Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-03-12 / 12. szám
I IX. évfolyam. Szatmár, 1905. márczius 12. vasárnap. 12. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMARVARMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMAR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE W MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. E L Ö F I ZlfFfifc-S I AR: Rgész évre 8 kor. FélévrCTwjftJter. Negyedévre 2 kor. Egyes szám áni*7G filkr. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Főmunkalárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vincze SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 rtrrr= Telefon-szám 80. ... 1 Min dennemű dijak S/aimaron. a kiadönlvatalban flzetendők«*^^ Tisza és a német szerződés. Irtai: dr. Kelemen Samu. Ha gróf Tisza István hatalma teljében j levő' miniszterelnök lenne és szükségéi látná annak, hogy felvilágosításokat adjon a német kereskedelmi szerződés dolgairól: agy egyik kedvelt hívével interpellációt intéztetett volna magához az országgyűlésen és e parlamentáris keretben adta volna mega választ, melyet engedelmes többsége bizonynyal tudomásul is vesz. Hogy azonban perdült-fordult a sors kereke, az ügyvivő miniszterelnök is ahhoz a már nem épen szokatlan módhoz folyamodott, hogy meginterjuvoitaita magát. Ez legalább nem jár azzal a kockázattal, hogy a parlamentnek »ázsiai hordákból összealakult mai többsége« a miniszteri választ leszavazhassa. A gyöngéd szolgálattételre különben az „Újság“ vállalkozott és gróf Tisza István a védekezés hüs csöppjeit e hü csehe utján adta be a német szerződéssel csehül járt magyar nemzetnek. Az intervjunak és az »Újság« kísérő kommentárjának (a kommentár régi római divat szerint minden klasszikusnak kijár) nyilván kettős célzata van; az egyik: a miniszterelnök álláspontjának védelme — a másik: titkos aknavetés az ellenzéknek. A miniszterelnök azt állítja, hogy a német szerződés semmiképpen sem teremtett kötött helyzetet, sem jogilag, sem erkölcsileg. A kommentár ellenben azt mondja, hogy még a legszélsőbb függetlenségi politikus sem áltathatja magát azzal, hogy a német kormány most már rábírható lesz uj szerződési tárgyalásokra, vagy , ha igen, úgy hajlandó lesz megadni a már megkötött szerződés koncesszióit . . . Látnivaló, hogy dón Quichotte és az ő hü szolgája Sancho Panza nem járnak egy utón, bár fájdalom, mindketten nekimentek a szélmalomnak és betörték rajta — a mi orrunkat. Mert hát, sapristi, miként is van megkötve az a szerződés, a mely a miniszterelnök szerint nincs megkötve. És ha sem megkötve ; nincs, sem lekötve nem vagyunk, miért lehe- | tetlen mégis u] szerződéskötésre és azonos ko.-.cessiókra bírni a német kormányt? . . . A titkon elhelyezett Úszó akna pedig ott van, hogy hirdetni kell a német szerződéssel szemben való teljes akciószabadságunkat. Az ördög tudniillik nem alszik és ha a koalíció a Tiszáék lö njénfüstjo ellenére is kormányra kerülve a német szerződést elfogadná, miután erre nézve Tisza szerint semmi irányban sincs obligonk, ezzel világosan volna dokumentálva a szerződés tartalmi jósága is. Más szóval a szerződés ellen inditott lármánk rovásra és megrovásra méltó humbug. Amolyan csinált menydörgés, amely mint színpadi kellék addig figurái, amig a koalíció még a »bal fenéken« az ellenzéki színen szerepel. Holott a valóság az, hogy a német szerződés karmai közé be vagyunk szorítva, miatta jajgatni ezer okunk van, de bajunkon, fájdalom, a jajgatással nem segítünk, Lássuk hát a német szerződés dolgát, formájában és tartalmában . . . Hl milH’llllllH IMU Igaza van gróf Tisza Istvánnak abban hogy a német szerződés bennünket jogilag nem kötelez. Hogy autonom vámtarifánk hiányában a tárgyalásokat törvénytelenül indította meg a kormány, azzal mint untig ismert dologgal e helyen nem foglalkozunk. Legfőlebb