Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-01-03 / 1. szám
Szatmár, 1905. SZATMÁR-NÉMETI Január 1. Újév. A mikor az elmúlt éjszakának 12-ik órája betelt, két hatalmas szövetséges társ fogott keze egymással: a múlandóság és a születés, hogy az egyik búcsút mondjon annak ami volt; a másik pedig üdvözölje azt a mi van . . és a mi lesz! Ez az idők íorgandóságának, és az idők megmérhetlen tengerén hánykódó életnek az igazi jelképe. Az idő halad, s benne az élet működik : rombol és teremt. Rombol, hogy a romokon újakat hozzon létre, s az elavultak helyett jobbakat teremtsen, Az életnek ez a működése nem valami esetleges-szerű, hanem nagyon is természetes és szükségszerű feladata, mi elől akarva sem térhet ki. Mint a megmérhetlen idő folytonosan halad; úgy az életnek is folytonosan működnie kell.; mert különben hasonlóvá lenne a nagy álló tóhoz, melynek sima felületén ugy- szólva semmi élet, semmi változatosság nem látszik; — és csak büzhödt párát leheli ki kebeléből. A Teremtő ellátta a világot mindennel, mint egy végtelen nagy tárházat, amelynek rendezését azonban — s mélységes titkainak kifürkészését és megfejtését az emberi tevékenységre, az emberi észre hagyta fenn, hogy igy alkalma legyen nemcsak életképességét bizonyítani s mintegy dokumentálni, hogy a teremtettségnek ura: hanem hogy a világnak mintegy második teremtője. Hogy ezt az évezredek folyamán beigazolta, az minden kétséget kizár. Mert még kezdetben tüzet is csak úgy tudott gerjeszteni, ha két darab fát összedörzsölt: addig ma már odáig jutott, hogy majdnem természetellenesen életet is teremt. Sok fejtörésbe került, mig az emberi ész a természet titkait idáig tudt ■. fejleszteni. Úgy, hogy nem számítva a régesrégen letűnt embereket, ha csak azok, kik egy pár vagy csak egy fél századdal ezelőtt éltek a föld hátán, feltámadnának, kétségbe vonnák, hogy a mai kor emberei tiszta lelküek, sőt határozottan azt állítanák, hogy a világot az emberektől teljesen elhódította az ördög ... a világ rossz szelleme. Pedig hát semmi egyéb nem történt- mint az, hogy az emberek a rohamosan fejlődő tudomány alapján igyekeztek a természet tit kait kifürkészni, s azokat az emberi nem csodás haladására értékesíteni,— és pedig olyan szép eredménnyel, a miről a régieknek éppen semmi, a mostani generációt megelőzött embereknek pedig nagy részéről még csak halvány fogalma is alig lehetett. Nem célunk ezekre kiterjeszkedni, mert nem egy hírlapi cikk szűk keretébe tartozó dolgok ezek, hanem nagy terjedelmű tudományos munkába. S itt csak úgy mellékesen említettük fel,— ráakarván mutatni arra a nagy haladásra a mit az emberi ész-karöletve szívós enerzsiá- val — bámulatos módon megteremtett. Hogy helyesen történt- e,— s mindenben hozzájárul-e az emberi nem céljaihoz;— s megteremtette-e az igazi boldogságot ez a bámulatos fejlődés? — ez megint egy olyan különös kérdést képez, mit e helyen vita tárgyává tenni nem lehet. Mert itt megint olyan tág tere nyílik az okoskodásnak, a mi írásban egy kis könyvtárt tenne ki.— Nekünk, ez alkalommal nem lehet más feladatunk, mint az, hogy csak a mával foglalkozzunk a jövőre való kilátással.— E célból a múlt év eseményeiből leszűrt valóságot kell oda állítanunk az emberek elé, hogy a jövőre nézre bizonyos következményeket vonhassanak le belőle. Ne kalandozzunk a nagy világban összevissza, hanem térjünk vissza magunkhoz, nem-e az érdekelhet bennünket legközvetlenebbül ? S tegyük fel a kérdést; vájjon mit tapasztalhattunk nemzeti életünket illetőleg az elmúlt évben? Nagyon sajnos, hogy erre a kérdésre nagyon kedvezőtlen választ kell adnunk; mert sok olyan történt, a mi nem-hogy előbbre vezette volna nemzetünket, de inkább visszavezette; sőt nemcsak visszavezette, hanem felforgatta a békét, az egyetértést, a mi nélkül pedig haladni s boldogulni nem leaet. Beteljesedett rajtunk a költő ama sujtoló ítélete: „Átok fogta meg a magyart; mert ez együtt soha nem tart!