Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-06-28 / 43. szám

SZATMAR-NEMETI. julius. 2. \ Szatmár, 1905. parlamenti szólásszabadságot s a bécsi politika jármába hajtja a magyar parlamentet. Megiltasulva a hosszú időn át bitorolt ha­talomtól, elbizakodva, eddigi sikereikben, hogy tehettek mindent a nemzet érdeke ellenére, megrendezte e párt 1904 november 18-ikán a leggyalázatosabb merényletet a parlamentá- rizmus ellen. Felébredt a nemzet e vakmerő támadásra, szemei kinyíltak s láttuk a rettenetes valót melybe hazánkat a szabadelvű párt hosszú hazafiatlan, nemzet ellenes politikája vitte. És ekkor megtörtént az amit lehetetlen­nek tartottunk, a felébredt nemzeti öntudat elseperte e többséget, a szabadelvű párt meg­szűnt vezető párt lenni. Boldogan, hazafiui örömmel vártuk, az uj helyzetnek kialakulását, láttuk már derengeni az önáltó memzeti lét hajnalát s bizton állít­hatjuk, hogy kisütött volna a nap, ha az a 150 darab fekete sárga lovag, ki nagy erőfe­szítéssel, mint szabadelvű párti mégis bejutott a parlamentbe, útjába nem állott volna annak, hogy nemzet és királya mégértség egymást, hogy megkezdődjék a nemzet állam kiépítése. Hitvány, undorító s a legnagyobb mérték­ben hazafiatlan mindaz, mit ez a szabadelvű párt a választások óla művel. A mikor már-már sikerült a megegyezés, sietett magát e párt felkínálni Bécsnek, bizto­sítani Bécset arról, hogy rájuk támaszkodhatik a »soha« politikájának érvényesítésében: ez a párt, hogy ki ne engedje kezéből a halaimat, az alkotmány árán is szolgálatba lepett az osztrák törekvéseknek s mikor a nemzet forrt, a nemzet a legkétségbeesettebb küzdelmet foly­tatta igaza érdekében, e párt alattomban elő­készítette az abszolutizmust, egyengette útját az alkotmányellenes minisztériumnak s e párt tagjaiból került ki az a minisztérium, melyet a törvényhozás s annak nyomán a törvényha­tóságok alkotmányellenesnek deklaráltak. Ez a párt nem járult hozzá a parlament­nek alkotmány-vedő határozatához, ez a párt bizalommal viseltetik a darabant minisztérium iránt, titokban támogatja működését s legutóbb hozott egy határozatot, melyben a parlament hazafias határozatát felüllbirálva, azt törvény­telennek, helytelennek nyilvánítja. immár tisztán áll a magyar választó kö­zönség elölt e pártnak hitvány, hazafiatlan, po­litikája, immár látjuk, hogy e párt a hatalomért képes eladni a hazát, képes eltűrni a legna­gyobb alkotmánysértéseket, képes szolgálatába állani az abszolutizmusnak, képes szövetkezni hazánk ellenségeivel. Ez a párt immár elvesztette a lét jogo­sultságát, mert nem lehel a magyar parlament­nek olyan pártja melynek programmja a ha- zafiallanságon épül fel s melynek sarkköve épen az, hogy az önálló nemzeti fejlődés lehe­tetlenné tétessék. Szólaljanak fel tehát azok a kerületek me­lyek elég szerencsétlenek, hogy őkel a parla­mentben szabadelvű pártiak képviseljék, hív­ják fel kégviselőjüket," hogy tegyék le mandátu­mukat, mert e kerületek magyar országgyűlési képviselőket, nem pedig osztrák zsoldosokat választottak. Lássuk meg lesz-e vakmerőség ezekben az urakban arra, hogy a közvélemény nyomása alatt továbbra is megtartság mandátumukat. Egyenes felszólítást intézünk Aranvosmed- gyes, Krassó és Nagybánya hazafias választókö­zönséghez a felhívás megtételére. Nem hisszük el, hogy a válaszló kerületek hazafias, alkotmánvhü, független gondolkozásu választói indentifikálnák magukat képviselőjük programmjával, nem hiszük, hogy e választó kerületek polgárait át ne hatná, az önálló nem­zeti állam kiépítésének gondolata, nem hiszük, hogy a választó polgárok szolgálni akarnának hazánk ellenére, a haza kárára, az osztrák érdekeknek, nem hiszük, hogy a választó ke­rületek