Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-03-19 / 14. szám
/ Szatmár, 1905. S Z A T M A R-N É M E T I. márczius 19. 67-es alapnak teljes kiépítését, abban az irányban, mint a nemzet 1848-ban ezen intézményeket megteremtette. Nem kívánunk lehetetlent, nem kívánunk olyant, minek alapja, jogosultsága meg ne lenne évezredes alkotmányunkban, mert kívánalmaink mind olyanok, melyek logikusan folynak önálló nemzeti voltunkból. Nem akarunk fejjel sem a falnak menni, nem követeljük, hogy a nemzeti intézmények egyszerre, most rögtön megvalósíttassanak, mert rázkódtatásoknak állami életünket kitenni nem akarjuk, hanem csak törvényes garanciákat akarunk arra, hogy az önálló vámterület, a magyar vezényleti nyelv s az ezzel összefüggésben levő s nemzeti fejlődésünket biztositó más intézmények, bizonyos záros határidőben meg lesznek valósítva. A király azonban nem enged, mint azt a bécsi forrásokból megtudjuk, pedig meg van benne a jóindulat, de nem engedi e jóindulatot telté fejlődni a bécsi kamarilla. A bécsi kamarilla, mely amióta csak unió van hazánk s Ausztria között, mindent megtett a magyar érdekek ellen s mindig elég erős befolyása volt arra, hogy a mindenkori uralkodókat is a magyar érdekek ellen hangolja. Mit ér a kihallgatott magyar államférfiak legőszintébb nyilatkozata a helyzetről, a kibontakozásról a király előtt, mikor 13eck ur, Magyarország e rossz szelleme, egy tarokk partié osztása közben, mit naponként a királylyal játszani szokott, lerontja mindazt az eredményt mit esetleg az nap a magyar politikusok a király előtt elértek, lerontja azt a kedvező hangulatot, mely a nemzeti ügyünk irányában a királyban, a kihallgatások közvetlen hatása alatt, támadt. Azt mondja a király, hogy különösen katonai téren nem hajlandó semmi engedményre mert az 1867. XII. t. c. e tekintetben neki füg- ! getlen jogokat biztosit, melyből engedni, melyet lazítani nem hajlandó. Sohasem volt a magyar nemzet tulajdonsága csonkítani a fejedelmi jogokat s sohasem volt az idők, a történelem folyámán eset arra, hogy a nemzet megnyirbálni akarta volna a korona jogkörét, de viszont a nemzettől sem lehet kívánni azt,hogy elismerjen olyan királyi u. n. reservált jogokat, melyeket alkotmányunk sohasem ismert. íme ide vezetett Tisza IstvánEgész Európa békesége Magyar vállakon nyugodott Nem segúé más, csak az „Isten“, És győzedelmet aratott / S ha csak egy ellenségünk lett vón’, De ránk tört Kelet és Nyugat. A kelet tört ránk nyers erővel, Álnoksággal a bölcs nyugat. A nyers erővel még csak megbirt, Helyén volt karja és szive. De az ármánynyal szembeszállni Nem elég a kar ereje. A török szomszéd felperzselte Az iskolákat s gyárakat, No de, sebaj! maradt kő és mész Lehet épitni újakat A német!? iskolát nem perzselt, Mert a tudományt szereti, Ő beleült az iskolába, S kezdett ekkép tanítani; Magyar! ha boldogulni kívánsz És a nyugalmat szereted, Felejtsd el szépen, hogy magyar vagy! Nem kérek tőled egyebet. S hogy lássuk, mily jó keresztyén vagy: Imádd az Istent németül! Mert nincs tudomány, nincs bölcseség, Nincs üdv a német nyelv ne’kül. nak az a hires interpretációja, melyet a hadsereg vezényleti nyelve tárgyában a 67-es törvénynek adott, hogy ma már a közjogi fogalmakba valóságos chaos állott be, hogy maga a