Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-09 / 20. szám
i. IX. évfolyam. Szatmár, 1905. április 9. vasárnap 20. szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET‘ ES A ..SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET- HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Fgész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 tiller. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Főmunkalárs : Dr. Komáromy Zollán. Nagy Vince SZERKESZTOSEG ES (('ADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ------ Telefon-szám 80. --- - ^ •;!"'((Mindennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők. ---------------------------------------------------------------—-----------------Sz akítás. Április negyediké volt az a határidő, ameddig az eredeti feltevések szerint remélték a válság megoldását. Pártközi megegyezés alapján ezen határidőig halasztotta el a képviselőház tanácskozásait, abban a józan feltevésben, hogy eddig a válság, megoldást fog nyerni, hogy az ország ki fog kerülni ebből az alkotmányon kívüli állapotból. Amidőn a képviselőház ezen elnapolási határozatát meghozta s maximális terminusul április negyedikét jelölte meg, abból a helyes felfogásból indult ki, hogy az alkotmányosságnak van annyi ereje, hogy ennyi idő alatt legyűrje azoknak véleményét, kik magukat az alkotmányos követelményekkel szembehelyezve, reábirták a királyt, hogy ne teljesítse a nemzet kívánalmait. Akoalliciós többség előtt a kérdés úgy állott, hogy e politikai harcban nincs másról szó, mint a magyar nemzet elvitázhatatlan jogainak intézményes kiépítéséről s remélhették, hogy oly hosszú idő alatt erről meg lehet győzni Magyar- ország koronás királyát. A látszólagos derű után, mely a politika egén egy pillanatig mutatkozott, beállott a teljes elborulás, bekövetkezett a teljes szakítás a nemzet s a király között. Bekövetkezett pedig azért, mert a király teljesen elzárkózott a nemzeti követelmények teljesítése elől, mert a lefolyt általános választások eredményének következményeit levonni egyátalában nem volt s nem hajlandó s ma is mereven ragaszkodik azon politikához s azon irányelvekhez, melyeket a Tisza-párt vallott és vall, amely irányzat, a nemzet Ítélete szerint megbukottnak tekinthető. Sajnos a politikai válság olyan alakot öltött, hogy összeütközésbe került a nemzet joga, a király jogával. Nem ugyan tényleg a valóságban, hanem így lett feltüntve s azt hiszem a válság megoldásának legnagyobb akadálya épen az, hogy lelkiismeretlen tanácsadók, a koalliciós többség programmját úgy kommentálták az uralkodó előli, mintha annak leljesiLése állal, vesztene a korona hatalmából, mintha az egyenesen a királyi jogok megnyirbálását célozná. f Sok jel, a királynak elejtett szavai erre engednek következtetni. És e tévhit ha hatos támogatást talál Tisza Istvánban és pártjában, akik nem átallották, a múltkor meghozott határozatukban egyenesen kimondani azi, hogy a koalliciós többség programmjával szemben támogatni fopják a királyi jogok integritását s ezzel hallgatólagosan, de világosan declarállák azt, hogy a nemzeti követelmények teljesítése beleütközik az uralkodó jogaiba, hogy az ismeretes Andrássy progiamm e rcservált jogokat áttöri s azok intézésében a nemzetet is kivánja részesíteni. Nagyon jól tudjuk, hogy az a magyarázat, melyet akarjuk hinni, jobb meggyőződése ellenére, Tisza István az 1867. XII. t.-cikknek adott, merő rabulistika, de veszedelmes rabu- listika is, amint az események igazolták. Ezzel a rabulistikával sikerült neki elhinteni a konkolyt a nemzet s a király között, az ellentéteket kiélesiteni, a kibontakozási megakadályozni, sikerült neki az, hogy a zavaros helyzetben tovább is halászhasson s hogy még mindég benmaradjon abban a bársony székben, melyhez oly görcsösen ragaszkodik. És még ha igaz volna ez az aggodalom, akkor valahogyan meg tudnék érteni, hogy a király a koallició programmjának teljesítésétől fázik; bár semmi különösebbet nem találnánk abban sem, hogy egy szabad, független nemzet, mely alkotmányos intézményeit a saját tetszése szerint rendezi be, ne szóljon belé a királyi jogok mikénti gyakorlásába s a gyakorlás módját esetleg souverain akaratából kifolyólag, meg ne változtassa. Ehhez is jogunk volna ős-alkotmányunk értelmében, mely azon a bázison áll, hogy minden jognak forrása és megalkotója maga a nemzet. Ámde