Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-05-31 / 35. szám

Szatmár, 1905.

szatmar-nemeti

junius 4.

azóta rendkívül tökéletesedett művészetet kiáradni hangszerének csodás szépséggel bongó hangjaiból. »Spanyol táncok« cimü szerenádot játszotta előbb, majd »Home, sweét home« angol dalt. — A közönség nem győzött betelni a bűbájos hangokkal s a viharos tapsra kedves ráadással örvendeztették meg i a közönséget.

Füredi Sándor, zeuedei tanár „Ave Mária“ és I »Scherzo-Farantelle« cimü nehéz darabokat játszotta | hegedűn az ő mesteri játékában, amely minden sze- replése alkalmával nagy gyönyörűséget szerez a mű- értő közönségnek. Gyakorlott vonókezelése, a technika bravúros szuperlativusza s a játékába beleöntött lélek, mindmegannyi eszközei az ő nagy sikerének.

A tapsok méltán zúdultak fel játéka bevégeztével.

Chopin As-dur Balladáját játszotta zongorán másik kiváló zenészünk : Benkö Miksa. Őt meg épen jól ismeri a közönség s magas nivóju előadása őszinte sikereket juttat neki. Úgy volt most is. Mesteri művészettel megjátszott darabja elevenné vált a keze alatt, mely a billentyűk birodalmában tökéletesen otthonos. Szép ovációban volt neki is része a közön ség részéről.

A komoly felolvasásoktól rettegő publikumnak kedves meglepetést szerzett Fodor Gyula dr., aki tárcánkban bemutatott szellemtől sziporkázó, hangulatos felolvasásával kellemes rezgésbe hozta a közönség nevető idegszálait. A múzeumi tárgyaknak ilyen derűs színben való bemutatása, varázspálcával, a Fodor pennájával, való életrekeltése nem is lehet sikerületlen. Zajos taps volt az általános tetszés meg nyilat kozása.

És most szóljunk az estély slager-jéről: Petráss Sári szerepléséről. A Népszínház baba-arcú, édes fiatal primadonnája, aki az estélynek ragyogó szint és csillogást kölcsönzött, az első megjelenésre egy csapással meghódította a mi nem egy könnyen hódoló közönségünkéi. Bájos fellépése, melyen a fiatalság üde lehellete ömlik el; kellemes hangjának fülbemászó muzsikája s az a vele született forró temperamentum; taglejtéseinek, mozdulatainak valóságos ritmikus játéka s az egész lényéből kisugárzó aranyos kedély — olyan csodásán vegyülnek össze ebben a fiatal kis művésznőben, amilyet alig lát az ember. Farkas Imrének, az ismeri fiatal poétának kedves kis uj operettjéből a „Janette“-ből énnekelte el a benne előforduló 5 bájos dalt. És még egy érdekes meglepetésben is volt részünk, amennyiben Petrással lejött hozzánk maga a szerző is, Farkas Imre, hogy ügyes verseire szerzett saját kompozícióit maga kisérje zongorán. —

A Petráss Sári énekétől egészen el volt ragadtatva a közönség s nem lehet megállapítani, vájjon A zenélő óráról, A kis szalmakalapról, Az ólomkatonákról, A ! porcellánbabáról szóló dal tetszett-e jobban, avagy j »Ninon és Pierre« mesés bájjal és kedvességgel előa- j dott bubánatos hiótőriája.

Mindkét fellépése után felzugott a közönség ! nagy, falrengető tapsa, mely mindaddig nem akart ! elülni, mig csak egy kis ráadással nem ajándékozta I meg a művésznő a lelkesedő közönséget. Első számát j »Elszállott a darumadár« és még egy friss magyar j nóta pompás, tüzes előadásával toldotta meg, mig j másodszor „Pierre és Ninon“ dalát ismételte meg. — Méltán büszke lehet a Pesten is ünnepelt művésznő szatmári sikerére, amilyet első fellépéssel még nem igen arattak nálunk. Persze a zugó tapsok közben j igen sokszor jelent meg a lámpák előtt az ünnepelt, valamint a hercig dalok szerzője, a kitűnő és kedvelt poéta: Farkas Imre is. >— A Petráss szereplése gyönyörű diadémje volt a sikerült hangversenynek, mely aranyzománcot vont magára az aranyos művésznő kedves egyéniségétől.

