Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-01 / 9. szám
Vili. év. Szatmár, 1904. márczius I. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRfóEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában, Boros (Weinberger) nyomda. Mindennomü dijr.k Szatmáron, a kíadöhivataiban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnea.. Kéziratok nem adatnak vissza. .....................—— Telefon-szám 80. ===== Kr istóffy József Szatmárvármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város uj főispánja. A mai nap városunk közigazgatási és társadalmi történetében nevezetes nap és ha a Gondviselés is úgy akarja : nevezetes fordító pont lot is képez. Régi magyar szokás szerint, ma iktatja k özigazgatási törvényhatóságunk hivatalosan be, magas állásába az uj főispánt, a kiről hetek óta sok-sok szépet és jót hiresztelnek azok, a kik őt közelebről ismerik. Mi akik nem ismerjük a kormány bizalmából a loispáni fontos ügyek ellátására kinevezett, volt országgyűlési képviselőt, Kristóffy József uj főispánunkat, bizalommal párosult tisztelettel várjuk és fogadjuk s meg vagyunk ióla győződve, hogy azokat a jó es jeles tulajdonságokat, a melyek, róla szárnyra bocsátva, hozzánk is eljutottak, köz- igazgatásunkban, városunk javára értékesíteni is fogja. Egy uj embernek, legyen az bármily kiváló képzettségű egyén, nem lévén a viszonyokkal ismerős, nem kis gondot ád, a napról-napra eléje torlódó dolgok kellő és tapintatos megoldása. Épen ezért: Legyen meggyőződve az uj főispán, hogy Szatmár-Németi szab. kir. város közönsége őszinte támogatásával szívesen osztja meg e nehéz munkát, ha azt látja, hogy az ő igaza nincs félre terve, ha azt tapasztalja, hogy az ő törekvései meghallgatásra, jogos kívánalmai jóakaratu támogatásra fognak találni. Közigazgatásunk története meggyőző argumentumul szolgál arra, hogy vállvetett törekvésével, egyértelmű magatartásával a legerősebb ellenáramlatokkal szemben is mindig érvényt tudott szerezni akaratának. T Á R C 2 A. A debreczeni tűzoltó-diákok. Közli: Újlaki Antal. Kálvinista Rómában vagy kétszáz esztendeig a diákok oltottak a tüzet. Mert tudnivaló, hogy az Alföld népének a török és tatáron kívül századokon át legnagyobb veszedelme a tűz volt s a vész ellen oly kezdetleges eszközökkel védekeztek, hogy tűz esetén a legkisebb szélvész alkalmával is gyorsan pusztultak el az akkoriban csupa nádas, vagy zsindelyes tetejű házak százai, ezrei. Alföldön a kikeleti idő fuvalma, a midőn a természetet íölébresztette mélységes álmából, hányszor szított tüzet, melynek nyomában aztán porig égtek városok, falvak, templomok és iskolák. Debreczent többször pusztította el a tűz. Sőt a XVI. században alighogy megvetették a mostani büszke kollégium alapját, már is porrá, hamuvá lesz az iskola, a templommal együtt. Sok harczot vívtak a pusztító elem ellen, mig a református diákság elhatározta, hogy „machinista társává“-got alakit. Kimondták a zöld tógás ifjak, hogy nemcsak az iskolát és templomot, de „minden gyula- dásnak alkalmatosságával“ a mások tűzhelyét is megvédik. A kollégium fennállása után száz évvel alakult meg a machinista társaság. (Régi följegyzések szerint azonban a debreczeni ev. ref. kolegium már 1557-ben fennállott.) A nyolczvanas évek végen a kilenczvenes évek elején magas hullámokat vert „Megyei székhely“ nagy horderejű kérdésében is az erkölcsi diadal teljes, osztatlan egészében ragyogót törvényhatóságunk küzdelme felett, örök bizonyságául annak, hogy e város közönségének törekvése a méltányossággal párosult igazság terén állott, a mit különben legfényesebben igazolnak a számadatok is, a mennyiben: Szatmár-Németi szab. kir. város törekvését, a megyei székhely kérdésében, az összvármegyének több mint hét-tizedrésze támogatta! Az idő azóta nagyot haladott, sok minden változott, csak a mi törekvéseink maradtak a ■régiek; csak alkalmat varunk, hogy törekvéseinkkel újra a küzdtérre lépjünk. Hisszük, hogy az uj főispán meg fog bennünket alapjában ismerni. Nem a hivatalos dolgok külsőségeiből — az nem irányadó — meg fog ő bennünket a mi valódiságunkban ismerni, az egész megyet kell, hogy a maga valódiságában ismerje meg. Látni fogja közintézményeink fejlődöttsé- get, tapasztalni fogja áldozat készségünkét józan törekvéssel párosulva er maja látni, tapasztalni fog, máshol is, sok mindenfelét ... és — mert ő okos ember, igazságos ember . . . majd gondolkozni fog ... és attól az eleven, pezsgő tetterőtől indíttatva, mely őt jellemzi, bizonyára tenni is fog. Látni, tapasztalni fogja, a megyei és városi érdekek összeütközését, melyek közepeit egy okos és igazságos ember meg fogja találni a ketté osztó igaságos utat! Azért mi: ismételten és őszintén hangoztatjuk az uj íőispánnal szemben a teljes bizalmat, ünnepélyes instelláczióján szívesen veszünk részt es igazán kívánjuk, hogy főispánsága leA machinista társaságnak minden olyan felsőbb tanuló tagja lehetett, ki a gyűlés színe előtt „a nagy bot“-ot szabályszerűen felemelte, a tagsági dijat befizette és erkölcsi tekintetben kifogástalan volt. Alikor bebizonyította, hogy fölemeli a nagy botot, ünnepélyesen meg kellett fogadnia, hogy a szabályoknak aláveti magát, embertársaiért kész az eletet is koczkáztatni, egyúttal az éjjeli őrségtő! (vigil), mely talán havonkint egyszer került egy-egy diakra, nem huzakodik. A diák az apparátori szolgálatot azzal kezdte meg, hogy a nagy és kis botokat kezelte, És eszköznek az volt a hivatásai hogy a szelvészgyorasággal gördülő machina előtt elhárítsa az akadályokat. Ugyanis mikor a vészhang megkondult, a kollégium nagy csengőjét félverték. Az osztályokból az udvarra tódult a diák-nép. Azonnal előhozták a machinát. A vederesek hordósok, leontók külön csoportban készülődték. A menetet a botosok nyitották meg. Mivel sok időbe került volna, mig a machina a zegzugos, girbe-görbe utczákon a vész színhelyére ér, a botosok megrövidítették előtte az utat. Föltépték a kapukat, pillanat alatt s átverték a sövény-, vagy léczkeritesi. A tűzoltó diák-nép olyan robajjal rohant a vész helyére, mint a győztes hadsereg, mikor az ellenséget kergeti. A nép már messzire kiabálta egymásnak: — Hahó ! Jönnek a diákok. Ezek az ifjak idegen vidék gyermekei voltak, akiket tanulni küldtek Debreczenbe. S az idegen városba csudálatos lelkesedéssel és szivósággal védtek a mások tűzhelyét. A kollégium levéltárának megfakult Írásai a tűzoltó diákok tömérdek hőstettét jegyezték föl. Az öreg betűs sok irás tanúsítja, hogy a debregyen hosszan tartó, a közéletre nézve áldásos és gyümölcsöző! Kívánjuk, hogy úgy a megye mint a város, majdan aranylapokat szentelhessen történetében, az ő főispánsága eseményeinek! Isten hozta Kristóffy József Öméltóságát Szatmárvármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város uj főispánját körünkbe! * * * Közönségünket bizonyára érdekelni íogja, ha az uj főispán életrajzi adatait összefoglaljuk s a következőkben tudomásul adjuk: Kristófíy József Csanádvarmegyében a nagylaki kerületben íekvő Makón született 1857-ben. Középiskolai tanulmányait Temesváron és Aradon, a jogi tanulmányait pedig Bécsben és Budapesten végezte. 1880—1883-ig megyei aljegyző volt Csanádban, 1884—1886-ig fogalmazó a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban, 1886—1896-ig megyei főjegyző Csanádban; ez utóbbi időalatt a közigazgatás terén szerzett érdemeiért legfelsőbb kitüntetésben részesült. Mint szabadelvüpárti 1896-ban először választatott országgyűlési képviselővé. Élénk részt vett a parlament munkálkodásában s mint a földmiveiésügyi-bizottság tagja befolyt a munkástörvények alkotásába, később pedig a közigazgatási-bizottságba lépett át s a közigazgatás rendezésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott s e minőségben előadója volt az egyszerűsítésről szóló törvényjavaslatnak. Tagja volt az összeíérhetlenségi törvényt revi- diáló bizottságnak is, hol az enyhébb álláspontot képviselte s ez irányban többrendbeli módo- sitványa fogadtatott el. Tagja volt a IV. biráló bizottságnak, a közigazgatasi-bizottságnak és 1898 óta a delegácziónak. cseni tűzoltó diák vakmerőén rohant az égő házba, ha megmenteni való maradt meg benn. Tűrt hideget, égető íorróságot, fullasztó füstöt; fáradozva nem a maga, de az emberiség javáért. Személyváiogatás nélkül megmentette a szegény csekély bútorát, épenugy, mint a gazdag kincses ládáit. Es ha a lángok között, a fojtó füstben hallotta, hogy künn azt kiáltja a nép : — Egy diák bent van. — Úristen, ne hagyd elveszni. — Ott küzködik. Nézzétek! A diákot ekkor a haragvó elemek között uj lelkesedés szállotta meg és nem kímélte életét, az egészségét, a ruháját, csak arra gondolt, hogy használhasson és dicső dolgot cselekedhessék. Mikor megsemmisítette a tüzet és megmentette a szegény ember házát, csendesen, boldogan visszavonult a kollégiumi coetusba; levetve az összekormo- sodott, talán összeégett facsaró vizes ruháit s kiteregetve azokat száradás végeit, megvonult a coetus szűk falai között, ismét beletalálía magát a rendes diákéletbe, nem emlegette fennen, hogy ő mit, meg mit tett, legfeljebb is annyit mondott „megmentettük a ház másik felet“, daczára, hogy egyik oldala már leégett. Ilyen Önzetlenül oltotta a debreczeni diák „tűzzel a tüzet.“ Idők múltán a Machinista-Társaság, Gépelyes- Társaság, majd kevés múlva Erőmüvész-Társaság, nemsokára pedig Vidpuskás-Társaság lett. A Machinista-Társaság einevezest 1834-ben azért változtatták meg, mivel Arany János diák, a ki pedig tűzoltó sem volt, csak olyan jött-ment diák, arra késztette a tűzoltó-diákokat, hogy alkalmazkodjanak az „idő lelké,,- hez és nevezzék magyarul a társaságokat.
