Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-12 / 2. szám

Szatmár, 1904.

Január 12.

Vendegek- es testületektől zsúfolt teremben a következő beszéddel nyitotta meg Mihály Ferencz elnök a gyűlést:

Meí yen' tisztelt vendégeink és szeretett Kar társak !

iRendkivßti gythésünkm-k kot tárgya van: Halász Ferenc/, min. oszt. tanácsos, népoktatási ügyosztályfőnök olajfestményt! arczképének leleplezése és a tanító-testület által társadalmi utón alkotott 1500 koronás alapnak „Halász Ferencz segély-alap“ czimén való letétele és kezelése iránti intézkedés.

Ok nélkül okozat nincs. E mai gyülésünnk is nagy horderejű előzményeknek a következménye. Pályafutását lent, nehéz körülmények közt kezdő és onnan az ország népoktatásügyének élére emelkedő nagyérdemű tanférfiu és kiváló tanügyi politikusnak egy tanító-testülettől kitelhető ünneplése lesz mai gyűlésünk lefolyása, melyen tanitói ideális lelkesedéssel szivünk szeretetét és magasztos terveinek megvalósítására összes erőnket rakjuk a nagynevű vezér lábaihoz.

A Tisza az egekig emelkedő, óriási havasok közt a kisebb Okola nevű hegyből ered. S habot verve, nyughatatlanul folyik a legközelebbi magyar város felé, hogy azután az ország legmagyarabb vidékein nyugodt méltósággal folyva vegye föl a különböző nemzetiségi vidékekről beléje szakadó vizeket s ezektől nagyra nőve „az ország legmagyarabb folyója“ nevet nyerje.

Halász Ferencz pályafutását Unfelügyelőségi gyenge tollnokságon kezdte nemzetiségi vidéken ; fáradságot nem ismerve tanult és tapasztalt; haladt a tudomány és irodalom terén s közvetlenül ismerkedett meg a nemsetiségi kérdésekkel, majd a magyar nép bajaira! s egyik alföldi legtekintélyesebb tanfelügyelői állásról ezek után ment a minisztériumba, hol ma az egész ország népnevelésének ügyeit intézi az egységes magyar nemzeti állam megvalósításának czélzatával. Az ő kezei alatt nőtt nagygyá az ország népnevelés ügye s lett Halász Ferencz ezen ügyosztály élén a legmagyarabb miniszteri oszt. tanácsossá. (Éljen.)

Mi az ország népoktatási ügyosztálya főnökének országoz érdemeitől indíttatva ünnepelünk ma Szatmár szab. kir. városban, hol fáradozásainak helyi sikerei is felette alkalmasak arra, hogy hazánk e kiváló nagy érdemű tanügyi férfiának arczképét és nevét megörökítsük és Ot e város minden polgárával megismertessük.

; Adja Isten, hogy mai gyűlésünk szent lelkesedést öntsön mindnyájunkba a magyar nemzeti népevelés iránt és örömét szerezzen Halász Ferencinek. (Éljen.)

Diszgyülésünk fényét emelik szab. kir. városunk magistratusa nagys. polgármester urunk vezetese alatt, kir. tanácsos, tanfelügyelő ur őnagysága vezetésével megjelent, tanfelügyelő urak, szeretett gondn. elnök urunkkal megjelent áll. iskolai gondnoksági tag urak, a r. k. népiskola igen tisztelt igazgatója vezetésével megjelent kartársak, e testületeken kívül oly nagy számmal' megjeleni hölgyek és urak, valamint a helybeli németi részi dalegyesület férfi énekkara. Fogadják szeretett vendégeink ezen áll. iskolai tanítótestület szívből jövő üdvözletét. ___

A diszgyüiést megnyitom! (Éljenzés.)

r '

Az emelvényen a helybeli nemeti fcsh leni dalárda »Adjon Isten a magyarnak jó napot« kezdetű éneket zenditette ra Saja Sándor áll. tanító karnagy vezetésével, tapsot aratva.

