Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-02-07 / 6. szám
Szatmár, 1905. SZATMÁR-NÉMETI ban él és virágzik, hol az ezen fogalmat kimerítő közszabadság és polgári szabadság intézményeit törvény statuálja és biztosítja ; hol az országos önkormányzat és a helyi önkormányzat egymást kiegészitőleg teljes harmóniában áll. Nemzeti egységükben hatalmassá vált államok, népképviseleti alapon nyugvó kormányformájuk mellett, fellődésük fokozataiban nagy súlyt helyezhetnek a polgári szabadság megvalósítását biztosító önkormányzati jog kiterjesztésére, mert a nemzeti egységben kifejezett erő, magában az autonomjog kiterjesztésének tényében, a nemzeti jólétet elősegítő és megszilárdító oly eszközt teremt, mely magában foglalja az állam kulturális és közgazdasági boldogulásának legfontosabb feltételeit. Az előrelátó és státusférfiui bölcseséggel gondolkodó és cselekvő országos kormányzat megállapítja mindenekelőtt az ország minden polgárával közös érdekű nagy állami célokat és nemzeti feladatokat és teljes erejével küzd azoknak megvalósításáért. E nagy célok es feladatok mellett az egyéni érdekeknek háttérbe kell szorulniok. Az egyén legfeljebb a kötelességek teljesítésének küzdő vonalában érvényesül ; s ha a szükség úgy kívánja, egyelőre le kell mondania még a polgári szabadság élvezetének birtokáról is. Ezen szempontok figyelmébe vételével konstatáljuk tehát, hogy a közigazgatás modern rendezésének kérdésénél nem indulhatunk impozáns példák és puszta sablonok után, hanem számolnunk kell elsősorban az állam létező viszonyaival és annak kitűzött céljaival. Másodsorban pedig figyelembe kell vennünk a rendelkezésünkre álló erőket és eszközöket. Fejlődő nemzetnél, hol uj institúciók megteremtésével lehet csak a nemzet jólétét fokról- fokra előbbrevinni; hol a változó viszonyokkal még a meglevő intézményeknek maguknak is át kell gyakran alakulniok: az ily államokban az államférfiul bölcseségnek kell megtalálnia az utakat és módokat, melyek szerint a közigaz- tás rendszerének a változott országos viszonyokhoz mily mértékben és mily vonatkozásban kell hozzá idomulnia és simulnia. Bár igaz, hogy az autonom-közigazgatás körében érvényesülő egyéni tevékenység és közreműködés a célszerűségi elvek megvalósítása mellett az egyénnek polgári szabadságát, tehát legféltettebb egyéni kincsét biztosítja; emez egyoldalú előny és tevékenység még távolról sem meríti ki a polgári kötelességek teljességét; sőt az állam és nemzet iránt tartózó kötelességek mellett ez a ridegség és önzés egyoldalú színében tűnik fel; nem gondolván egyébre, mint a polgári megelégedésnek szűk keretben való megvalósítására. E tétel azért nem jelenti azt, hogy az állami élet fejlődésében és a nemzet boldogulásának biztosításában a polgári szabadság érvényreju- tása jelentéktelen tényező. De igenis jelenti azt, hogy meg kell különböztetnünk azon feladatokat, melyek a nemzet individuális életével azonosulva, magasabb állami érdekeket és célokat érintenek, azoktól, melyek az egyéni szabadság érvényesülésével kapcsolatban összetett erejükben fontos tényezői az ország jólétének és a nemzet életerős fejlődésének. Ha a közjogi institúciókat az objektiv kritika szigorú mérlege alá állítjuk, akkor be kell látnunk, hogy bármely jogalkotás, helyes és célszerű megvalósítás, tehát okos gyakorlati kivitel nélkül éppen oly lélek