király is tévedésben van, fejedelmi jogkörére nézve. Történelmi időket élünk ismételten. Történelmi pillanat előtt áll ismét a nemzet, amidőn újra meg kell mutatni alkotmányunk iránti hűségűnket, szívós ragaszkodásunkat nemzeti jogaink iránt. A nemzetnek ebben a harcban ki kell tartani, ki kell tartani félelem s meghátrálás nélkül. Tudjuk, érezzük, hogy követeléseink jogosak,, látjuk, hogy a viszonyok annak fokozatos teljesítésére megértek. Ezt az alkalmat elszalasztani könnyelműség, bűn lenne. A nemzetnek kötelessége ebben a harcban méltóságosan viselkedni, mint a ki igazát érzi, kötelessége támogatni azt a pártot, mely a parlamenti küzdelmet folytalja, mert ha a nemzeti akarat szívósan és következetesen megnyilatkozik a nemzeti kívánalmak mellett, végre is lehetetlen, hogy Bécsbe be ne lássák, hogy nemzeti engedmények nélkül kormányzás nem lehetséges. Márciusi ünnepség a Hegyen. A szatmárhegyiek is lelkes ünnepséggel ülték meg a márciusi nagy napok emlékét csütörtökön és ezt orsz képviselőnk tiszteletére rendezett nagy ovációkkal kötötték össze. Ez alkalomból városunkból igen számosán jelenlek meg az ünnepségen Dr. Kelemen Samu képviselőnk vezetése alatt. A többek között: Uray Géza a függetlenségi párt elnöke, Kolozsváry Károly, Dr. Ko máromy Zoltán, Lévay József, Sz. Török János, Markos György, Ekker János, Virágh András és még számosán. A vendégek a 10 órai vonattal érkeztek meg a hegyre, hol zászlók alatt diszbandérium fogadta őket s a hegyi polgárság nagy része megjelent az érkezők tiszteletére. Az állomásnál a vendégeket Nagy József kántor- tanitó nagyhatású beszéddel üdvözölte s ezek között különösen a függetlenségi párt elnökét és képviselőnket, aki első ízben jelent meg e minőségében a hegyiek előtt. A beszédre dr. Kelemen Samu képviselőnk felelt, megköszönte a fényes fogadtatást és kiemelte, hogy a szatmárhegyi polgárok a mai napon újból bebizonyították, hogy önérzetes és független polgárok, nem pedig kezelhető tömeg. Azután tarackdurrogatás és a Rákóczy-induló hangjai mellett elindult a menet, a melynek útjába fehér ruhás leányok virágot szórtak. A vendégek és a hegyi ünneplő közönség az állomásról az ev. ref. templomba vonultak, hol hálaadó isteni tiszteletet hallgattak. Az isteni tisztelet után a templom udvarán volt megtartva a tulajdon- képeni márciusi ünnepség, melyet képviselőnk nyitott meg nehány rövid szóval, mely után dr. Komáromy Zoltán mondotta el nagyhatású ünnepi beszédét, méltatva március Idusának nagy történelmi jelentőségét. A beszéd után Hajdú Szabó József szavalta el a »Ledőlt szobor« c. költeményt szép hangszinezéssel és tüzes lelkes előadással, azután Molnár Pál szavalt még egy hazafias költeményt, a mely szintén jó szavaiéra vall és nagy hatást keltett. Az ünnepi gyűlést dr^ Kelemen Samu nagyhatású beszéde rekesztette be, ki párhuzamot vont 1848 s a mai idők között. Az ünnepség után nagyszabású bankett volt, a melyen mintegy 100-an vettek részt. \ A volt leformátus iskola nagy terme zöld gályákká! és zászlókkal Ízlésesen volt feldíszítve. A gazdaasszonyt teendőket a hegyi polgárok nejei, a föl - szolgálást fiatal leányok teljesítették. Az első felköszöntőt Kelemen Samu tartotta, aki a szatmárhegyi polgárságra ürítette poharát. Utána Uray Géza ügyvéd méltatta