polgárai tétlenül néznék a nemzet ver­gődését, hogy bizalommal viseltetnének azon kormány iránt, mely alkotmányellenesen mű­ködik, nem hiszük, hogy támogatnák azt a sza­badelvű politikát, mely az abszolutizmust Ma­gyarországon megteremtette. Vegyék ki ők is részüket a nemzeti küz­delemben. Tegyék meg a kötelességüket, mit a haza, az alkotmány parancsa rájuk ró, mert ha az ilyen kerületek is megmozdulnak, ha az erkölcsi fegyverek nagy hatalmával lemondásra kényszerítik képviselőjüket, ha együttes erővel elseperjük a politikai élet színterétől a régi szabadelvű pártot, akkor a nemzet mint egy száll ember fog a nemzeti követelmények mel­lett állani s egy ily erővel bírhat isteni, de emberi hatalom nem. A cselekvés ideje elérkezett, elérkezeti az idő midőn minden válaszlókerülelrtek kell meg állania a hazafiság tüzpróbájá'. Aranyos-Medgyes, Krassó és Nagy-Bánya választókerületek sem maradhatnak téllenül akkor, midőn megmozdult a cselekvésre az egész nemzet. Hajsza egy iparvállalat ellen. Irta: dr. Kelemen Samu. orsz. képviselő. Hetek óta valóságos hírlapi hadjárat folyik egy megindulni készülő iparvállalat ellen. A mozgalomnak hullámai becsaplak a iörvényhalóság termébe is, ahol közgyűlés és közigazgatási bizottság is foglalkoztak a kérdéssel. Az ember szinte nem tudja, hogy mit gondol­jon. Évek óta állandó a panasz, hogy nincsenek ipar- vállalataink, nem tudjuk állandóan foglalkoztatni a munkás kezeket és a városoknak egyenesen hivatá­sukként irtuk elő, hogy igyekezzenek iparvállalatokat létesíteni. Ha már most valaki a sok biztatásra fölbátoro­dik és egy szerény, de a mi viszonyaink között mé­gis meglehetősen jelentékeny tőkét fektet be uj vál­lalatba/ akkor egyszerre azt tapasztaljuk, hogy minden­felől ellene támadnak és a vállalkozást szinte .megfoj­tani örekednek. Több okból érz-m magam indíttatva arra, hogy a dologban a nyilvánosság előtt szót kérjek. Mint a város egyszerű polgára is örvendek azon, ha valamelyes ipari vállalkozásnak jeleit látom, mert az iparé a jövő és jövőnk csak úgy lehet ha ipart teremtünk. Mint e város országgyűlési képviselőjének foko­zott kötelességem őrködni a fölött, hogy jogosult, érdekei körében e város egyetlen polgárát se érje jogtalan támadás és különösen föladatom az, hogy elősegítsem bármily szerény ipari vállalkozásnak léle- I sütését is. Mindezeken felül felszólalásra késztet az, hogy különben teljesen jóhiszemű sajtónknak épen jó hiszemiiségével él vissza egy nyilván idegen körből kiinduló agitació és hozzám közel álló barátaim is, akiknek véleményére mindenkor nagy súlyt helyezek, tígylátszik tévedésbe vannak ejtve, mivel nem volt alkalmuk megismerni, a mozgalom mögött rejlő rugókat. A d dog úgy áll, hogy Ausztriának és Magyar- országnak petróleum finomítói, kartellbe léptek. E kar- telinek célja köztudomásúlag nem az, hogy a petróleu­mot, mint elsőrendű és különösen a szegényebb osz­— Nesze. Akkor játsz velük magad. A férfi elfehéredett a dühtől. Felemelte a ke* zét és az asszony felé ütött. Nem találta. Az asszony sikoltva hátrált. Megdöbbenve néztek farka^szemet. Az asszony sírva sietett ki a szobából, a férfi pedig haragosan ment el hazulról. Ekkor hetekig nem játszottak. Kezdtek a társaságba járni és az asz- szony kihivóan kacérkodott mindenkivel, a ki az útjában akadt; a férfi pedig tüntetőén udvarolt min­den kacér asszonynak. Néma, hideg gyűlölet volt közöttük. Naphosszat alig beszéllek és siettek megszabadulni egymástól, mihelyt tehették. A sakktábla megértette velük, hogy nem egy­máshoz valók. Vad és kíméletlen természetükről le- oldott minden féket a játék szenvedélye és nem sze­relmes férfi és nő, hanem két meztelen indulat állott egymással szemben. Az