nélkül való test, mint a közigazgatás intézménye, önkormányzat nélkül. Hiába tehát a legragyogóbb törvényalkotás, ha nincs oly szervezet, mely a törvényhozó intenciójának színvonalára emelkedve, öntudatos tevékenységgel gyakorlati érvényt szerez a törvény rideg rendelkezéseinek. De hiába az alkotmányos kormányzatnak minden néven nevezett írott előnye is, ha nincs az országnak a nemzet vágyaival, középületével és egy ;bb sajátosságaival összeegyeztethető oly közigazgatási rendszerre és szervezete, mely az elet mindennapi igényeinek helyes és célszerű kielégítésével nagy mértékben hozzájárul a nemzet jólétének és megelégedésének biztosításához. Alkotmányos állami élet funkciója erőteljes és szabadságbiztositó csak úgy lehet, ha a törvényalkotásokban megvalósuló alkotmányos szabadságot a nemzet géniuszával azonosuló helyes közigazgatási rendszer egészíti ki; — rendszer, mely paritásos alapon magában foglalja a célszerűen szabályozott autonom-szerveknek szabad működését és a közigazgatás egész területén való érvényesülését. Szóval arra kell törekednünk, hogy testet öltsön és megvalósuljon azon nagy elv, mely szerint: „az alkotmányos szabadság és polgári szabadság harmóniája, alapja és kiapadhatlan forrása az állami jogrendnek és nemzeti jólétnek !“ Éhen Gyula. Védekezzünk. A tőke és munka küzdelmében, az utóbbi érdekében az újkori apostolok túlzásai által megteremtett jelszavak, általános panaceát keresnek az egyes társadalmi osztályokra csaknem végzetesen reá nehézkedő bajok orvoslására. A közgazdasági lotradalom hirdetői a szélsőségekbe csapnak s a chirurgia módszerével az egészséges részekbe hatolva, egy bravúros műtéttel remélik kiirtani a betegséget. A szabad közgazdasági életben azonban, csak a csendet, az otromba közbelépésével, hiszen nem is i loptak szegények, de egymást szerették. Tudta azt a csősz, valamint a szomszédok is mind, csak Erzsók nem, meg a tanácsos urfi. Ok ketten csak érezték. Az édes, néma szeretkezést, mely ki tudja, meddig tartott, tán egy szempillantásig, tán órák hosszáig néha, aa Erzsók ijjedélme szakította félbe rendesen. Neki főzni kell és rohanva sietett a fordulóig, mert ott már a szivébe nyilait a kétségbeesett kiáltás: — Erzsók. ne hagyjon itt. S mentek aztán szomorúan, lehajtott fővel, ki-ki a maga dolga után, Erzsók főzni, a tanácsos urfi meg settenkedni az Anyóék pajtája körül, hogy láthatná-é Erzsókot akkor is, mikor tujaldonképen maga sem akarta. Ám fordult, 'hogy hosszabb lett az árnyék s ki-ki előjött a hüs pajták sötétjéből. Ök ketten, Erzsók s az urfi úgy köszönték egymást, mint kik hosz- szu keresés után találnak egymásra s nem bírnak betelni az egymás látásával; a szivük csordultig telt diadalmas örömmel s a lelkűk mélyén, mintha csodamély melódiák pendültek vön lágy, ezüst szavú húron. Ezután sok kaczaj verte fel a lomha csendet. így ment ez nap, mint nap és senki sem unta. Ott a kertben, ahol nem ült ködöt a rohanva élő ember párás lehelete, tiszta az azúrkék ég,’az emberek érzése éz a szerelem is, nem úgy, mint bent a városban, de talán már túl a gárdján is, hol az országút kanyarog. Túl a gárdján, a kapuban mindenki felölti a városi ábrázatot s lám a múltkor is kint, a kis vasút megállónál, a tanácsos már nem ösmerte anyót, csak úgy a vállán keresztül nézett volt. De lehetne száz más példát is felhozni, mik mind a mellett