Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-01-17 / 3. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITEL? VETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSEI ÁR: Fgész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek Kéziratok nem adatnak vissza. :------------.-i-._ Telelőn-szám 80. -------­A kereskedelmi miniszter városunkban. írhatnám azt is e sorok élere, hogy : »A szabadelvü-párt képviselőjelöltjének beszámo­lója«, de mert nem szándékozom politika szem­pontból méltatni azt a nagy horderejű s az egész ország érdeklődése által kísért beszédei, melyet Hieronymi Karoly kereskedelmi minisz­ter folyó hó 12-ikén választói előtt tartott s mert a beszédnek csupán minket érdeklő vonatkozásait s a miniszter körünkben való megjelenésének tényét és e tény jelentőségét akarom érinteni, megmaradok az előbbi czim mellett. A beszámoló és programmbeszéd tartalma, azt hiszem, mindnyájunk előtt ismeretes. Aki személyesen meg nem hallgatta, bizonyára el­olvasta a fővárosi lapokból, vagy tájékoztatta magát olyanok által, akik a beszédet ismerték. Ennélfogva azon feltevésben fogok czikkem megírásához, hogy igentisztelt olvasóim telje­sen tisitában vannak a városunkban elhang­zott országos jelentőségű miniszteri beszéd tar­talmával. Hogy tárgyamtól el ne térjek, lássuk csak, mi is volt. tehát a beszámoló beszédben olyan, ami minket közvetlenül érdekel? A beszéd sorrendje szerint a közutak és vasutak kiépítése említendő első helyen. A mi­niszter a közleKedési eszközök fejlesztésében látja az ország jövő gazdasági és ipari fejlő­désének kiváló biztosítékát. Ezért egyik leg­főbb feladatát kepezte első sorban a közúti há­lózat kibővítése, másodszor a vasútépítés. Hogy ezek nem üres szavak, volt alkalmunk gyakor­lati tapasztalás utján meggyőződést szerezni, íme itt van az alföldi második transversalis ut, melynek városunkon átvonuló részét a múlt évben vették állami kezelésbe. Ezen útnak kié­pítése nagy jótétemény különösen a Láp vidé­kére nézve. A szatmár—nagybányai törvényha­tósági közút kiépítésé is folyamatban van. Hogy vannak még feladatok ez irányban, melyek meg­valósításra várnak, az kétségtelen, de az is bi­zonyos, hogy a kereskedelmi miniszter, kinek tárczája körébe a közlekedés ügy tartozik, kellő erélylyel végre is hajtja programmját, ha isten kegyeiméből továbbra is a kormányon marad. Még lehet reményünk, hogy megérjük, mikép a szomszédos községekből városunkba vezető közlekedési utak mind kiépülnek, mert miként a miniszter mondta, az a törekvése, hogy mindenekelőtt a községeket egymással össze­kötő utak kiépüljenek. A vasutakról szólva megemlítette a szat­már—bikszádi h. é. vasutat is. Erre csak azt jegyzem meg, hogy másnap már a hivatalos lapban megjelent a kereskedelmi miniszter 1905. évi 1334, számú rendeletével kiadott engedély- okirat. S a miniszter erről a vasut-épitési ügy­ről alig szólott valamit, pedig arról, hogy mily nagy fontosságú dolog volt ennek a vasútnak a megteremtése, az a széleskörű érdekeltség tehet tanulságot, mely tizenhárom év óta hasz­talan fáradozott ezen vasútépítés megvalósítá­sán, jóllehet nagynevű emberek álltak a vál­lalkozás élén. Végre is a kereskedelemügyi mi­niszter volt az, aki a gordiusi csomót megol­dotta, bár nem lehet tagadni, hogy