Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-11-08 / 83. szám
Szatmár, 1905. SZATMÁR-NÉMET1 November 8. így jutottunk oda, hogy a küzdelem most már túlnőtt eredeti céljain. Most már még a véderő nemzeti jellegénél és az ország gazdasági függetlenségénél is többről van szó: egész alkotmányunkról és közszabaóságunknak biztosítékairól. Az a kérdés: belenyugodhatunk-e abba, hogy a nemzet törvényesen megnyilatkozó akaratát semmibe vegyék és nyíltan annak erőszakos letörését vegyék célba. Mert ha ezt büntetlenül meg lehet tenni most, ha erőszak vagy csábítás diadalmaskod- kodhatnak most a nemzet akaratán, ha fényes nappal rabolhatják el a jogokat, amelyeket ver ef ékes munkával és évszázadok véráldozataival szereztünk: akkor ebből valóban évszázadokra szóló tanulságot fognak meríteni ellenségeink és évszázadokra szóló elnyomatás fog utána következni. Ezért küzdünk a fejedelmi önkény ellen, melyet az alkotmányosság palástjába burkolva akarnak hozzánk becsempészni. Az uj kormány azt hirdeti alkotmányos elvként, hogy a törvényhozás elé csak oly kérdést lehet vinni, mely iránt meg van az előzetes megegyezés a királlyal. Elismerem, hogy célszerű az, ha ily előleges megegyezés létesíthető, de ennek alkotmányos jogszabállyá tétele, ennek alkotmányos elöfellételként való hirdetése nem más, mint a nemzet önrendelkezési jogának elkobzása és a fejedelmi abszolutizmusnak behozatala. (Az aranypohár.) Bármit hozna is tehát a Fejérváry kormány programként azt. ezek után elfogadni nem lehet. Készséggel elismerem, hogy vannak a programnak helyes, üdvös részletei is. De a szép külső meg ne tévesszen, mert amit nyújt, az „aranypohárban méregital.“ Ennek a szarka politikának, mely az ellenzék programjának egyes fényes részeit lopkodja el: nagy ára van, olyan mint mikor selyem- köntöst ragyogó ékszert Ígérnek a szép lánynak és azt mondják csak egy ára van : a becsület. Nos hát a becsületünket nem adjuk. A kormány gazdasági reformokat Ígér, de e reformok nem vezetnek a gazdasági önállóság útja felé. Amig a kormány még csak ígérni sem meri az önálló magyar bankot és nem rendezi valutánkat, mert ezzel már a különleges osztrák érdekeknek a tyúkszemére hágnánk: addig az önálló gazdasági politikának a hangoztatása csak szélhámosság. A gazdasági közösség mellett nyomorékká telt nemzetnek a gazdasági reformok képében nag lelkűén mankót ajánl a kormány (közbeszólások. Ezt is tőlünk vette.) Mi azonban épek akarunk lenni, hogy ne kelljen mankóra szorulnunk. (Weisz ur históriája) Tisztelt barátaim ! Nincs minden érdekesség hijjával, hogy a kormány-programm túlnyomó része Kristóffy urat vallja szerzőjéül Mi már ismerjük az ő kezejárását, de nyugodt lélekkel mondhatom, ő is ismeri a m én- ket. Kristóffy ur arra számítod, hogy ő megbontja az ellenzéket, pedig csak ő és néhány bomlott fejű embere bomlott n eg Érdekes, hogy atyamestere Tisza is ellene fordult. Ez eszembe juttatja, hogy egyszer egy szegény I zsidó ember — Weisznek hívták az istenadtát — Amerikába vándorolt. Sehogysem tudott boldogulni ott, mikor egy régi ismerősével találkozott. Ennek elpanaszolta a nyomorúságát. A jó barát erre azt mondta : Adok neked egy jó tanácsot: Akassz ki egy nagy doktori táblát és hirdesd bátrán, hogy te olyan doktor vagy, aki minden bajt meggyógyítasz. A mi emberünk megfogadla a tanácsot és miu'án a jótéko iy természet valóban sok em bért meggyógyít, — az áldoktor is csakhamar meggazdagodott. Pár év múlva ismét találkozik a két ember. No »Weisz hogy megy sorod« I szólal meg a jó barát, ugv látom jó dolgod van. Igazad van mondja a másik és neked ? Kekem sok bajom van az egészségemmel, rósz g gyomrom, meg a szivem is beteg.