Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-07-05 / 45. szám

Szatmár, 1905 július 9. merete nyugodt és vigyétek meg az örömhírt oda hova lelke majdan megpihenni vágyik : Ausztriába. Falevelek, ott a liptószentmiklósi Kárpátok alján, suttogjátok lágyan a liptószentmiklósi bárányoknak és birkáknak fülébe, hogy a ke­gyelmes ur lelkiismerete nyugodt. Talán szíve­sebben fogják lenyiratni gyapjokat, ha tudják, hogy a kegyelmes ur ugyanezt cselekszi nem­zetével és alkotmányával. Te pedig Clió, te sokat emlegetett kissé rosszhirü asszonyság, vedd elő az érctábládat és vésd belé a történelmi mondást, hogy »a Lányi ur lelkiismerete nyugodt.« Hadd olvassa e lapidáris szókat a jelen és jövő nemzedék, amiként szomjuhozó lélekkel olvassa a tudós az élet nyitott könyvét. Mert az ő élete is — úgy mondta— nyitott könyv. Nem kegyelmes Uram ! Ezen a ponton Ön túlságosan szerény. * Az ön élete nem csupán egy könyv ha­nem valóságos könyvtár. Ennél is több, egész irodalom: egy pornográf litteratura. Mert any- nyi cochoneriál nem termett hét országnak irodalma, amennyit Ön és társai produkáltak azzal, hogy kormányra léptek. Szatmárvármegye is megmozdul. Szatmárvármegye megyebizottsági tagjai a riapokban egy szépen megszerkesztett és meg­indokolt kérvényt fognak beadni Nagy László alispánhoz, melyben kérik, hogy tekinlettel a politikai helyzetre, hívjon össze minél előbb vármegyei rendkívüli közgyűlést, hogy azon Szatnr rvármegye is illő módon állást foglal- hasso a törvénytelen kormánynyal szemben és meghozhassa határozatát a múlt fényes tra­dícióihoz híven a nemzeti ellenállás kérdésé­ben, vagyis az adómegtagadást mondja ki. Az alispánhoz intézendő kérvény, melyben az indítvány is bennfoglaltatik a következő : Nagyságos Alispán Ur! Válságos időket élünk! Az ország kormány­zata egy oly újonnan kinevezett minisztérium kezé­ben van, melynek a törvényhozás mindkét háza bizalmatlanságot szavazott. A kormánynak nemcsak hogy a parlamentben többsége nincs, de nincs egy politikai párt sem, mely nyíltan a kormány politiká­jával azonosítaná magát, sőt az egész ország alkot­mányunknak meg nem felelőnek tartja a jelenlegi kormányzást. Ily körülmények közt kormányunk törvényes parlamenti kormányformánknak meg nem i felel s azt mi sem ismerhetjük el törvényesnek. Az ország törvényhatóságai egymással vete­kedve nyilatkoznak meg, hogy felemeljék a minisz­térium s ennek kormányzása ellen tiltakozó szavai­kat ; a köztörvényhatóságok egymásután nap-nap mellett hozzák a bizalmatlansági határozatokat és ritka egyértelműséggel helyezkednek törvényeink álláspontjára, hogy t. i. az országgyűléstől meg nem szavazott adókat be nem hajtják és a meg nem szavazott ujonczozást nem foganatosítják. A köztörvényhatóságok tehát újólag megmu­tatták, hogy ők alkotmányunk, ezeréves, erős al­kotmányunk megdönthetetlen, bevehetetlen véd- bástyái. Ezen nemzeti küzdelemből Szatmár vármegyé­nek is ki kell venni részét, alkotmányunk védelmére vármegyénknek is határozottan, nyíltan és férfiasán síkra kell szállania. Volt idő, többször, midőn a nemzeti jogok küzdelmében Szatmáivármegye előljárt, vezérsze­repet játszott. Nem maradhat el most sem ! Szatmárvármegye törvényhatósági közgyűlése i e czélból mindezideig összehiva nem lett. E gyűlés j összehívására Nagyságod van hivatva. Ezért mi Szatmárvármegye alantirott bizottsági tagjai tisztelettel kérjük Nagyságodat: Méltóztassék vármegyénk törvényhatóságát rendkívüli közgyűlésre sürgősen összehívni,a melyen alábbi indítványunkat kérjük tárgyalásra kitűzni : Indítvány: „Mondja ki Szatmárvármegye törvényhatósági közgyűlése, hogy a jelenlegi kormány iránt bizal­matlansággal viseltetik, azt alkotmány-ellenesnek tekinti és ezért: 1., a törvényhatóság az országgyűléstől meg nem szavazott adót be nem