Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-15 / 11. szám
3.00 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE Mejgjelemig minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évié 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Márczius idusán. Tengernyi bajtól lesújtva, jogaitól megfosztva,^ szabadságában megrövidítve élt 56 évvel ^ezelőtt saját honjában a magyar. Sokáig tört háborgott es szenvedett, mig felderült végre a szabadsághajnala s lerázható magáról a kényuralom nehéz igáját. Magasztos és lélekemelő napok voltak azok a^48-ik márcziusi napok, amelyre még ma is büszkén gondol vissza a magyar. A szabadság, egyenlőség és testvérség szentérzete dobogtatta megákkor aTonfiui sziveket, mely lázban égett s szabadnak és függetlennek akarta látni hazáját. Mintha csak niá irta volna meg a koszorús k öltő ama dicső korra emlékeztető eme szavakat: „Úgy hull reánk szebb idők emléke Mint sirhalomra a tepett virág.“ Emlékezzünk meg azért ma is amaz időkről amely bámulttá és irigyeltté tette ekkor a magyart ! Az 1848. és 49-ki időknek a magyar haza szabadságáért vívott küzdelmei amilyen dicsők és lélekemelők épen olyan nehezek és válságosak voltak. Hiszen ezeknek kimenetelétől függött ekkor nem csak a magyar haza alkotmányának, a magyar nemzetnek jövő sorsa, hanem egész élete is. Csoda-e hát, ha mint egy ember állt talpra a magyar, hogy a szadságtipró és jogfosztó osztrákház nemtelen törekvéseit végkepen megsemmisítve. Mint a századok folyamán mindég, szűk látókörű politikát követett Bécs ekkor is, épen úgy mint a Bethlenek, Rákóczyak és Bocs- kay idejében, amely, kétségenkivül elfogult és gonosztanácsadások miatt, minden időben ellensége volt a magyar nemzetnek és alkotmányos szabadságnak. Pedig a bécsi kamarilla megtanulhatta volna a múlt eseményeiből, hogy SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Öptvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, jfXntal Kristóf úr házában, Bo:os (Weinberger) nyomda. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők még ina is igaz a nagy Bocskaynak ama nyilatkozata : „ha Magyarország el fog szakadni az ausztriai háztól azonnal semmivé leszen az.“ De az osztrák ház, amely mindég ellensége volt a magyarnak soha sem tanult és nem felejtett. Azt is Bocskay mondotta 300 évvel ezelőtt, hogy a bécsi politika czélja voltaképen soha sem volt más, mint a magyar hazának eltörlése és a magyar nemzetnek kiirtása; pedig ennek a szegény magyarnak ezen kívül más hazája nincsen és nem is lehet soha! Örökérvényű, jószavak ezek, amelyekre czélozva mondja har- madfel századdal utóbb a nemzeti dicsősség költője: „A nagy világon c kívül Nicsen számodra hely, Áldjon, vagy verjen sorskeze. Itt élned, halnod kell.“ Tudta is azt a magyar mindég jól, hogy neki csak ez az egy hazája van, melyet ha elveszt, akkor biztos leszen gyászos megsemmisülése is. Ezért ragadt fegyvert s küzdött oroszláni, heroikus bátorsággal ádáz ellenségeivel szemben a ránknézve dicső emlékezetű szabad- ság-harczokban, hogy e szép magyar hazát, hol bölcsője ringott s melyen egykor apáinak vére folyt, magának s utódainak megtartsa. Hadd száljon azért imánk márcziusnak, idusán nagy Isten ! csillag trónod elé. S hadd lobogjanak ma is ama veszta lángok, melyek 56 évvel ezelőtt itt kigyultak. Hadd hevítsék a honfiak szivét: a szabadság, egyenlőség és testvériség szent érzelmei, mig csak magyar él e földön s magyar szó hangzik el ennek szép virányain. dr. Márk Ferencz, HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szára 80. ===== Városi közgyűlés. Szatmár, 1904. márcz. 16. Tegnap délután Kristóffy József főispán elnöklete alatt tartotta meg a törvényhatósági bizottság márczius havi rendes közgyűlését. A közgyűlésről szóló tudósításunk a következő. A főispán a közgyűlést megnyitván felolvastatott polgármester havi jelentése, mely egész terjedelmében a következő: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés: Törvényhatóságunk állapotára s intézkedéseimre vonatkozó jelentésemet az 1886: XXI. t. ez. 72 §. n. pontja értelmében a következőkben terjesztem elő. Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában a törvények és szabályoknak megfelelőleg intézteitek s az ügyek kezelésében nehézségek, akadályok és összeütközések nem fordultak elő. Az országgyűlési képviselői választói jog uj, törvényes szabályozása czéljából a Belügyminiszter ur Őnagyméltósága 22089. I-a. 1904 szám alatt egy körrendeletét bocsátott ki, melynek tényleges foganatosítását a m. kir. központi statisztikai hivatal meg is indította. A statisztikai hivatalnak hozzám intézett felhívásában a hivatkozott miniszteri rendelet alapján minden helyben lakó, 20 évnél idősebb, magyar honos férii lakos összeírását, személyi és vagyoni viszonyaira vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését rendeli el s a városunkra vonatkozó adatgyűjtéshez szükséges megfelelő mennyiségű statisztikai lapot bocsátott rendelkezésre. Ennélfogva figyelemmel a kormánynak régebbi intézkedéseire, melyek szerint az összes törvényhatóságoknak meghagyta és kötelességévé tette, hogy a központi statisztikai hivatalt minden irányú működésében támogassák, késedelem nélkül intézkedtem az összeírás foganatosítása iránt, melynek idejét folyó évi márczius hó 15. és 20-ika közötti napokban állapítottam meg. A munkálat vezetésésével és felügyeletével főszámvevőt bíztam meg, számláló biztosokul pedig, tekintettel a rendelet vonatT Á R C Z Á. Az ifjúsághoz márczius 15-én. Köszöntelek, te ifjú nemzedék ! A múlton lelkesedni tudsz te még. Pezsditi véred izzó őserő, Nemes láng, amely olykor fölragyog, Ha ünnepelnek szent eseményeket .. . Büszkén mondom, hogy köztetek vagyok. Mikent a kráter fenekén a tűz, A szikra ott lappangott bennetek. És véle, hogy végkép ne égne el, Ti tudtátok, hogy mit kell tennetek. Élesztettétek. És egy ily napon Végtére megjött a várt alkalom. A szikra tűz lett, forró, lángoló, Átlátszott fénye messzi földeken, Hevétől fölengedt a jégburok, Mely nagy teherként ült a nemzeten. Lelkem, ha sebzi a sötét jelen, Én a jövőt előmbe képzelem. Ott látlak a hazáért küzdeni, A sors, az isten ott van vétetek, Munkátokon áldása ömlik el . . . Büszkén mondom, hogy köztetek leszek. Mint kalitkából megszökött madár Vígan röpül, ha a szabadra szál : A gondolat, a szó szárnyára kél,’ Merész beszédet zeng, zug ajkatok, Örömköny látszik férfiak szemén : Ki látott már ily nagyszerű napot? 1 És lett hazátok független, szabad. Fojtó kéz nem sorvasztott sziv-erén. Körében a lég tiszta lett s üde ; Csodákat müveit a honfierény. Megmozdult végre ez a földdarab, Gyorsan indúlt, mert messze elmaradt És útja szép, dicső tájakra vitt, Nem volt szabad csak ott megállnia. Ti ösztönzétek s ő volt a vezér: »Kossuth, az isten második fia.« Ah, akkor élni! Gyarló életem Felét azért örömmel engedem, Most már a földben régen porlanék. Mi sem jelölné fekvő helyemet, De híretekből egy parányi tán Ott virasztna szerény sírom felett. De jobb szerettem volna élni én E napnak első, tiszta reggelén; Midőn fölérzett a nagy tetszhalott, Nyíló szemét hadd láttam volna meg, Hadd láttam voln’ a Messiásokat, Kiknek szavára újra ébredett. Mi fenséges, óh mi dicső, mi szép A szolgaság béklyóit zúzni szét I A zsarnokok a nép vampyrjai. Szívják belőle a vért, életet; E vampyroknak nyelvét vágni el Mi isteni, mi ritka élvezet! Csak gyönge vágy a földi emberé, A végzet ezt is máskép rendelé. E korban élek, mely kiélt, sivár, Hol a becsület, erény: csak szavak, Az ember ma bálvány előtt hajol, A pénz bálványát, azt imádja csak. Sugáros márcziusnak idusát Te hoztad létre, hősi ifjúság ! Tiétek volt e nagy gyönyör. Az ég Ily nagy hősöknek mit ne adna még? . . . De téged, nyilni kezdő, szép virág, Új nemzedék, ne érjen semmi vád 1