Ezután a tanitó-testület legöregebb tagja: Kótai Lajos igazgató lepett az emelvényre, mely felett Halász Ferencz olajfestmenyü orczkepe babér koszorúval ékesítve s lepellel letakarva volt felfüggesztve. Látszott a szónok arczan a: meghatottság és az alábbi szép beszéddel leplezte, le a képet, melyet városunk festőművész Ha: Némethy Endre talentummal leslett meg. Kótai Lajos igazgató beszede szó szerint ^.következő:

;• Igen tisztelt ünneplő közönség!

í ( ‘

Úgy az egyetemes emberiség, mint egy kisebb táti adatom kiválóbb alakjainak megörökítésére a festőművész. ecsetje, a szobrász vésője s az irodalom munkásai bírnak hivatással, /v festőművész a színek hár- moniájat hívja magának segítségül, a szobrász pedig a külső megjelenés mesteri kidomboritásában igyekszik remekeim; mig az irodalom munkása a legkiválóbb nőt szépség, vagy emberi jellem kiszinezéséhez is csak szavakat használhat, s ezekkel kivan hatni az értelemre és a képzeletre. A festő és szobrász a maga al- kotá-át készen nyújtja a szemlélő közönségnek, az irodalom munkája pedig csak anyagot adhat szavakban, s a hü.ömég képzeletére bízza a képnek megalkotását. De mig a festő és szobrász munkája a maga tárgyát csak pillanatnyi felvételben, az élet örömeibe!; vagy tusainál; mindig csak egy-egy jelenetében tudja feltüntetni ; addig az élét is jellemrajz Írója képes a maga alakjait a bölcsőtől a kopőrsóig kísér ni, s egy hossza képsorozatban, — mely mégis egynek latszik, — mindazt elénk tárni, a mit egy élet történetéből az öröm és a fájdalom, a szeretet és a harag, a remény és a csalódás, a társadalmi élet százféle küzdelme, a szív és lélek egész világa felmutathat.

íme t. közönség! Ez ünnepies alkalommal egy képet akarunk leleplezni, melyet a szatmári állami tanítótestület azért készíttetett, hogy a kép eredetije iránt érzett tiszteletének és hálájának kifejezést adjon és helyet kérjen magának azok sorában, kik ünnepeltünk országos érdemeit a nyilvános elismerés és dicsőítés koszorújával tisztelték meg. — Nekem sem szándékom, sem tehetségem nincs ahhoz, hogy ünnepeltünk elet- és jellemrajzát felsoroljam, de boldognak mondanám magamat és nem tartanám kárbaveszettnek az időt, melyet ez ünnepies alkalom igénybe vesz, ha képes lennék arra, hogy mint a közé.rzűietnek ez idő szerint egyik kifejezője, a festőművész kész munkája mellé rajzolni tudnék egy másik képet, mely a kép eredetijét szive és lelke benső világábau és népoktatásunkat átkaroló országos nagy munkájában mutatná be.

A mi ünnepeltünk Halász Ferencz miniszt. oszt. tanácsos ur, (éljen) a vallás- és közokt. minisztériumban & népokl. ügyek vezetője. Hozzánk nem is egészen idegen, sőt bizonyos tekiutetben városunk fiának mondhatjuk; hisz évekkel ezelőtt mint serdülő ifjú, itt élt, itt tanult, s mint a helybeli tanítóképző intézet egyik jeles növendéke, itt szerezte azon ismereteket, melyek később összes pályafutására elhatározó befolyással voltak; innen indult ki a közélet munkaterére, melyen a szorgalom, tehetség és kitartás, a tanügyi kormányzat egyik igen előkelő állásához juttatta. Az a nagy alko tás pedig, meiylyet nevét városunkban emlékezetessé tette, kétségtelen tanúbizonysága annak, hogy városunkhoz, ahol szivét az eiső ifjúkor aranyos álmai betöltötték, a fiúi szeretet és hála tiszta érzületével vonzódik.

