Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-08-02 / 53. szám

Szatmár, 1905. SZATMAR-NEMETI Augusztus 2. Az ököljogász. Irta: dr. Kelemen Samu. orsz. képviselő. Az alkotmánytalanok korona-szövetkezeté­ben Lányi ur képviseli a bányajogot, Kristóffy az ököljogot. A Lányi hivatása az, hogy leszálljon a jognak kincses bánfájába és összesöprögetve a nemes érc körül található törmeléket és sala­kot, úgy hozza forgalomba, mint ha szinarany volna. Ö az, aki hamis fémjelzéssel látja el a legképtelenebb alkotmányjogi theoriákat és tisztes polgári haszon mellett úgy bocsátja forgalomba, mintha szinarany volna. Vásári alakok hálózzák igy be a gyanút­lan vidékieket, miközben mindenükből kifor­gatják; ha pedig csel, furfang csalogató szó nem használ, akkor előlép a háttérből az üz­lettárs és ököllel sújt a védekező áldozatra. Ez volt a szereposztás a „hetek maffiáid­ban“ is. Ha a nemzet nem hajlandó befogadni a Lányi ur bányajogban és telekkönyvi rendlar- táson kicsiszolt alkotmányos theoriáit: akkor előáll az ököljogász, hogy eleget tegyen a nagy nemzeti hivatásnak, melyet egy esztétikus igy fejez ki: „hol nem győzesz okkal, ott vágj közbe botokkal“. Mi ismerjük ezt az öklöt, mely annyiszor ütötte magát véresre, mialalt azt hitte, hogy másokat zúz agyon. Az erőskezü ember már régen mutogatja az ökleit. Csanád megyében különösen ismerik , nemcsak ezeket az öklöket, de az ujjait is és ! nem csak az ujjait, hanem a körmeit is, ame­lyeket gondosan szemmel tartottak, és melyekre oly alaposan rákoppintottak nem régiben. Olyan kényszer útleveleiét még ritkán álIitotlak ki közigazgatásilag, mint aminővel a közigazga­tási ügyvivő urat bocsátotta volt miniszteri út­jára a szülő megyéje. Szatmár is ismeri azt a fanatikus lisztele­tet, amelylyel a belügyek vezetője a választá­sok tisztasága és a választóknak joga iránt vi­selkedik. Az ököl- és tenyérjog váltakoztak itt egymással. A választói reform elsőben a tenye­rekre spekulált. Azokra a derék tenyerekre, a melyek önmüködőleg kinyílnak és mikor meg­érzik az osztrák-magyar bank képes levelező­lapjait : ismét önmüködőleg becsukódnak. Ahol azután nem hódított a tenyér-jog, ott lesújtott az ököl-jog. Főispáni idézések, ulti­mátumok, pénzügyőrök és csendőrök mozgósí­tása, fenyegetőzés elcsapatással, áthelyezéssel, fegyelmi eljárással, italméró- dohányárusitó en­gedély elvonással, bosszuállással hetediziglen, mint ahogy az a bibliában szokás ...... Nincs is szebb annál, mint mikor valaki őszinte rajongással viseltetik a választói jogo­sultság iránt. Nos tehát, Rómeó, a kissé idült, de még mindig rajongó szerelmes, nemrég elprodukálta az ő. erkélyjelenetét a szociálista Júliával. Ez a politikának még mindig legújabb pikantériája, úgy is monhatnók: a chronique scandaleuseje. Hogyan, egy ember aki még január 26-án vezette a jogtipró választásokat, még pedig minden jogérzetnek és politikai tisztességnek félrerugásával; aki azóta egy salto-mortáléval beugrott a törvényellenes kormányzatba: egy­szerre úgy mutatja magát, mint az emberi jo­gok lelkes szószólója. Mi ez? A vén kokottnak szemforgató áj- tatossága, vagy a kiélt politikai ruénak kedv­telése uj szenzációk iránt? Hát hiszen nem egy példáját látjuk annak, hogy nagy események, melyek a politikai élet­ben lejátszdónak, nyomot hagynak a politikai meggyőződéskben. Ez jól van igy. Az ember akkor következetes, ha mindenkor a meggyőző­dését követi és akkor van meggyőződése, ha mindenkor azt követi, amit jónak ismer fel. Ám hihetetlen, hogy Ivristófy urat épp most lepték volna meg az erkölcsi rohamok és aki lábával még benne gázol a közszabadságokban, ajkával