Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-03-18 / 22. szám

Szatmär, !906. március 18. Vasárnap X. évfolyam FÜ66ETLENS 61 ÉS 48-as POLITIKAI LAP A „SZATMÁRVÁRflfiEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS Ä „SZATfMR-NÉf8ETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP, ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ni— w—iaaun agKasassxaiesaBiiz. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU Felelős szerkesztő Or. Komsromy Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ,= Telefon-szám 80. . ~ Mindennemű dijak Szabaáren, a kiadóhivatalban fizetendők. A szabadság napjának ünnepe. Még talán egyszer sem érte 1848. már­cius 15-nek évfordulója ilyen nehéz viszonyok közi nemzetünket, mint az idén. Jelenünk vi­gasztalan; jövőnket a bizonytalanság köde ta­karja. Alkotmányos szabadságainkat az ellen­séges hatalom létalapjaiban támadta meg. Napról-napra érezzük a hatalomnak nem­zeti létünk ellen irányuló támadásait; alkotmá­nyunk életfájára vad fejszecsapások zuhannak. 1848. március 15. a szabadság ünnepe. Az elnyomatásban szenvedő nemzet egyember- ként állott talpra. A nagy elhatározás e szent napja végtelen sokat hozott meg nemzetünk­nek, nagyszerű jogokat és szabadságokat. S most, 1906. március 15-én látjuk, hogy azok a jogok és szabadságok megnyirbálva, elfojtva és súlyosan megsértve vannak. Örömünket tehát a fájdalom érzete zavar­ta meg. De csüggedés nem vett erőt'lelkűnkön. Visszaemlékeztünk az 1848. március 15. di­cső eseményeire s e visszaemlékezés hazafias lelkesedéssel töltötte el keblünket, a kisértő csüggedést elnyomta s a jobb jövő reményéi kelté föl. A nemzet hazaszeretete, a jogokhoz és szabadságokhoz való rendíthetetlen ragasz­kodása csak fokozódott e napon; még nagyobb kitartásra acélosodott meg lelkünk. Millió és millió ajakról szállott szivből fakadó ima a ha­za üdvéért a jóságos Istenhez s a remegő fo­hászhoz minden ajakról egy szent fogadalom kapcsolódott, hogy a hazának hü gyermekei maradunk, alkotmányának és szabadságának védelmében mindenre készek vagyunk! A szabadság napján városunk közönsége is méltóan ünnepelt. A március 15-iki ünnep­ségekről a következőkben számolunk be: Hólepel borította el a földet március 15-ére. De a szivekben tavaszi érzelmek forrongtak. Hetek óta folyt a készülődés március 15-nek megünneplésére. Az ünnepnap reggelén a házakra nemzetiszinü lobogókat tűztek, minden magabiró ember készült reá, hogy az ünnepből kivegye a részét. Reggel 9 órakor a szatmári ev. ref. templomban alkalmi istentisztelet volt. Biky Károly ev. ref. esperes magasan szárnyaló, megható imát mondott az egek urához, hogy legyen velünk a megpróbáltatásokban. A templomot teljesen megtöltő közönség áhítattal hallgatta a szép imát. 10 órakor a tanintézetekben voltak szépen sike­rült ünnepélyek. Az ev. ref. tanitónőképző intézet ünnepélyén nagy közönség vett részt s lelkesedéssel hallgatta vé­gig az ünnepély csinos műsorát. Báthory Ilonka, Fran- ciszty Etelka és Lányi Erzsiké szépen szavaltak, ille­tőleg felolvasást tartottak. Kolozsváry Etelka, Born- stein Szeréna, Tar Ella, Kolonay Margit, Nagy Ma­riska, Dobos Irén, Farkas Irén pompás zene- és ének­számokkal működtek közre. A kir. kath. főgimnázium ifjúságának hazafias : ünnepélye is