hajtatja, önkéntes fize­tőktől befolyt adót az állampénztárnak be nem szol­gáltat ; 2., fogyasztási adót és egyéb illetéket a kincs­tárhoz nem juttat; 3., a kir. adóhivataltól kibocsátott fizetési meg­hagyást nem kézbesittet; 4., meg nem szavazott ujonczozást nem fo­ganatosíttat, póttartalékosok behívásáról szóló ren­deleteket végre nem hajtat; végül: 5., a közgyűlés vállalja a felelőséget, hogy bármiféle jogtalan és törvénytelen hatalom túlkapása ' ellen tisztviselőit megvédi és őket kártalanítja. ‘ Nagyságos Alispán Ur! Szatmárvármegye tör­vényhatósági bizottsági tagjainak nagy többsége óhajtja a rendkívüli közgyűlés összehívását és azo­nosítja magát indítványunkkal! Reméljük és hisz- szük, hogy tiszteletteljes kérésünk elől Nagyságod mint a megye első választott tisztviselője el nem zárkózik és e reményben terjesztjük elő kérvényün­ket és indítványunkat. Hazafias tisztelettel 'máradván Nagyságodnak alázatos szolgái. ______S Z AT M A R-N E M ET I Mi nt értesülünk, a megyebizottsági tagok nagy számmal fogják e kérvényt aláírni s a bizottsági tagok abszolút többsége csatlakozott a mozgalomhoz. így remélhető, hogy az alis­pán engedve a többség óhajának, össze fogja hívni a rendkívüli közgyűlést. Az ügyvédi kar állásfoglalása. A szatmári ügyvédek szerdán d. u. 5 óra­kor érlekezletet tartottak, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy az ismeretes választmányi határozat megváltoztatása végett rendkívüli köz­gyűlés összehívását fogják kérni az elnöktől. Egyutlal Dr. Böszörményi Emil, Dr. Farkas Antal és Dr. Kelemen Samu ügyvédekből álló előkészítő bizottságot küldtek ki a szükséges teendők ellátására. Pénteken d. u. nyújtotta át egy deputáció Uray Géza vezetésével Korányi János elnöknek a rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó kérvényt, mely szó szerint igy hangzik : Tekintetes Elnök Ur\ Alulírottak nagy megütközéssel értesül­tünk a választmány azon határozatáról, mely az alkotmány-ellenes kormány igazságügy­miniszterének kineveztetéséről szóló leiratát szónélkü! tudomásul vette. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy az ügyvédi kar már jogi képzettségénél és tra­dícióinál fogva is első sorban van hivatva felismerni azon alkotmányellenes törekvést, mely az újonnan kinevezett és egyik parla­menti pártra sem támaszkodó kormánynak, az országgyűlés mindkét házának bizalmat­lansági szavazata dacára kormányon mara­dásában és az országgyűlésnek indokolatlan és jogtalan elnapolásában nyilván mutatko­zik. — Nem felelne meg sem az ügyvédi kar méltóságának, sem tekintélyének, sem haza­fias bátorságának, ha ezen szomorú tényeket mikor arra az igazságügyminiszter leirata által egyenesen provokálva van, ___ hallga­tással mellőzné s az ellen még csak tilta­kozó szavát sem hallatná. Nem engedhetjük, hogy a választmány ezen határozatának oly értelem tulajdoníltat- hassék, mintha a szatmárnémeti ügyvédi ka­mara ezen alkotmány-ellenes állapotokban megnyugodva, azoknak ellenszegülni kellő bátorsággal nem bírna s bárminő törvényte-• nak az időpontnak, mikor a megelőző évben any- nyira beteg volt, hogy szinte az elvesztésétől féltünk, a betegsége ismét kiújulni látszott. Egyszer szürkü­letkor, amint beléptem szobájába, nem találtam meg a szokott helyén. Ijedten kereste a szemem. Nagy karosszéke tele volt szórva fehér rózsabokrétákkal s végre kivehettem alakját a félhomályban, mint a szék előtt térdelt s fejét a virágok közé temetve, zokogott. — Mi bajod ? — kiáltottam. — Felelj. Még so­hasem láttalak sirni .... Hiszen már csaknem egészséges vagy ! Talán valaki rád ijesztett. Biztosí­talak, hogy csalódott! — Nem erről van szó . . . nem erről . . . — Talán Geneviéve ? — Nem — szólt Simoné. Hanem, lásd, én ér­tettem meg először, hogy mi lehet a szerelem. És hogy én húsz