Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-04-01 / 26. szám
2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1906. április 1. korlata a király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapittatni; kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-ik évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely igy kezdődik: »Quodsi verő Nos«, ezen szavakig: »in perpetuum facultatem«. Mindezek biztosítására szolgálatid azon Királyi Eskünk is, melyet jelen királyi levelűnk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinand koronázási esküje szövegének alapján koronáztalá- sunk alkalmával le fogunk tenni. Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fönn beiktatott összes cikkelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik, egyenként és összesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk; ígérvén és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot és társországait, hogy Magunk is megtartanájuk, s bármely rendű és állású alattvalóinkkal is megtartatjuk, — amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük. A minek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláírtuk és királyi pecsétünk rafüggesztésével megerősítettük. Kelt Magyarországunk fővárosában Budán, Szent'vánhó 6-án Urunk 1867. évében. FERENCZ JÓZSEF, s. k. (P. H.) Gr. Andrássy Gyula, s. k. IV. Királyi eskü. Mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből stb. mint Magyarország és társországainak örökös és appstoli királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára s az Istennek minden szentéire, hogy az Isten egyházait, Magyarország és társországai törvényhatóságait s egyházi és világi minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtarlandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fenn- tartandjuk, dicsőült II. András király törvényét (kivéve mindazonáltal azon törvények 31-dik cikkének záradékát, mely igy kezdődik: »Quodsi verő Nos«, egészen ezen szavakig: »in perpetuum facultatem«) megtartandjuk; Magyarország és társországai határait, és ami ezen országokhoz bármi jog és címen tartozik, el nem ide- genitjük, se meg nem csonkítjuk, sőt amennyire lehet; gyarapítjuk és kiterjesztjük s megteend- jük mindazt, amit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan megtehetünk. Isten minket úgy segéljen, s annak minden szentéi I — A választások. Szinte már bizonyos, hogy nem lesznek a képviselő-választások, a iörvény rendelkezéseinek megfelerőleg, elrendelve. A kormány ezzel alkotmányunkat ismét súlyosan megsérti, ügy látszik, fél a nemzet ítéletétől, amely még határozottabban és erősebben jutna kifejezésre. Ha most nem lesznek választások, akkor beláthatatlan, mi or fogják elrendelni. A kormány ellenőrzés nélkül akarja folytatni nemzetrontó munkáját. — Politikai nyilt levél. Fogarassy Zsigmond, a halmi i kerület volt országgyűlési képviselője nyilt levelet intézett választóihoz, amely levélnek különösen érdekes az a része, melyben Fogarassy Zsigmond meg okolja, hogy miért hagyta olt annak idején a szabadelvű pártot. — Képviselöválasztók összeírása. Nagykárolyból jelentik, hogy a szatmárrnegyei törvénytelen alispánhelyettes által az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének ez évi kiigazítására és összeírására kirendelt bizottsági tagok megtagadták a szolgálatot, egyedül egy póttag, Stern Mór ilobai körjegyző szegődött a törvénytelen alispán szolgálatába s foganatosította az összeírást. Stern eljárása miatt megyeszerte nagy a felháborodás. Színház. Szerdán este a »Dr. Klauss« cimü német vígjátékot adták. Hégi vizenyős théma, lapos komikum: ezek jellemzik. Vén burnótos nénikéknek, elaggott házvezetőnőknek való. Az előadás közepes sikerű volt. Jók voltak: Rajz, Szőreghi, Radnai, Jászai. Csütörtökön, március 29-én Szőreghi Gyula jutalomjátékául Schönthan pompás bohózatát, „A Sza- binnők e!rab!