a függetlenségi párt legutóbbi győzelmét, melyből a hegyiek is kivették tetemes részüket és különösen a hegyi választó polgáro kát éltette. Azután Nagy József kántor-tanitó mondott lelkes beszédet, melyben Uray Gézát, mint a szatmári függetlenségi párt megteremtőjét és fentartóját, továbbá dr. Kelemen Samut, mint a kerület szeretett képviselőjét köszönti fel. Még mások is beszéltek, többek közt dr. Halász szatmárhegyi orvos mondott szellemes beszédet. A társaság hazafias hangulatban a délutáni órákig maradt együtt és a mulatságot a szatmárhegyi polgári dalkörnek sikerült szereplése élénkítette. Később a fiatalság táncra perdült. Az egész ünnepség rendezésében különösen Nagy József tanítónak van nagy része, de megilleti az elismerés az összes polgárokat, akik mindent megtettek hogy az ünnepély mentül fényesebb, impozánsabb legyen. Aminthogy úgy is volt. Az ügyvédi kamara közgyűlése. (r.) Vasárnap tartotta a szatmári ügyvédi kamara a szokott évi közgyűlését a tagoknak lanyha érdeklődése mellett. A testületi szellem fogyatkozása úgy látszik arányban all azzal a sikertelenséggel, amit az ügyvédi kar az avult kamarai rendszerrel ez ideig akár a saját létérdekeinek kellő biztozitása akár a jogkereső közönség igényeinek szempontjából elért. A kamarának évről-évre ismételt panaszai, melyek aránylag csak kis részben foglalkoznak magának az ügyvédségnek közvetlen sérelmével, tulnyomólag azonban a jogszolgáltatásnak, az igazságügyi törvényS ha netalán pénzed akadna, Ideje, hogy megértsed ezt 1 Vásárolj világtörténelmet, Csak annak leszen, a ki vesz. És drága, ékes német könyvből Megtudod, hogy nem létezel Mégis, rettentő betyár vagy. (Ha nem hiszed, . . kételkedel). És . . hisz a magyar elme olyan, Mint az alföldi televény, Akadt, ki hitt a C'fra szónak; Maga igazlelkü lévén, Nem ludhatá, hogy van olyan is, Ki szemtül-szembe bizeleg, Hogy kit fegyverrel le nem győzhet, így rontaná meg, ha lehet. S már jobbadán német a nemzet, Bevett sokféle tudományt, Valcert táncol, szép verkli-szóra, S kürtöt visel kalap gyanánt; Beszél Európa minden nyelvén, Csak épen a magáén nem; Ismeri a föld minden zugát, Szegény! csak itthon idegen. Hisz ezt akarta csak a német! Elérte szándékát hamar; Konkolyt vetettél, gazt arathatsz, Könnyenhivő, hiú magyar! De régi hite a magyarnak ; Él a „magyarok Istene“ ! Van hely, hol a csábitó maszlag Magát még nem vehette be. Ez a megvihatatlan kőszál A hü, magyar paraszt szive Légy áldva érte mindörökké Magyarok élő Istene! A nádfedeles kis kunyhókban Apostolok születtenek, Ajkukon lángol a magyarszó, Szivünkben a honszeretet. Szavukra a nemzet föleszmélt És felismerve önmagát Ur és paraszt kezet fogának, Lerázni végre az igát. S hogy itt ismét úrrá lehetett, Mesébe illő munka vüt, De mit nem vitt ki a magyar még, Ha összetartó lelke volt ? A bámuló Európa előtt Uj napként, fölragyog neve, Tiszteletet parancsolóan, Hittel, bizalommal tele. Nagy a világ, sok mindent befog Véghetetlen területe. Magyar nép csak egy van a földön, Tartsd meg, magyarok Istenei Csalány. Kohn Mór posztó» és gyapj u=s*övet üasletében Deák-tér Losoncy- tféle házban, a tavaszi idényre, a legmodernebb gyapju«si5Övetek nagy választékban megérkeztek és alkalmi vétel folytán igen jutányosán árusitjai -------- :
