Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-04-18 / 31. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEl KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. / MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU. Felelős szerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.........= Telelon-szám 80. ----— Mi ndennemű dijak Szatmárcn, a kiadóhivatalban fizetendők. A függetlenségi párt tagjai fölhivatnak, hogy a pártügyek megbeszélése céljából minden kedden, csütörtökön és szombaton este 8 órakor minél számosabban jelenjenek meg az Iparos Olvasókör helyiségében levő függetlenségi körben. A jelzett napokon, délután 3 órától kezdve, a függetlenségi pánt irodája hivatalos órákat tart, — ugyancsak a függetlenségi körben. A választások. Az egész országban folynak a képviselő- választási előkészületek. Majdnem minden kerületben megtörténtek a jelölések már. A választások a legtöbb helyen egyhangnak lesznek. Ott lesznek leginkább egyhangúak a választások ahol a volt függetlenségi képviselők vannak jelölve. Meg is érdemlik az illetők, mert a polgárság a múlt választáskor a hatalmas, a korrupció mindenféle eszközeivel dolgozó szabad- elvüpárt jelöltjeivel szemben, velők vitte diadalra a függetlenségi zászlót. Emlékezünk mindnyájan, milyen harcot kellett vívnunk városunkban is, mikor éppen a hatalmaskodó kormánynak egyik tagját buktattuk meg. Szinte a csodával volt határos győzelmünk. Évek óta szenvedtük a gőgös szabadelvüpárt visszaélésekkel teljes, nyomasztó uralmát, mig végre a legnagyobb erőfeszítés árán sikerült elbuktatnunk magát a szabadelvű kormány tagját. Mekkora öröm és megelégedés töltötte be polgárságunk szivét, hogy az évek óta meddőén vívott harc diadallal végződött! Bizony, hogy a múlt választásokkor olyan nagy volt a függetlenségi párt győzelme országszerte, nagy mértékben a jelöltek érdeme is volt. Aminthogy utalhatunk e tekintetben a mi választásunkra is. Kétségtelen, hogy a választók egy kerületben sem lesznek következetlenek. Megválasztott, győzelmet aratott képviselőik becsülettel állották meg helyeiket a közzel múlt nagy nemzeti küzdelemben is. Kétszeresen indíttatva érezhetik hát magukat a kerületek választó-közönségei, hogy volt, kitartó képviselőiket továbbra is megtiszteljék bizalmukkal, ha azok jelöltettek; any- nyival is inkább, mert ez által dokumentálják azt, hogy a múlt választáskor valóban bizalmuk letéteményeseit küldötték föl. Nem szabad és bizonyára nem is fogják félrevezetni engedni magukat a kerületek azoktól a megszégyenített, megbuktatott, a színtérről leszorult »bosszúállóktól« akik, miután vétkes uralmuk lejárt, konkolyt szeretnének hinteni a hazafias polgárság közzé. A most következő választásokon a nemzet egységének különösen meg kell nyilatkoznia. Annyival is inkább megtörténhetik ez, mert most a kormányhatalomnak nincsenek a nemzettel ellentétes törekvései, hanem a törekvések közösek. A nemzet egységének kell ezt a nemzeti kormányt támogatnia, hadd lássa a király, hogy ez a kormány valóban bírja a nemzet bizalmát. L. — Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter a „Függetlenségi kör“ üdvözlésére válaszul, Csomay Imréhez, a kör elnökéhez a következő levelet intézte: Budapest, 1906. április 12. Tisztelt Elnök Ur! Kereskedelmi miniszterré történt kinevez- tetésem alkalmával nyilvánított szives üdvözletéért fogadja őszinte köSfcönetem kifejezését. Mondanom sem kell, hogy a vezetésemre bízott ügyeket erős kézzel abba az irányba vezetem, a hol az önálló magyar államiság magasztos összessége, az önzetlen hazafiság ős erejével felépül. A miniszteri székben maradok, a mi voltam, a magyar függetlenségi eszme törhetlen harcosa, bár tekintetbe kel! vennem és fogom is venni, hogy a kormány adott célokért alakult és ehhez kell nekem is alkalmazkodnom. Hazafias üdvözlettel Kossuth. Aláírási felhívás. Xét-három nap óta egy aláírási felhívást küldözgetnek szét postán az egyes választó- polgárokhoz. A felhívás nincs senki által sem aláírva, csak »Szatmárnémeti-i függetlenségi polgárok* aláírással van ellátva. Ebben a felhívásban arra szólítják fel a választókat, hogy aláírásukkal nyilatkozzanak meg Uray Géza jelöltsége mellett. Mi sokkal nagyobb tisztelettel viseltetünk az Uray Géza személye iránt, mintsem feltegyük róla azt, hogy ez a