Szép esernyő volt, finom esernyő volt, drága esernyő volt ; csak egyetlen hibája volt, hogy mikor megeredt az eső: megdagadt a szára és nem lehetett kinyitni. (Zajos derültség és tetszés.) Így vagyunk, barátaim, a hadsereggel is. Szép az a hadsereg, finom az a hadsereg és j drága az a hadsereg; nagyon alkalmas is urnapi pa- 1 rádéra; — hanem amikor beborul az ég, amikor megered az eső, amikor cikkáznak a villámok s a háború veszedelme menydörgéssel figyelmezteti a nemzetet: akkor ezt a hadsereget — nem lehet kinyitni. (Zajos tetszés és éljenzés.) Hát, kedves barátaim, bízvást reméljük azt, hogy akkor, amikor olyan férfiak ülnek mint tanácsosok a király oldala mellett, aminőket a kormányba a függetlenségi párt küldött volt, kölcsönösen megfogjuk egymást érteni; és amint mi készséggel megadjuk a királynak azt, ami a királyé, viszont a királyis megadja a nemzetnek azt ami a nemzeté. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Gazdasági erőfejlesztés. Annál inkább szükségünk van erre, mert teljes nyíltsággal mondom önök elölt, hogy a legközelebbi idők munkálkodásának, a gazdasági erők fejlesztésének a jegyében kell megindulnia. Egyetlen betegséget, t. barátaim, egy tífuszt, egy súlyos válságot megbir az emberi test, hanem ha rövid idő múlva újra betegségbe esik, kisebb már az ellentálló ereje és a betegség, mely más különben talán nem annyira súlyos, felette aggodalmassá válhatik. (ügy van! Úgy van!) A gazdasági téren határozott az előhaladás, amelyet az uj kormánynak programjában találunk, Első eset az, t. barátaim, hogy Magyarországon egy kormány szabatosan és felre nem érthető módon hirdeti és vallja, hogy az országnak az a leiadata, hogy a gazdasági önállóság utján haladjon. A kormány világosan kijelentette, hogy ő többé szövetséges viszonyban Ausztriával nem lesz és nem hajlandó a mi kölcsönös viszonyainkat másképen szabályozni, mint szerződés alapján, mint ahogyan nagykorú ember nagykorú emberrel, önjogu állam önjogu állammal beszélhet. (Zajos éljenzés.) A kormány a maga munkaprogramjának első feladatául állította föl a valuta-kérdésnek a szabályozását. Önök, t. barátaim, sokszor olvastak sokat hallottak mar erről. Sokszor mondták önöknek, hogy be kell hozni az arany-valutát. De azért bizonynyal uem sokan vannak, — ne essék önöknek rosszul, talán képviselők és képviselőjelöltek között sincsenék sokan, akik teljesen tisztában vannak ezzel a fogalommal; pedig a választóknak tudniok kell, mi az az országos kérdés, amiről szó van, s igy engedjék meg, hogy egészen népszerű módon, úgy hogy azt mindenki megérthesse, ennek a nagy kérdésnek a lényegét önöknek elmagyarázhassam. (Halljuk ! Halljuk !) Mi az arany-valuta? T. barátaim! minden gazdaságilag fejlett országban a pénz értéket az arany képviseli. Mi, Magyar- ország. ki vagyunk kapcsolva ebből a helyzetből. Nálunk nincsen arany-valuta; nálunk valuta az ezüst és egyéb érc is. Már most, az aranynak avagy ezüstnek és más ércnek is éppen úgy ára van, és ez az ár épen úgy változik, mint a búzának, amint a csizmának és egyéb terménynek vagy ipari cikknek az ára. Csak hogy az aranynak az ára egyformán hullámzik a világnak minden piacán. Már most, amint az aranynak az értéke emelkedik vagy leszáll, annak az aranydarabnak értéke amely a pénzt képviseli, amelyben a pénz ki van préselve, hol valamivel nagyobb, hol valamivel kisebb. Ebből nem lehet semmiféle baj, ha minálunk is arany az érték; mert ha emelkedik az arany értéke a külföldön, ugyan úgy emelkedik mi náluuk is, ha leszáll, ugyanúgy száll le nálunk is. De mindjárt rájönnek önök arra, hogy micsoda baj az, ha nálunk a valuta-alap nem az arany ; mert az értékviszony az arany és ezüst között mindig változik, a mi pénzünk hol többet hol kevesebbet és az aranynak érchullámzásához azéit, s nyilván való, hogy az ilyen bizonytalanság, csakis káros lehet Mert nekünk barátaim az volna az érdekünk, hogy Magyarország számára pénzt és