Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-05-17 / 31. szám
S ZATMÁR-NÉMETI Szatmár, 1905. ' május 17 letkezett, hogy a vérontást csak nehezen lehetett elkerülni. Böszörményi Emil az alispáni jelentés azon részével foglalkozik, mely az 11)05. évi költségvetésre hozott miniszteri határozatot tárgyalja. Helyeslőleg veszi tudomásul, hogy a miniszter gátat vet a megyei intéző-körök pazarlásának és a kiadásokat lejebb szállitja, ezzel szemben nem találja indokoltnak, amit az alispán óhajt, hogy a megye Írjon fel a kiadások teljes összegének engedélyezése iránt, hanem egy több tag által aláirt határozati javaslatot nyújt be, melyben az alispán a köhségvetés kereteinek szigorú betartásárajutasittalik felelősség mellett. — Ezen javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Végül G o t s György Noéh Miklós nagypeleskei körjegyző esetét hozza fel, kit Atya községében a megyebizottsági tag választási elnök pár percnyi késedelem miatt gorombán leszidott és a ki emiatt a hivatalos eljárás befejezte után, mint privát ember a sértést visszamondván, az alispán által állásától fel- függesztetett és fegyelmi eljárás alá vétetett. A felhozott sérelmeket úgy a fő, valamint az alispán azzal vette tudomásul, hogy azokai orvosolni fogják. Következett ffevesmegye átiratának tárgyalása, melyiyel szemben az állandó választmány egy színtelen és olyan tartalmú feliratot indítványozott, melybe mindenki azt magyarázhatta bele, amit akart. Nem csoda tehát, ha az ellenzéki pártok nem mentek bele a dologba és Luby Géza indítványára a hevesi átirat mellett foglallak állást, ki névszerinti szavazást kért, annak dokumentálására, kik a jó hazafiak. A szavazás eredménye, melyet Domahidy István szavazatszedő kiildöttségi elnök hirdetett ki, az lett, hogy 121 szavazzttal 89 ellen a hevesi átirátot mellőzte a közgyűlés. A vereség az ellenzéket egy cseppet sem hangolta le, mert mindenki a december hatodikieredmény nyel tett összehasónlitást, hol a Tisza-féle bizalmi határozatnak 130 volt a szótöbbsége, ugyancsak nem tekintették vereségnek Luby Géza indítványának elvetését, mely egy alkotmányellenes kormányzás esetére a tisztviselőket ellenállásra kívánta utasittatni, különösen mivel a tisztviselők erősen fogadkozlak hogy esküjüket megtartják. Az ellenzék ugyan a gyűlésen nem a politikáar, hanem az adminisztrátiv kérdésekre fektette a súlyt és e téren látta szükségesnek a politikailag amúgy is bukott rendszert üldözni. Az 1904. évi zárószámadás kérdése alkalmat adott Szabó Albertnek, hogy a közigazgatási ellenzék megbízásából a visszaélések egész raját sorolja fel. Három csoportba foglalva, tárgyalta a megyei háztartás körében fennforgó botrányos dolgokat. Első sorban a könnyelműséget és a pazarlást rótta meg, aztán felsorolta, mily címeken élveznek illetéktelen mellékjövedelmeket a tisztviselők és végül reá mutatott az esetek egész tömegére, hol az alispán világos szabályok ellenére a közgyűlés jogkörének Egy pillanatra döbbenve állunk meg ... de aztán ismét tovaragad az élet árja. S újra hihetetlenül rázzuk a fejünket . . . Mi az a lélek ? Mi az a halál ? A szamár fülek. A dijnok lefestette az Írnokot, mivelhogy szebb napokban pingálni is tanúit. Potom pár koronában alkudtak meg, ami érthetővé teszi az Írnoknak ezt a fényűzését. Denikve az arckép elkészült, de a koronák késtek. Sürgette a piktor : — Fizessen már meg az ur, amiért lefestettem. — Engem? Engem ugyan nem! — Talán nem hasonlít eléggé? — Hasonlít: az ing meg a gallér . . . Dühbe gurult a piktor, hazavitte ajképet. Már most mit csináljon vele ? Azt. csinálta, hogy bosszúból szamárfüleket festett a fejre, s aztán sorsolásra bocsátotta. Kellett a pénz, Mindenki kacagott az írnokon s vigan gyűltek a koronák. Az írnok dühösen támad a piktorra : — Hallja ezért a csúfságért becsukatom! A piktor nyugodtan válaszadóit: — Az ur azt mondta, hogy az a kép néni az ur arcképe. Miköze akkor a szamárfülekhez ? — De igenis, az az én arcképem, mindenki felismeri !|Amaz vállat vont: — Mi közöm nekem ahoz, hogy az ur csak a szamárfülekről ismerhető fel ? Szólt és fütyörészve indult a korcsmába. —i. kijátszásával önkényüleg jár el és évente ezreket költ el és folyton csinálja az adósságokat a megye nyakára. Végül felhozta, hogy a megyének még leltára sincs. Ötvennégy bizottsági tag aláírásával ellátott határozati javaslatot nyújtott be a kifogásolt tételeknek az alispán terhére tétele és egy leltározó bizottság kiküldése iránt. Böszörmény i Sándornak nagyon zokon esett a dolog és sietett a tisztikar védelmére kelni, azonban teljesen szerencsétlenül, mert szavai óriási ellenmondást idéztek fel, személyeskedése pedig a főispántól is megrovást vont maga után. Végső kijelentése az alispánnak nyilvánítandó bizalom indítványozása, a kifogások en bloc elvetésével. Kovács Desző rendkívül talpraesetten és a közgyűlés óriási tetszése mellett válaszolt Böszörményi Sándornak, azzal zárván szavait, hogy az ilyen goudol- kozásu s ilyen modorban tárgyaló egyének teszik szükségessé és jogosulttá a közigazgatási ellenzéket, mint külön pártot. Nagy László alispán nem reflektált a Böszörményi bizalmára, hanem kijelenti, hogy a vádak folytán követeli maga ellen a fegyelmi eljárást és elhagy’a a termet. A közgyűlés végül a Luby Géza által előterjesztett azon közvetítő indítványt fogadta el, hogy a számadás adassék ki egv bizottságnak megvizsgálás végett. Ennek tagjaiul kiküldettek Domahidy István, Kende Zsigmond, Luby Géza, Adler Adolf, Böszörményi Sándor, Böszörményi Emil, Jeney Géza és Szabó Albert. Böszörményi Sándor azonban a kiküldetést nem fogadta el. A pénteki folytatólagos közgyűlésen nagyobbára adminisztrátiv ügyek kerültek elintézés alá, s ezek között legfontosabb, bogy a Szatmár—mátészalkai vasút javára 200 ezer koronát szavazott meg a vármegye. L A gyermekvédelem társadalmi szervezése. A gyermekvédelem a sociálpolitika összes törekvései között talán az egyetlen, mely az állami és társadalmi élet minden tényezőjének simpathiáját bírja. Minden társadalmi osztálynak egyaránt rokonszenves a gyermekvédelem. Talán épp ezért, mert a gyermekek jogviszonyai körül az érdekellentétek a legélesebbek, azért látja minden társadalmi osztály szívesen, hogy azok a jogtalanságok és igazságtalanságok, melyek a fönálló jogrend természetes következményei, ha már nem szüntethetők meg, legalább enyhittesse- nek. A társadalom gyermekvédelmi törekvéseinek magyarázata ezen körülményben keresendő, másrészt ott, hogy minden ember lelkében lakozó természetes ösztön a gyermekek szerelése, a jótékonyság és könyö- rületesség, a reá utáltakon segíteni akarás emberbaráti nemes érzése minden embert arra ösztökél, hogy a maga módja és tehetsége szerint segítsen az arra rászoruló, elhagyatott, beteg, nyomorgó, züllő vagy egyéb okból szerencsétlen gyermeken. Védeni, oltalmazni, ápolni, gozdozni akarjuk mindannyian az arra rászoruló kisdedeket, mert tudjuk, hogy nekik a legkisebb az ellentál ló képességük, hogy ők sinylik meg legjobban a sors csapásait, hogy őket és velük szülőik és embertársaik minden reményét legkönnyebben ragadja el a halál pusztító kaszása. A jószándék segíteni, a jóakarat a gyermekeket védelmezni megvan minden emberben. De sokan csak a jószándéknál maradnak meg. A társadalomnak csak nagyon kis számú tagjai vesznek érdemlegesen részt a gyermekvédelemben. A társadalmi gyermekvédelem nagyon szűk körben mozog, kivált azóta, amióta az államhatalom socialpoli- tikából megteremtette az állami gyermekvédelmet Amióta törvényhozásunk proklamálla azt a nagy elvet, hogy minden elhagyatott gyermeknek joga van ahhoz, hogy az állam gondoskodjék róla. A törvényhozás az uj intézménynyel, az állami gyermek- menhelyekkel segítségére akar sietni a társadalmi gyermekvédelemnek, mely a gyermekvédelem nemzetet, országot fönntartó nagy föladatára egyedül, ma- gárahagyatottan képtelen. A társadalom, a társadalmi jótékonyság azonban félreértette az államhatalom in- tentióját. Nem lelkesedik úgy, nem vesz többé oly élénk részt a gyermekvédelemben, a mióta az állami gyermekvédelem az elhagyatott gyermekekről való gondoskodást az államhatalom teendői közé sorolta. E tévedést eloszlatni, a társadalmat a maga egészében a gyermekvédelemnek megnyerni, a társadalmi gyermekvédelmet országszerte szervezni akarja egy újság. „Gyermekvédelmi Lap“ a cime. Főszerkesztője Edelsheim Gyulai Lipót báró, a nagy emberbarát, kit igaz lelkesedése és ügybuzgalma a társadalmi gyermekvédelmi mozgalmak vezérévé tett meg. A lap felelős szerkesztője Torday Ferenc dr.,'a budapesti állami gyermekmenhely főorvosa. Mint gyermekorvos és mint orvos-irö egyaránt közismert nevű ember, kinek tollából kikerült beköszöntő élénk gondolatmenettel okadntolja a gyermekvedeleui társadalmi szervezésének es egy gyermekvédelmi lap megteremtésének szükségességét. A lap munkatársai a társadalmi és allaun gyermekvédelmi intézmények vezető embereiből es a társadalom egyebó térén is szerepet vivő előkelőségeiből sorakoztak össze. Vaszary Kolos, Ap- pouyi Albert grot, Berzeviczy albert, Bokay János. Ghorin Ferenc, Kossuth Ferenc, Kakosi Jenő, bzell Ignác, bzell Kálmán, Teleki Géza gróf, Wlassics Gyula Zichy János gróf, Zichy Aladar gróf, stb. slb. hazatias lelkesedéssel megírt aforizmákkal adnak erkölcsi súlyt és tekintélyt az irodalmi uj Vállalkozásnak. Irodalmi ertönet kölcsönöz a lapnak a nagynevű drámaírónak, Bosnyak Zoltánnak, az allami gyermekvédelem belügyminiszteri osztályfőnökének „Előre" cimü cikke, melyben költői lendülettel, de egyúttal széles alapokon nyugvó, messze tekintő látkörrel vázolja a gyermekvédelem jogosultságát, a mellett rauta: azon irányelvekre, melyekkel a közeljövőben megoldandók a gyermekvédelem még elintézetlen nagy problémái. Az állami gyermekvédelem mai rendszerét az ügy iránt viseltetett igaz szeretettel ösmerteli meg Kuffy Pál, az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője, kinek oroszlánrésze van az állami gyermekvédelem intézményeinek megteremtésében. Neuman Ar- minné éles kritikával reámutat a gyermekvédelem nagy hiányosságaira. Teleki Géza gróf a szünidei gyermektelepről ir. Több társadalmi gyermekvédő-egyesület és intézmény beléletének ismertetésével végződik az ujságcsinálás szempontjából is érdekes és változatos tartalmú lap, mely rendeltetését csak akkor fogja teljesíteni, ha sikerül neki egy nagyszámú, a gyermekvédelem iránt érdeklődő állandó olvasóközönséget megszerezni. Tekintve a gyermekvédelem emberbaráti törekvését és társadalmi és nemzetgazdasági nagy fontosságát, ezért olvasóink figyelmébe ajánljuk a ma megindult olcsó (évi négy korona) havi folyóiratot. Mutat\ ányszam a kiadóhivatalban (Budapest, IX., Tűzoltó-utca 7.) kapható. HIRE k. A második előadás. A ,,Magyar Hírlap“-ban olvassuk a következő jóizü apróságot; Kelemen Samunak, a szatmári képviselőnek szép sikere volt első beszédével a Házban. A beszédet a képviselőház karzatáról végighallgatta Beöthy László is, a Király-Szinház jefi s igazgatója, aki erősen impresszionista lélek s miután a Kelemen Samu beszéde nagyon tetszett neki, fogta hát magát és levelet irta szatmári követnek. Melegen üdvözölte őt szép szónoklatáért és még sok sikert kívánt neki a törvény- hozásban. A szeretetreméltó figyelem meghatotta Kelemen Samut, aki a következő levélben válaszolt Beöthy Lászlónak : Mélyen tisztelt Igazgató ur ! Nem volna okos dolog tőlem, ha egy olyan jeles színigazgató előtt, mint Ön, pose-olnék és az elismerést és dicséretet tisztelettel elhárítanám magamról. Bevallom mély hálával és meghatottsággal, hogy szives sorai rendkívül jól estek nekem. Ami első beszédemet illeti, bizonyos, hogy még sok kívánni valót hagyott fenn, de ezt, kérem tulajdonítsa a premierláznak. A következő beszédem, ígérem, jobban fog sikerülni és a mélyen tisztelt Igazgató urat már ezennel meg is hívom — a második előadásra. Hazafias tisztelettel stb.« E közléshez csak annyi hozzászólni valónk van, hogy Beöthy Lászlónak képviselőnkhöz intézett levele a következőképen szól: Nagyságos képvi-elő ur ! Engem a véletlen ma bevitt a képviselőházba, a hová különben vajmi ritkán szoktam járni. így jutottam ahhoz, hegy Nagyságod mai beszédének figyelmes hallgatója lehessek. Bocsásson meg nekem, ismeretlennek, tolakodásomért: de nem engedhetem elmúlni a napot, hogy Nagyságodnak meg ne köszönjem azt a váratlan, nagy élvezetet, a melyiyel e beszéd révén képviselő ur megajándékozott. A mi közéletünkben igen ritkán van alkalma az embernek igazi magyar hazafiságot, és a magasabbrendü értel- mességet ilyen művészi adományokkal — a kigondolásban és az előadásban egyaránt — kapcsolatban látni. Kérem Nagyságodat, fogadja mégegyszer igaz köszönetéin és tisztelő üdvözlésem kifejezését. Budapesten 1905. május hó 8-án Beöthy László.
