Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-02 / 18. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1905. április 2. vasárnap 18. szám. n FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMARVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMAR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10------ Teleíon-szám 80. ===== Min dennemű dijak Szatmaron. a kiadóhivatalban fizetendők. Formulák derbyje. Irta : dr. Kelemen Samu. A mióta Széli Kálmán a maga hires formulájával belovagolt a miniszterelnöki székbe: mindazok, akik államférfiak vagy azok akarnak lenni vagy legalább is azoknak akarnak látszani, formulatenyésztésre adták magukat. A tenyészetnek ez az ága szép virágzásnak indult és a formula-sport egyikévé lett a főúri körök, a haute finance és főképpen a hivatásos, de hivatásnélküli politikusok legkedvesebb foglalkozásának. A nevezések különösebben a bécsi gyepen történtek és a „Zeit“ és a „Neue Freie Presse“ voltak azok a sportújságok, amelyek hasábjaikat »nyeretlenek versenye« és még inkább a „nyert, de utóbb sokat vesztettek“ különleges futása számára megnyitották. Az, hogy minden államférfinak meg legyen a maga formulája, a magasabb államférfim képesítésnek épp oly elengedhetetlen kellékévé vált, mint teszem fel egy osztrák generálisnak a Szent István-rend kiskeresztjének rendjele. Amiként a Lipótvárosban nincs elegáns zsur egy vérbeli művész, egy vértelen mágnás és főképpen egy nagy keresztes és amethyszt- gyürüs apát nélkül: minden kegyelmes azszony nyilván ájulásba esnék és sirógörcsöket kapna, ha kegyelmes, méltóságos stb. férjének nem volna egy politikai formulája, melylye! meg leA formula az a paripa, amelyre, ha rá akarunk ülni, rendszerint kiugrik alólunk. A törhet menteni a hazát és azonfelül a tetejébe ülni. Ha valaki ezek után kiváncsi arra, hogy igazában mi hát egy formula, annak ezennel megadjuk a definíciót. mula úgy van trenírozva, hogy csak a gazdájának paríroz, ennek is csak akkor, na a farkába kapaszkodik, mely esetben ügyesen vonszolja őt magával a célponthoz: a hatalomhoz. A formula a nesze semmi a nemzetnek, an.elyet jól meg kell fogni, hogy vele egy törtető urnák egy miniszteri széket biztosítsunk. A formula ősmestere Széli Kálmán — bár róla készséggel elismerjük, hogy minden törte- téstől távol áll. A formulák örök díszpéldánya az övé, amelylyel az Önálló vámterületnek jogi állapotába helyezett, anélkül, hogy tényleges állapotába léptünk volna. Ez volt a Plato testetlen szerelme, a Tolstoj önmegtartóztatása. . . a kisasszony teleség, aj lelki kopuláció. Mi jogilag önállók vagyunk, de a valóságban rabszolgák. Micsoda fenséges ímegoldás és mily szép is a természetnek az az alkotása, mikor valaki fiú és leány is, vagyis sem fiú, sem leány. Csodálatos, hogy mindezek dacára a formulák nemes sorompójában pár mp óta bekövetkezett a dekadencia. A derby-crackek mind letörtek és nincs más megoldás — hozzatok, óh hozzatok hamvvedreket! — mint lelőni a megrokkant paripákat. A nemzet egyszerre megszűnt érdeklődni az előkelő sport iiánt. A 40 filléres helyek belseje és az úri tribünök látogatója szinte csodálatos intuícióval megértette egymást. Nem tesz- szük többé a pénzünket a bécsi totalisatőrre. Nem érjük be azzal, hogy lássuk, miként lovagolnak el mellettünk, — magunk akarjuk megülni a lovat. Nem használ már semmifele ravaszkodás. Tisza István, aki felfogadta, hogy ő semmit se tog úgy tenni, mint Széli — (ezt gáncsvetéssel dobta árokba a pártja, ő hanyat-homlok rohant a nyílt verembe), most már uj kifejezést talált ki. O nem formákat ajánl többé, hanem deklarációt. Érje be a nemzet jogainak elismerésével deklaráció formájában. Ám nincs többé varázsszó, amelylyel a nemzet fölpezsdűlt erejét vissza lehessen szorítani. Nekünk nem elmélet kell többé, hanem valóság, nem