hitelt, még pedig olcsó pénzt és olcsó hitelt kapjunk a külföldön. Tegyük fel már most, hogy a külföldi bankár annak a magyarországi banknak vagy nagy kereskedőnek hajlandó volna azt a 3—4 hónapi hitelt — mert a külföld hosszabbat nem szeret adni — megadni, mondjuk 4 százalékra, akkor a hitelezőnek voltakep egy százalék haszna van a pénze után, az egész esztendőt számítva. Már most megtörténik, hogy mikor a visszafizetésre kerül a sor és mi ezüstben akarjuk őt fizetni; az ezüst éppen egy percenttel vagy másfél percenttel kevesebbet ér, mint az arany, amelyben hitelezőnk a pénzt adta: tehát a hitelező elveszti az egy percent nyereséget. Mi ennek a következése ? Az hogy a külföld nem léphet velünk összeköttetésbe, nem adhat olcsó pénzt a nagy kereskedőnek és bankoknak, ezektől nem kaphat olcsó árut, olcsó pénzt a kisebb ember, a kis-iparos sem. Ebből a szerencsétlen állapotból folyik, hogy mi a magunk hiteligényeinkéi arra vagyunk szorítva, hogy — a küllőidtől ellővén zárva, egyedül Ausztriától mint szomszédos pénzes államtól kaphatunk hitelt. Már pedig minden ember s különösen a: iparos, kereskedő, tudja azt, hogy ha ő csak egyetlen boltban vásárolhat, csak egyetlen hitelezőtől kaphat pénzt, akkor az a pénz mindig drága, akkor annak a portékának mindig nagy ára van; mert az eladó ismeri a vevőnek kényszerhelyzetét és tudja, hogy ez az ember máshoz úgy sem fordulhat. Ebből a szolgai helyzetből kell tehát kiszabadulnunk; meg kell hogy nyissuk ez ország számára a világ összes piacait. Ez a törekvés az, amelyet a mai kormány első sorban fog megvalósítani, s ezzel egy rabszolgai helyzetből fogja fölszabadítani az országnak gazdaságát. (Élénk helyeslés.) Választói jog. A legközebbi jövőnek feladatai közzé tartozik az ugynevevezett social-politikai feladatok megvalósítása, vagyis megvalósítása mindannak, ami a népnek anyagi jólétét, erkölcsi és jogi szabadságát állítja helyre. Ebben a munkakörben kétségen kívül a legelőkelőbb helyet foglal el a választói jognak kérdése. (Halljuk ! Halljuk!) Önök, t. barátaim, ismerik már az én nyilatkozataimat erről a kérdésről s igy csak röviden utalhatok arra, hogy minden értelmes, minden bírálatra képes ember számára, mindenkinek aki jó hazafi meg kell nyitnunk a jogoknak forrásait a lehető legszélesebb alapon. Meg kell nyitnunk ezt barátaim, annál inkább, mert ha ma azzal a váddal fordulunk — s talán nem egészen jogosulatlanul — egyesek felé, hogy ők magúkat hazátlanoknak, hogy ők magukat nemzetközi eknek mondják, akkor én arról világosítom tel önöket, hogy adjunk az apátiunnak apát, az anyátlannak édes anyát, akkor nem lesz árva; adjunk hazat a hazátlannak s akkor nem fogja mondani, hogy nincsen hazája; vegyük őt be a nemzetnek kötelékébe, akkor nem kell a külföldön idegen nemzetet keresnie a maga számára. (Zajos h.lyesléz.) Ezt várom, ezt hiszem az általános választói jognak megvalósításától és megvagyok győződve, hogy az általános választói jog csak a függetlenségi partnak a táborát, fogja gyarapítani, mert ez volt mindig igaz letéteményese a nép jogainak, javának és boldogságának. (Élénk éljenzés.) Egy uj választási módozat. Tisztelt barátaim! Hogy ezt a választói jogot miképpen szervezzük: községenként vagy kerületenként gyakoroljuk e titkosan vagy nyilvánosan. (Fölkiáltás: Titkosan!)— tessék csak engem meghallgatni; — azt voltaképen részletkérdésnek tartom; mert lényégként az áll a szemem előtt, hogy a választói jogot akként kell gyakorolni, hogy a választó a lehelő legtökéletesebben legyen felszabadítva minden illetéktelen hatalmi nyomástól, (Igaz! Úgy van I) Én sokat gondolkoztam erről és nekem megfordult az eszemben az — s kérem elmélkedjenek önök is róla — hogy könnyen megtörténhetik, hogy a választásnak szövevényeiben még járatlan vidéki népet épen a titkos szavazásnál lehet félre vezetni; meg lehet majd alkotni olyan módon azt a törvényt, hogy az a szerencsétlen ember azt sem tudja, hogy