bizonykodnak, hogy hiúsággal teli az ember és hogy úgy él túl a gárdján olt a hol az országút kanyarog vagy bent a városban — mintha kirakatban élne. A szeme úgy forog a kezével úgy hadonász a fejét úgy tartja, hogy azt mind-mind a nézőnek csinálja és dehogy is magának. És olyan az. érzése is. A bentre való csúnya, sivár tele önzéssel igazi sovány városi érzés; a kertben őszinte közlékeny éa barátságos — jó mint egy falat kenyér. Tudta ezt mindenki vagy legalább érezte és ott a kertben sqkaknak fájt, hogy nemsokára tudni fogja Erzsók és a tanácsos urfi is. Egy nap haragos szél zendült, aztán nem ült el többé, de rázta, rázta a vén fák ágait és sárga leplet teritett a puha pázsitra hulló levélből. Az első őszi szél volt ez. Akkor este ők ketten úgy sétáltak hallgatagon, mintha temetőt jártak vön, csendes, bubánatos temetőt s riadtan bámulták az ég alját, ahol elővillant egy fehérlő esik, mintha millió szent János bogár ülte vön meg az ég peremét. A város volt ott a kivilágiiott forgatagos város ezer örvénylő szenvedélylyel, csüggeteg fáradsággal, amire ha gondoltak, borzongó fázás didergett végig minden tagjukon. Ezután többet nem találkoztak. A hulló levéllel előkerült a butorszállitó felrakott mindent s vitte befelé. Anyó és Erzsók pedig a járdán mentek mellette és az arezuk csüggedt volt és unott, mert, hogy az igába mentek, a napi igába. A fordulónál, ahogy visszakellett nézni, messze-messze haragos zöld esik szegte be a leboruló eget, az a kert volt az alvásnak készülődő kedves, szép kert. Ekkor kezdte anyó: — Fiam, ha beérünk, átöltözöl, mert igy nagyon slamp vagy: talán a feher piké blúzodat vedd fel, az jól áll az arezodhoz, ma — úgy ígérte — eljön a könyvelő ur a betegsegélyzőtől s örömem lenne, ha szives lennél hozzá. Erzsók némán hajtotta le a szomorú arczát. Shík Elemér. If kitartó munkásságba hamar belefáradó tehetetlenség jogosulatlan elkeseredése kalandozhatik el, az általános teljes átalakulás kérdésének útvesztőibe. A ki eredményeket akar elérni, az a nyomról- nyomra való haladás fáradságos útját választja. Csakis igy lehet megközeliteni s később elérni azt a végczélt, amely a tőke és munka szövetségének a létesítésében s a szövetség által elérendő eredmények arányos felosztásában bírja feladatát. Természetesen találkozunk ilyen úttörő munkával is. Vármegyénk közgazdasági életében legközelebb is láttunk felcsillanni eszméket, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a felhalmozott tőke ne csak a kamatok élvezésére szorítkozzék, hanem produktívabb munkával egyesülve használtassák fel. Csak rámutatunk annak a coalicziónak az eszméjére, a mely szerintünk a gazdasági élet óriási kárára felhalmozott pénzintézeti tartaléktőkéknek legalább egy részével a pénzintézetek egyesülése kapcsán gazdasági és ipari vállalkozásokat kíván hathatósan előmozdítani. Valóban sokat várunk ennek az eszmének a sikerétől. Reméljük, hogy az aktivitással nem fogunk az eszméknél maradni. Sajnos azonban, hogy ezúttal arra terelődik figyelmünk, hogy a passivitásból sem voltunk képesek felocsódni. Arról kell beszélnünk, hogy az egyéni védekezés azon a téren is csak elvétve jelentkezik, ahol az állami hitel már rég kinyújtotta segítő kezét, azt kell látnunk, hogy az egyén a tőke jövedelmeztetés erkölcstelen és büntető sanctióval sújtott neme ellen sem védekezik, hanem a