esztendős koromban meg fogok halni, mielőtt megismertem volna ezt az örömet. Úgy va­gyok, mintha egy drágakincscsel telistele- barlangot fedeztem volna fel s a küszöbnél tovább nem jutot­tam volna. Az ajkam ki fog hülni, mielőtt pirosra égette volna a szerelmes csókok tüzes áradata. És lásd, én minderre nem gondoltam soha, eszembe se jutott még akkor sem, mikor Gilbert először jött ide meglátogatni nagyanyámat, aki — amint tudod — felnevelte. Csak azóta, hogy bevallotta szerelmét — azóta ébredt fel bennem is ez a végtelen fájdalmas sajnálkozás. Mosolyogva akartam felelni neki: „De hiszen én már alig élek !“ Ám ő egyre ismételte: „Engedje hogy megmentsem. Élni fog s az enyém lesz, csak legyen hite bennem! Engedje, hogy elvigyem innen s a szerelmem ereje meg fogja gyógyítani. Beléje fo­gom lehelni az életemet. Szánalomból irántam és önmaga iránt igyekez­zünk kiszakítani magát az ismeretlen hatalom kezéből s mentse meg magát számomra és a boldog szere­lemnek ! így beszélt, elmondta százszor . . de én . én nem mertem .... — Nem helyes, hogy mindezt elhallgattad előt­tem. Én is ismertem Gilbertet gyermekkora óta és halnék. Egy barátom bájos diplomáciai pályája soká idegenbe vonta is, nem szűntem meg becsülni őt. Nem, igazán nem szép tőled, hogy elhallgattad szerelmedet. Méltó lettem volna a bizalmadra. — Bocsáss meg, de féltem, hogy csak még job­ban sajnálsz érte. Hiszen már úgyszólván szemfödélbe vagyok burkolva s menyasszonyi ruháról áldomodo- zom . . . S gyengén nevetett . . . — Most szépen nyugodjál meg, aludjál az éjjel gondatanul s holnap, ha Gilbert fölkeres, küld el hozzám. Én hiszem, hogy igazán szeret. S te szere­ted-e ? . • . A kimerült gyermek hangján felelte: — Nem tudom .... Csak érzem, hogy aludni szeretnék a karjaiban .... Másnap Gilbert a következőket mondotta nekem „Kedves barátném. én meg akarom Simonét menteni. Sem a család, sem semmi egyéb tekintet ezt nem fogja meggátolhatni. Ehhez szükséges, hogy öt­hat hónapra elvezessem innen, hogy egészen reám legyen bízva. S majd meglátja! Hogy tulajdonképen miként fogok eljárni, azt ma még nem tudom. De meg fogom menteni! Legyen segitségemre. Annyit szenvedtem már s annyit gondolkoztam. Elviszem Si­monét Algírba s az orvos helyeselni fogja ezt az uta­sítást. Szülei már nagyon idősek ahhoz, hogy kövessék s gond ját fogják viselni ezalatt a gyermek­házacskát bérelt ott szá­momra Constantin mellett. Ott fogok lakni Simonnal. Ön a városban fog lakni, gyakran meglátogat bennün­ket s felel a levelekre. S én ott a napfény és virág­illat közepette vissza fogom adni az életnek szerel­mesemet !“ Megértettem azt is, amit nem mondott ki : vagy meghal vele ő is ! Rémülten a nagy felelősségtől, melyet vállaimra akartak rakni, nem tudtam, merjek-e cselekedni; de egy belső erősebb hang szüntelenül arra ösztönzött, hogy meg kell tennem, meg kell kísértenem. Kinyer­tem a szülők beleegyezését s minden előkészületet megtettünk az utazásra. A lelkiismeret mardosás sokat kisértett, de vég­re is beköszöntött az utazás napja s mi elfeledtük a világ törvényeit, hogy kövessük a szerelem parancsát. Az ut még jobban elgyöngitetto Simonét, kit Kőib Mór birtok és ház adás és vételi ügynöksége SZATMÁR, Csokonai-utcza 2. sz. (Törvényszéki palotával szemben.) Több háznak és birtoknak sürgős eladásával vagyok megbízva. így a vevóközonség becses figyelmét felhívom arra, hogy az általam nagyon mérsékelt közvetítési di­jat a vevő többszörösen megnyeri azzal, ha olyat vehet, a milyent keres, olcsón és hamar. — Birtokokat (ügy helyben mint vidéken) kisebb és nagyobb mennyiség­ben, eladás vagy bérletre keresek ....= Kö lcsönöket bekebelezésre helybeli intézetnél költségmentesen eszközlök.- Részvényeket a legmagasabb árban megveszem. ------

Next

/
Thumbnails
Contents