Miután városunkban a tanulást bevégezte, előbb nevelő, majd Ungvármegyében a tanfelügyelőségnél lett hivatalnok s imát ilyennek, közvetlen tapasztalat hói nyilt alkalma megismerni népoktatásunk ezeriéle baját s a néptanító helyzetének nyomorúságos voltát, de meggyőződött arról is, hogy a nemzetnek maga iránt való elsőrangú kötelessége a múlt idők mulasztásait pótolni s a népoktatás ügyét arra a polezra emelni, amely azt, mint egyik ország- és nemzetfenntartó tényezőt, méltán megilleti. Mivel pedig erezte a nála lekötött kiváló szellemi erőt, elhatározta, hogy tehetségét és munkaerejét a közoktatási ügyek mezején magasabb munkakörben értékesíti. És hogy ezen czéljat elérhesse, a kassai jogakadenuán elvegezte a jogi tanfolyamot, mely aztán utat nyitott előtte a fokozatos emelkedésre. — Ez a nemes elhatározás, az a vasakarat es kitartás, melylyei tervét megvalósította, mely akadályt, nehézséget nem ismert, a nn ünnepel- tünket kiemeli es felibe helyezi a közönséges, a mindennapi embereknek; és midőn napjainkban annyi az ingatag, a tétovázó, a kishitű, a parata ember, jót esik’ kalapot emelnünk egy igazi, egy egesz ember eloft7 akit saját súlya nem lefele húz, hanem felemelt. (Tetszés, éljenzés.)

Ettől fogva pályafutása egy diadalmenethez hasonlít, melyen kisetetet hazafias érzülettől sugalmazott alkotások, közmegbecsülés, általános elismerés fent és alant, megkettőzött munka és szorgalom képezik. Mint kir, tanfelügyelő, előbb Szeretett szülőföldje, Beregvár- megye iránt rója le a hala adóját, hol munkája nyomán virágzó állami iskolák keletkeznek s a ruthén iskolák magyarokká lesznek. Majd mint már hevesvár- inegyei tanfelügyelőt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba hívják, bol kedvencz eszméjének, a népiskolák fokozatos államosításának siktrül Wlassics Gyuia minisztert megnyernie. E siker nyomán az államosított népiskolák száma megketszereződik, az or- szággyülés hova-iovább nagyoub összegeket szavaz meg a népoktatásunk nemzeti irányban való fejlesztésére. De felszínre kerül a kéidés, hogy vájjon a magyarság körében kívánatos-e a népoktatás államosítása, vagy csupán a nemzetiségek lakta vidékekre szorítandó. A kéidés megoldásánál ismét az ő meggyőző érvei döntenek, melyek szerint a népoktatásnak toko- zátos, de általános államosítását óhajtja; és óhajtja, hogy a vidéki kisebb-nagyobb központokon állami népiskolák keletkezzenek, üzen az alapon megy végbe Szolnokon, Szatmárón és több más helyen a népiskolák államosítása

Egyik legnagyobb méretű munkája mindenesetre a szatmári iskolák államosítása, melylyei e város iránt

S ZA T M A R -N E M E T I.

táplált szeretetét kivánta kitüntetni. Igaz ugyan, hogy a hitfelekezeti érzékenység nein szívesen ment bele az iskolái; államosításába, de eltekintve attól, hogy első sorban magyarok és hazafiak vagyunk s a magyar állameszme megerősödését mindenekfelett kell óhajtanunk: nem szabad felednünk, hogy az utóbbi 25 év alatt városunk népessége 10,000 fővel szaporodott s a tantermek és tanítók száma pedig úgyszólván semmivel. A tantermek nagy része is olyan szűk, alacsony és sötét volt, hogy egy szigorúbb felügyelet régen bezáratta volna; ezzel szemben tekintve a város és a hitfelekezetek anyagi helyzetét, be kell vallanunk, hogy sem egyik, sem másik nem lett volna képes népoktatási ügyünknek már halasztást nem tűrő fejlesztését teljesíteni. Az állam százezreket fektetett a palota- szerű iskolahelyiségek építésébe; már az első évben több mint 20,000 koronával pótolta a város által adó • mányozott összeget és még kénytelen lesz pótolni többel is; és ha elíogulatlanul bíráljuk el a dolgokat, be kell ismernünk, hogy az állam a népiskolák államosítása által városunkat egy folytonosan növekvő adótehertől szabadította meg, melynek nagyságához a kellő mértéket majd egy száz esztendő letolyása adja meg. Hiszem azért, hogy az ő nevét, kt ebben az ügyben annyi jóakarattal fáradozott, a késő kor is a tisztelet és hálaérzetével fogja emlegetni. (Éljen.)

