Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-30 / 26. szám
SZATMÁR-NÉMETI április 30. Szatmár, 1905. mek használatától az, hogy nem akarom a szenzáció hajhászás látszatát sem felkelteni s igy választottam mint legtalálóbb cimet „A közérdekű felszólalását, mert azon, — nevezzük igazi nevén a gyermeket — kvalifikálhatlan botrányokat én a közérdek szempontjából, a műveltség, a jó Ízlés, a társadalmi érintkezés törvényeinek oltalma nevében akarom a nyilvánosság előtt megszellőztetni, amint hogy e botrányok is a nyilvánosság előtt történtek. A műveltséget, a jó ízlést, a társadalmi érintkezés törvényeit oltalmazni, megvédeni s a nyilvánosság kritikája elé helyezni mindazokat, kik a műveltség, a »bon-ton« legelemibb követelményei ellen vétenek, joga van minden jöizlésü, jól nevelt nadrágos embernek s egyenes kötelessége egy lapnak, mely a közérdeket szolgálja. Cikkemnek történeti háttere a »Pannónia* kávéház és vendéglőben elharapódzott, valóságos uzussá váll közismert, nyilvános verekedések. Jól tudjuk, hogy csak nehány héttel ezelőtt, a békésen pikkolózó s újságot olvasó kávéházi látogatók három Ízben gyönyörködhettek abba, hogy miként irja egyik gentlemann a másiknak képére névjegyét, egy két hatalmas pofon alakjában. S ez történt délután két óra táján, akkor, midőn leglátogatottabb a kávéház. Tudunk más verekedésről is, melynek szomorú áldozata a nagy ablak üveg s végre most husvét vasárnapján bekoronázta a verekedéseket egy tizenkét tagból álló társaság, mely egy mellékhelyiségben véresre vert egy vidéki úri embert. Hogy a verők s megvertek elintézik-e ügyüket, vagy sem a társadalmi formák szerint, ahhoz nincs semmi közünk, de ige ais közünk van ahhoz, hogy kávéház és vendéglőben járó nadrágos urak. nyilvános Indyon verekszenek, közünk van ahhoz, hogy inkom dalják azokat, kik úri szórakozás céljából járnak a távollá/, és vendéglőbe s fűként közünk van ahhoz hogy a „Pannónia“ bérlője ilyen elfajulást megtűr, holott a várossal kötött szerződése kötelezi arra, hogy vendéglőjében és kávéházában í'entartja s megvédi a közlisziQsséget. UPálom a külföldi hasonlatokat, utálom a hivatkozásokat Európa nagy müveit államaira s nincs is semmi ssükség arra, hogy igazságomat azzal bizonyítsam, hogy Angliában s Németországban társadalmi bojkott alá vetnék azt, a ki nyilvános helyeken úri ember létére, megfeledkezve a társadalmi illemről, verekszik, hogy egy oly káváházat vagy vendéglőt, mely az ilyen botrányokat elharapózni engedi, társadalmi bojkott alá vetnék, elég müveitek vagyunk már mi magunk arra, hogy ilyen viselkedéseket szigorúan elítéljünk. Ezt az állapotot Szatmár müveit társadalma nem tűrheti s nem nézheti tétlenül. Mindenkinek, ki a müveit ég, az úri modor s a társadalmi érintkezés formáinak fentartását szivén viseli, a ki nem akarja, hogy városunk társadalma a legcsunyább hírbe keveredjen az idegenek előtt, kötelessége kezet fogni az dyen állapotok megszüntetésére. A társadalomnak megvan a módja, a súlya arra, hogy akaratát érvényesítse, hogy mindenkit reá kényszerítőén tiszteletben tartani a műveltség códexét. jöttek imádkozni a halotthoz s a neszre Ilonka felriadt , öntudatra ébredt s látja, hogy nem álom s megdöbbenve nézi a szemeket, melyek szeretetteljesen néznek reá. Az a gondolata támadt, hogy hátha csak mély fájdalma nem engedé előbb észre vennie a halott nyitott szemeit s hangjában ideges remegéssel fordult nagybátyjához: »Szegény Lacinak miért nem zárják le szemeit, hogy zavartalanul álmodhassa végig örök álmát.