Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-01-03 / 1. szám

Szatmár, 1906. S Z A T M A R-NE M E T I. Erőgyűjtés. Egy mesebeli embernek egy dsinn egy zsák ara­nyat adott azzal a feltétellel, ha a szegény ember a bűvös barlangból haza tudja vinni a vállán. A sze­gény ember próbálta a zsákot fölemelni, ráncigálta, huzta-vonta: végre beleszakadt. És nemcsak vagyont nem kapóit,de ő maga is belepusztult a »szerencsédbe. Ez a történet csak ebben a formájában mese. De sajnos, nagyon igaz történtek látszik, hogy ha köz­állapotainkat nézzük. ' Az a szegény ember mi vagyunk, a magyar tár­sadalom. A dsinnt tessék kitalálni. A zsák arany pe­dig: a város rendezés, drága és drágább kultúrintéz­mények, egészen föl, a nemzeti függetlenségig, ma­gyar katonaság, magyar udvartartásig, magyar kül­ügyi képviseletig, szóval egészen föl, a magyar im­perializmusig. Mert mindezek megvannak törvénykönyveinkben. Legalább, ha akarj.uk, ki is olvassuk belőlük. A miénk, csak elég erőnk legyen megvalősjtani. Ámde mit látunk, mikor rettenető drága pén­zen a világ legszebb parlamenljét kell megépíteni, egyetlen operaházba a világ legtöbb operaénekesét kell összegyűjtenie, a legdrágább hidakat kell a Du­nára szoritni; de sőt most újból függetlenségi háborút kell folytatnunk : a nemzet teste vérző sebekre nyí­lik szét: nem is az elszegényedés, de a pauperizmus réme fenyeget. A dsinn kacag . . . Tied az egész zsák arany csak vidd el. Drága középitésein, tömérdek mü- és kultúrin­tézményeink a ragyogó udvar kedvéért óriásira föl - csigázott civilista, a fényárban úszó trón; de akár­csak a kis városok parádés fogadói, színházai és is­ten tudja még miféle »müiutézetei« nem a gazdaság a vagyoni jóiét virágai. Nem egy masszív, meleg, ha­talmas épület ornaméntikája, díszes betetőzése. Saj­nos : a világért sem az. Hanem egy puccos, parádés tetőzet, amelyet egy néhány árbocfára tétiünk föl. A messzi ködös távlatból látunk égy csillogó oromzatot; ha közel megyünk hozzá, épület helyett egy szálfákra állított tető az egész. Ázsiai sátor leg­följebb, de európai födéllel. Tán úgy, ahogy, megvéd az eső ellen, de fázunk benne és éhezünk és min­denek fölött minden vihartól remegnünk kell, hogy a fejünkre ne szakadjon, Hol a vagyon, hol a jólét Magyarországon, ahol úgyszólván mindenki többet költ. mint a mennyi a jövedelme ! ? Hol a vállalkozási kedv, a független megélés ösztöne minálunk, ahol az apák fiaikat leányaikat ál­lamhivatalnokokká nevelik, vagy legalább is u. n. »biztos« fix jövedelmezőségű pályákra ? Már-már nem is emberré, csak hivatalnok géppé. gyógyult özvegy asszonynak akár a szive is megha­sad bele. A folyosókra csak ugv tódult a sokaság, kik mind bebocsájtatást reméltek. Voltak, akik szánták a szerencsétlent és volt aki elitélte. De akadt olyan is, aki könyezett: *Mi lesz avval a szegény, szerencsét­len, öreg, özvegy asszonnyal?« Aki igy tűnődött, annak önkénytelenül is eszébe jutottak a törvény szigorú őrei. Mert hiába, a törvény, csak törvény 1 Mindenki kiváncsi volt valamire : Sokan a vád­lóira magára, mások, a védőbeszédre és igen sokan — különösen a hölgykarzaton — arra, hogyan fog ma ismét brillírozni a délceg, fiatal közvádló ? A tömeg elhelyezkedett a teremben és mindenki sorra kielégíthette kíváncsiságát. A tárgyalás rendben folyt mig nem az ügyész állott föl, hogy megtartsa az oly élénken várt vádbe­szédjét. Sápadtan kelt föl helyéről, ami bizonyos fen­séget adott gyönyörű alakjának. »Mélyen tisztelt Esküdt Uraim 1« De hangja bizonytalan volt. És reszketett. Osszeviszaságba beszélt néhány percig, mig tel­jesen megakadt bőszédje és végre is kénytelen volt a termet elhagyni és szobájába vonult. Az elnök 10 perc szünetet adott, s a folyosóra tóduló közönség hatalmas puskadurranást hallott az ügyészi szobából. A