Színház után a Pannóniában gyűltek sokan össze, ahol a fehér asztal mellett későig szórakoztak el kedélyesen s természetes, hogy itt is az ünneplés központja a Petráss Sári alakja volt.

Ezzel az ünnepségekben gazdag napnak függönye legördült, mig viszont az a másik függöny, mely a m.izeumot zárta el idáig a nyilvánosságtól, vidáman lobbent fel a közönség előtt.

Mindenféle.

A Kölesey-kör múzeuma imhát megnyiilott. És magáról az ünnepélyes napról is szerezhetett volna be a százszemü Bakcsy egy-egy kiváló ritkaságot. Igj* pl. külön szekrényt kellett volna nyitni és abban elhelyezni azt az embert, aki a banketten nem mondott tósztot.

Hát kereste is az élelmes muzeumőr, ha»em nagyitóval sem tudott ilyenre ráakadni.

*

Azt is beszélik, hogy az egyik megjelent tudóstól, György Aladártól is ki akartak szorítani valami múzeumba való specialitást.

Kérték, adjon e célra egyet a nyakkendői közül, mire ö állítólag azt felelte volna:

— Ha egyáltalán valaha lett volna nyakkendőm, akkor bizt >san számíthatnátok rá, oda adnám!

*

Csütörtökön délután érkezett meg Petráss Sári s a Kölcsev-kör tudományos vezetői és rendezői már az első látására majd elolvadtak.

Megérkezés után a szállodában neki látott a kis művésznő az ánzikszkártya írásnak s addig fel sem állott, mig a 21-diket is meg nem irta.

Egészen bele volt fáradva s csak az vigasztalta

meg, mikor azzal bókolt valaki lneki, hogy : „Hja, könnyű magának, hiszen mindenben 21-e van! így nyeri meg majd nálunk is a közönséget magának!“

*

Mindig azt tartom legsikerültebb viccnek, ha a viccet valaki komolyan elhiszi és megtörténtnek gondolja. így történt velem is, hogy a múlt vasárnap megirt zárdabeli cérnás svindli-bistóriát. voltak, akik komolyra vették. Természetesen nem a vezető apácákról van szó, akikről senki sem tételez fel annyit, hogy ezt a krónikás anekdota szerű dolgot kész pénznek vegyék, hanem igenis maguk a képesítendő hölgyek voltak felháborodva, hogy őket egy hitvány skribler ilyesmivel meri gyanúsítani. Nos tehát, hogy e szökellő temperamentumu nőcskéknek emeletnyi magasságba felcsapott lángolását némi képen lehűtsem, ezennel hirlapilag nyugtázom ama tényt, hogy azt az egész históriát, — hogy úgy mondjam — a kis-ujjamból szoptam. Ha kiváncsiak rá, azt is megmegmondom, hogy a bal kis-ujjamból. — Hanem ha még ettől sem fog lehűlni méltó (!) felhevülésük, akkor legjobb lesz, ha lenyelnek egy adag — fagylaltot!

*

A mai svihák világban, mikor a legnagyobb szárazság dacára is gomba módra nőnek a szélhámosok, már csak annak hisz az ember, amit lát a szemével és kezével megtapinthat. így esett meg legutóbb is, hogy egy pár helybeli fiatalember, mikor hazakerült Kolozsvárról, ebből a diploma-gyártónak rágalmazott egyetemi városból s midőn nemes büszkeséggel mondta el, hogy doktorrá avatták, bizony nem egyen voltak, akik egész szemtelenül látni szerették volna azt a kutyabőrü diplomát. És az is megtörtént, hogy az egyik kérdezettnek minden bizonyítéka a finom aranyszegélyü doktori névjegy volt. — Azért ne tessék rosszat gondolni róla !