« Mindenki siet a halott hoz, hiszen mindenki jól emlékezett pár perccel ezelőtt még lehunyt szemekkel feküdt s most Ilonka felé nézve tágasra nyíltak. Az apa meghatva lép a ravatalhoz s leakarja zárni a ragyogó fekete szemeket, de az orvos intésére, hogy már nem lehet merevségük miatt, abba hagyja fájdalmas tervet. S Ilonka mikor maga marad a gyászos szobában, sűrű könyhullatás mellett meg csókolja a halott szemeit s kis meleg kezét lágyan rátéve, azokat könnyedén megérinti s a szemhélyak lassan becsukódnak. A halott némaságát nem bántotta többé semmi, nem hallotta a feléje küldött sóhajtásokat, nem látta a mély fájdalmat, mit távozásával egy törékeny kis virágnak okozott. A városi hatóságnak pedig meg van az a joga, sőt tovább megyek, egyenes kötelessége, a közérdek, a köztisztesség szempontjából beleavatkozni ebbe a dologba s a városi vendéglő bérlőjét a szerződés adta jogánál fogva, ha máskép nem megy, reá kényszeríteni, hogy ilyen viselkedések lehetőségének egyszer s mindenkorra véget vessen. Ezt megköveteljük, megköveteljük azon egys'zerü oknál fogva, mert meg kell tudnia s tanulnia mindenkinek, aki még eddig ezt sem tudná, hogy nem a legsötétebb Afrikában a sziu indiánok között élünk, hanem Európa szivében, egy nagy, müveit városban, a hol nem lehet azt tenni, a mi kinek-kinek tetszik, hanem csakis azt s csakis annyit, mint a mennyit tenni, mint a hogyan viselkedni a jó ízlés, a jónevelés, a középeurópai műveltség megengedi. —yMINDENFÉLE. A múltkor, amint az utcán megyek, utánam kiált valaki: — Nem szép, hogy nem irt rólam semmit az újságba! Hátra nézek s egy csöpp kis leányt látok magam elölt, aki engem szóhoz sem engedve, továbbfolytatja: — Bizony nem illik, hogy meg sem emlékeznek az emberről, pedig milyen nagy sikerem volt a „Teli Vilmos“-ban. Én csak bámulok, miket beszél az öklömnyi gyerek s akkor ismerem fel, hogy ez a tehetséges kis műkedvelő leányka, a ki a színi szezonban a gyermek-szerepeket játszotta bámulatra méltó ügyességgel és rutinnal. — Engedjen meg Ellácska, — mentegettem magam, — én biztos vagyok benne, hogy külön is kidicsértem magát. — Oh, ez csak kifogás! különben küldje el nekem azt a számot, majd meglátom igazat moodott-e/ — Azzal sarkon fordult és ott hagyott a faképnél. Én meg elkezdtem morfondírozni magamban: — Uram Istenem, mi lesz ebből a kis leányból tizenöt esztendő múlva!? * Egy fiatal szatmári orvossal történt tegnapelőtt, hogy kocsijának lovai elragadtak s ő is majdnem szerencsétlenül járt. A legérdekesebb a dologban, hogy mikor a doktor ur az esetet elbeszélte, büszkén hangoztatta ; — Na ilyen se történt mással I — Hogy, hogy ? — Hát az talán csak elég rendkívüli dolog, hogy valakivel a szatmári becsületes jő fiaker-lovak elragadnak. No mert fiakeren kocsikáztam és nem a saját fogatomon. * Az erdődi függetlenségi népgyülésen Luby Géza erősen lejellemezte a szabadelvű pártot. Azután körülbelül ezeket a szavakat mondta: — És remélem, hogy a krassói kerület hazafias polgársága ugv fogja magából kidobni a szabadelvű páithoz tartozó embereket, ahogy a gazda-ember a rühes lovat kidobja az udvaráról. Óriási volt e frappáns hasonlat hatása: roppantul tetszett a lelkes hallgatóságnak, volt is utána nagy taps és éljenzés. Egy Géresre való öreg kuruc, tipikus magyar ember, állott mellettem, aki idáig nyugodt pipázgatás- sál hallgatta a szónokokat, balkezével a szájából kiálló pipaszárat fogta, jobb kezével pedig a balkönyökét támasztotta alá a levegőben. A népies hasonlat őt is megragadta, megelégedéssel és széles mosolylyal csóválta meg a fejét s úgy Luby felé intve boldog tetszéssel kiáltotta : — Nem fél az csak az Úristentől ! * Egy egyetemi városban történt, hogy egy jogászokból és orvosnövendékekből álló társaság rendesen úgy abonált magának koszfot, hogy a vendéglőstől külön étel-jegyeket váltott, melynek ellenében aztán a levest, bust stb. egyenkint kiszolgáltatták. Természetes azonban, hogy a bohém kompánia az egyetemnek ritkán látta a színét, e helyeit inkább jó hazaival, az-az ferblivel foglalkozott. Hanem bizony a pénzük már a hónap elején hamar elúszott. így történt, hogy egy parázs ferbli alkalmával az egyik ifjú, egy hírhedt orvosnövendék, igy beszélt: — Vizi egy leves! és kivágott a zsebéből egy leves-jegyet.' Egy másik, kinek már szintén elfogyott a bares Geldje, igy folytatta: — Hívok egy /5tt husi mártással! — Megadom, beszzer