délceg, irigyelt, fiatal királyi ügyész sajátkezüleg büntette meg — az egyik — tik­kasztót. Fejér Jenő. Aztán a társadalmi f v-vüzés ! Egy szerény jöve­delmű 2—4—5 ezer koronás fizetésből élő család „szalon“-t tart. Persze olyan is az a szalon. De amid- egy, azért mégis szalon. Hogy véletlenül nem madame de Sewigné-k társalognak benne és nem épen a Con- trat social-t elemezik, az nem tesz semmii. Pástétom helyett jó a törtpaszuly is — a társalgás tárgyát és modorát tekintve —, de ahol tört paszulyt is jólenne a maga jövedelméből enni, ott pástétomot adnak föl. Ha valaki —. pl. mondjuk a mdm. Dufour és Choisenl herceg — ruháit kifordítva venné föl, azt kinevet­nék. De egészen komoly képpel csinálnának paródiát a kifordított szellemmel. Ott a ruha fényűzés. Mintha az asssony ideállja az lenne, hogy ruhafogás legyen. Mentül több ruhát aggaszszon magára. Természetes, hogy aztán a tartalom se sokkal több a ruhafogas szellemi tartalmánál. És ha tgy társaságban egy ásszonynak módjában áll a ruhafogas szerepét játszani, a húsz másik is arra tö­rekszik es játszsza ezt a nem túlságosan szellemes szerepet legalább hitelbe. Az embernek, mint társas lénynek, szüksége van társaságra. Ez nemcsak egyik leghasznosal b időtöl­tés, de legolcsóbbnak is kellene lennie. Valamikor az is volt Most: három emberhez nagy ebéd vagy va­csora kell, ha meg a nagyobb társas összéjövetelek- ről van szó (hogy azt az utálatosan elferdített értel­mű »jour« szót ne használjam), akkor meg épen Isten őrizz, hogy asztalra vitetnél disznóölés idejében apró­lékot, vagy másszor egy becsületes, szolid, polgári vacsorát ! Nem azt eunék meg, de tégedet, szegény háziasszony, aki asztalra vitetsz ízletesen megkészitett magyar ételt. Inkább megeszik a „díszesen“ (azaz Íz­léstelenül) talált őzpástétomot, ami szinté ordítja, hogy sose látott francia szakácsot s olyan ételeket, amiket jól, — de még csak türhetőleg is ■— alig tudnak el­készíteni, hanem úri étéi. Mellesleg az asztalkendő- i det az etegáns összehajtogatás kedvéért úgy össze- fogdossák és gyűrik, hogy egy úri angol a száját in­kább a zsebkendőjébe törülné. De hát ez is — nem tudom, honnan importált — elegáncia. Ilyen dolgokkal se hazát nem mentettek meg, se vagyont nem gyűjtöttek, se kultúrát nem terem­tettek és mi ilyen léhaságokban uszunk de nyakig. És persze még valami egyébben. Le kell dobnunk magunkról ezt a pipogyaságot, ezt az afrikai néger civilizációt, amely a frakkot szárnyával élői viseli, csakhogy viselhesse. Nekünk sincs egyebünk ennél a ruhadarabnál, azért viseljük ferdén. Már pedig frakk árából inkább egy szűrposztó ruhát viseljünk, az nem csak melégebb lesz, hanem I mindenesetre tisztesebb viselet is. Ilyen dolgokért nem tudjuk mi a zsák aranyun­kat tulajdonunkba ejieni s ezért kell az egyes em­bernek, a községnek, az államnak szegényedni, pusz­tulni, erőtlenrdni, mert hogy paradokszont használják : nálunk, a mi mostani ostoba társadalmi viszonyaink között csak az tud becsületesen megélni, aki sikkaszt. És csak a viszonyok teljes megváltozásával re­mélhetjük azt, hogy a mi legnagyobb kincsünket, az állami, nemzeti függetlenséget megszerezhetjük, azt a függetlenséget, ami Casera Balbó szerint az a nem­zetnek, ami a nőnek a szemérem : a becsülete. HIRE k. — Előfizetőinkhez, az uj évnegyed beálltával azzal a szives kéréssel járulunk, hogy előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. Nem különben hátralékos előfizetőinket is ke-jük. hogy a lejárt előfizetéseset beküldeni méltóztassék, Agyonpofozott főispán. A belügy- nök Hajdú vtn. főispánjának Kovács Gusztáv volt pénzügyi igazgatót küldte ki, aki az in- stalláczióra a tegnap esti gyorsvonattal érkezett titkárja kiséretéban „incognito“ Debrecenbe. A város polgársága azonban neszét vette a titkos jövetelnek s ezrekre menő