Vicibáld.

HIRE K.

Emlékezzünk régiekről.

A Kölcsey-kör múzeumának megnyitására irta : Szabados Ede, a jun. 1 én tartott hangversenyen szavalta Nagy Vince.

Jelennek el csupán a léha lélek,

Siréjbe dőlt halott neki a múlt,

Emléke a gyönyörnek, szenvedésnek Szátná'.a rég, örökre elfakult.

Ki nem tekint letűnt korok ködébe,

Mi néki a dicsőség, hir, erény,

Ellent vívó ős hulló hősi vére ?

Megunt mese, elcsépelt költemény!

De kit elméje, röpke szárnyat öltve,

E szükkörű határon tulragad,

Nagyobb világ s szebb tárul föl előtte,

Hol a lélek korláttalan, szabad ;

A múlt, jelen s jövő ott egyetértve Fog egymással szoros tes;vérkezet S éber gonddal hajol hármuk fölébe A tért s időt belátó képzelet.

Mint lanyha szellő suttogó lehétől Az aeolhárfa húrja megremeg:

Lelkünk nyugalmán hangra hang elétör, Egész, fenséges, láthatlan sereg,

S mig nőttön-nő hullámként zsongva-bongva, Semmissé törpül a parányi lét,

Felejtés fátyla hull a kin- s nyomorra S fényét egy uj nap büszkén hinti szét.

Ó, üdvök perce te! Levéve jármunk,

Előttünk megnyitod a végtelent,

Hogy föld rögétől megmenekve szálljunk, Testünket szellemmel cserélve fent,

Hol az idő apadhatatlan árja Titok homályból hajnalpirra kél S rejtélyes lényét lelkűnknek kitárva Nem rémit már, biztatva int a tér.

Örök ikerpár, tér s idő te, melyben Minden, mi volt, van, lesz, helyet talál, Melyben mozgás indul meg létre kelten,

Mig dermedésre váltja a halál :

Testvérek vagytok bár, különbözéstek Hatalma folytán mégis ellenek,

Egyiketekben véget ér az élet,

Másikotokban csak elszendereg.

Szünetlen áradatban felnövekve A tér kisebbít, az idő nagyit:

Szemünk fehér foltoknak látja messze Eget vivő havasok ormait S egy sárgult lap, egy tépett zászló rongya, Mit pilleként elhord a lenge szél,

Félistenek emlékét ontva-ontja S egzengésnél fennebb hangon beszél.

Csak értsük meg szavát a messze múltnak,

E szót, melyet romjának átadott,

Sírjukba századok hiába hulltak,

Nagyságuk hozzánk ma is átragyog; Rejtélyük bár egészen nincs kitárva Ezernyi álmot küldenek felénk,

Megnépesül lelkünk csöndes magánya S úgy érezzük: uj létre ébredénk.

A rozsdarágta horpadott hüvelyben

Nem egy, — száz szablyát lát sejtő szemünk,

Mely íéges-rég, megváltó küzdelemben Sujtá, kit mersze sarkalt ellenünk:

Szétfoszladt könyv szellemkincsét kutatva,

A mint merengve nézzük lapjait,

Mikéntha némán bár, oda mutatna Az ég felé, mely bízni megtanít.

S a halvány sejtelmet tudatra váltja Az emlékekből sarjadt érzelem :

Hogy a jelen s jövő hatalma faja Gyümölcsöt csak a múlt révén terem.

Abban gyökerezett, abból nőtt ki nagyra.

S mitől nyert tápot, hogy még most is él ! Elszáradón kihalni sose hagyta A dús özönben hulló honfivér.

Ne hagyd te sem ! jelenkor nemzedéke,

Kit békeség szelíd öle nevelt.

Dicső múltért rajongó érzeményre Tüzelj, emlékezet, minden kebelt!