igen jól sikerült. Burda Nándor, Molnár ; Imre és Fodor Ferenc gimn. VIII. o. tanulók szere- j peltek ügyes szavalatokkal és beszéddel. Azonkívül közreműködött az ifjúsági zenekar és énekkar is. Az űnuepélyről a közönség a Szózat éneklésével oszlott el. Az ev. ref. főgimnázium ifjúsága a gimnázium tornacsarnokában tartotta meg ünnepélyét, amelyen a szatmári öreg honvédek is részt vettek s gyönyörköd­tek az ifjak lelkesedésében Katona Lajos VIII. o. I. tüzesen szavalta a Talpra magyart. Bereczky József önképzőköri alelnök ünnepi beszédet tartott. Kürthy Z. és Demjén S. VII. o. tanulók »Petőfi a Hortobá­gyon« cimü melodrámát adták elő. Majos István ön­képzőköri titkár olvasta föl majd értekezését Kossuth Lajosról. Végül Hajdú Árpád VIIJ. o. t. szavalt. A többihez méltó sikerrel rendezte ünnepélyét a tanítóképző intézet önképzőköre is. Megemlítésre ér­demes, hogy az intézet növendékei az ünnepélyt meg­előzőleg reggel, 7 órakor az ev. ref. temetőbe zászló . alatt vonultak ki s az ott levő Kossuth-siremléket megkoszorúzták. Itt Újhelyi András és Silimon László beszéltek. Délelőtt fél 11 órakor a Pannónia elől induló különvonaton számosán mentek a Szatmárhegyre, hogy ottani polgártársaink hazafias .ünneplésében részt vegye­nek. Fölmentek többek közt: dr. Kelemen Samu, Cso- may Imre, Pap Kálmán, Lévay József, Krassó Milcsa, Diószegi Károly, Virág András, Beer Mór, Jelenik Ká­roly, Fazekas István, Zabary Ferencz, Szentiványi Gás­pár. Bocsi Bálint, Laki Lajos, Czegő János, Asztalos Bálint, Mudrony Gábor, Kálik Lajos, Gulya István, Kozma Ferencz, Izsák Hermann, Jakab Mihály. A hegyen az állomásnál Nagy József tanító üd­vözölte az érkezőket rövid beszéddel. Innen a menet a Kolb-féle vendéglőhöz vonult, ahol a már nagy számban összesereglett hegyiek lelkes éljenzéssel fo­gadták a városiakat. Ezután bevonult a közönség a vendéglő nagytermébe, ahol Csomay Imre magvas beszédet mondott, márczius 15-nek jelentőségét fejte­getve. A jelenvoltak a beszédet nagy lelkesedéssel fo­gadták. Utána dr. Kelemen Samu beszélt; összehason­lítást tett 1848. márczius 15. és a mostani márczius 15. között s vázolta azokat a feladatokat, amelyek a nemzetre a jövőben várnak. A lendületes, szép beszédet nagy tetszéssel hall­gatták. Ezután Nagy József tanitó adott kifejezést a polgárság köszönetének a lelkesítő beszédekért, s a választók nevében Kelemen Samu iránt érzett ragasz­kodásukat tolmácsolta s jelezte, hogy a hegyi polgár­ság Kelement óhajtja a közel jövőben is képvise­lőjéül. A minden tekintetben sikerült ünnepélyt lakoma fejezte be, amelyen lelkes felköszöntők hangzottak el. Délután fél négy órakor a szatmári Kölcsey-kör rendezett ünnepélyt a városi színházban. A színházat ez alkalomból a közönség szinültig megtöltötte. Az ünnepély műsorát a dalát da szép éneke nyi­totta meg. Gachal János ev. ref. segédlelkész lelkesen szavalta a Talpra magyart. Kerényi Adél koloratur- énekesnő nagy tetszés mellett énekelt, Simándi József zongorakisérelével. Ezután Orosz Alajos kir. kath. főgimnáziumi tanár tartott lendületes ünnepi beszédet. A közönség a szónokot beszéde közben is számtalan­szor megéljenezte és tapsolta. Beszédét a következők­ben adjuk : Mélyen tisztelt közönség! Kedves polgártársak! Mikor a rügyfakasztó tavasz