néptömeg várta a vonat érkeztét. A vonat berobogott. A főispán­nak hirül adták a történteket, aki nem mert kilépni a kocsiból. A várakozó nép türelmet­len lett s berontott a kupéba, ott keresni kezd­ték a főispánt s végre egy kopasz fejű ur gya­rló.. megugró köt s kivons,. verni kezdték s . az átkokat és a leg. kel: »Gazember, bitang, áruló« illették. Az uj főispán fozták s ekkor egy, a számára kocsira fektették s úgy vitték be «. főispán azonban nem jól érezte magát a „ kocsin s le akart onnan szállani, de visszat tették. Az Alföldi Takarékpénztár épületéül érve a tömeg lerántotta a pofonoktól s zá tojásoktól félholtra vert gyászmagyart s a föld rántva megtaposták. Végre ujságirók érkezt< kiknek sikerült a főispánt megszabadítani, ájultan a Takarékpénztár épületébe vitték, ah egy orvos nem sokára kezelés alá vette tömeg ez alatt ostromolta a házat, bever az ablakokat, s nem akart eloszlani mindadd mig Kovács József polgármester fel nem m tatta a lemondási okmányt. A főispán „nai kínjában“ táviratot küldött Kristóffynak, a atyailag átérezvén szegény hívének szere csétlen helyzetét — azonnal válaszolt, ho< menjen vissza Budapestre, ,,s minden meg les bocsájlva.“ — Vendég képviselők. Kelemen Samu ^orsz. ké viselőnk 7 én vasárnap délután fél 3 órakor a Vigac nagy termében tartandó beszámolójára lejönnek megyebeli képviselőkön kívül dr. Búza Barna s. újhelyi. Nagy Emil szolnoki és Kállay Ubul veszprér képviselők. A képviselők vasárnap délu’án 1 óra E perckor érkeznek meg a vasúti pályaháznál és kivi natos, hogy fogadásukra pártunk tagjai minél teljeset számmal jelenjenek meg. — A szociáldemokraták küldöttsége. Nyisztor Jánc vezetése alatt a szociájdemokratáknak nagyobb kü döttsége kereste fel Kelemen Samu orsz. képviselt kérdést téve az iránt, vájjon való-e a képviselőne az a nyilatkozata, hogy ő a szociáldemokratákat beszámolón szívesen látja Egyben hizJngyp^tlák ( arról, hogy a ^zociálisláktól távol áll az a szándé hogy akár ;a beszámolót, akár a tervbe vett lámpionc menetet ^megzavarják. A képviselő a kérdésre azt választ adta, hogy ő nemcsak a választókat, hanei a város egész közönségét képviseli és igy minden éré korú embert szívesen lát. Külömben is szándéka válás,ztói jog kérdésével behatóan foglalkozni. — Vigestély a Társaskörben. Pompásan sikerű víg estélyt rendezett a Társaskör Szilveszterkor, táncmulatságot a rendezőség által ügyesen összeálli tok műsor előzte meg. Nyárády Margit k. a, szépe sziüezve énekelt. — Veréczy Margit k. a, a tőle meg s'.okott műkedvelői talentummal, ügyesen, elevene és bájosan játszott. Maróthy Annuska k. a. a tnüked velés terén uj csillag; mentői többször kívánjuk látr máskor is. Komáromy Lajos nem is műkedvelő, ha nem kész színész, ki bármely színpadon megállj a helyét. Dr. Nagy Gézáról elég legyen annyit mon dani, hogy olyan valódi huszár volt, hogy egy iga2 hajdú is tanulhatott volna tőle. Mándy Bertalann úrnő és Mándy Bertalan oly kellemes perceket sze reztek a művészi zongora- és gordon játékokkal, hog alig tudtunk megbarátkozni azzal a gondolattal, hog; mindennek végé ek kell lenni. — A játék könnyed sége, a magas technika, a művészi összhang és a tö kély jellemzi játékukat. A műsor után jó k ’ vei tánc következett kivirradtig, úgy, hogy denki egy igen kellemes emlékkel buc?' múlt évtől s azt sóhajtotta, bogy hej, h évben is igy lenne. Jelenvolt asszonv/­Balogh Józsefné, Literáthy Elekné dr. Schönpflug Jenőné dtr-^­Kálmánná, dr. Vaj iy Karó’ zsefné, Pethő Györgynt Péteraé, Tóth Móricé'' né. Mándy Bertalan­réczy Margit, Bőr Giziké, Litterátlr Katona Margit, Annuska és Jr v 1006. évi °izctt legfinomabb r Weisz G Báli idényre frr rlésesebb megtekintését el ne mulassza senki óriási v' Martin Sons «& O. Xvtd. angol gyapjúszövet gyáro'

Next

/
Thumbnails
Contents