“ A küzdő felek nem úgy versengtek egymással, mint versenytársak ; hanem mint valóságos irtó felek, ami igen nagy baj. De miután ez a ‘ érdés olyan »ne nyúlj hozzám« természetű kényes valami, ezzel e helyen tovább nem is foglalkozunk. Foglalkozzanak azzal azok, kiknek ez hivatásos feladatát képezi.— Mi pedig csak arra törekedjünk, hogy az olvasottakból a helyes következtetéseket vonjuk le, és azokat adandó alkalommal a nemzet üdvére ét vényesitsük; mert csakis igy köszörülhetjük ki azt a nagy csorbát, mit a nemzet testén az átkos viszálykodás ütött. Most pedig az újév napján egyesüljünk amaz óhaj kifejezésében, hogy az Ég Istene világítsa meg az ellenfelek agyát,— s kebleiket pedig az egyetértés, az áldásos béke szent érzetével töltse be, hogy igy a Haza boldogitá- sára munkálkodhassanak. E reményben kívánunk — ha ugyan az meghallgattatnék — nemzetünknek, és benne minden egyes tagjának a múlt esztendőnél teljesen jobb,— és igy boldog újévet! Fodor György. Előfizetési lelhivás! Most midőn a „Szatmár-Németi“ IX-ik évfolyamára uj előfizetést nyitunk, nem mulaszt hatjuk el, hogy a közönség figyelmét fel ne hívjuk azon körülményre, miszerint a lap szerkesztéséhez sikerült olyan uj erőket megnyernünk, kik telve munkakedvvel és lelkesedéssel kellő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a lap változatos és dús tartalommal fog megjelenni, hireit a legmegbízhatóbb forrásból fogja meríteni s a városi közügyek tekintetében is a legbiztosabb tájékozást fogja nyújtani. A lap irányát kifejtették a társszerkesz- tők szerkesztői előszavukban, ehez semmi hozzáadni valónk nincs. A „Szatmár-Németi“ az ipari hitelszövetkezet és a körjegyzők hivatalos közlönye s a vármegyei közigazgatás érdekeit is előmozdítja. A „Szatmár-Németi“ irodalmi részére ezután különös gondot fordítunk s a lap számos barátjának szives Ígéretét bírjuk, hogy szerkesztőségünket a lap ilyen irányú fejlesztésébeu támogatni fogják. A „Szatmár-Németi“ előfizetési ára rendkívül csekély, ennél fogva azt a közönség szerényebb anyagi körümények között élő része is minden erőltetés nélkül is megrendelheti. A lap előfizetési ára: egész évre 4 korona, fél évre 2 korona, negyed évre I korona. A „Szatmár-Németi“ kiadóhivatala. SZÍNHÁZKarácsony elsó' napján délután a „Czigánybá- ró“ nagy operett! került szinre igen jó előadásban A czimszerepet Áldori László játszotta elég igyekezettel. Szentes Zsupánja megfelelő volt. Saffit Hugon- nay Irén mutatta be kissé kedvetlenül, de azért elfogadó jó alakításban. Este a „Vöröshaju“ népszínműben gyönyörködött a nagyszámú közönség. Az érdeklődés azonban, miként nagyérdemű közönségünk pszikhológiáját kiismertük, inkább az ünnepnek, mint a darabnak tulajdonítható, mert ezen hanyatló műfaj már nem kelt figyelemét, ha még oly jó termék is mint a „Vöröshju“. Az előadás a jobbak közül való volt. Révész Ilonka kedvességével és gondos játékával Szentes tipikus alakításával, Tisztái pompás humorával segítette sikerre a darabot. Hétjöu, karácsony másod napján délután a „Pe- leskei Nótárius“ került szinre Szentessel a czimsze- íepben, este pedig az „Aranyvirág“ operettet elveni- tették föl a múlt évi műsorból. Kornai Margit ambiciózusan játszott ez alkalommal is mint mindig. Túlságos igyekezetének köszönheti, hogy a siker nem állott arányban kifejtett buzgalmával, mert például a második felvonásbeli táncznál szertelenségre