voltaképpen minő szavazó jegyet ad le Éppen ezért az a gondolat foglalkoztat engem, hogy tálán az volna a leghelyesebb módja a dolog megvalósításának, hogy városokban, ahol sok az érdekkör, igen nagy a hatalmi függés, ott a vállasztói jogot titkosan kell gyakorolni; ellenben falun, ahol a szegényebb, járatlanabb nép ki van téve mások furfangjának, ott talán helyesebb lesz éppen a választás szabadságának szempontjából, ha ő a maga jogát nyíltan gyakorolja. (Élénk helyeslés.) igy vagyunk, barataim, a községenkénti választással is. Vigyázzunk arra, hogy amikor kiszabadítjuk a népet a nagy zsarnokoknak a karmai közzül, ne dobjuk oda a kis zsarnokoknak, a falusi jegyzőknek a karmai közzé. (Igaz, úgy vau.) Szinte lehetetlen volna az, hogy minden egyes községben képesek legyünk azt a lárgyilagos szigorú ellenőrzést keresztül vinni, hogy ily visszaélés meg ne történjék. Éppen ezért én nem tudom elgondolni a dolog más helyes megvalósítását, mint hogy bizonyos kerületek, — a maihoz képest lényegesen kisebbített körök — alkottatnak s ezeken a helyeken gyakorolják a választók a jogukat — minden fuvar és napidij igénye nélkül, mert a választói jog gyakorlása a legszebb, legigazibb, legmagasztosabb jog, amelyet ilyen mellék várakozásoknak a hozzáfüzésével megalázni, lealjasitani, nem szabad. (Zajos éljenzés és taps.) így fogjuk azt, t. barátaim, elérni, hogy végre oda vezethetjük a magyar nemzetet és népet az ígéretnek a földjére, amely valóban az ígéretnek földje lesz és nem az ígéreteké. Ellenjelölt és korteskedés. Kedves barátaim! E kérdésekkel szorosan kapcsolatban van az a most mar önök előtt álló nagy kérdés, hogy a maguk alkotmányos jogát ezúttal miképen gyakorolják. Olvastam és hallottam is, hogy rólam egyesek itt azt terjesztették, hogy „ime a központ kinevez a maga részéről jelölteket“; hogy micsoda eljárás az, hogy a választók elmennek es a maguk elvbarátainál, híveinél tájékozódást igyekeznek szerezni ezek véleményéről és szervzik a pártot, hogy az tudja minő erkölcsi erőre támaszkodhatik. Csodálatos dolog, hogy ezeket a kifogásokat azok az urak hangoztatják, akiknek a múltban egyetlen kifogásoló szavak sem volt az ellen, hogy a hatalom tobzódott velünk szemben, hogy ráfeküdt a mellünkre, hogy ki akarta tépni a lelkünket és a hitünket; Most talán hasznos dolog függetlenséginek lenni,— de a múlt küzdelem idején, mikor ez áldozat volt, mikor ez ön feláldozás volt, mikor odadobták a küzdelembe testünket és lelkünket: akkor ezek az urak akik most kenetesen prédikálják szóval vagy újság cikkekben az erkölcsöket, ott voltak a legféktelenebb erőszaknak az oldalán, ott voltak,— csendőrszuronynyal, finánccal, hatalmi erőszakkal, pénzzel és minden szessióval. (Hosszas éljenzés és helyeslés.) Ezek állanak most azzal elő, hogy nem szabad választás az, mikor tisztán az erkölcsi meggyőződés erejére támaszkodva kérjük a választó polgárok támogatását.— Mit kivárt a becsület ? Azt is hallom, arról is olvasok, hogy itt ilyen meg olyan eilenjelölteket állítanak. Hát, kedves barátaim, én egyet mondok önöknek. Az egésznemzet öröm- ujongással fogadta azt a tényt, hogy visszahelyezik hivatalaikba azokat, akiket onnan az erőszak és önkény eltávolított. A nemzeti követeléseknek élén állott ez a követelmény. Mert aki teljesítette kötelességét az erőszakkal szemben, és akit az erőszak éppen e kötelesség teljesítésért távolított el: azt a polgárok szeretetének és kötelességtudásának vissza kell állítani a helyére. (Élénk helyeslés.) így van ez barátaim a képviselővel is. Ezt a nemzeti küzdelmet mi szerveztük, mi irányítottuk; soha egyetlen pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy mi lesz a mi mandátumunkkal, elvesztjük vagy megtartjuk e a megbízó levelünket: a haszonnak e kérdése fel sem bukkant a mi elménkben. Küzdöttünk, mert küzdenünk kelleti! És amikor a törvényhozás termét is erőszakkal csukták le; amikor katonai szuronynyal távolították el a képviselőket; amikor a törvény és alkotmány nyílt parancsai ellenére idő előtt és törvénytelenül oszlatták fel az országgyűlést .-kérdem barátaim, hogy nem a tisztességnek és erkölcsnek elemi követelménye-e, hogy azt a képviselőt, aki ebben a küzdelemben helyt állott, a választóközönségnek bizalma éppen úgy visszahelyezze a maga előbbi állásába, amikép visszahelyezett minden más köztisztviselőt. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Nézzenek önök, t. barátaim, mindnyájan arra a templomra (a szomszédos ref. templomra mutat.) Ne kérdezzék most, hogy milyen vallás szerint imádják ott az Istent, mert mindnyájan az egy élő Istent imádjuk. Abban a templomban vallást és erkölcsöt hirdetnek. Ennek az erkölcsnek, a köz tisztességnek nem lábbal tapodása volna-e az, ha mi, képviselő társaim és én nem élhetnénk abban a meggyőződésben, hogy : „ha én önzetlenül teljesítem a rám bízott feladatokat, akkor nem érhet az a sors mint a hitványokat, akiket hitványul elűznek, hanem megtartom azt a szeretet és bizalmat, amelyre mindenkor igyekeztem méltó lenni. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Pártbontás. Azt mondják és azt is hallom, hogy a mi pártunkban merülne föl olyan törekvés, amely pártbontást akarna előidézni. T. barátaim, mi a legsúlyosabb időkben küzdöttünk együtt; küzdöttünk akkor, amikor nagyon kevés embernek volt hite és reménye ehhez a küzdelemhez ; a küzdelem után győztünk és felépítettük itt ebben a városban a függetlenségnek olyan erős várát, aminő még Szatmáron fenn nem állott. Nos hát aki ebbe a falba rést akar ütni, az azt vagy azért teszi, hogy azon a résen behatolhasson az ellenség, vagy azért hogy megbontva a falnak szilárdságát, összeomoljon a függetlenségnek egész épülete. (Zajos éljenzés.) És aki nem ezt akarja és mégis talán akaratlanul, ezt teszi, annak én csak azt mondhatom|: »Uram, bocsásd meg az ő vétkét, mert nem tudja mit cselekszik.« (Zaj ! ügy vanl) Hallottam olyat is mondani, hogy hiszen mindegy, ha függetlenségi az egyik, és ha függetlenségi másik a is; van, aki azt hangoztatja, hogy őn a botot is megválasztja ha függetlenségi. Minden személyes .célzás nélkül — ami egészen távol áll tőlein — egész általánosságban mondom, hogy nem közömbös az vájjon az a darab fa, amelyet a földbe ültetnek, bot-e amely soha ki nem hajt haaem száraz fa marad; vagy élőfa, amely virágot és gyümölcsöt hoz nemzeté számára. (Zajos helyeslés és éljenzés-) Az ebéd-párt. És kik azok, kedves barátaim, akik az e fajta mozgalomnak élén állanak? Kik ott a vezetők? Azok, akik az este lefeküdtek, mint szabadelvüpártiak, reggel felébredtek mint haladók és délben, amikor azt látták, hogy kisütött a nap s mikor azt hitték, hogy felteritik az ebédlő asztalt, észrevették, hogy ők függetlenségiek, alkotmánypártiak, vagy nem tudom micsodák, valójában ebéd-pártiak. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés.) Én, t. barátaim, állom a harcot; állottam a múltban, állom azt a jövőben is. De legyen az a harc az elveknek becsületes küzdelme s ne fajuljon el soha személyes harccá; legyen az igazi ütközete a meggyőződésnek, de ne legyen testvér-háború és ne legyen orgyilkosság. Egy lovaglás nyilatkozat. Ezért nem vagyok azt képes elhinni, azért nem tételezem fel az utolsó pillanatig, hogy az a férfiú, akit én mindenkor tisztességben, becsületben eltöltött életpályán láttam, hajlandó legyen a nevét odakölcsönözni efféle törekvéseknek. Én bízom az ellenkezőben. Meg vagyok győződve arról, hogy ő a kellő pillanatban be fogja még látni, hogy őt olyan játékra akarják felhasználni, amely nem méltó ő hozzá és nem méltó a függetlenségi párthoz, amelynek céljait akarja szolgálni. Bármi történjék is azonban t. barátaim, én azt hiszem, hogy az önök szeretetét sem ármány, sem óra= és ■ éks55er»Ü45letét f. évi április hó 15-én a (Hlyén József úr házába, a Szlávi! Zsigmond úr üzlete mellé helyezi át. Joó lvás«ló utóda.