első meleg lehelete végig suhan az alföld kalásztermő térés rónáin, meg­dobban a dermedt természet szive, az álmából ébredő óriás mozdulatára szétpattan a testét szorító jégbilincs s megkezdődik a felséges színjáték, titánok nagy­szerű küzdelme, a tél és tavasz harca, amelynek vé­gén a tél hatalma összeomlik s á teremtő erőtől duz­zadó tavasz diadalmasan halad előre mindent átala­kító, mindent megifjitó munkájában, fejét virágok övezik, amelyek a legyőzött ellenség véréből fakadtak. A tavasz melege csalja elő a tenyészetet, hozza meg a virágfakadást, hívja vissza elköltözőit madara­inkat, ő dobogtatja meg szivöket i szerelemre ? nyitja meg torkukat az éneklésre. Hát mi nem érezzük-e a tavasz nyiltával, hogy; f— vérünk élénkebben kering, szivünk hevesebben dobog s keblünkben egy édes sejtelem, egy titokzatos, de hatalmas vágy lüktet, amely a tél korlátozó, lenyű­göző ridegsége után a szabadságra ösztönöz ? Tavasszal, az 1848 tavaszán történt a magyar alkotmányosság újjászületése, a magyar szabadság éb­redése is. S mikor évről-évre vágyó kebellel áhíto­zunk a szent tavasz után, ezt mi nemcsak természe­tes, ösztönszerü érzéssel várjuk, hanem más nemze­tektől éltéiően azzal a hazafias' vággyal is, hogy meg­ünnepelhessük a mi nagy tavaszunkat, a március 15-ikét, amelynek méltó diaszel és lelkesedéssel való megünneplése nemzeti közéletünknek immár nélkülöz­hetetlen életszükségletévé vált. Ezután a szónok ismertette a március 15-jki eseményeket — majd igy folytatta: De, ha a múltnak dicső napjairól a mai szomorú állapotokra vetjük tekintetünket, elszorult kebellel s hazafiui mély aggodalommal kérdezhetjük, hát' ma mit ünnepeljünk ? Hová lettek, mivé lettek a 48 nagy alkotásai, az alkotmánynak és polgári szabadságnak biztosítékai? Van-e ma sajtószabadság? feleiős-e mai minisztérium az országgyűlésnek, amely annG elnapolás után a szuronyok hatalma elől kénytelen volt szétoszlani, megszűnt s igy sem a minisztériumot nem ellenőrizheti, felelősségre nem vonhatja, sem az országnak annyi sok kiáltó baját üdvös törvények alkotásával nem orvosolhatja ? Nem fáj-e a lelkünk, ha azt kell jóformán na­ponkint látnunk, hogy alkotmányunknak ma egy osz­lopa, holnap egy sarokköve semmisül meg; nem attól kell-e félnünk, hogy egyszercsak romba dől az egész alkotmány, századoknak, de különösen 48-nak e dicső alkotása, ez a nagyszerű szobor, amelyet „a férfi vérrel, az asszony könnyel mosott tisztára s emelt a hegynek tetejére« ? Bizony megint elmondhatjuk, hogy »minden nap uj szenvedést hoz s minden nap egy gyökerét szakasztja el keblünkben a hitnek és bizalomnak.« (Deák F.) Van-e hát, lehet-e hát okunk arra, hogy az előbbi évek példájára ma is örömünnepet üljünk ? Nincs és nincs ! Ma tán inkább a gyász illenék hozzánk 1 »Zokogó sírással sirhatsz, magyar nemzet,« igy kesereghetünk a XVII. század költőjével; váljék Ma­gyal ország egy nagy gyászos házzá és sírjunk . . . Ám félre a|gyáva sírással, amely nem illik egy sok szenvedér >n megedzett férfias nemzethez! S kit vagy mit gyi öljünk ? Nekünk nincs halottunk ÍJA Ladstätter P. és Fiai cs. és kir. udvari szalmakalap gyárosok ..... ' Női kalapjai .....i... s úr i es női divat üzletében kaphatók SZATMÁR. Deák-tér 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents