Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-03-08 / 11. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 filhr. Mi lesz? A mai napon ismét összeül a képviselőház s folylatni fogja megkezdett tanácskozásait. Le­telt a határidő, amely contemplálva volt a vál­ság megoldására s ma talán még messzebb vagyunk a • megoldástól, mint állottuuk akkor, midőn a képviselőház tanácskozásait elnapolta. Összeülnek a honatyák tehát tanácskozni. Miről, mit fognak tenni ? Ezt kérdezi az egész ország. Nincs munka programra, nincs kabineti, mert a felmentett kormány nem mehet érdem­leges országgyűlési tárgyalásokba, nincs meg­oldva a válság s az ország egy rettenetes nagy chaos, egy L'evilágithatlan sötétség előtt áll s a nemzet minden gondolkodó lagja hazafias ag- dalommal kérdi: mikor lesz már vége a vál­ságnak, mikor fog politikai életünk visszatérni a normális medrébe? Rettenetes időket élünk, a melyben meg­szűnt a józan gondolkodás, feje tetején tánczol a logika s az alkotmányos életnek minden premissiója. Nincs költségvetés, nincs indemnilás, nincs ujoncz megajánlás s isszuk az ex-lex állapot gyönyöreit, mintha csak édes limonádé lenne. Kit terhel ezért az állapotért a felelősség ? Mert viselnie ennek a rettenetes helyzetnek minden ódiumát, érte a nemzet itélőszéke előtt felelni csak kell valakinek, mert nem hagyható büntetlenül egy olyan merényleL, mely az or­szág alkotmányos életét gyökerében támadja meg. Alkotmányos, politikai szempontból telje­sen érthetetlen a válságnak ez az odázása, Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Főműnk alárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vincze. érthetetlen, mert az alkotmány, a politika pa­rancsa az lenne, hogy a válságot meg kell ol­dani azon az alapon, a milyen váilozást idé­zett elő politikai életünkben a választás. Igazi alkotmányos élet mellett, más megoldás nem is képzelhető, nem képzelhető azért, mert egy önálló államnak kormányzati politikája más nem lehet, mint az, melyet a nemzet többsége magáénak vall. A király, felelős minisztériuma által íté­letre hivta fel a nemzetet. Előttünk állott a kérdés, melyet Ítéletünkkel el kellett dönteni. S a nemzet Ítélkezett, Ítélkezett pedig akképen hogy megbuktatta a fenállott kormányzati rend­szert s szavazatával többségre jutatta azt a pártot, melynek programmja a nemzeti állam kiépitése. És ennek a ténynek következményeit nem akarják Bécsben levonni, nem akarják Bécs- ben belátni azt, hogy a válság csakis úgy old­ható meg, ha törvényes garantiákat nyerünk arra, hogy azon követeié ek. melyek az egye­sült ellenzék programmjának sarkalatos pont­jait képezik, ha nem is egyszerre, de záros határidőn belül teljesítve lesznek s ha a kabi­net azokból fog összeállittatni, kik mellett a nemzeti akarat megnyilatkozott. Nem akarják ezt az alkotmányos igazsá­got Bécsben, honnét a magyar váltságot inté­zik — belátni, nem akarják az ítéletet végre­hajtani, mert ma erősebben, mint valaha, ismét felütötte fejét az az osztrák törekvés, hogy nem szabad engedni kiépíteni Magyarország évezredes alkotmányát, nem szabad Magyaror­szágnak megteremtenie azokat az intézménye­SZERKESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ========= Telefon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők. j két, melyek nélkül önálló nemzet, független állam el sem képzelhető, nem azért mintha ezeknek az intézményeknek kiépitése kárára lenne az országnak, hanem azért, mert kárára lehetne, vagy lenne Ausztriának s az már ne- i künk, szegény magyaroknak végzetünk, hogy saját érdekeinket csakis annyiban elégíthetjük ■ ki, amennyiben az Ausztriára nézve is hasz­not képez. Kifelé azt hirdetik, hogy a válságot azért nem lehel megoldani, mert a koalitiós pártok­ból koalitios kormányt alakítani nem lehet, ! hogy a koalitios kormánynak nem lenne több- | sége, sőt azt is mondják, hogy a kormány ala- | kitásnál sem személyi, sem elvi tekintetből S nem lehet a függetlenségi pártot respectálni, I mert a nemzet a választások utján nem az eddigi közjogi alapok felett döntött, mert erre megkérdezve sem lett, hanem Ítéletével egye­dül az erőszak politikáját, a Tisza kormányt ítélte el. Nem hiszünk igazságában annak, hogy azért kellene a válság megoldását odázni, mert ha azon tényezőkben, kik döntenek a válság kérdésében, alkotmányos érzék lenne, a válsá­got legalább is az elvek, intézmények tekinte­téből könnyen meg lehetne oldani, azon kér­dés pedig, hogy kik kerüljenek kormányra, bár kétségtelenül nagy fontossággal bir, de mint a válság személyi részének megoldása ; az előbbinek megoldása után jöhet s jön csak figyelembe s az elvi ellentétek eloszlatása után a személyi kérdéseket már könnyű lenne meg­oldani. De különben is tarthatatlan az az állás­T A R C Z A Rúgott csillagok. — Monolog. — Irta és a Nőegylet jelmezestélyén előadta: Nagy Vincze. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Legyenek nyugodtak, nem fogom Önöket sokáig untatni. Nem. kérem, ne gondoljanak engem olyan tapintatlannak, hogy most mikor már megkezdődött ama „kellemes és illatos kavargás,“ a mikor a jeles és jeltelen mezes fiatalok ajkáról már megindult a hangulatos csevegés, előállnak és sokáig fel akarjam tartóztatni ezt a kedves áramlást valami hosszas lo- tyogással. Hiszen úgy sem hallgatnának meg, tudom. Szegény jó estélyi szereplőknek nálunk bizony a meg nem hallgatás a sorsuk. Természetesen a felolvasókat éri első sorban ez a kitüntetés, a kik pedig rendesen a legnagyobb buzgalommal izzadják ki magukból a humort s igy legtöbbször vagy humoros izzadsággal vagy izzadságos humorral szolgálnak a t. ez. publi­kumnak. Nos, kérem, én csak egy rövid tekintetű vissza- pillantást akarok vetni farsang utolsó estélye alkal­mából. Hogy mire, vagy kire pillantok visssa ? Hát lehet-e másra, mint az ideáljaimra, az én csillagjaimra ? A múltkor végig olvastam egyik bálunknak női névsorát. Mar csak a következő keresztnevekre em­lékszem belőle : Kiese, Toló, Bebé, Baba, Manczi, Saczi Bizi, Bini, Nigi, Szondi, Dusi, Duczi, Fáncsi, Jenke, Emőke, Ildiké, Etta, Ziza, Vanda, Minka, Alva, Frygga, Lórika, Hajnalka, Jancsika, Nusika, Bianka. — (Már egészen bele vagyok zavarodva.) És e gyönyörű névsorból három név emelkedik ki előttem, a kik sorrend szerint ideáljaim volt. Az az hogy: múlt időben még csak kettőről beszélhetek. Haj, nekem mindig pechem volt a nők körül. Mind a kél imádottamnál elrúgtam a szerencsémet. Igen: elrúgtam ! Íme, hallják ! Első szeréimem a szép, szőkehaju Mese volt. Gyönyörű volt az edes s bátran lehetett volna Köl­teménykének vagy Leheletkének nevezni. Szenvedé­lyesen szerettük egymást, Csak egy hibája volt a lelkemnek. Nagyon szeretett mulatni, a helyi viszo­nyok közt: Pannóniázni. És bizony minden lehető alkalmat megragadtunk, hogy az üregeket beugrassuk, a kiknek lojális felügyelete mellett aztán pannóniaz- tunk és megint pannoniáztunk, s a végén mindig el- azLunk. Már hiába: a vérében volt a kicsikének; úgy ivott, mintha családjában a kefekötés lelt volna a hagyományos foglalkozás. így volt a múlt télen is. Egy kedélyes báli éj után, úgy reggel felé már az étterem asztalánál ül­tünk mi ketten s nagyban folyta barátkozás, no meg az ital. Az 6n Meséeském úgy kezelte a poharat, hogy az csakugyan mese volt. Természetesen én vele tartottam. A teremben nem igen láttam embert, az öregjeink biztosan benn szunnyadoztak a báli terem4ké- nyelmes puha kanapéján. Mese kisasszony pedig a jó fiókától egyszere komolyabb műfajjá kezdett átala­kulni, talán mondhatnám : dithirambbá, sőt már kezdte a Nyilttér hangját is megütni. De hirtelen az én váltamat is megütötte s a távoli ajtóban megjelenő és befelé botorkáló alakra mutatva, ram szólt, bogy egyedül akar mulatni, hát lökjem ki azt a közeledő embert. Én mint engedelmes és vak szerelmes megin­dultam s az üres asztalok közt erős vándlizással vegre az illető úrhoz jutottam. Az az: mit tudom én,' ur volt-e, vagy micsoda, nem láttam én, csak kariká­kat a levegőben. A parancs-szó hatasa alatt megfog­tam az illető gérokkját s megtámasztva hátamat az ajtófélfának, mivel már lábamba szállott az erő, hát ennek a segítségével röpítettem ki ő kémét az ajtón. Jó lesz, ha azonnal megmondom, hogy az a sze­rencsétlen, a kit nem valami nagy gyöngédséggel tes­sékeltem ki az ajtón, bizony — leendő apósom volt. Persze kábult fővel sem Mese sem én nem ismertük meg a derék öreg urat. Tavaszi különlegességek Kalapok Ingek Nyakkendők Kesztyűk Szőnyegek Függönyök Garnitúrák Ernyők Harisnyák s gyermek kelen­gyékben már meg­érkeztek s rendkívül olcsón kaphatók. Schwarcz Testvérek divatáruházában SZATMÁR, Deák-tér 7-ik szám. =

Next

/
Thumbnails
Contents