egy fözelék\ volt a válasz. Egy harmadik ifjú, aki egészen belemelegedett ennek az ételnemű ferblinek az eszméjébe, szintén akart valami nagyot mondani s igy szólt : — Hívok egy pecsenyét! De már erre az egész társaságnak leesett az álla s csaknem egyszere mondták a többiek : — Pecsenye! Mi az? Már egy esztendeje nem hallottuk még a nevét se / — és körülnyaldosták |a szájuk szélit. Vicibald. H I R E K. * Lapunk mai száma 8 oldalon jelenik meg. Május elseje. Az emberiség egy nagy, nagy részének: a ■munkások táborának ünnepe, május /, elérke- zetl. — Kirügyeztek, sőt már-már levélbe fordultak a fák, virágos szinpompába öltöztek a kertek, megjöttek a darvak, meg a fecskék, a bokrok sürü csöndjét madárcsicsergés zenéje veri fel: egyszóval itt a tavasz; a természet felébredésének a hónapja: az illatos a verőfényes május megérkezett. Hát választhatott volna-e szebb napol magának ünnepnapul a föld elnyomott népe, a kereszt alatt görnyedő munkás-sereg?! Hiszen e szép napon szabadságról dalol a tülemile, szabadságról suttog a tavaszi szellő-fuvalom, a feltámadás eszméjétől, az újjászületés gondolatától terhes az ózondus levegő s a benne vibráló játszi napsugár. S a természet e kéjes mámorában elmerülve mintha újjá születnék az emberi lélek is,amely az élet terhét viselve egy hosszú év során, minden egyes nappal egy-egy njabb csalódásnak lesz a birtokosa s j már már a véglemondás gondolata ver gyökeret benne. És a szép május első hajnalán ez az önmagában meghasonlott emberi lélek, meg- fürödve a tavaszi verőfényben, visszanyeri — ha rövid időre is — minden energiáját, minden reményét. És a sok kérges kezet egymásba öltve, a sok meggörnyedt hátat egymásnak támasztva, ünnepel és lelkesedik az elnyomottak tábora, mertarra gondol: 11a majd minden rabszolga nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal S a zászlókon e szent jelszóval: Világszabadsági És tűzben égnek a redős arcok, fanatikusan villognak a beesett szemek s ökölbe szorulnak a durva kezek. Haj! Mi is lesz majd akkor!? (nv.) Görög katholikusok Husvétja. Ma van görög kaiholikus polgártársainknak Husvét ünnepe, melyet úgy a szatmári, valamint a németi gör. kalb templomokban fényes ceremóniákkal ülnek meg. Az elmúlt hét volt a nagyhéljük s nagypénteken éjjeli 12 órakor tartották meg nagy haranzugás közben körmenettel a feltámadási ájtatosságot. Igazságügyi kinevezések. Az igazságügyminiszter Kólái Károly és Fésős Endre helybeli kir. törvény- széki aljegyzőket, jelenlegi alkalmazásuk helyén jegy zőkké kinevezte; Fekete Sándor járásbiiósági, Dénes Ádám törvény zéki aljegyzőket pedig kölcsönösen áthelyezte. — A Kölcsey-kör hangversenye. A muzeum megnyitással kipcsolafos színházi hangverseny végleges megállapítás szerint nem május 14-én, hanem junius 1-én áldozó, csütörtökön tesz. Az nap délelőtt tart a Kölcsey-kör díszközgyűlést, mely után a kür múzeumának lesz az ünnepélyes megnyitása. A színházban tartandó hangverseny műsora is nagyrészt már össze van állítva. E szerint lesz: Prológus, melyet ez alkalomra Szabados Ede ir. Ünnepi felolvasás, melyet Fodor Gyula dr. főgimnáziumi tanár tart. Duett, előadják : zongorán Mándy Bertalanná úrasszony, gordonkán Mándy Bertalan. Két énekszámot fog előadni Fetrás Sári, a Népszínház fiatal primadonnája. Úgyszintén énekkel fog a műsoron szerepelni egy gyönyörű hangú opera-növendék, kinek fenomenális hangjáról és iskolázott-ágáról, akik hallották, nem győznek elég dicséretet mondani. A zene- és énekszámok közé ! egv egyfelvonásos vígjáték fog illeszkedni : »Az egérTisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deák-tér 15. sz. alatt a volt Kellner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épület vasalásokat, görlécz és furnér árut, valamint mindennemű gazdasági ezikkeket stb. —An é. közönséget pontos kiszolgálásról biztosítjuk. —■ Szives pártfogást kérve vagyunk Melolllie** Testvérek vaskereskedők „Agrárja“ gazdasági gépek elárusitása. 1
