Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-06-07 / 37. szám
Szatmár, 1905. SZATMÁR-NEMET1 junius 11. Eltekintve sok más indoktól — már csak azért is örömmel üdvözöljük a petroleum-finomitó gyár felál- litását, hogy hivatva leend városunk kereskedelmét emelni, a petróleumot a fogyasztó közönség részére olcsóbbá tenni, s munkásaink egy igen tekintélyes részének állandó foglalkozást nyújtani. — A mikor azonban e reményünknek kifejezést adunk, nem zárkózhatunk el azok előtt a szempontok előtt sem, a melyeket kellő sulylyal kell mérlegelnünk most, mikor még ideje van. Dacára annak, hogy post festa — egy már befejezett ténynyel állunk szemben, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy e gyárak elhelyezése nem volt szerencsés idea. A város közvetlen közelében, azon a részen, melyen a város természetes fejlődése és fejlesztése mintegy önmagától kínálkozik, továbbá — s ez feltétlen gyanússá teszi magának a helynek a kiszemelését, mintegy előre látszik vetni árnyékát. — egyik oldalon a téglagyárak által mélyre kivájt árkokkal határolva, — ezen a helyen a gyárnak építkezésre adni engedélyt, nem lett volna szabad. Az előttünk nem kategorikus indok, hogy más városokban, p. o. Pozsonyban, Győrben. — a város belterületén vannak az ilyen gyárak elhelyezve, — mert az tapasztalati tény s maguk az illető városi hatóságok is elismerik, hogy a leggondosabb építkezés a petroleum szagját teljesen immunissá tenni lehetetlen. — De ha már befejezett ténynyel állunk szemben e kérdésnél, legalább azokra a fontos körülményekre hívjuk fel az illetékes hatóságok figyelmét, a melyeknek esetleg negligálása a városra nézve s főleg a környéken lakók és a Kossuth kert részére halálos veszedelme! jelentenek. Mikor az előbb a gyár közvetlen közelségében lévő mély árkokra hivatkoztunk, előttünk tisztán az ipartörvény azon intézkedése lebegett, hogy a gyár területén a petroleum gyártásnál képződő szenyvizek olyképen vezetendők le, hogy teljesen ártalmatlanná tétetvén magának a gyárnak területén elhelyezett tartányokban, elkerüllessék az, hogy ez a viz lefolyás nélkül egy helyen maradhasson, s állandó mocsarat alkosson. Vájjon ezek az árkok nem erre a célra lettek-e kiszemelve ? Szeretjük hinni, hogy nem s az illetékes hatóságnak gondja leend a viz elvezető csatornázását a legszigorúbban ellenőrizni. Tudva levő, hogy a petroleum gyártásnál sok kénsav marad vissza, ha most nincs kellő gondoskodás arról, hogy ez a szenyviztől elvonassék, egyesül a talaj vízzel s mérgező hatása a környék vizein azonnal tapasztalható. A gyár területén lévő tartályok elhelyezése is fontos körülmény s az ipartörvény a legnagyobb körültekintéssel szabja meg, hogy mikép készítendők, hogyan helyezendők el, s hogyan kell vaspillérekkel elfalaztatni. Volt alkalmunk meggyőződni magáról az építkezésről is s bár még határozott véleményt mondanunk nem lehet, de azért jó eleve felhívjuk rá az illetékes hatóság figyelmét, ne • hogy a késede era sok bajnak legyen a kutforrása. Készletekbe ezúttal nem bocsátkozunk, — egy dologra azonban már most felhívjuk a figyelmet, nevezetesen, — feltétlenül követelendő a tulajdonosoktól, hogy az egész udvart, beton, vagy aszphalt burkolattal vonják be, ez lehetetlenné teszi esetleg a tartályok- romlása esetén az átszivárgást, másfelől könyebben tisztítható, s lemosható, végül tűz esetén könyebbé teszi a tűznek lokalizálását s nagyobb veszélyek elkerülését. Mindezen észrevételeink megtételénél tisztán a jóakarat vezérelt s nincs okunk kételkedni, hogy az illetékes hatóság kiváló gondját képezendik e fontos körülmények, de szükségesnek tartottuk felemlíteni e dolgokat azért is, hogy városunk közönségének a figyelmét is felhívjuk e reá nézve végeredményeiben nagy jelentőségű s városunk kereskedelmi s gazdasági érdekeire nézve nagy horderővel biró gyárra, melynek létesítése — nem tulzunk a kifejezéssel, ha állítjuk, 1 valóságos meglepetés volt a közönségre nézve. Vajha beválnék s városunk jövő fejlődésének egy erős faktorává lenne ! Mindenféle. Ma egy hete egy hegedü-matador hangversenyezett a Kioszkban, örült tempójú játéka már nem is annyira a művészet, mint inkább a »mutatvány« körébe tartozott. Mikor aztán az egyhuru hegedűvel produkálta magát, aztán meg a vonó fája és szőrözete közé tette a hegedűt és úgy játszott automobil-sebességgel, már akkor mindenkinek káprázott a szeme és mindenki egészen természetesnek találta volna, ha a művész, gumi-ember módjára, hátra hajolva a lábai közt kidugta volna a fejét s ilyen pózban játszotta volna el Boka kesergőjét. * Egy ur igen borsos viccet beszélt el egy, a külsőségekre sokat adó asszony előtt, mire ez szigorú hangon utasította rendre : — Ez már mégis csak sok ! Hogyan merészkedik ön egy tisztességes asszonynak ilyen históriát elbeszélni! Különben sem sikerült a vicc, mert már ismerjük ezt a disznóságot ! Egyik előkelő esküvőn, mely nem régiben városunkban lefolyt, történt az itt következő kis incidens, melynek hitelességét eredeti bájos női forrásunknak 1 a menyasszonyhoz való közelsége és szavahihetősége teszi kétségtelenné. Az egyházi esküvő ceremóniái után, még ott az — Pompás ! Én is éppen igy vagyok!— szóltam közbe. — Uram 1 Micsoda kitérő ez? 1 Ön csak maradjon a kérdések melleit! — Bocsánat! Tehát folytatva a kérdezősködést, most feleljen a következő kisegítő al-kérdésre: Milyennek gondolta ezt a mi vidéki közönségünket? — Bizony én nagyon tájékozatlanul jöttem ide. Ne vegyék rósz néven — mondta a pesti kis leány merész naivságával — de én azt se tudtam, hogy itt olyan igazán intelligens emberek is vannak. Hanem persze ez a hitem egészen megváltozott 1 — mondta magasra emelt hangon, mire a körül ülő helybeliek mind boldog mosolylyal köszöngettük e figyelmes bókot. — Hogyan van megelégedve a sikerrel ? — kérdém. — Tekintve azt, hogy a maguk elbeszélése szerint a szatmári közönség nem egy könnyen lelkesedik, igazán meg vagyok elégedve a sikerrel és a szives fogadtatással. — Hát önmagával hogyan van megelégedve ? — kérdeztem hivatásommal járó szemtelenséggel. — Na tudja, magammal nem vagyok eléggé megelégedve. Én még jobb akartam lenni! Hanem ezt már ki ne Írja az újságba 1 — tette hozzá zavarba ejtő gyönyörű pillantással. No persze, most veszem észre, hogy ezt is kiírtam, de hát a bennem elrejtett gyorsíró beadta a stenogrammjät s abban minden szócska, igy ez is, fel volt jegyezve.— Feloldozást kérek tehát vakmerőségemért a művésznő pici kacsóitól bűnös lelkemre ! Befejezésképen azzal zárta le interjuvomat Sárika : — Elég lesz már, inkább koccintsunk a szatmáriak egészségére. És koccintottunk egyenkint mindenkire. Az tény, hogy pompásan tudja összeütni a poharát a kis lány és pedig éppen olyan mod írban, ahogy mi szatmáriak szoktuk. Csoda-e, ha az ilyen forró vérü teremtés szereti a magyar nótát? Húzta is az én druszám, Bunkó Vince, emherséggel, mintha érezte volna, hogy van ott a teremben egy szép kis lány, aki belemerül a nótájába s egész lélekkel dúdolja utána a nóta szövegét. De hát sajnos mindennek vége szokott lenni, a nóta szerint még a szerelemnek is. Vége szakadt hát a felejthetetlen együtt-időzésnek is : a hölgyek fáradtak voltak, pihenőre tértek. Elbúcsúztunk szívélyesen, de előbb sikerült megigértetnem a dalos pacsirtával, hogy legközelebb ismét eljön hozzánk, de már egy rendes operett keretében fog vendégszerepelni s egy egész estén át fogja gyönyörködtetni a közönséget. Még Farkas Imrét biztattuk, hogy Írjon egy 3 felvonásos operettet, hogy Sárika abban léphessen fel Szatmáron. — Hát lesz belőle valami! — motyogta félhangon a lányok kedvelt trubadúrja.. Másnap reggel hat órakor elrobogott a vonat Budapest felé és magával vitte az aranyos primadonnát, aki