jelszó, hanem munka. Hozzá akarunk fogni az állam közjogi és gazdasági önállóságának kiépítéséhez. Amit kapunk, lehet több vagy kevesebb. Erről beszélhetünk. De valóságnak kell lennie és nem vértelen ábrándnak. Nem türjük sem a szürke theorikát, sem a szürke embereket. A zsoké uraknak pedig, akik azt hitték, hogy örök időkre szóló lovaglási engedélyük van a nemzet nyakán, tisztelettel üzenjük, hogy — kitiltjuk őket a gyepről. Vajúdás. Még egyre tart a huza-vona, melynek titkos, de közismert célja volna megcsinálni fából a vaskarikát: kormányt alakítani többség nélícjta «ssxra sa TÁRCA. Strófák. — Lapunk eredeti tárcája. — /. Tegnap tnég raggogoti a napfény, Ma beborult az ég. Az egész világ puszta, Kietlen, bús, sötét. Tegnap még ujjongott a szivem, Ma már nagyon beteg. Tegnap még engem szeretett, És ma már mást szeret II. Egy szőke lányka ment el innen, Ma a hat órás vonaton, Szegfű virágot vitt kezében S az arca édes volt nagyon. Egy fut állt kinn a perronon Az arca bús volt s halovány: Elment a hat órás vonattal Egy édes arca szőke lány. / Csengeri Pista. A Kapitány köpenyege. Skerlitz kapitány nagyokat lépve és szuszogva törtetett fel a „kis lány“-hoz a negyedik emeletre. Skerlitz kapitány tüzér volt s pártfogolta a „kislányt“. Hogy kiféle — miféle volt ez a leány, azzal még a nagy körüli bérház lakói sem voltak egészen tisztában, pedig azok mindent szoktak tudni. A bérház köztudata szerint a lány ösztöndíjas szininövendék volt és Margitnak hívták. A kapitány azonban egyszerűen „kis lánynak“ szólította, csak néha, bizonyos ellenőrizetlen pillanatokban nevezle Gretehennek, de ilyenkor a kapitány rendkívül ünnepélyes hangulatban volt s mikor a pocakos kapitányt ünnepélyes hangulat szállta meg, még a privatdinerjét is Herr Johannák szólította. Skerlitz kapitány nagy kardesörörapölések és szuszogások közt feljutolt végre a negyedik emeletre. Nagy robajjal nyitott be a kis lányhoz, amikor hirtelen egy ember rohant el mellette. Az előszobában homályos volt s igy a kapilány nem láthatta, ki volt az illető s mire jobban megnézte volna, már be is volt téve mögötte az ajtó. De a kapitány is fogva volt. A rejtélyes alak sietségében az ajtóval becsipte a kapitány ur köpenyegének bal szárnyát Hopp! Az ajló hirtelen újra kinyílt, s a kapitány előtt egy önkéntes állott saját ezredéből. Az önkéntes haptákba vágta magát és jelentette : — Alázatosan jelentem a kapitány urnák, be- csiptem a . . . Mire Skerlitz kapilány emberevő tekintetet vetett az önkéntesre és ingerülten dörmogte : — Igen, látom! Ön be van csipve . . . Azzal sarkon fordult és faképnél hagyta az önkéntest. A szobában a kis lány repesve szaladt a kapitány felé, aki azonban összefont karokkal állott meg előtte és a lábát szétvelve harsogta : — Gretchen ! Ah/ A kapitány ünnepélyes hangulatban volt. A kis lány tisztában lehetett a helyzettel. — Kapitány! — mondotta sietve, szint oly ünnepélyesen és farkasszemet nézett a felsenburgi Sker- litz-család legbájasabb tagjával. — Ki volt az a tacskó? — dörgött a kapitány. — Hogy ki . . . hogy ki ? . . . csevegte szaporán a kis lány. — Már hogy ki ? . . , — Már hogy ki! — Hát ... a koszinom/ Ezer menydörgős menykő! A kapilány felpattant, mint az ágyúgolyó. Ilyen piramidális hazugság! — Lelövetlek, mint egy verebet! A kis lány oldalt hajtotta egy kissé a fejét és valami édes, huncut mosolyt röpitett a kapitány felé. — Megmutassam a születési bizonyítványát? Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deák-tér 15. sz. alatt a volt Kellner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épület vasalásokat, görlécz és furnér árut, valamint mindennemű gazdasági ezikkeket stb. —An é. közönséget pontos kiszolgálásról biztosítjuk. — Szives pártfogást kérve vagyunk M©lohll6P vaskereskedők „Agrária“ gazdasági gépek elárusitása.