Szebb, jobb jövőt kivívni harcra kelve,

Nem karddal már, — nemesb ma fegyverünk — Legyen vezérünk a haza szerelme,

Azé, ki együtt él, remél velünk/

A mivelődés égi szellemének Építsd oltárait, o, nemzetem !

Uj létre kél rajtuk halál, enyészet Örökkön élni győzedelmesen.

Romok közül, áldottabb virradatra A rég letűnt nap újra felragyog S büszkén említi tudatod hatalma :

„Nagy ősimhez méltó magyar vagyok !“

Itt is egy hely dicső korok honában Megőrzeni a múltak örökét,

Szemünk elé kitárni kincsre vállán,

Mit éjhomály födött, hosszú, sötét lm széttörött a hallgatás bilincse,

Ajkat nyer minden és beszélni kezd,

Hogy nagy lelkét üres lelkűnkbe hintse.

Százszor szegény, ki meg nem érti ezt !

Buzdítson itt is holt idők világa,

Mely hamvából újonnan éledett,

A múltért lelkesedni, hőn imádva Embert, hazát, világot, nemzetet!

Hogy majdan ők, kik nyomdokunkba lépnek Ha emlékünkön lelkünk andalog,

Ne lássák elhunytál a régi ténynek Mit féltve óvtak tűnő századok!

örszelleméül vészedzette múltúnk E szenthelyének légy mindig jelen Te, a kitől hitet, reményt tanultunk Vigasztalan, keserves éveken S kigyulni látván napját nemzetednek,

Mit annyiszor borongó gyász takart,

Örvendj velünk ! Nem hasztalan rebegted Fohászod: „Isten, áldd meg a magyart!“

* Lapunk mai száma 6 oldalon jelenik meg.

— Személyi hírek. A csütörtökön lefolyt nagy ünnepségek alkalmából városunkban tartózkodtak Fejérpataky László dr. történetiró, György Aladár a Pe'.őfi-lársaság tagja, Schönherr Gyula a Muz. Orsz. Főfelügyelőségének titkára, valamint városunkba érkezett Petráss Sári a Népszínház művésznője éde» anyja és Farkas Imre, az előnyösen ismert ifjú költő tál saságában.

— Függetlenségi képviselők érkezése. Tegnap este 9 órakor érkeztek városunkba a gyorsvonattal a vendégképviselők, és pedig: Zichy Jenő gróf a szé- kesfejérvári, Mezőssy Béla a nyíregyházai és Gyapay Pál a vaáli kerület orsz. képviselői. Kíséretükben érkezett haza Kelemen Samu orsz. képviselőnk is. A pályaudvaron nagy számú polgárság élén Csoniay Imre elnök üdvözölte a vendégeket lelkes szavakkal, akik közül Zichy Jenő gróf köszönte meg s fogadtatást s tüzes buzdító szavakat intézett a polgárokhoz. A lelkes éljenzés elcsendesedtével a vendégek dr. Kelemen Samu lakására mentek, kinek vendégszerető házánál barátságos vacsora volt.

— Rajztanárok nagygyűlése. Áldozócsütörtök napján kezdődött meg a fővárosban a razjtanárok nagygyűlése, melyre mintegy kétszáz rajztanár gyűlt egybe az ország különböző részeiből. A nagygyűlésre felment Öcs var Rezső, a helybeli kir. kath. tőgim. jeles rajztanára is.

— A nagybányai mandátum. Péntekre volt kitűzve a kir. Kúrián Ludányi Bay Lajos Nagybányán megválasztott szabadelvű párti képviselő mandátuma ellen benyújtott petíció folytatólagos tárgyalása. Kezdés előtt azonban Paiss Andor elnök kijelentette, hogy a tárgyalást Fittler Imre előadó betegsége miatt junius 13-ra halasztotta.

— A téesöi mandátum. A Keglevich István gróf halála folytán megüresedett téesői kerületben újabban Szilágyi István dr. kórházi igazgatót jelölték függetlenségi programmal. A jelölésről értesítették Kossuth