felhívás az ő tudtával történik. Mert ha ez az aláírási felhívás valóban függetlenségi választó polgároktól eredt volna, úgy bizonyára meg lett volna az illetőkben a nyíltság arra, hogy ezt a felhívást név aláírásukkal is ellássák. A kis és a nagy Strommer. — Korrajz. — Irta: Székely Imre. A nyári illat balzsamossá tette a levegőt és azzal a kimondhatatlan édes érzéssel telitette az emberek lelkét, mely ilyenkor rajtunk erőt vesz és mely még a természet többi élő teremtményeire is átragad. A fülemile fülbemászó csattogása, a cinkék és egyéb énekesek csiripelése vegyült e képbe, melyet, a leáldozó nap határolt és a felhőtlen kék ég foglalt ragyogó keretbe . . . A széles, virágzó,'ákácokkal szegélyezett főutcán kissé szakadozott négyes sorokban lépegettek a diákok Crescencius atya vezetése alatt és nekihevülten a délutáni játéktól. A kis Strommer fújta a kürtöt, mert széles melle leginkább ötét jelölte ki e tisztre ... és társaitól is különváltan lépegethetett — ez a rázkózott természetű gyermek . . . Már esteledett, mire a kis városka melletti játszótérről a conviktushoz érkeztek a kis diákok, melynek falai közt voltak eltöltendők a nagy vakáció előtt még egy éjszakát. Egy hazafias dalt énekeltek és ennek hallatára a posztos zsandár odalépett Crescencius páterhez és valamit a jegyzőkönyvébe irt. Ennek a következménye egy más napi rendőri idézés lett és a páter megintése a diákok hazafias Az országban rég elült a szabadságharc zaja, az országon kívül az emigráltak végezték kétségbeesés és reménykedés közt munkájukat, ... a külországi börtönök kazamattáiból nem hallatszottak ide az azokban raboskodó hazafiak sóhajai, hisz idebenn a »Náj- gebáj* vastag falai közül se hatott ki a hasanló sorsban sinlődők szava . . . A közcsendet zsandárok őrizték, de a rendre ügyelni nagy nagy elfoglaltságukban nem igen értek rá . . . A »Becirks-Hauptmanok«-nak tengersok dolguk akadt a közönség fel-felbuzduló hazafias megnyilatkozása miatt. * * * Szép nyári reggelen gyűltek össze másnap a diákok a conviktus disztermében, hol Crescencius atya búcsúztatta őket, beleszőve beszédébe a haza szere- tetének kötelességót és egy szebb jövő reményében, imával végezte szavait . . . A kis diákok rázendítettek a »Hymnus«-ra, . . . megtoldották még egy pár hazafias dallal ... és aztán elbúcsúztak egymástól, meg tanáraiktól . . . Vígan oszoltak szét és még az nap a rég nem látott szülői házhoz utaztak haza . . . A kis Strommer is felült a vonatra . . . mesz- szire utazott és csak másnap délután ért haza. Elmaradtak mögötte a nagy róna, majd a kék hegyek és rohanó folyók . . . zöld erdők váltakoztak útjában és ő mindezeken csak el-elmerengett. Busán vegyitette kürtjéből dallamait a vonta zakatolásába és mikor feltűntek a forgalmas kisváros rég nem látott tornyai és házai, — melynek állomásán a vonatról leszállt, — mintha nem örült volna úgy, — mint máskor, — a viszontlátásnak . . . Ifjú lelkén rágódott valami bánat . . . Édes anyja rég meghalt már, apja ... a rideg és számitó ember közhivatalt vállalt ebben a szomorú időben, megyéje főnöki tisztét viselte . . . Nem szorult rá, hogy megbélyegzett nevet hagy jón fiára örökségül, mert jó módot és tisztes nevet szerzett az ő atyja mint betelepedett birtokos . . . De hát ilyenek is találkoztak akkor elvétve . .. A kis Strommer mélabus és zárkózott természete, gyakori elmerengése innét eredt . . . Fekete szemeivel olyan okosan és komolyan tudott nézni, hogy ezzel is kivált társai közzül a jelesen tanuló gyermek. Ifjú és fogékony lelke az iskolai hazafias környezetben hamar tudatára ébredt a szégyennek, melyet apja családjára hozott és érezte, hogy ezen benyomás vörös fonalként fog ezentuli életén keresztülhuzódni. Egy kis nővére volt még a háznál, . . . világos szőke kékszemü baba, kinek arcán az örök vidámság pirossága honolt ... Mily öröme volt Marosának, mikor Palika leugrott a hintóról, mely az állomásról hazahozta . . . Nyakába borult és hosszan-hosszan csókolgatta, mig- len a szemüveges, hosszú és száraz német nevelőnője rá nem szólt . . Palika szemei is felcsillantak, . . . végtelenül megnyilatkozásáért s zagtalan, ♦♦♦♦♦♦ gyorsan száradó és tartós fényű padló-fénymáz ♦♦♦♦♦♦♦♦ csokis NEUMANN GYULA kizárólagos festékkereskedében szerezhető be: SZATMÁR, Kazincy-utca 8. sz. [£ T
