Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-23 / 24. szám
Szatmár, 1905. SZATMAR-NEMETI április .23 — Irodai vagy pénztárnoki állást keres egy négy polgárit végzett inteligens leány május l-töl, akár irodába akár bankban vagy üzletben. Cim a kiadóhivatalban. — A Magyar Remekírók uj sorozata. A Frank- lin-Társulat magyar remekíróinak díszes gyűjteményes kiadásában, irodalmunk kincsesházában, most jelent meg a hetedik öt kötetes sorozat, harmincöt kötetre egészítvén ki immár ez irodalmi jelentőségű, nagyszabású gyűjteményt. Az uj öt kötet irodalmunk különböző korból való remekeit sorozza egymás mellé az uj sorozat keretén belől, úgy azonban, hogy mire együtt lesz a teljes gyűjtemény, az egyes írók időrendben illeszkednek majd bele a gyűjteménybe. Az uj sorozat a gyűjtemény Ili., Vili, XII, XV. és XLIV. kötetét foglalja egybe. A harmadik kötet Gyöngyösi István válogatott munkáit illeszti bele a remekírók gyűjteményébe, Badics Ferenc rendezte sajtó alá a kötetet, az első kiadások alapján, s ő látta el terjedelmes, nagyértékü bevezető tauulmánynyal is, A kötet Gyön gyösi két főmunkáját, a Murányi Vénust és Kemény János emlékezetét tartalmazza. Ez a két munka az, a melyben legfényesebben nyilatkozik Gyöngyösi zeng- zetes nyelve, gyönyörű verselése és lírai lendülete, azok a sajátságok, a melyek másfél századon át oly páratlan népszerűséghez juttatták irodalmunkban e ma is élvezetes poétánkat. — A nyolcadik kötet Csokonai Vitéz Mihály müveinek szinét-javát, a Lilla 1 ciklust, az Anakreoni dalokat, az Ódákat és a Dorottyát foglalja egybe, méltó emlékéül e nagytehetségü költőnknek, a kit a magyar szellem legnagyobbjai j között ünnepel irodalmunk. A kötet gyönyörű életrajzi j bevezetését Bánóczi József irta, s ő rendezte lelkiis- j meretes gonddal sajtó alá is a kötetet. A tizenketle- i dik kötet Kisfaludy Károly munkáinak első kötete A ! klasszikus tömörséggel megirt bevezető tanulmány a i kötet sajtó alá rendezőjének, Heinrich Gusztávnak tollát dicséri. Kisfaludy Károly összes költeményei, továbbá az Iréné és a Kemény Simon tartalma e kötetnek, melyhez legközelebb még egy kötetnyi válogatott müve fog csatlakozni irodalmunk ez úttörő nagy mesterének — A tizenötödik kötet drámai irodalmunk két legnagyobb alakját, Katona Józsefet és Teleki László grofot foglalja egybe, a Bánkbánt és a Kegyencet. Rákosi Jenő mesteri tollából való a két gyönyörű tanulmány, külön-külön a két nagy Íróról: korkép, jellemrajz és bírálat. — A negyvenedik kötet Arany János munkáinak negyedik kötete, elbeszélő költeményeinek gyűjteménye, Buda halála, Csaba királyfi, Az utolsó magyar, Édua, Öidöklő angyal, Daliás idők és Murány ostroma. Riedl Frigyes szakavatott keze rendezte sajtó alá. — A Magyar Remekírókból eddig megjelent harmincöt kötet immár becses házi könyvtár, a mely a magyar szellem legnagyobb kincseit a müveit magyar családok kincseivé teszi. Csupa díszese* kiállított, gyönyörű kötet. Az irók és költők arcképeit R. Hirsch Nelli rajzolta meg nagy müvészetettel az egyes kötetekhez. Az 55 kötetes teljes gyűjtemény ára 220 korona; megrendelhető havi részletfizetésre is. — Eladó vagy bérbe kiadó elköltözés következtébe a Wesselényi-u. 12 sz. házastelek, szép nagy kerttel. CSARNOK. Üzenet. — A kivándorló