Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-06-25 / 42. szám
jer I m'm 29 j IX. évfolyam. ——Szatmár. 1905. junfas 28. szerda 43. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET ÉS A „SZATMÁR NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZEL DÁN ÉS VASÁRNAP. ELÖFIZETESIAR: Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU orsz. képviselő, hgész évre 8 kor. I'élévre 4 kői. Negyedévre 2 kor. Felelős szerkesztő: Főmunkalárs : Egyes szám ára 10 fillér. Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ========= Telefon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Függő kérdések. I. A hadügy rendezése. Mikép rendezhető a hadügy, hogy a hadsereg ereje s harcképessége ne szenvedjen, vezérletének, vezényletének és belszervezetének egysége megóvassék s kifelé nagyhatalmi állásunk és súlyúnk fenlaríása mellett a magyar kiegy- zési törvény is végrehajtassák? E téren már történt is kísérletezés az u. n. kilences bizottság programmjával, melyet ő felsége gróf Tisza István kormányzatának alapjául elfogadott. Néhány évre talán sikerült volna is e kedvezményekkel megnyugtatni a kedélyekei, bár őszinte véleményünk, hogy ez is csak átmeneti rendez- kedés lehetett volna, mert egy végleges rendezés csakis a kiegyezési törvény teljes és tökéletes végrehajtásával képzelhető. Nincs más mód, mint a meglévő törvényt megváltoztatni, vagy, ami benne van, azt végrehajtani, Nézzük mi van most az 18G7 évi kiegyezési törvényben, amely mindeddig életbeléptetve nincs, de a melyre a nemzeti követelések törvényes igényekkel támaszkodnak. Azt látjuk, hogy bárminő egységes is a hadsereg a vezényletben, belszervezetben, ez a hadsereg összeállításában, fentartásában mégis csak két egyenlőjogu államra támaszkodik. Fen- tartásahoz két önálló állam járul hozzá, amelyek a véradó és pénzadó arányát kölcsönös megegyezéssel időszakonkint állapítják meg. Tehát az u. n. közös hadsereg összeállítása és fenlartása dualisztikus legyen, azt megkövetelik az 1867 évi XII. t.-c. 11., 12. szakaszai, amelyek szigorúan kimondják, hogy van egy magyar hadsereg, mely az összes hadseregeknek kiegészítő része. Miután pedig azt az összes hadsereget önálló és egyenjogú állam tartja fönn, melynek egyik kiegészítő részéről azt mondja a törvény, hogy az a magyar hadsereg; világos, hogy a másik résznek a dualizmusnak megfelelőleg osztráknak keli lennie, Itt a fogalomzavar ismét abból áll elő, hogy mig a magyar törvény a magyar hadsereget, mint az összes hadseregnek kiegészítő részét kifejezettel! fölemlíti, addig az osztrák törvény egy osztrák hadseregről, mely az összes hadseregnek másik kiegészítő része nem beszél. De, hogy az összes hadsereg mégis dua- li^Likus, mutatja az a törvényes intézkedés is, mely a vezérletre, vezényletre és a bel- szervezetre vonatkozólag kimondja a kötelező egységet. Mit jelent ez? Azt, ha a hadsereg nem állana magyar és osztrák részből, akkor az egységet vezérletre, vezényletre, és belszer- vezetre nem kellett volna törvénybe iktatni, mint, ahogy nem iktatták sehol egy hadsereggel rendelkező államok. Az egység kimondása vezérletben, vezényletben és belszervezetben azt jelentheti, hogy a két rész egy egészet, vagyis az együttes védelem egészét alkotja és pedig azért, hogy megakadályozza, nehogy a két önálló rész egymástól teljesen független hadsereggé váljék. Németországban i5'kellőit intézkedni a hadügy tekintetében, mivel a szövetséges államok a védelem egységét csakigy úgy tudják fentar- tani, különben önálló hadseregükkel. A ,,Reichs- verfassung“-ban is azért tisztázták a szövetséges németek a kérdést, hogy kétség ne férjen hozzá, mi illeti meg az ő egységes hadseregükben külön az egységes országokat s külön a császárt. Hogy egy magyar hadsereg, mint az egységes védelem kiegészítő része, világosan benne van a kiegyezési törvényben, bebizonyítja az is, hogy a törvény 12 §-a v/lágosan fentartja az országnak az újoncok felajánlásának feltételeit és ezzel biztosítja a magyar rész függését a magyar törvényhozástól, vagyis ezzel biztosítja a magyar hadsereg önállását, Az osztrák törvény azonban ilyen függést nem ismer. Mindezekből világos, hogy a kiegyezési törvény értelmében a magyar hadsereg, a magyar korona országaiból sorozott hadlestek ösz- szesége, amely magyar hadsereg teljesen azonos vezérletben, vezényletben és szervezetben az osztrák részszel és ezen azonosságuknál fogva lesznek csupán egységes hadsereggé. Ez a törvényes felfogás és lényegileg igy van ez már a gyakorlati életben is, ezen tehát változtatni nem is kell, csak annyi szükséges, hogy a legfőbb hadúr, ezl a törvényes felfogást nyíltan mondja is ki és magyar csapattestek ösz- szességét „magyar hadseregének nyilatkoztassa ki. Ily teljes nyilatkozattal tisztázódni fog az osztrák fölfogásokban az a zavar, a mely az ő kiegyezési törvényük hiányai folytán