mellett, hogy körül engedi magát hálóztatni az uzsorás üzelmek által, az ilyen ügyletek megsemmisítése és megtorlása iránt sem teszi meg a lépéseket, hanem tehetetlenül várja, hogy az állam kutassa sebeit. Vármegyénkben s a törvényszék területéhez tartozó ugocsai tiszántúli járásokban községek pusztultak el az uzsora miatt s feljelentések alig érkeztek. Kijebb kellett tehát terjeszteni az állami gyámkodást. Az igazságügyi miniszter még 1898-ban elrendelte hogy az uzsorát, mely egyébként csak a sértett tél indítványára büntetethető, ezeken a területeken a Kir. ügyészség (Szatmár város kivételével) hivatalból üldözze s utasította az összes hatóságokat, hogy minden esetet melyet az uzsora gyanúja terhel, hozzák a kir, ügyészség tudomására. Az eredmény ennek daczára megdöbbentően csekély. Fel kell rázni a népet és különösen a hatóság0' kát ebből a rettenetes nembánomságból, hangos szóval kell tudtul adni az uzsora alatt nyögő községeknek hogy nemcsak joguk, hanem kötelességük is a gyanús eseteket bejelenteni. A szatmárnémeti-i kir. ügyészség maga siet kivenni az oroszlánrészt ebből a munkából, a mely bár kitartó fáradság árán, de előbbre fogja vinni a nagy közgazdasági feladat megoldásának ügyét. Várady Sándor kir. ügyész a következő felhivát intézte a községek elöljáróságaihoz: A királyi igazságügyi Miniszter Ur Ő Nagymél- tózága még 1898. év folyamán úgy - Szatmárvármegye, mint Ugocsa var megye egész területére 19.34811898. J.’ M. II. illetőleg 27.600| 1897. J. M. II. számú rendeletéivel az uzsora vétségének hivatalból való üldözését elrendelte. Daczára, hogy eme elhatározás közlése óta több mint hat év telt el, nagyon csekély számban lett, úgy Szatmárvármegye törvényhatósága területéről, nemkü- lömben Ugocsavármegye tiszántúli járásából uzsora vétsége czimén bűnvádi eljárás folyamatba véve és az esetek csekély számához képest összesen csak 29 egyén volt uzsora miatt elitélhető. Eme eredménytelenség okát abban kell találnom hogy az uzsora esetek csak kivételesen hozattak a királyi ügyészség tudomására, az uzsorának hivatalból való üldözése kellő mértékben köztudomásra nem jutott és ehez képest a sértettek feljelentéssel alig éltek. Egyes jelenségekből azonban arról kellett meg- 1 győződnöm, hogy a szatmár-németi-i királyi törvényszék egész területén, különösen Ugocsavármegyének tiszántúli járásában, nemkülönben a szinérváraljai, erdődi és nagysomkuti közigazgatási járásokban a kölönböző ügyletekbe (adásvétel, haszonbér, elővétel) burkolt uzsora titokban és épen a legszegényebb néposztály körében erősen pusztít. Felhívom ennélfogva a községi Elöljáróságot, hogy valahányszor tudomására jut, miszerint egyes magánosok túlságos: 8 százalék kamatot meghaladó ellenérték kikötése mellett nyújtanak kölcsönöket, vagy a kölcsön ügyletet ideiglenes adásvételi, bérleti vagy haszon- bérleti szerződésekbe burkolják és igy kötik ki maguknak a kölcsön adott ősszeggel arányban nem álló 8 százalék értéket meghaladó ellenszolgáltatást: az ily túlságos szolgáltatás terhei alatt küzdő egyének megmentése érdekében, jelentsék be hozzám akár közvetlenül, akár az illetékes csendőrőrsparancsnokság utján, a kölcsön adő és kölcsön vevő nevét, a kölcsönzés idejét, az évenkénti kamat mennyiségét, az esetleg bizonyítékul szolgálható adatokat, amennyiben pedig ________________________________február 7..