« Gyere hozzám — mondja csillogó szemekkel a doktorrá vedlett Weisz — én meggyógyítalak. Éktelen dühvei emeli fel erre a másik a kézéi: »Ejnye adta gazembere, én tettelek doktorrá, én tudom mennyire nem értesz semmit és most még engem akarnál gyógyítani.« Szakasztottan ez az eset Kristóffyval meg Tiszával. Tisza tette doktorrá Kristóffyt, ő tudja mennyire nem tud orvosolni semmit, érthetőhát ha dübbe gurul, mikor ez az ember az ország kuruzslójává akar fölcsapni. (Zajos éljenzés, derültség és taps.) Ez után a kör céljait fejtegeti a szónok és kitartásra buzdítja a pártot. I» A beszédet szűnni nem akaró lapsokkal fogadták a jelen voltak. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselő után Uray Géza a függetlenségi párt elnöke beszélt még, ismertetvén a függetlenségi párt fejlődését. Majd igy fejezte be beszédét: — Örömmel látom éltem alkonyán, hogy e párt még kivívja az ország függetlenségét! Éijen a magyar függetlenség! Végül Kálik Lajos kéri a megjelent polgárokat, hogy Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőkörül kifejtett tevékenységéért. A megjelent polgárok ezt egyhangúlag elfogadták. Továbbá felkéri a független érzelmű honfiakat, hogy Bartha Miklós özvegyéhez részvét- j iratot küldjenek, mit a függetlenségi kör tagjai j egyhangúlag magukévá tettek. — Csomay Imre • elnök ezután lelkes szavak kíséretében berckesz- tette az ülést. Szatmár vármegye közgyűlése. Botrányos installáció — Kiküldött tudósitónk jelentése. —• A múlt közgyűlés botrányát tetézte a hétfői főispáni beiktatás botrány.-». Kölcsey vármegyéjének szégyenfoltja jobbin kidomborodott, pirulásra a többi hazafias vármegyék előtt még nagyobb okunk van. A sógorság, komaság, felsőbb nyomás, az érdek előtérbe lépett s pártját fogja egy a hazáját is elárulni kész bandának, Kristóffynak és társainak. Installálni próbáltuk a főispáni méltóságba egy Kristóffy lovagot, de próbánál többre nem jutottak, mert a vármegye hazafias főjegyzője az ülést berektsztetle mielőtt a szégyenteljes eskü szavai elhangzót ak volna A hamis hivatalos jegyzőkönyv azonban erről nem vett tudomást, mire az ellenzék vezérférfiai egy értekezleten külön jegyzőkönyvet vettek fel, hogy a szin- igazságnak megfelelő történteket az utókornak megörökítsék. Este hatalmas faklyásmenelben tüntetett impozánsan Nagykároly város közönsége. Mindenki diadalmámorban úszott, csak a Szatmári függetlenségi kör tagjai szemében csillogott az örömkönnyel vegyes fájdalom-köny. Bántotta őket a visszaemlékezés és elgondolkodtak a nagykárolyi főkapitány azon inlo- jálitásán, hogy fáklyásmenetre engedélyt adni merészkedett. A nagy nap eseményeiről részletes tudósításunk a következő : egyik épen valami Verne-féle ajánla'.ot tett a másiknak : — Te legyél a gőzös, cn leszek a füstje . . . Az Ilona apja nem volt odahaza, s a délután mind jobban haladt előre és fokonkint homályosabb lett a szoba. Ilona megetette a madarát, fát dobott a tűzre, azután leült. Gyurival szemben a másik ablak mellé. A kezébe kötést fogott, de nem delgozott. Nézte, hogy esik az eső. Gyuri a mint uj cigarettára gyújtott fel sóhajtott: — Itt van az ősz! Ilona intett a fejével. — Itt! A huszár tovább berzélt; — Szereti maga, Ilona, az őszt.? •— Szeretem. — Szereti! — szólt csodálkozva Gyuri s elgondolkozva s idegesen ütögette a cig„ rettája hamuját egy tálkába s mindaddig ütögette, a mig elaludt a cigaretta tüze. — Ekkor újra sóhajtott. — Szereti I Hona elmosolyodott. — De hát miért ne szerelném ? Gyuri egy kicsit hevesen felelte : — Mert az ősz olyan, mint a cherub kardja volt, a melylyel az első emberpárt kiűzte a paradicsomból. Ilona vállat vont. — Bűn volna a természet rendjét nem szerelni. Azután eihalgatlak. A kályhába ropogva égett a fa s a kályha cif- ára fűrészelt ajtaján vékony lángnyelvek csapódnak r ki. Az elhomályosult falakra a tűz fénye árnyakat rajzolt, az almáriom tetején a pamutból csinált virágbokrétának, meg egy ezüzt kancsónak silhouettejei húzódtak meg s a sánta pintyőke a kalickája drótjait verdeste, nem tudni miért. Egyszer csak ebben a nagy csöndben, a kis tömzsi huszár elfulladva, rekedtté vált hangon megszólítja a leányt: — Ilona ! — Nos ? — Mondja, Ilona, de szavára mondja, nem haragszik meg reám, ha én valamit mondok magának? A leány csodálkozva nézett feléje. — Persze, hogy nem. Nem hiszem, hogy olyasmit mondana, ami okot adna a haragra. — Meglehet hogy ad, — hebegte Gyuri izgatottan. — Ilona ... én magát . . . bocsásson meg . . szeretem . . . Végre ki volt mondva s a kis huszár olyan szerencsétlennek és nyomorultnak érezte magát, mintha ő vesztette volna el Könniggrütznél a csatát. A leány egész testében remegett. Huszonhaléves volt s életében most hallóit először szerelmi vallomást. Nem tudott rá mit felelni. Hallgatott. Gyuri is kábulva ült a helyén. Végre a leány megszólalt. — Ez ostobaság, Gyuri I A fiú szenvedélyesen megrázta a fejét. — Nem ostobaság Vagy maga lesz a feleségem, vagy meghalok ! — Ne bolondozzék — szólt Ilona remegve — és légyen esze. Hat évvel idősebb vagyok magánál. Ez mellékes — mondta hevesen Gyuri. Csak | arra feleljen, tudna-e engem szeretni? ______________ Il ona szédülve kapaszkodott meg a széke karjába. Nem tudta hányadán van s Isten tudja miért, ebben a percben valami régi dolog, egy kis semmiség jutott az eszébe . . . Még mint kis leány, egyszer a keresztanyjánál egy nagy vasládán ült és megcsípte a darázs. Nagyon fájt a csípés és keservesen sirt. A keresztanyja, egy jókedvű öreg asszony, csakhogy megvigasztalja, mindenféle tréfát összebeszélt neki. — ügy ülsz azon a vasládán, mint az egyszeri vénkisasszony, aki mikor kérője akadt, ráült a kincsesládájára s az oldalát simogatva mondta a kérő előtt; hallod ládám téged kérnek . . . És őtet nem a kincsesládájáérl kérik. Ö szegíny és saját magáért szeretik. Az első és utolsó férfi . . . Mit feleljen ? . . . Gyuri már sürgette. A kályha lángja az atcába világított és alázatosan könyörgő szemébe — Ilona ! S a leánynak eszébe jutott az elmúlt leányévek hosszas golgotája. Hogy mentek el férjhez mellőle mind a barátnői és hogy maradt ő egyedül a folyton növekvő éveivel. Nem volt sem szép, sem gazdag, a férfiak, elmentek mellel te, anélkül, hogy egynek is megakadt volna rajta a szeme. Senki sem kívánta meg Csak most egy gyerek . . . Egy huszesztendős fiú . . . S erre a gondolatra egyszerre elpirult szégyenében, azután kevélyen fölvete te a fejét és keserű bü-zke.'éggel azt felelte : — Bocsás on meg Gyuri, de ha valaha férjhez megyek, szerelemből megyek férjhez. Ebben a szerelmes, becsülete-, bu-zeszlendő» fiúban akarta merboszulni az égé z férfinemet . Lux Ti ria Pontos időt csuk az dé°tudja ki órát mmNEEMA FEEEHCZ vasúti órás és ékszerész Törvényszékileg bejegyzett ezég —■ óra- ékszer és látszer üzletében vásárol vagy javíttat. —