érintkezés lassan újra megkezdődött közöt­tük. Megszokták azt, amit a házasfelek lassanként megszoknak, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, együtt éljenek, a mikor a lelkűk rég eltávolodott egymástól. Hideg szemmel és hideg lélekkel nézték és mérlegelték egymást, de az érintkezésük majdnem olyan volt, mint a régi. Egy napon otthon voltak. Nem lehetett sehová se menni. Unatkoztak. A férfi ekkor az asszony felé fordult és egy ki­csit önmagát is gúnyolta, zavart mosolylyal, félváll­ról kérdezte: — Nem játszanánk egy partiét ? — Nem. A férfi gúnyolódni kezdett : Arany- ezüst ékszerek és órák legolcsóbban. Fali-, ébresztő- és ingaórák eladása és javítása 2 évi jótállás mellett. — Nem mersz játszani. Félsz, hogy veszítesz. Az asszony hallgatott. A férfi folytatta a gúnyo­lódást és végül már nyújtva, elhúzva a szavakat, gye­rekmódra csúfolta: — Nem mersz játszani. Neeem meeersz . . . . Neeem meeersz .... Az asszony hallgatott. De az arca kipirult, az ajka dühtől remegett és végül reszketve pattant fel. — Hát lássuk. Odaült a sakktábla elé. Összehúzta a homlokát beleharapott az ajkába és kemény vad akarattal akart nyerni Nyugodt is akart lenni, de a belsejében re­megett az izgalom. A férje még mindig gúnyolódott, ő nem szólt semmit, de forrón érezte hullámzani a vérében minden gyűlöletét és úgy érezte, hogy a já­téknyerés vad, gyönyörű, régen kívánt fizikai legázo- lás lesz, — Hármat játszunk, mondta a férfi. Mindhár­mat elveszted. Játszottak. A férfi folyton gúnyolódott. Az asz- szony dühös erőfeszítéssel játszott, remegett, izgatott volt és az első játákot. csakugyan elvesztette. — Látod, mondta a férfi, megmondtam. Nem tudsz semmit. Mindig nagyra vagy vele, milyen jól tudsz. Ilyenkor látszik, hogy semmit se tudsz. Semmit. — Majd meglátjuk.-— A másodikat is elveszted. — Majd meglátjuk. — Elveszted, elveszted, dúdolt a férfi. Az asszony reszkető ajakkal, tüzelő szemmel meredt a sakktáblára. A faragott figurák összezavarod­tak előtte. A kockák kinyúltak, megdagadtak, az ala­kok feltornyosodtak. Láza volt. Gyűlölete, dühe és I 1 Néhma, Were ne z órás és ékszerésznél. SZATMÁR, Deák-tér, Báró Vécsey-ház. megvetése úgy borzongatta, mint valami kínzó láz. Elveszítette a másik játékot is. — Látod, mondta a férfi jóindulatú oklató han­gon, nem megmondtam. Minek kezdesz azzal, a ki többet tud nálad. Az asszony elkeseredve leigázva lihegett. — Hát lássuk, mondta hebegve, hát lássuk most .... Újra játszani kezdtek. Az asszony vigyázatlan volt. Valamr kombináción törte a fejét és paraszt­jait elmozdította királya elől. A férfi észrevette. Óva­tosan felvonult és amig az asszony nehéz komplikált tusára készült, előrehuzla királynéját, felugrott és dia­dalmasan kiáltotta: — Sakk. Matt Az asszony megdermedve bámult a táblára. Az volt. Matt, kétségtelenül az. De orvmódia, tisztesség­telenül az. Tisztességtelenül, komiszul kijátszottnak, banditamódra kifusztottnak, becstelenül legázoltnak érezte magát. Elfehéredett a dühtől. A férfi gúnyosan nevetett rá és ő vérforralónak, rettenetesnek, gálád­nak látta ezt a nevetést. Elvakult, elkábult a dühtől. Az asztalon a sakktábla mellett gyujtótartó hevert: nehéz, élesszegletü öntött vasból. Gyűlölettel részegen nyúlt utána. A férfi nevető feje előrehajolt. Ő föl­kapta a nehéz vasat és őrjöngő erővel vágta a ne­vető fejhez. A vas éles szeglete mélyen vágódott be a ha­lántékon, a férfi elbukott és homlokán kibugyant a vér. Bíró Lajoa. Szakértelemmel végez: arany- ezüst ékszerek, Grammafon, Fonográf s egyéb mechanikai szerkezetek javítását Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. Tört aranyat ezüztöt napi árban vesz és becserél.

Next

/
Thumbnails
Contents