ragadta nemes hevülete s játéka többször mesterkéltnek látszott. Papír, Bay jól játszottak. Aldori olasz szövegű betétje szépen sikerült, ügy látszik, hogy lassankint megszokja közönségünk Áldorit jobb hiányban. Kőszegi Aranka csodálatos módon ez esién nem volt berekedve s szép tisztán zengedezte el ének számait, most vettük csak észre intoaácziójának biztosságát, hangjának erejét és hajlékonyságát. Kedden este üreshaz előtt ment az „Áldozati bárány“, melynek bemutató előadása a lóverseny alkalmával volt. Most sem mondnatunk róla semmi ujját Az előadás kissé diszkrétebb volt, mint első alkalommal, de ez nem sokat használt, mert a csiklandósabb részek kihagyása daczára is maradt elég finom pikantéria, ami a kényesebb izlésü hölgyközönséget a páholyok homályos hátterébe való visszavonulásra késztette. Szerdán a „Pesti nők“ 'harmadik előadása volt uj szereposztással. Kornai Margit szerepében Hugonnai Irén lépett fel. Az előadás különben azjelőbbeniekhez hasonló színvonalon állott. Csütörtökön „Rómeó és Julia" Schakespeare örökbecsű drámája került szinre. Az előadás felülmúlta várakozásunkat, bár szó érhet hozzá bizonyos tekintetben. A sekszipiri alakok általában sokat beszélnek, épen azért az előadó művészeknek arra kell törekedniük, hogy a páthoszt módjával alkalmazzák, hogy az anélkül is hosszú dikcziókat még hosszabbra ne nyújtsák. Az alakítás akkor a legmüvészibb, midőn legközelebb áll a valósághoz. Elismerjük, hogy Romeóék korában sokkal pózosabbak voltak az emberek, mint ma, de az már nem valószínű, hogy a legprózaibb helyzetekben is folyton deklamáltak volna. A felesleges páthoszból nem lehet kihámozni a jellemek rajzát, Nagy Napoleon dicsőségének fénykorában egyszer udvarába hivatta korának egyik leghíresebb, de kissé önhitt tragikus színészét s bemutatta neki az udvari életet s a szereplő államférfiakat kivatásuk teljesítése közben. Mit tetszenek gondolni: miért ? Azért, mert ez a lágszellem, akinek jó ízléséről azok a mérhetet- jen mennyiségű műkincsek regélnek, melyekkel a jouvre csarnokait benépesítette s Párist felékesitette, nem sajnálta a fáradságot, hogy kiábrándítson egy, színészt, akiért egész Paris rajongott s hibáiból ki- gyógyitsa gyakorlati tapasztalás utján. A leczke sikeres volt. A színész e szavakkal búcsúzott Napóleontól: „Köszönöm, Sir, hogy vakságomból kigyógyitott, belátom, hogy a császárok és diplomták nem kiabálva intézik az országok és népek sorsát.“ S attól kezdve megszűnt deklamálui, de megtanult játszani. Azt ajánlhatjuk Pataki Rizának is, Kraszanai Ernőnek is, hogy minél kevesebbet szavaljanak, mélyedje- nek jobban szerepeikbe s lehetőleg élethűen ábrázolják modelljeiket. Mindakeltő igen értékes alakításban mutatta be máskülönben a két főszerepet, de egy kis tanulmánynyal még nagyobb sikert érhettek volna el. Közös hibájuk volt az is, hogy midőn ^kimerültek a sok dek- lamálásban, recitáltak még pedig meglehetősen színtelenülA többi szereplők közzül Szőke Sándor (Mercu- tió) Szentes (Lőrincz barát) és Gerő Ida (duenna) tűntek ki. HIRE k. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Dorcsák Jenő szatmári kir. törvényszéki joggyakornokot a nyíregyházai m. kir. pénzügyigazgatósághoz segédfogalmazóvá nevezte ki. Pénzügyi kinevezés. A m. kir pénzügyminiszter Körmendy Imre nagydobosi lakost, a nagykárolyi kir. pénzügyigazgatósághoz számtisztnek nevezte ki. — Esküvők. Suba János nagybányai borbélymester, karácsony másodnapján esküdött örökhüséget Szabó György helybeli ipaios kedves leányának Juliskának.— Márton Lajos csizmadiamester, ugyancsak az ünnep másodnapján kötött házaságot Pinczés Gáspár iparos leányával Mariskával.