székely lányoknak — Ne vágyjatok idegenbe Csinos székely lányok! Szebb jövendő, jobb jövendő Derül még itt rátok .... Ha a rózsát leszakítják Hamar hervad szirma .... — Visszavágytok — meglássátok Beszennyezve, sirva .... Hogyha egyszer elbuktatok Késő lesz a bánat: Elsodort már közületek A bűn annyi százat! Jobb lesz nektek idehaza Itt hitvest találtok: Oda utal csak a sátán Csábit, les reátok! Ne menjetek idegenbe Posvány ott az élet! Okuljatok : közületek Olyan sok, mivé lett ?! Baka Elek. % A „felsőbb“ leányok, Mici. Te Lili, szoktál újságot olvasni ? Lili. Ha tanulmányaim megengedik. Mici. Olvastál a Fitos ügyről? Lili. Nem tudok róla. Mici. Hiszen ez a város szenzációja. Röviden megmondom neked, mi ez a Fitos-ügy. Lili. Kiváncsi vagyok, — akár csak egy fiatal asszony. Mici. Hát egy barátnőnk Fitos álnév alatt levelet irt egy lap fiatal szerkesztőjének és ebben olyan kérdéseket intézett a szerkesztőhöz, amelyek a leánynevelés körébe vágnak. Például; szabad-e nekünk »Kali bácsit« megnézni ? Ha nem szabad, miért szabad »Szép Helénát« megnézni? Lili. Azt hiszem, Fitos barátnőnk ezeket éppen úgy tudja, mint mi és a szerkesztő? És rzián? Mici. Aztán a levelet a lap tárcájában közzétették és a szerkesztőség egyik szellemes filozóf tagja ugyancsak tárca-rovatban felelt a levélre Lili. Szóval Filos diszkrét levelei a napvilágra kerültek. Mici. Igen és tudod mi történt ezután ? Lili. A Fitos udvarlója párbajra hivta a szer kesztőség szellemesen filozóf tagját. Mici. Ugyan, ugyan . . . Hiszen azi sem lehetett biztosan tudni, hogy Fitos fiu-e vagy lány. Hanem képzeld, egy másik lapban vezércikket írtak a dologról és igy a Filos kérdései vezércikk témájává avanzsáltak. Lili. Ez mindeneseire fölemelő egy felsőbb leányra nézve. Mici. Ez kéiségtelen, azonban a vezércikk egy borzasztó súlyos jelentőségű dolgot konstatál. Lili Ismét kiváncsi vagyok . . . Mici Kijelenti, hogy a mi nevelésünk ügye a lehető legrosszabb állapotban van. Lili. És hol a hiba ? Mici. Mindenekelőtt ott, hogy túl sokat kell tanulnunk. Lili. Ha ha-ha ! Mici. Nincs okod nevetni, mert a vezércikk szerint annak dacára, hogy sokat tanulunk, semmit sem tudunk. Lili Ha-ha-ha, — e szerint hol volnánk, ha keveset tanulnánk? Mici. Bizony azt nem ludotn ... A leány nevelés ügyét tehát reformálni kell. Lili. Te Mici, tudod mi igaz és helyes ebből az egész ügyből? Mici. Nos ? Lili. Hát annyi szent-igaz, hogy nagyon keveset tudunk ahhoz, hogy férhez menjünk, —- túl sokat ahhoz, hogy vén hányok maradjunk. Mici. Igazad van Lili, tudod mit, irj te is erről a lapba és ha a vezércikk-írók belemelegednek ebbe a témába, még kisütik, miképpen kelljen bennünket nevelni arra, hogy biztosan férjhez menjünk . . . Lili. Helyes, még ma Írok... Szervusz,csókollak. Mici. Pá Liliké .. . A beszélgetést kihallgatta Hópehely. M Tompa Mihály első szerelme. Érdekesnek tartjuk az „Uj ldők-“nek ezt a közleményét olvasóinkkal megismertetni, mert akiről szól, ‘'Jakó Pálné Böszörményi Katalin úrasszony, ki a múlt hónapban hunyt el, közismert volt Szatmármegyében, azután meg városunk egykori polgármestero, Böszörményi Károly is szerepel az érdekfeszitő cikkben. * * * Egy öreg magyar urihölgy hunyla le a múlt hetekben örök álomra a szemét. Ez az öreg úrnő