Igen t. közönség! A ki koszorút akar kötni, annak elébb virágokat kell szednie ; nekem is az irodalom térén szét kellett volna tekintenem, de erre egyáltalában nem jutott időm, s úgyszólván emlékezetem logyatékos tárhazára szorítkoztam. Ez az oka, hogy a kép, a mit rajzolni akartam, vázlatnak is gyenge; s a koszorút, melylyei nemes homlokát díszíteni kívánom, nem megfelelő virágokból van összeállítva; mégis felemelt fővel nyújtom az igénytelen koszorút, mert érzem, iiogy az a hála és őszinte tisztelet önzetlen adója, és hiszem, hogy a mi belőle hiányzik, azokból egy méltóbb koszorút log tonni az ország közvéleménye s a történelem.

Jöjj tehát nemes férfiú, (a lepel leiiuil, hatalmas éljenzes) s jelenj meg közöttünk, kik képed másolata előtt összegyűltünk, hogy neved és munkáid iránt tiszteletünknek ünnepiesen hangot adjunk; képed sziveinkben is élni log, mere megtanultuk benned tisztelni az embert, ki önmagának volt megteremtője; es megtanultuk tisztelni benned a fáradhatatlan nazatias tisztviselőt, ki életed napjait a magyar nemzeti közművelődés lejlesztesében s a magyar szó terjesztésében töltötted el. Mi, a kik zászlód alatt állunk, egyénként elhagyjuk e házat, elhagyjuk e tájat, neked őszinte szívvel kívánjuk, hogy sokáig élj, nagy czeijaid megvalósításához ajándékozzon meg a gondviselés kivaló testi es szellemi erővel ; es a kik utanad jönnek, a te nyomdokodban haladva, a te példádon lelkesülve, folytassák és fejezzek be dicső munkáikat! (Éljenzés.)

Az erdemes öreg igazgató nemes hévvel tartott szónoklata mely benyomást gyakorolt a hallgatókra.

’ Igen szép volt Madzsúr Izabella áll. h. ta- nitono aikalmi oeszede is, ki után Palady Lajos igazgató az all. tanuó-tcslület aiiai gyűjtés utján alkotott 1500 koronás alapot, »Halasz Ferencz segeiy-alap« czimen ünnepélyes beszed mellett tette le, kerve a gondnokságot, hogy a segélyben részesülők előtt Halász Ferencz neve mindenkor megemlntessek, mely indítvány a diszgyüles élénk helyeslesével találkozott. — Az ünnepeltet sürgönyileg üdvözölték.

Kovács Béla kir. tanfelügyelő igen meleg- szavakuan köszönte meg a lanitó-testületnek e lélekemelő szép ünnepélyt, melyet az ország igen erdemes előkelő tanügyi vezérének szenteltek. Mihály Ferencz elnök hálásan köszönte meg az igen nagy számmal megjelent előkelő vendégseregnek a diszgyölesen való részvétéit es a dalarda rázendítette: »isten áldd meg a magyart.«

Hogy az all iskola tankó-testületének e diszgyülesen lefolyt cselekedete mennyire helyén való volt, azt semmi sem bizonyltja fényesebben, mint az ott megjelent nagy számú vendégsereg példás lelkesedése, Mindnyájan érezzük, hogy e varos Halász Ferencznek nagy halával tartozik.

r