jog-nyirbálásról szó sincs s ép azért, bármi következzék is be, a koalliciós ellenzék helyesen járt el, midőn a homo regiusnak tudomására hozta, hogy azon az alapon, melyen a király ma áll, a koalliciós többség kormány- támogatásába s általában a kormányzatba részt nem vehet, hogy ezen az alapon a kibontakozás létre nem jöhet. A király -azt kivánta volna, hogy recon- pensalio nélkül, tehát a régi alapok fentarlásá- val, alakítson a koallició kormányt, azt kivánta, hogy tagadja m g az ellenzék egész politikai muilját, mondjon le minden aspirációiról s mindezt semmiért; azaz kaphatnának érte egy néhány udvari ebédet, talán udvari bált is, szemszurástól valami magyar udvartartás félét, egyszóval értéktelen csillogó semmit. A felébredt nemzet pedig vegyen be altatószert, aludjon továbbra is s álmodozzék magyar hadseregről, önálló gazdasági berendezésről, de hallgasson, ne kivánja ezeknek teljesítését. Becsapásra dolgoztak, mint rendesen az udvari intrikusok. Most is azt mondták januszi képpel, jó van legyen béke, »kikapcsoljuk« a katonai követeléseket s adjatok ti is halasztást. És a koallicio már majdnem bevette a maszlagot a szent békesség érdekében, amikor kisült, hogy amit az udvara katonai követelésekből kikapcsolna, az épen a katonai programúinak azon része, mit a nemzet szívesen magáévá tesz, a szolgálati idő leszállítása, a honvédségnek tüzérséggel leendő ellátása, ellenben teljesíteni kellene mindent, ami az osztrák Armée javára, előnyére szolgál. Erre megadta az egyesült ellenzék a rövid választ: nix dajcS s ilyen eljárás után nem lehet más felelete a nemzetnek sem, mint az: jöjjön aminek jönnie kell, de a nemzet nem engedhet s engedni nem fog. Tagadhatatlan, hogy politikai helyzetünk nagyon szomorú, tagadhatatlan, hogy sok vitális érdek forog kockán a válság húzódása miatt, TÁRCA. Versek. Hó virágok. Hú pelyhek hullanak, hulldogálnak, Röpködnek, szállnak nesztelen. Elnézem őket s nem tudom mért Színem megdobban csendesen. Lehullnak, aztán elhervadnak Az ég fehér virágai, Elinalnak gyorsan, mint szerelmünk Legelső édes álmai. Van egy . . . Van egy kis lány, Szive másért* dobog. Tudom, hogy szeretni Sohasem fogom. Tudom, hogy csalóka Minden álmom. Azért mégis ő az Ideálom. Messze, messze tőlem Van egy asszony. Égő szerelemmel Én rám gondol. Tadja, hogy csalóka Minden álma S mégis én vagyok az Ideálja. A ...............hoz. Oh álmaimnak tiindérkirádgnéja, Te uralkodjál örökké telkemen. Engedd, hogy lelkem álmát rólad-szője, Habár ez álom lenne szemfedője És hervadása ez a szerelem. Te csak ragyogj lündéri szépségedben, Mig én a nagg szürkeségbe olvadok. És egyre szebben, egyre melegebben A te örök bájidlól ihletellen Szórjanak rád fényt a lángoló dalok. Mán Zollán. Rózsaszínű levél. — Lapunk eredeti tárcája. — Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Fiatal leány vagyok, őszintén mondhatom, hogy 20-on alul, hiszen a testvérnéném se haladta még meg a 20-at — a nyilvánosság előtt. Nem is azért irok, mintha nevemet akarnán piacra vinni, sőt épp ezért nem is teszem ide a nevemet, mert nem is szabad ide tennem, hiszen csak úgy titokban irotn ezt a levelet és jaj lenne nekem, ha az én becéző és becézett kis mamám megtudná, hogy én Önnek levelet irok. No igen, mert nem illik egy ifjú úri leánynak, hogy egy férfihoz levelet írjon, még ha nem is volna fiatal az a férfi, amit ugyan én nem vagyok köteles tudni, noha azt hiszem, ismerjük egymást. Hogy mégis irok, ennek az az oka, hogy tépelődő gondolataimat akarom elmondani s egyre-másra nézve kikérjem véleményét és tanácsát; nem vagyok ugyan olyan naiv bakfis, aki a szerkesztőkről azt tételezi fel, hogy ők minden kérdésben, még a szívügyekben is, hivatásos szakértők és az ő tanácsukat követve „biztos siker“ remélhető. Hallgassa és olvassa tehát türelemmel, ahogy következik! Van nekem egy fiatalember udvarlóm, akinek szegénynek azonban még a könyveket kell bújnia. A pletyka-nyelvek azt mondják rólunk, hogy szeretjük egymást.-Én nem mondok semmit. Annyi igaz, hogy sokat jár hozzánk s ha nem vagyunk otthon, akkor is mindig együtt, vagyunk: sétában, teniszen, (amit már epedve várok, mert tudja, szerénytelenség néltavaszi és nyári angol Szövet- XTVvJ rr posztó és gyapjúszövet üz újdonságok óriási választék- W CISZ iTVlIlci ZT— létébe ban érkeztek meg ===== J Deák-tér 21. szám. Martin Sohns et Co. Ltd a^2JusTÍ ? r