Tompa Mihály első szerelme, Böszörményi Katalin volt. A szerelem nem kötötte őket össze egy életen át, a költő más nőt veit feleségül s Böszörményi Katalin más férfiúnak nyújtotta kezét. És mégis több volt ez a viszony egyszerű idillnál. Ez első szerelem mély és fájdalmas sebeket fakasztott úgy a költő, mint a nő szivében. Ezek a sebek később is gyakran sajognak s talán sohasem hegednek be teljesen. Tompa iskolatársai között volt egy Böszörményi Károly nevű ifjú; közte és Tompa között tartós, meleg barátság keletkezett. A két ifjú együtt rándult ki Laskodra, Böszörményi Károly rokonaihoz. Itt ismerkedett meg Tompa barátjának testvérével, Katalinnal aki csakhamar felköltötte érdeklődését, majd szerel- i mét. A legelső előkelő, művel urileány volt, akivel bizalmasabban megismerkedett. A leány előzékenyen és udvariasan bánt a már ismert nevű költővel; csoda-e, ha a szeretetre annyira sóvárgó lélek a legtökéletesebb nőt látta benne? Az ilyen szerelem nem szokott sokáig tartani. Újabb lányok kerülnek a tapasztalatlan ifjú szeme elé, akik elhomályosítják, majd teljesen kiszorítják az elsőnek alakját. De Tompa egyrészt áhítozott a nyugodt, boldog családi életre, másrészt a leány szerelme az örökké nélkülözött szeretet melegét éreztette vele. Ez érzések összefonódtak benne s a költő csak azt érzi, hogy a leány boldoggá tenné ha felesége lenne . . . 18T2-ben írhatta az alábbi szerelmi valomást. »Egyetlen Katikám ! Itt van az ígért hajfürt, piros szalagja jelenti, hogy szerelmem irániad ily lángoló. - Óh kedvesem, én csak azért kívánok élni, hogy veled élhessek, — csak azért kívánok boldog lenni, hogy téged boldogíthassalak. -— Képeddel alszom el, képeddel álmodom, képeddel ébredek fel, — szüntelen csak egy gondolatom van és az te vagy s midőn istenemnek imádkozom is, csak te rólad gondolkozom. De mit tehetek én erről ! látod édes Katicám, nem nyílik virág a jóllevő nap nélkül, te vagy életemnek tavasza, napja, reménye, mindene. Hányszor nem csókolom meg for rón a tőled nyert emlékeket! Oh csak tizedrésznyire is szeretnél te engem, mint én téged szeretlek ! Te vagy vigasztalásom minden szenvedésem között. Te érted fogom könyv mellett virrasztani az éjszakákat, mig örökre enyim nem leszesz, Oh légy hiv és szeresd a te érted sírig lángoló Miskádat.“ Böszörményi Katához való szerelme nagyon fokozta munkaerejét. De minél közelebb jött az ábrándvilág megvalósulása, annál több gond gyötri. Elkeseredve gondol arra, hogy mint költő talán sohasem fogja megkeresni kenyerét. Nem azok közé tartozik, akiknek agyát a gyorsabban járó vérhullámok elborítják, megszüntetik a józan ész működését, mert képesek szerelmesüket maguk mellé a nyomorba vinni. Sokkal jobban ismerle már a szenvedést, minthogy bátorsága lett volna mással megosztani. Sok kint okozott neki ez a mély és tarlós érzelem. A leány képe mindig olt lebegett szeme előtt, újra meg újra munkára biztatta Majd jött az elernyedés kora, amikor belátta, hogy hasztalan küzd, a leány nem lehet az övé. Képzeletében annyira összeforrt már jövője Katalin képével, hogy nem is tudja máskép elképzelni. Addig szőtte napsugaras ábrándképeit a csendes házról, amelyet virágos kert vesz körűi, a pajzán gyermekről, a kik térdén lovagolnak, a szeretetröl, amely mindenfelől