főispánunk­nak is előkelő része volt benne. T Á R C Z A. Az a nagy temető. (G.) Borzalom tölti el szivemet és lelkemet, mi­dőn a mostani nagy háború vérfagyasztó eseményeit olvasom. Gondolataim visszakalandoznak az elmúlt időkbe és eszembe jut mindaz, amit annak a nagy temetőnek hatalmas terein láttam, amelyen Ausztria csillaga letűnt. Königgrätz . . Szorongó szívvel emlékszem vissza erre a városra. Midőn a harezmezőt beutaztam, úgy véltem, hogy az elesett és eltemetett szegény harezo- sok sóhajtása susogott az erdőkben s a réteken át. Hiába voit minden erőmegfeszitése az osztrák csapat főparancsnokának Benedek táborszernagynak, a csata elveszett s a lenyugvó nyári nap több mint öt­venezer halottra és mozogni nem tudó sebesültre ve­tette utolsó sugarait. Reggel hét óra tájban dördültek el az elsó ágyu- lövések Sadowa községtől nyugatra és körülbelül dél­előtt tiz órakor már egy hosszú félkörben erdőn és mezőn, dombon és síkságon folyt a rettenetes öldök­lés. A poroszok előrenyomulását sikerült déli egy óra tájig föltártóztatni s a halálra fáradt osztrák csapatok már már győzelemről álmodtak, amidőn egyszerre a porosz vasgyürü utolsó lánczszeme is megérkezett. A porosz trónörökös ugyanis körülbelül százezer ember­rel félelmetes siettséggel közeledett az osztrákok háta és jobb szárnya ellen. Hiába volt a Henriquez és a Thom dandároknak kétségbeesett erőmegfeszitése, a rettenetes vasgyürü lassankint föltartózhatlanul össze­zárult s az osztrákok délután fél ötkor az egész vo­nalon rendetlen futásban kerestek menedéket. Rettenetes volt ez a visszavonulás. A visszavo­nuló csapat előtt folyt a megáradt Elbe, amelynek né­hány hidján ezrek és ezrek akartak keresztül rohanni és nagyrészük a porosz tüzérek shrapneljei, meg a hullámok áldozatai lettek. A folyó vörös volt a vér­től s a vízbe zuhantak halálorditása megfagyasztotta a vért. S midőn a szerencsétlen csapat töredékei Par- dubitzon átvonultak, — a megrémüli lakosság az utolsó ítélet napját vélte elérkezni. Délczeg, fényes ruháju, jókedvű vitézek helyett rongyos, halálra ki­merült, porosz alakok vonszolták fáradt tagjaikat a városon át és itt ott előtört a futólagos kötés alól a megaludt vér . . S a nap amely még délután ragyogó fényben úszott fellegekbe borult s az emberek csatája után óriási égiháboru következett s a hosszú, zuhogó eső alakta­lan sárdarabokká formálta a halottakat és elfeledett sebesülteket. Szomorú emlékek fűződnek ezen naphoz. Hány száz és száz fiatal vitéz nyugszik közös sírban a sa- dowai nagy temetőben özvegyek és árvák, anyák és hitvesek maradtak támasz nélkül s átkozták a sorsot amely tőlük a szeretett, életerős férfiút elragadta s átkoztak mindenkit aki a rettenetes vérontást elő­idézte . . . Szép májusi nap ragyogott az égen, midőn a Swiep erdő lombos fái között sétáltam. Csend és nyugalom honolt abban ; a madárkák hálaadó imát csevegtek az ég urához a napért, a mely fönt ragyo­Teljes bizalommal nézhetünk a jövő elé, mert az a miniszter, aki az országgyűlés munka- képességének oly rövid, úgy szólván pár heti ideje alatt annyi üdvös közlekedési intézmény­hez szerezte meg a törvényhozás hozzájárulását s tárczája körében annyi közhasznú intézke­dést tett, megfogja valósítani előttünk kifejlett programmját a vasútépítés terén