azt idézzük emlékezetbe, hogy a kormány benyújtotta a Házhoz a meghatalmazási javaslatot, melyben a német birodalmi tárgyalásokra fölhatalmazást kért, de ezt a javaslatot később tárgyalás nélkül visszavonta. A november 18-ikával betetőzött forma sértéseknek ez egy előkészítő stádiuma volt. Egy előcsarnok, mely a későbbi formasértésnek nagy kupolaterméhez vezetett. Az azonban bizonyos, hogy a német kereskedelmi szerződést a magyar törvényhozás nem tárgyalta, el nem fogadta és nem akad olyan veréb-politikus, aki azt csiripelje, hogy annak mi reánk törvényes, vagyis jogi hatálya volna. De jól tudja a miniszterelnök, hogy nincs igaza abban, mintha e szerződéssel erkölcsileg sem volnánk megkötve. Ezt a kötést a lehető legteljesebb politikai immoralitással megcsele- kedte volt, gróf Tisza István, január 25-én, egy nappal a választások előtt. A kormány, magának a kormányelnöknek ismételt bevallása szerint is, a lét vagy nem léi kérdését vetette föl a válaszlók elölt. Ha különösen egy politikai kérdés is volt az, mely a házfeloszlatást aktuálissá tette, a választók nem csupán ezen egy kérdés fölött Ítéltek, hanem az egész kormányrendszer fölött. Hiszen T Á R C Z A. ___ Tö rténetek. Őszinte beszéd. Kecskési ur, a hires női szabó, ott sétált egy délután a Dunaparton. Egyszer csak látja, hogy a kőpart legalsó lépcsőjén egy feltűnő eleganciával öltözött úri nő áll s egy . .. kettő. . . és gyöngéd sikoltással vízbe veti magát. Az ámulat megbénította tagjait s egy percig eszébe sem jutott, hogy jó úszó lévén utána ugorjon az öngyilkos hölgynek. De egy pillanat múlva már — úgy látszott -— felocsúdott az első megdöbbenésből s hirtelen elszántsággal az elmerült hölgy után ugrott. Mire a parton kellő számú bámész népség gyűlt össze a jelenetre, Kecskési ur már karján hozta az áléit nőt s boszus arccal adta át az ott levőknek, hogy gondoskodjanak róla. Alig hogy magához tért az úri nő, megmentőjéhez fordult s megbánva tettét hálás szavakat intézett hozzá. — Oh semmi, semmi! — mentegetődzött Kecskési ur, — különben is tévedés van a dologban. Én szentül meg voltam győződve, messziről látva nagy- sádat, hogy nálam készült ruhát visel, hát utánaugrot- tam; de már látom, hogy csak — Monaszterli-féle. Ezer bocsánat) Mondom, tévedés van a dologban ! — szólt az őszinteség hangján s távozott a bámulok közül. Morál: »Ha szabó vagy, ne ugorj a vizbe — felöltözött hölgyek után !« Az üzlet. Mr. Brigthon londoni nagykereskedő irodájában ül s temérdek üzleti dologgal van elfoglalva. Egyszeresek megszólal a telefon csengetyüje. Idegesen ugrik fel és csenget vissza a dolgában megzavart ember. — Halló, ki beszél ? — Dr. Dakborn ügyvéd. És ott ? — Brigihon. Mit akar ? — A leányát. A kereskedő elképkedve a feleleten, gúnyosan kérdi:--------------------------------------------------/-------------------------— Hát még mit? — Csekély fél milliót! — Brávó! Hány éves ? — 36. — Vagyona, jövedelme? — Alig valami. — Az kevés! — Épen azért! A kereskedő öt másodperc alatt elgondolja hogy: az illető mégis ügyes és szemtelen ember, hogy idegen és vagyontalan létére telefonice meri tőle megkérni a lányát egy fél millió hozománynyal. Aztán meg a nagy forgalmú üzletének igen jó volna egy ügyes, családbeli fiskális. Visszaszól tehát: — Nem bánom ! — Adja írásban s küldje azonnal a Dickens- street 197. szám alá. — írom! (Lecsengetnek). Egy óra múlva, mikor mr. Brigthon már ismét egészen bele van melegedve az üzleti ügyeinek intézésébe, a telefon csenget. Brigthon : — Az isten verje meg / Halló, ki az ? — Kedves apósom, én vagyok : Dr. Dakborn í Tisztelettel felhívom a nagyérdemű közönséget angol divat szöveteinkre. a most érkezett tavaszi és nyári Egyéves önkéntesek előirásos felszerelését ;____jutányos árban elvállaljuk. • Kl ein és Tsa polgári és egyenruha szabók. T \