komolyan hirdesse a közszabadságnak azt a biztosítékát, amely kétségkívül benne van az általános választói jogban. De Kristóffy ur a' »Magyar Nemzeti-ben azt akarja elhitetni a magyar nemzeltel, hogy őneki régi szerelme az általános választói jog. Csak mivel eddig törvényes frigyben élt a sza­badelvű párttal és ez azért volt szabadelvű, hogy ne kelljen neki az általános választói jog: türtőztette vágyáit a házi béke kedvért. Ez O, az önmegtartóztató anakoréta; a nagy jlagelláns, aki a pártfegyelem szöges kor­! bácsaival verdeste össze önmagát, hogy elfojtsa hő epekedését — az általános választói jog iránt. Hogy a korbácsütések véletlenül másfelé sújtot­tak, hogy egész politikai pályafutása nem egyéb, mint a választás szabadságának, tehát a vá­lasztói jognak megkorbácsolása : az közömbös Kancsukoff ur előtt. Mi ez hát ? kérdik ámulva az emberek. A talány megfejtése egyszerű. Kristóffy ur úgy látja, hogy a válság felhői mintba osz- ladozóban volnának, az uj minisztérium napja mindenesetre alkonyodóban. Kristóffy ur tehát kiáll a politikai utcasarokra és igy estenden- kinálja magát. És ha nem kell? Nos az sem olyan na y baj. Az bizonyos és ezt soha senki sem vont t kétségbe, hogy ő ügyes aktőr. Ha tehát már le kell lépnie a politika színpadáról, akkor leg­alább megfelelő jutalomjátékot és bucsujöllépésl rendez magának. A jutalomjátékot már elintézte mielőtt tárcát vállalt. Az ember nem azért vállal tár­cát, hogy a tárca kérdést elintézetlenül hagyja. A bucsuföllépés gőrögtüzéről azonban most kel I gondoskodnia Elő hát egy parádés szereppel, hogy egy hatásos bucsujelenete legyen. Fájdalom tisztelt aktőr Ur, — ez már vieux jeu — régi játék — és nem igen ülnek föl neki még a karzatoknak szociálistái sem. HIKE — Előléptetés A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Dr. Kurtz Sándor helybeli kir. kalh. fő- gimnáziumi tanárt a VIIL fizetési rangosztály 3-ik fo­kozatába léptette elő. — Károlyi István gróf adományai Károlyi István gróf, Nagykároly város országgyűlési képviselője tudva­levőleg még március 15-én kijelentette, hogy képvise­lői fizetését jótékonycélra fogja fordítani. A gróf most már meg is kezdette ajándékainak folyósítását. A mi­nap a városi nőegyesületnek ezer koronát s ugyan­csak a városi népkonyhának szintén ezer koronát kül­dött. Minthogy a gróf tudomást szerzett arról, hogy a város már két év óta nélkülözni kénytelen egy nyil­vános órát, melyet eleinte a városháza tornyára, az­után pedig a római katholikus templom tornyára ter­veztek, legközelebb Károlyi István gróf ezen a hiá­nyon fog segíteni, amennyiben rövid időn belül a kath templom toronyóráját fogja megcsináltatni kép­viselői járandóságából. — Ettől a te fejed fájjon. Hol kérlelő, hol haragos tekintetekkel mért végig, közben valami olyasmit sziszegett, hogy megbolondul vagy meg fog őrülni. — Különben is még nem vagyok kész mondám. Megvető s megsemmisítő pillantást vetett rám. — A felolvasónál fő a hangulat, — egy pohár konyak, egy kis előétek, egy pohár . . . Türelmetlenül vágott közbe. — Elsőnek kell lenned a hölgyek kedvéért. — Akik talán a felolvasás végére mégis megér­keznek, vágom szemébe. —- Az én kedvemért fogja könyörgésre. Tudod, hogy öt év óta küzdők irodalmi babéro­kért, — hogy Égő szerelem cimü költeményemre a szerkesztő azt üzente, hogy titokban hervadjak bele, — »Mit tegyek« cimü rapszódiámra azt irta, hogy forduljak Mekka felé, háromszor vessem magamat a porba és fogadjam meg, hogy nem írok többé verset. .. az arcátlan . . . Most azonban kezemben a siker nyitja. A monológot amely 2-ik szám lesz én írtam, a siker biztos, a gondolatok