állott elő. Ily módon rendezhetjük ezt a nagy jelentőségű kérdést Magyarország államiságának megfelelőleg s azzal nemcsak a kiegyezési törvényt hajtjuk végre, hanem a hadsereg egységéi, harcképességét sem zavarjuk, sőt nagyhatalmi állásunk külső tekintélyét is emeljük, ameny- nyiben a belső békét is helyreállítjuk. Ha e dekretáll magyar hadsereg élére egy hadsereg főfelügyelői állás szerveztetnék, ezzel a törvényes álláspont elismerését kidomborítjuk s a kedélyeket is megnyugtatjuk. A magyar hadsereg fogalma magában hordja természetesen a magyar vezényszót is, és ha ez a magyar hadsereg az együttes véderőnek kiegészítő része nem volna, úgy kényszerítő okok már most sem forognának fenn, A csúnya portékák. Láncosék 8 gyermeke közül Zorobábel volt a legdisztelenebb ábrázatu. Elég nagy fejű, vaskos tömzsi gyerek volt és arca olyan piros volt, akárcsak az érett paradicsom. Erős volt nagyon: úgy, hogy nemcsak a saját korú, hanem még a nálánál nagyobb gyerekeket is földhöz verte, ha arra került a sor. Egyébiránt nagyon türelmes volt az Istenadta s csak a hosszas gunyolásra lehetett kihozni birka-türelméből. Az iskolában társai »csúnya portékának« nevezték, mivel otthon is csak e néven szó- litgatták és emlegették. Jó eszü gyerek volt, de szülei mégsem járatták felsőbb iskolába, mert ezt a csúnya portékát mesterségre szánták; azt mondták szülei, hogy elég erős, mint egy vasgyuró, hadd legyen belőle lakatos-inas. A többi 7 testvérét a széltől is védték s ameny- nyire lehetett szépen is járatták. Zorobábel legtöbb- nyire mezítláb járt, vagy a bátyjától maradt rossz cipőkben, melyeket akár keresztben is felhúzhatott volna, olyan nagyok voltak. Ruhát is csak olyant kapott, amilyent a nagyobb testvérei már elnyüttek. A 8'testvér közül egyszer 7 gyermek esett dif- teritisbe. Zorobábel egészséges maradt, s ő ápolta testvéreit, ha szülei a fáradságtól kimerültek. Ő szaladt az orvos után éjjel úgy, mint nappal. Ö futott el a gyógyszertárba a kotyvalékért s midőn aztán a 7 testvérből ötöt elvitt a halál, — őtet futtatták az asztaloshoz, paphoz, kántorhoz, harangozóhoz és 'sírásóhoz. Hárman maradtak csupán : Ábel, Bábel és Zorobábel. Ábel volt a legidősebb és Zorobábel a legfiatalabb. Ábelből és Bábelből a mamájuk urakat akart nevelni. Az öreg Láncos nem szólt bele semmi ilyen főben járó ügyben, nagyon mulya ember volt s mióta Láncos megházasodott, azóta mindig viselte hymen rózsaláncait. Mig Ábelt és Bábéit mindig borbély nyírta, addig Zorobábel ég felé meredő hordó alakú végét az atyai kezek kopasZlották meg iszonyú kínok között. Csak akkor nyírta meg apja, ha már tűrhetetlen nagyságúvá fejlődött Zorobábel felső vége. Ekkor apja előbb egy tüt rágatott az ollóval; azt mondta, hogy az ollót élesíti. Egyhuzamban soha sem fejezte be a nyírást az öreg Láncos, részint mert az olló hólyagokat tört az ujjain, részint pedig Zorobábel bő- gése miatt, ki bár erős természetű volt ugyan, de hajának apró részletekben való szaggatását mégsem birta szó nélkül elviselni. Ilyenkor az öreg Láncos jól elpáholta a fiút és ott hagyta a nyírást felemunkájában, mit aztán néhány nap múlva a mamája folytatott, ki azonban szintén nem végezhette be."3 szörnyű mulatságot, juttatott abból Ábelnek és Bábelnek is. Kik is aztán bevégezték a rettentes müvet, hagyván itt-ott a gyakorlati kezeléshez szükséges egy-egy csomócska hajat az alkalomadtán való dres- sirozás céljából. ___________________________________ Gy ors elintézésre is mindig Zorobábelt használták fel. Apjának mindig az ebéd végén jutott eszébe, hogy jó lenne egy pohár bort inni, amikor is Zorobábelt futtatták a korcsmába. Siess, mert apád szomjas nagyon, egyik lábad itt legyen, a másik meg ott, — mondotta anyja. Persze a szomjas ember előtt a percek is óráknak tetszenek, még ha vizet akarna is inni; hátha még a bort várjál — Zorobábel ilyenkor mindig kihúzta a lutrit ; részint mert állítólag nem eléggé sietett, részint mert állítólag megérzett a borszag a száján. Testvérei mindig kaptak ilyenkor egy-egy pohár bort; a csúnya portékának nem adtak. Okulva ezen Zorobábel, még az utcán jót húzott az üvegből, hiszen előre tudta, hogy mindenkép kap egy nyaklevest a késedelmért. Ha ebédnél valakinek nem Ízlett valami, vagy utálta megenni, csak azt szokták mondani: adjátok oda annak a csúnya portékának. Zorobábel fel is falt hűségesen mindent s meg is látszott rajta. Bátyjai vékony dongáju legénykék voltak, ő pedig vaskos, vörös. Mikor Zorobábel 12 éves volt, oda adták lakatos inasnak; Ábel a gymnásium ötödik osztályát ismételte, Bábel a hatodikban bukdácsolt. Lánczosék tőszomszédságában laktak TánCzosék; 3 leány volt a háznál : Ella, Bella és Zirzabella. Ella es Bella szép leányok voltak, Zirzabella azonban meglehetős rut volt, vastag, róka ábrázatával, mely lencse nagyságú szeplőkkel vala tarkítva. Le van foglalva.