körülveszi, mig ábrándképeinek középpontja Katalin lett s már ekkor nem volt képes a leánytól külön választani őket. S mégis elszakad tőle. A szakításra nem vet teljes világosságot az a levél, a melyet Böszörményi Károlyhoz intézett. Én véghetetlen szánandó, borzasztó szerencsétlen vagyok, sorsom itt maradni készt még egy esztendeig, őrült szenvedélyem óriási erővel korbácsol a cél felé, édes Károlyom. De értesz engem, mert ha te sem, úgy ki értene e világon? Barátom! Katiról minden szó, minden tudósítás csaknem őrültté tesz s szilaj kínnal rágódik át lelkemen. Ha írnátok, mondanátok, hogy ő nyugodt, elfelejtett, nem függ rajtam, hogy ő mint én nem szenved, istenemre esküszöm, én nyugodt, boldog volnék, de most ébren és álmomban egy irtózatos rém kiáltja lelkembe : ki téged boldoggá tenne, kit te boldoggá tenne], szenved s a sors falat vont közétek, — ez irtózatos. Látod ezerszer számítom el éjjel, két év alatt legfeljebb talán célt érek. De két év örökkévalóság nekem, tűrni várni, nem tudok . . . Hányszor próbáltam pohárba ölni ez őrrül szenvedelmet ! nem megy! a barátok kurjongatása, a pohár csengése közt lelkem rajta függ. Előbb tudnám megátkozni anyám szent porát, mint öt percig elfelejteni. Régen nem próbáltam imádkozni!. . . Nem is fogok, ő Istent is kiveri eszemből, s ha elgondolom, miért nem adott Isten nekem oly vastag tudatlanságot, mint a hottentottának és annyit, hogy izzadva dolgozván elég lenne kettőnknek?“ E fizikai, de nem érzelmi szétválásnak fontos tényezője volt tagadhatatlanul a kenyér. De nem fogadhatjuk el egyedüli oknak. Hisz költőnk szeme előtt nagy tervek lebegtek, a melyeknek kivitelét a fiatal fantázia nem láthatta oly végtelenül nehezeknek, még ha oly sötétnek látta is olykor-olykor a jövőt, mint a Tompáé. Ha más okokat keresünk és jelleméből akarjuk megfejteni a szakítást, eltévedünk abban a végtelen labirintusban, amelyet emberi léleknek szoktunk mondani. De egy körülményt semmi esetre se szabad elmellőznünk: Tompa ezidőben veszedelmesen beteg. Ez a betegség akár közvetve, akár közvetlenül részes volt a szakításban. Állapotáról maga nyilatkozik. »Állapotom nem rossz, csakhogy beteg vagyok, a mellem megveszett, tajtékos vért köpök és sárgaszinű vagyok ; ha igy megy, jól leszünk nemsokára, mindegy.“ A lány képe lassanként elhalványult előtte; az a ludat, hogy nem lehet övé, háttérbe szorította a jövőre épített tervekben s végre teljesen kiszorult abból a képzelet-alkotta csoportból, amelynek középpontja ő és maga a költő volt. A laskodi szép napokat elhalványítják más szép napok, az érvényesülésre való törekvés, pesti izgatott életmódja, folytonos gyengélkedése. A szerelem barátsággá halványul s a barátság fenmarad akkor is, mikór a leány férjhez- megy egy szatmármegyei földbirtokoshoz. Majd évek múlva, a halálhoz közeledő költő előtt megjelenik fiatal kora s vele együtt besuhan első szerelme, ifjúkori ideálja. Még egyszer visszapillant a gyötrelmes, de már boldognak látszó múltra s elküldi arcképét az összetört költő az elhervadt ideálnak. S ezzel a mélabus akkorddal véget ért a regény, amely nem volt sem viharos, sem drámai, legalább igy külsőleg. És mégis megkapó, mert a szenvedés jegyében fogantatott és a lemondásban ért véget Lengyel Miklós.