még is csak boszusággal távozott el Szatmáriéi, mert ismét korán kellett felkelnie. Nagy Vince. oltár előtt, észreveszi a menyasszonynak egyik hozzátartozója, hogy a pazarul öltözött szép menyasz- szony valamit keresgél szemeivel és lábával a földön. Meg is kérdi tőle, hogy mit csinál, mire a menyaez- szony, illetve az újdonsült asszonyka olyan feleletet adott, mely nemcsak babonás voltáról, de a fontos pillanatban minden izgalomtól ment hidegvérüségéről is tanúbizonyságot tett, szólván a következő képen: — Csak a vőlegényem lábát keresem s rálépek, hogy én legyek az ur a háznál! — azzal a vőlegénynek felfedezett lábára egész finoman rátaposott apró, fehér cipős lábacskájával * Ez is egy esküvőn történt a nagy templomban, hanem már a közönség soraiban. Egy gyermektelen fiatal asszony mondja nekem, mig a nászmenetet vártuk, hogy ő róla még nem Írtam semmi apróságot. Azt feleltem rá, hogy amit oltár előtt kíván az ember, az be szokott teljesedni, tehát most nyugodt lehet, legközelebb lesz apróság. Én legalább a magam részéről be fogom váltani az ígéretet. Hanem nem lehet tudni, hogy a magas Egek hogyan magyarázzák az „apróság1’-ot s az oltár előtt lett kívánságot nem-e saját felfogásuk szerit fogják teljesíteni. ♦ Egy vidéki idősebb házaspár felment a fővárosba s a látni valók során csakhamar eljutottak az állatkertbe is. Megjegyzem, hogy a derék hásasfelek családi élete állandó pokoli gyönyörűségben telt el. Az egyik ketrec előtt megszólal a mami : — Nézd csak, Marczi, milyen vidáman táncol az a medve ! — Már mér ne táncolna I ? Hiszen nincsen neki felesége! Vicibáld. HÍREK. — A királyhoz. — Felséges ur! Jó királyunk! Tudod, hogy mi baj van nálunk ! Az idő nehéz felettünk. Pedig hej ! — sokat feledtünk ! Feledünk mi múltat, jelent, A mi pedig sokat jelent! Egy az a mit régen várunk : Jöjj haza már jó királyunk ! Lehet a Burg tán szebb Bécsben, De itt élsz néped szivében; Odaát a fény, a pompa: Itt találsz csak otthonodba ! Felséges ur I jó Királyunk ! Bégen oly szívesen várunk; Hagyd el azt a büszke Bécset : Ismerd meg a magyar népet / A magyar nép imád, szeret, Adj hát neki hadsereget 1 Ez megvédi koronádat; Nyomában diadal támad/ Ne hallgass a bécsi népre Annál többet a miénkre; Ez szeret csak Királyt, Hazát: Értök — ha kell — mindent od’ád! Baka Elek. * Lapunk mai száma 6 oldalon jelenik meg. — Lapunk munkatársainak és olvasóinak boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk ! — Pünkösdi istenitiszteletek. A róm. kath. székesegyházban Pünkösd ünnep mindkét napján d. e. 9 és 11 órakor a plébánia, 9 órakor a káptalan tart isteni tiszteletet, d. u. 3 órakor vecsernye, 5 órakor pedig litánia lesz. — A szatmári ev. ref. templomban ünnep első napján d. e. Biki Károly esperes, d. u. Lovass Aladár segédlelkész fog prédikálni. Ünnep másod napján d. e. Rácz István lelkész, d. u. pedig Lovass Aladár s. lelkész prédikál. — A koronázás évfordulója. Csütörtökön, junius 8-án volt 38-dik évfordulója annak, hogy Ferenc Józsefet a magyar szent koronával királylyá koronázták A katholikus és állami tanintézetek mint az egész országban, úgy nálunk is a szokásos kegyelettel ünnepelték meg ezt a napot. D. e. 9 órakor a székesegyházban ünnepi nagy mise volt, melyen részt veitek : mindkét hadsereg tisztikara, a meghívott helybeli hivatalok testületileg és az összes róm. kath. tanintézetek. Istentisztelet után az iskolákban hazafias ünnepeket tartottak, melyeken az uralkodót dicsőítő szavalatok és lelkes beszedek hangzottak el. A kir. kath. főgimnázium tanári kara és ifjúsága az intézet tornacsarnokában gyűlt össze, ahol először is Szívjon ön egészsége érdekében csakis ALADINT, E/gy dobox ára 36 fillér. mely a yupr1 p glycerinmentes szivarkahüvely. legjobb ______________Bohányzás közben nem lesz sem zsiros, sem fekete. ela rusitás Boros Adolf könyvkereskedésében