is s a minket érdeklő szatmár—mátészalkai vasút ügyében is, melyei eddig is meleg szeretettel karolt fel, bizonyára ki fogja eszközölni a kormány olyan fokú hozzájárulását, melylyel a vasút kiépül­het. Notabéne, ez a vasutügy is a legjobb utón van a megvalósulás felé, mára tervek és költség­vetések elkészültek ? az érdekeltek közt felme­rült viszályok, melyek eddig a vonal vezetés végleges megállapításának útjában állottak, el­simultak. Még egy fontos körülmény ragadta meg figyelmemet. A többek közt ugyanis azt mondta a miniszter, hogy amennyire a büdzsé engedni fogja, igyekezni fog uj ipariskolát állítani és azt tartja, hogy erre kiváló hely lesz Szatmár, mert az országnak ezen a részén messzeföldön nincsen sehol ipariskola. íme tehát a miniszter közvetlenül is kijelentette saját választói előtt, hoay városunkban ipari szakiskolát fog felállí­tani. Ezérl hálásak lehetünk minden bizonynyal, mert az ipari intézmények fejlesztése egyik leg­sürgősebb feladata városunk közönségének. Hi­szen nekünk ipari intézményeink egyáltan nincse­nek, mert jól meg kell különböztetni az ipar fejlesztésre szolgáló intézményeket, amelyekről itt szólok, — azon intézményektől, melyek magán érdeküek s inkább jóléti, mint tulajdon­gott s a napért, a melyen piczi fészkük elkészítését bevégezték. A horrenovesi harang szavát néha-néha áthozta a szellő, amely végig susogott a számtalan sir fölött. Mert a Swiep erdő a legelkeseredettebb harcok színhelye volt és ezrekre megy azon porosz és osztrák harezosok száma, kiknek piros vére ott lett a gyilkos golyóktól kiontva. Mindjárt az erdő be­járatánál egy vadászzászlóaljtó) kilenczvenhét fiú csontjai fölött domborodik egy nagyobb, gyepes sir­halom. És a többi. Kisebb nagyobb dombocskák, fel­irattal, vagy a nélkül jelzik a háború istenének gyil­kos munkáját. Az erdőből azon történelmi nevezeteségü két hársfához mentem föl, amelyek Hörenswes község mel­lett egy dombtetőn vannak és a végtelen messzeség­ből láthatók. Ezen két hársfát adta iránynak Frigyes trónörökös a második porosz hadseregnek a kőniggrázi csata hajnalán. S a hársfák helyes pontra vezé­reltek a csapatokat, mert ott mérték az osztrák seregre a döntő csapást. A két fa ma is áll. Ágaik össze-vissza vannak tépve, szakgatva és köztük a 47. ezrednek egy hatal­mas altisztje mesél némán az 1866. julius harmadikán lezajlott rettenetes küzdelemről. De, miért folytassam? Toliam úgyis erőtlen azon megrázó tragédiának méltó leírásához. Látni kell azo­kat a sirokat és emlékeket, amelyek ott vannak s akkor fogalmat nyerhetünk arról, mily borzasztó le­het a háború. A chlumi templom körül is számos sirdomb domborul. Békében pihennek egymás mellett a porosz és osztrák tisztek és más harezosok. S Chlum előtt egy óriási, gyönyörű emlék van „a holtak ütege“. Figyelem! Olcsó borárjegyzék. Figyelem! ft a mai naptól kezdve kiváló minőségű idei borok melyek előkelő urasági szőlők termései, a következő árakon kaphatók : — Buteliábva, üvegekben 2 krajczárral olcsóbb házhoz kimérve 36 36 Sikárlói az üzletben I. liter 40 kr. Apahegyi „ l> liter 40 kr. ~ 5 liter vételnél nagy árkedveatmón 99 99 kr. kr. I Oláhgyürüsi az üzletben I. lit. ü.3 kr. házhoz kimérve 32 kr. | Szatmárhegyi 99 I. fii. 30 kr. 9t ,, 32 kr.

Next

/
Thumbnails
Contents