á-‘-sát játszották. Mindenekelőtt rosszalnunk kell az igazgató eljárását, hogy március 29-ére, tehát a hónap legvégére tette e jutalomjátékot, amikor az életviszonyok szerint nincs a közönség abban a helyzetben, mint hónap elején szokott lenni. Ez az egyik megjegyzésünk. A másik pedig az, hogy társulata ilyen tagjának mint Szőreghi, aki nagy mértékben hozzájárul képességével és igyekezetével ahhoz, hogy társulata a nehezebb darabokat is előveheti, — nem a kellő időben — amint illett volna — adta meg a jutalomjátékot. Nem volt telt ház, amit, mint említettük, a hónap végének tulajdonítunk. De mindazáltal szép közönség gyűlt egybe, amely Szőreghi Gyula művészetét mindig megbecsülte és kellőleg értékelte. Szőreghi, fiatalsága dacára, a legjobb komikusok s jellemszinó- szek egyike s idővel, ha tehetsége teljesen kiforr, szép hivatást teljesíthet a színművészet terén. A közönség ez estén leginkább kifejezésre juttatta elismerését és rokonszenvét, gyakran nyilt színen is kitapsolta Sző- reghit, aki a ripacs direktor szerepében a legkisebb jelenetet is gondosan kidolgozta s élvezetessé tette s mintegy az egész előadás fő mozgatója volt. A közönség jól mulatott ez este s ebben a főérdem mindenesetre a Szőreghi-é, A jutalmazottat babérággal és ötpecsétes levéllel tisztelték meg s felvonások után is több Ízben kitapsolták. Elismerést érdemelnek még Harkányi, Rónai H, Radnai, Kiss M. Itt-ott egy-egy zökkenés volt észlelhető az előadás gördülékenységében, amit a rendezésnek kell betudnunk. A ronda lécablakot pedig ismét alkalmunk volt látni, immár harmadszor. Mondhatjuk, szép tákolmány! Egy szeget kellene beleverni s a rozsdás kar- dott ráakasztani, ügy még szebb lennö. Pénteken félhelyárakkal »János vitéz«. A szinügyi bizottság nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vájjon a színigazgató milyen társulatot akar szervezni jövőre. Majdnem minden lap felszólalt már s a szinügyi bizottság hallgat. Hiszen igy alig van értelme a szinügyi bizottság létezésének. Évekjjóta gyönge általában és hiányos a társulata Krémernek — ezt a szinügyi bizottság is megállapította — de mindig elnézte neki a szinügyi bizottság; elnézte ez évben is; annyira, hogy a direktoriebben az idényben már drámai hősnő nélkül kezdte és végezte a szezont, amit az országban talán egyetlen egy direktor sem merne megtenni s amit egyetlen egy szinügyi bizottság sem nézne el. — A sajtó nap-nap után tesz kifogásokat a müsorbeosztásnak, a darabok kiállításának, diszletezé- sének és előadásának fogyatékosságai és hibái ellen. Falra borsó,! Pusztába kiáltás 1 Megtörtént pl., hogy egy kicsiny, de mégis szembetűnő hibára ötször rámulattunk egymásután, mindig fokozottabb mértékben, s a színigazgató ur oda se hederitett; — sőt egyes szereplők a színpadon izellenkedtek jogosult megjegyzéseink miatt. Nos hát, a direktor vérszemet kapott. Hát hogyne, ha nincs, aki felelősségre vonja; ha a sajtó és a közönség kifogásait és panaszait meg nem hallják. Hiszen igy valóságos kis-király a színigazgató. Hozzá, mint ismeretes, szép vagyonra is tett szert, kispórolva a szatmári kultúra hátrányára, romlására, elnyomorítására, vagy 30 ezer frtot; ki érzi hát könnyebben magát, mint ő. Daccal és gőggel üt rozsdás kardjára és zsebére, — ha a színészet Bajorországban, Mac-Mahon a keleti tenger partjain. Mindezen dolgokban tanácsot kért tőlem s én, tőlem telhetőleg segítségére voltam neki, de legnagyobb segítségére volt maga az öreg ur. ü az első császárság idejében sokat harcolt Németországban, s minden mozdulatot előre tudott. — Most oda kell menniök. Most ezt fogják tenni 1 — S büszkeségének nem csekély örömére szolgált, ha jóslatai mind beteljesültek. — Igaz, hogy neki sohasem vehettünk be elég várost, nem nyerhettünk elég csatát, s nem haladhattunk elég gyorsan. Ő telhetetlen volt. Minden nap uj hadi tettel fogadott. — Orvos ur, bevettük Mainzot, szólt hozzám a leányka, és szivszaggató nevetéssel sietett elém, mialatt a nyitott ajtón át vidám hangokat hallék : — Nagyszerűen haladunk. Ha igy tart, egy hét alatt Berlinben leszünk. — E pillanatban a poroszok egy hét járó földre voltak Paristól. Eleinte a vidékre akartuk vinni őt. De ha elhagytuk volna a házat, az ország állapota mindent elárult volna neki, s a való megludására még nagyon gyöngének tartottuk. Maradásra határoztuk tehát magunkat. A körülzároiás első napjaiban felkerestem őt. A tudat, hogy Páris kapui zárva vannak, a harc már falai közt dühöng, s a külvárosok lettek védelmező váraink, nagyon felizgatott. Vidáman, örömujjongva találtam az öreget. — Nos, monda, az ostromállapot megkezdődött. Meglepetve néztem rá. — Hogyan, ezredes ur, tehát tudja már ? Unokája hozzám fordult: — Igen, orvos ur, a fontos hir megérkezett. Berlin ostroma megkezdődött. Ezt egészen nyugodtan mondta, miközben varrt. Hogy is sejthette volna az öreg a valót? Nem hallotta az ágyuk dörgéséi, nem látta Paris mogorva, rendetlen életét. S minden, mit ágyából látott, elősegítette csak csalódását. Künt állt a diadalív, szobája tele volt az első császárság emlékeivel: tábornagyok arcképei, csataképek metszetei, a római király, egy kő Szent-Ilona szigetéről stb. A győzelem és hatalom eme jelvényei mind megerősít ették Berlin ostromának hitében. E naptól fogva mozdulataink sokkal egyszerűbbek leitek. Berlin bevétele már csak idő kérdése volt. Ha az öreg megunta a várakozást, fiától olvastunk fel egy levelet, természetesen koholtat, mert Párisba nem jöhetett levél, fia pedig Szedán óta egy német várban foglyoskodott. Könnyen elképzelhetni a fiatal leány kétségbeesését, atyja el volt fogva, talán beteg is lehetett, s neki vidám leveleket kellett felolvasni, melyeket az öreg természetesen rövidnek talált egy oly katonától, ki győzelmesen halad előre a meghódított országban. Az öreg figyelmesen hallgatta a leveleket s válaszában mindig intette fiát: Egy percig se feledd, hogy francia vagy légy nagylelkű a szegényekkel! Tedd nekik tüihetővé a nehéz jármot/! Ezalatt tovább tartott az ostromállapot, természetesen nem a Berliné. A leggonoszabb időket éltük, éhség, járvány, hideg egyaránt pusztították sorainkat. Fáradhatatlan gondoskodásunknak mindazonáltal sikerült az öreg urat jó kedvében megtartani. Sőt mindvégig sikerült számára fehér kenyeret és friss húst szerezni. Meghalj látvány volt az öreg ur reggelizése, midőn felülve ágyát.an, fehér asztalkendővel álla alatt vidáman falatozott, mellette unokája sápadtan a nélkülözésektől, mert csak igy lehetett az öreg urat mindennel ellátni. De a gyógyítással feladatunk is megnehezült. Érzékéi kezdték visszanyerni rugékonyságukat. Már egyszer megrémítették a Porte-Maillotnál fölhangzó ágyudörgések, s hegyezé füleit mint a csatamén. Bazaine-nek Berlin mellett kivivőit uj győzedelmét kellett kigondolnunk, hogy az agyú dörgésekre ráfoghassuk, hogy azok invalidusok üdvlövései. Egy este a leány aggódó arccal lépett elém. — Holnap tartják a bevonulásokat ? Nyitva volt talán a nagyapa szobájának az ajtaja? Bizonyára hallotta beszédünket, csakhogy mi a poroszokról beszéltünk, ő pedig a francikára gondolt, mikor Mac-Mahon virágok zápora és trombita harsoLadstätter P. és Fiai csász. és kir. udvari szaimakalap-gyárosok női kalapjai ••3SMSI úri és női divatárú-üzletében ■ ■■■ kaphatók: .. SZ ATMÁlíON, I)eáii-túr 20. sz.