elmések benne, a pikanté­riák sikamlósok a kétértelműségek könnyen érthe­tők s a szereplő, az egy bájos teremtés, ügyes mint egy mókus, fürge mint egy ürge, hangja, termete, mind müérzetre predeztinálták s micsoda előadó, a szereplés vágya égeti, hogy fog átsiklani a legvesze­delmesebb helyeken, mennyi ártatlan bájjal teszi majd egyértelművé a kétértelmű mondásokat, — ha t. i. átsiklik, le tudja győzni zavarát, — mert ez az első szereplése, ha bele nem akad az első mondatba, ha meg nem öli a sikert Neked missziót szántam. Itt fog ülni középtől balra u második helyen, te majd gyakran fordulsz felé, nyugalmat színlelsz, a te bátorságod felbátorítja, a te nyugalmad legyőzi benne a trémát. — Attól fél, hogy nics tehetsége? ! a te szereplésed mefogja győzni hogy a fellépéshez nem kell tehetség, csak bátorság ! Az aggasztja, hogy nem fog tetszeni ? — meggyőzöd, hogy a közönség kedves, mert ha nem is hallgat rá, de tapssal honorálja a legrosszabb felolvasást is. Megejtett a beszéde, de még évődtem vele egy kicsit. — Bátoritóul nagyon jó egy pohár konyak. — Nem ihatja. — Talán egv pohár pezsgő f — Csak te segíthetsz, kiáltott hangosan, a pezs­gőt nem szereti. Gondolod, hogy engem szeretni fog koczkáztattam még meg, de aztán felmenekültem a kilátásban levő tettlegesség elől a pódiumra. * Hát megkezdtem. A 2. sz. még nem volt ott, a zaj még egyre tartott a szokásos zűrzavarban elve­szett a hangom s én nem is küzdöttem a részvétlen­séggel. Egyszer csak még nagyobb zavar a 2 sz. hely középtől balra boldogan fogadta ölére tulajdonosát. Tehát ő az, — ő lesz a közönségem, ezután csak neki beszéltem, mélyen szemébe néztem, le sem vettem róla a szememet, simogattam, legyezgettem tekinte­temmel, igy bátorítottam s ő szemlátomást bátorodott. Mindig hallottam, hogy a félénkségnek az ijesz- tés az orvossága, ez adott tehát irányt tervemnek. Történetemben ahhoz a jelenethez értem, mikor hősöm elhatározó szerelmi utakra vezeti érzelmeit a választotta nő ellen. Suttogásba törtem, szenvedélyt gyújtottam s egy­szerre a leghevesebb ki örésnél kihullottak remegő kezeimből a teleirt kutyanyelvek. Mi lesz most?! láttam a gúnyos mosolyokat a jelenlevők arcán, — mi lesz most ?! láttam a 2-ős szám megrémült arcán a hosszúra nyúlt kérdőjelt. Csak bátorság suttogtam felé s mig a rendezőt, aki az asztal alatt elterülve mentegette felolvasásom egyes darabjait, egy gyöngédtelen mozdulattal elhárí­tottam, mint ha mi sem történt volna, folytattam hő­söm vallomását. Itt vannak — adtam hősöm szájába ezek a da­lok mind rólad szóllanak, szivemnek széttört darab­jai, véremmel írtam őket, taposd el ezeket, ha már engem eltapostál stb. stb. S elzavartam a hátralevő részt. Önök sejtik már, hogy mire kimondottam a sze­relem mindenható hatalmának egy újabb győzelmét, a közönség a tetszés tapsaival tüntetett ki a 2-ős számnak pedig megdönthetetlen megnyugvás s rettent­hetetlen bátorság csillogott a szemeiben. Kolb Mór birtok és ház adás és vételi ügynöksége SZATMÁR, Csokonai-utcza 2. sz. (Törvényszéki palotával szemben.)^ Több háznak és birtoknak sürgős eladásával vagyok megbizva. így a vévóközönség becses figyelmét fellövöm arra, hogy az általam nagyon mérsékelt közvetitési di­jat a vevő többszörösen megnyeri azzal, ha olyat vehet, a milyent keres, olcsón és hamar. — Birtokokat (ügy helyben mint vidéken) kisebb és nagyobb mennyiség­ben, eladás vagy bérletre keresek. ­........... ■ . -------­Kö lcsönöket bekebelezésre helybeli intézetnél költségmentesen eszközlök. = Részvényeket a legmagasabb árban megveszem. ------­(F olytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents