Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-05-07 / 28. szám
Szatmár, 1905. SZATMÁR-NEMET1 május 7. főkapitányi hivatalnál majdnem naponkint észlelhetők. Pénnügyi szempontból is nagy megtakarítást lehetne elérni az uj építési tervnél, ha a főkapitányi hivatal helyiségeivel az építkezés redukáltatni fog. De akár helyeztessék át a főkapitányi hivatal, akár nem, a Litteczky-féle telek annyira kiegészítő része volna a Pannónia udvarának is, hogy semmi kétség nem lehet az iránt, hogy a városnak ezt a telket elébb-utóbb meg kell vásárolni. Csak az a kérdés, hogy most vegye-é meg a váróé, mikor e területen még nem épült nagyobbszabásu épület s igy olcsóbban hozzájuthat, vagy akkor, mikor már esetleg csak nagy áldozatok árán szerezhető meg s a laktanya-épületek fejlesztő építkezésébe egészséges terv szerint már be sem lesz vonható. De mindeme nagyon figyelemreméltó szempontok mellett önkéntelenül lép előtérbe e kérdéssel a városnak szépészeti szempontja is, mely magába véve is döntő okul szerepelhet a telek megvételére. Rákóczy-utcának ezen a vonalán az uj építkezéssel az utcavonal a Litteczky-féle telek kivételével teljesen rendben lesz, csak ez az egy telek fogna magába előrenyulni s Isten tudja meddig törné meg az utca-vonalat s állana fenn emlékül a régi vonalnak az esztétikai érzék folytonos bosszantására. Mert ez a ház szilárd alapon álló, erős épület, | s még nagyon sokáig fenállhatna, mielőtt az uj épit- ! kezési rendszabályok előtt meg kellene hajolnia. Mi nem gondolhatunk utcáink vonalainak szabályozásánál a költséges házeltolások módszerére, de a kínálkozó alkalmat, különösen egy másik építkezés ! tervével kapcsolatban, nem .halaszthatjuk el jogos j szemrehányás nélkül attól, hogy egy főutca-vonalat igazán kihívó ízléstelenségétől megszabadítsunk. A Litteczky-féle telek mintegy 400 négyszögöl terület s azt hisszük, hogy 26—30 ezer koronáért megvásárolható s az épület jó tégla és cserépanyaga is mintegy 4000 korona értékben be volna építhető s igy ez is teljes értékben volna felhasználható. Mindezeket tekintetbe véve, helyre nem hozható | nagy mulasztásnak tekintenők a város részéről, ha a i szóban forgó telket meg nem vásárolná s midig kérdőjelként állana a jövőben is mindenki előtt: miért nem használta fel a város az alkalmat, mikor ez úgy a szomszédos telek építési tervével, mint a Pannónia területének esetleges megnagyobbilásával és főleg a szépészeti szempontból egybevágóan önként kínálkozott ?! s Nyilvános köszönet. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Tisztelettel alólirottak, a volt Papp Lajos párti összes hívek nevében kérjük, az alábbiakat becses lapjában közölni. A volt Papp Lajos párti hívek husvét előtt arra j kérték Szabó János püspök ur őnagyméltóságát, hogy j hogy a húsvéti pászkaszenteléshez külön papot ke- I gyeskedjék részükre a kálváriára kirendelni, mert ők j Hubán lelkész úrral szenteltetni nem fognak annyival is inkább, mert ilyen kegyben a múltkor Papp Lajos ellenes 20—30 hívőt őnagyméltósága részesített; annál inkább méltányosnak vélték a kérelmet, mert jelen esetben 2 3 ezer ember szentelményéről volt szó. Eme kérelemre természetesen még c:ak választ sem kaptak ; de hisz a hívek tudták ezt előre, mindazonáltal mégis csak kérvényeztek, nehogy később i azt mondja a Szentszék: »ha kértetek volna, megadatott volna nektek !“ Ilyen előzmények után az az árva és annyit j zaklatott nép sorsának mostohaságát még csak hús- I vétkor is kénytelen vala érezni. A hívek szavuknak állottak, mert egy része, j mintegy 300-an, hétszekeren vitték a pászkát Amac községbe, mig a szekereket oda és vissza gyalog kisérték. Egy másik tömeg szintén gyalog, szekeren vitte | a szentelményt Vetés községbe. A harmadik rész, szintén tekintélyes tömegben i ugyancsak gyalog ment Szalmár-Zsadányba szenteltetni. A negyedik része cirka 1000 — 1200 pedig a né- , meti-i gör. kath. templomban szenteltetett. Mig az ötödik része egyáltalában nem is szenteltetett. Ez ok indította fentnevezett híveket arra, hogy a szentelésnél közreműködött lelkész uraknak legmélyebb és leghálásabb köszönetüket fejezzék ki és pedig nyilvánosan hirlapilag azért, mer-t ők valóban Istennek szolgái, kik az árva csoportot, a pásztor nélküli nyájat a húsvéti szent ünnepen figyelemre méltatták, gondozásaikba vették, és azon a napon nyájaik között legelhetni engedték. Köszönet és hála nekik!! Végül pár szavunk volna még a mélyen tisztelt olvasó közönséghez is. Kegyeskedjék levonni a konzekvenciát, vájjon van-e hát méltányosság, igazság a földön!? Saját nézeteinket ezúttal itt e helyen nem fejezzük ki, hanem azt a mélyen tisztelt olvasó közönség józan felfogására bízzuk, csak csupán annyit füzünk hozzá, hogy szomorú dolog az, amidőn 2 —3 ezer hivő vallásbeli sorsa az intéző egyházi főurak előtt oly annyira semleges. Szem előtt tarthatnák pedig az Ur Jézus eme mondását: „legeltesd az én báranyaimat; legeltesd az én juhaimat !“ amidőn szent Péternek, az első főpásztornak mondta : „tu es Petrus!“ S ime 3000 főből álló nyáj cirka 2 év óta főpásztor által nem legeltetik, sőt volt egy egyszerű de hü és jó pásztora és még attól is megfosztatott. Most kérdjük a Petrustól az az a kőszáltól, kire Jézus az anyaszentegyházat alapította, hogy tulajdonképen, hol van hát az ő szatmári nyája! ? Ezzel azt hiszük eleget mondottunk mindazoknak, akiket illet s a kiket érdekel. Ismételten a szeretve tisztelt lelkész uraknak köszönet és hála! A volt Papp Lajos párti összes hívek nevében : Óváry László. Béres János. Páskándy István. MINDENFÉLE. Most folyik a munka a Kölcsey-kör múzeumának berendezése körül. A főkorifeusok igyekeznek mindenféle régiséget összeszedni. — Hát neked nincs valami régiséged? — kérdi egyik ur a másiktól. — Miért kérded? — Hogy ha van, adnád át a múzeumnak. És hogy ne kelljen az elhozással fáradnod, inkább elküldjük érte a szolgát. — Helyes! Csak küldjétek, de targoncát is hozzon, mert egy nagy darab régiségem van a 48-as időkből: az anyósom. * Gömbölyű gyermek-írással a következő levelet kaptam: Kedves Vicibáld 1 Olvastam a Szatmár-Németi-ből és köszönöm, hogy mily kedvesen igyekezett jóvátenni hibáját irányomban, azzal hogy hát utólagosan megkritizálta a „Teli Vilmos“-beli színjátékomat. Ezért viszonzásul én fölvétetem magát is az életrajzomba, — majd, ha nagy (művésznő) leszek. Üdvözli a kiengesztelt H ...........Ella.« * A görög katholikusok husvétja alkalmával történt ez az eset egy úri háznál, ahol a ház asszonya gör. kath. volt. — Egy nagy kosárba szépen elkészítette a házi asszony a szentelni valót: töltött bárányt, sódart, kalácsot, diós és mákos kiflit, egy üveg sziv- erősitőt, szóval minden jót rakott bele a kosárba s felül gyönyörű fehér finom abrosszal terítette be a kosarat. Éppen azon gondolkozott, hogy kivel küldje el a templomba megszenteltetni, mikor beállít a majorbeli béresük. — Jó, hogy jösz, fiam, már vártalak, — szólitá meg a legényt, — itt van ez a kosár ennivaló, eredj, vidd el, szenteltesd meg ! A fiú vállára vette a kosarat s távozás előtt nagy alázatosan köszönt: — Kezeit csókolom naccsága! Azzal elment. — Hanem hiába várták vissza, az bizony nem jött meg délire sem. — Felültette fiát ekkor az úrasszony a kis lóra s kiküldte a majorba, nézzen utána a szentellnek — Hát a béres egész családja ünnep'őben ott ült az udvaron a nagy kosár körül s jóízűen falatoznak a szentekből. Amint az urfit meglátták, nagy reverenciával mentek elé s meghívták egy kis szentekre. A béreslegény pedig lenyelve egy nagy darab mákos kiflit megszólalt: — Hej, be derék asszony az a naccsága, hogy azt mondta nekem »gyere, fiam, gyere, ippen vártalak, vidd el ezt a kis szentelni valót«, osztán ide adta az egész kosarat. De eljövet meg is köszöntem neki emberséggel 1 * fa lanul, mert valóban nem emlékezett, hogy: melyiket j érti ez a kis baba. Majd kiigazította a kérdést: — Miféle csókot ? — Ugyan ne tettessen. De hiába. Jól láttam. Maga megcsókolta a Susanne grófné vállát. A marquis megkönnyebbült, hogy végre megtudta ezt a rettenetes bűnt, mely annyira lerombolta e kis graciosus rokokó baba előtt minden eddigi faradságát. így szólott: — Tehát maga látta azt a csókot? — Igenis, épp a kellő pillanatban láttam. — Helyes. Azonban azt nem látta, mert. hisz nem láthatta, hogy akkor, abban a pillanatban a maga képét idéztem lelkembe. — Mondhat akármit. — Én csak azt mondom Clarisse, hogy magáé a szivem. Arról a csókról mitse tudok, mert önkívületben voltam. És szivem, melyben csak a maga iránti imádat él, szintén nem tud róla 1 — Elég, ha én tudok! . . Elég, ha én éizem, hogy meg vagyok csalva . . . Elég, ha én érzem, hogy mennyire meg vagyok alázva . . . Tehát ez az a örökké tartó "szerelem, melyet fogadott, melyet esküdött ? Ugyan sokáig tartott ! . . — De Clarisse, imádott Clarisse, csak egy csók nem a világ?! Csak egy csókot — ha ugyan én egyáltalán tudnék róla — megbocsáthat! — Óh, most már tudom, hogy nemcsak az a csók lehetett maguk közt az első. Most már tudom, hogy tegnap is, azelőtt is, és mindig mióta csak ismeri azt az asszonyt, mindig szerelemről beszélt vele! Most már tudor#, hogy komolyan csak őt szerette, s velem csak játszott. Igen. Csak azért bolonditott el, mert tetszett az én ártatlanságom, hogy mulasson rajtam azzal az asszonnyal együtt ! , . — DeuClarisse . . . — Most már tudóm, hogy hazugság volt minden szava. Most már tudom, hogy nem engem, hanem azt a kacér asszonyt szereti . . . Most már tudom, hogy elámított, megcsalt ! . . — De Clarisse . . . — Csak az a jó, hogy még nem késő. Ha fel nem ébredek, tovább már nem tudtam volna ellenállni magának. És úgyis készültem erre a légyottra, azzal nyugtatva meg magamat, amit maga annyiszor olyan remekül refcegett előttem, hogy a szív legszentebb vágyainak szabad áldozatot hoznunk, ha azzal boldoggá tehetjük szivünk bálványát . . . — Édes Clarisse, de hallgasson meg . . . — És én esztelen, hinni mertem, hogy egy pillangó lovagot magamhoz tudjak hódítani a lápvirágokról — mert hisz azok a hires rokokó asszonyok nem egyebek — én, egy fiatal tapasztalatlan leány, a kinek összes varázsa- romlatlanságában rejlijt ! Ha- haha! . . De felébredtem ! . . Épp idejében! . . — Clarisse, istennőm, hát nem hallgat meg? — Most már hiába is beszélne bármit . . . Nem hiszek ! — Nem hiszi, hogy magát igazán szeretem? Ne S hiszi, hogy az első pillanattól kezdve megigézett s lelkemben eddig még soha sem érzett édes uj érzelmek keltek életre, melyek egyesültek az imádatos szerelemben, mellyel magát körülvehetem ! . . Clarisse, drága Clarisse-om higyjél nekem, hiszen oly végtelenül szeretlek ! . . ssxebsbseis KSÍ3SM Végszavai már susogássá váltak s igy közeledett Clarissehoz, akit néhány pillanatra varázslatba ejtettek a mámorosán susogó szavak. Nem ellenkezett, midőn a marquis megfogta a kezét és simogatta. Érezte, hogy szédül. Érezte, hogy elveszti ellenállását s nem tud ellenkezni, midőn a-marquis átöleli s megcsókolja a — vállát. Mily önkívületi boldogságot szerzett e csók egy pillanatra! . . . Ugyanekkor hangzott fel a park túlsó részéről, elhalóan — lant pengetés és egy bájos szerélmi dal . . Clarisse hirtelen összerezzent, aztán azt érezte, hogy az a csók egyszerre annyira perzselte vállát. Kibontakozott a marquis karjaiból s rémülettel kiáltotta, mint legelőször: —■ Hagyjon el! . . Bocsásson 1 . . — Clarisse, megölöd a szivem, —- könyörgölt a marquis izgatott hangon térdre hullva. — Az én szivem csak meg van sebezve. De talán még nem késő. És ezzel Clarisse elrohant a lugasból. A marquis pedig, a tapasztalt szerelmi lovag, nem tudott hova lenni — a tovatűnő leány után nézve — a csodálkozástól, melybe belevegyült a bosszankodás is, hogy miért éppen a legutolsó pillanatban kellett annak a bájos, dacos és okos teremtésnek észretérni, aki után már annyira vágyakozott. Tudta, hogy most úgyis hiába futna utánna, tehát visszament fel a kastélyba . .. Clarisse pedig futott, futott a bájos szerelmi dal irányában. Midőn közeledett a helyhez, honnan a dal hangzott, meglassította lépteit s óvatosan ment előre, remegve, hogy a legkisebb neszre eltűnik az igézet. Már egészen közel jutott a helyhez. Egy pálma mögött húzódott meg s innen láthatott mindent. Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deák-tér 15. sz. alatt a volt Kellner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épület vasalásokat, görlécz és furnér árut, valamint mindennemű gazdasági czikkeket stb. — A n é. közönséget pontos kiszolgálásról biztosítjuk. — Szives pártfogást kérve vagyunk jVlclollllül?* Testvérek: vaskereskedők „Agrária“ gazdasági gépek elárusitása.
