Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-23 / 8. szám
Vili. év. Szatmár, 1904 február 23. 8. szám. HETILAP. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMAR-NEtöETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában, Boros (Weinberger) nyomda. Mindennemű dijak Szatmáron, a k.adóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. ===== Fogy a magyar. A statisztika irgalmatlan tudomány; számokkal dolgozik és a számok mindig kelletlenül ridegek. Az országos statisztikai hivatal közzéteszi az 1903. évi népesedési mozgalom számadatait és ezek valóban megdöbbentő képet adnak Magyarország viszonyairól. Most igazán pusztulunk: nem képletesen, mint eddigelé szokták Írni, ha valamelyik birtok uj földesur kezébe ment ál, hanem a szó leg- kónyörtelenebb értelmében: kevesbedünk, fogyunk természetes és mesterséges utón. Egyszerre háromfelől is ránk zudui a veszedelem. A születések kevesbednek, a házasságok száma apadóban van és a kivándorlás ijesztő mérveket ölt. Nagyon szomorú jelenség, ha a népből a legtermészetesebb hajlamok kivesznek; ha az emberek a legelemibb ösztöneiket is leküzdik, hogy még a íajbeli számarányok csökkentése árán is valahogy könnyebb megélhetést biztosítsanak önmaguknak. Nagyobb ez a veszedelem a pestisnél, a koleránál, a tüdővésznél és a legirtózatosabb háborúknál. Mindezek a nagy és félelmetes bajok csak ezreket vagy legfeljebb tízezreket pusztítanak el, mig az ilyen baj százezrekre menő életet von el a jövő generációtól és egyetlen teljes elpusztulását is vonhatja maga után. Hogy Magyarországon kitört ez a baj és karöltve járt a felnőttek kivándorlásával, az világosan azt mutatja, hogy itt a gazdasági, a megélhetési viszonyok türhetlenek és hogy nem szórványos és átmeneti tünettel, hanem gyökeres hajjal állunk szemben. Éppen a leguttóbbi két esztendő jó esztendő volt: jó termésünk volt kétszer egymásután és pénz jött az országba ffrar^TíT és mégis ezzel a lendülettel esik össze a népesedési dekadencia. Világos, hogy az okok régebbi viszonyko- ban és magában a gazdarendszarben keresendők ; kiderül, immár mindenki számára érthetően az, hogy a kiegyezés óta a haladásnak csak külső mázát kenték ránk és hogy belülről rornladozunk. Bebizonyosodik az a régi elv és tapasztalat, hogy függő népek temészetes szaporodásig fennakad és hogy csak igazi szabadság és önállóság hordják mellükben azt a jólétet, mely ® fajok szaporulátát meghozza és elősegíti. Politikusaink, közjogi és egyeb civakodásaik közepette megáll hatnanak egy pilanatra es a szomorú adatok atértésével eszbe kaphatnának, hogy mit sem ér az örök megalkuvás, mert e mellett végül elpusztul a faj, melynek érdekében megalkuszunk, egyre csak megalkuszunk. Az egész magyarságnak össze kellene fognia a nemzeti eszmék minél gyorsabb megvalósítására, nehogy egy szép nap arra a meglepetésre ébredjen, — hogy : volt egy nép a Tisza partján, századokig . . most pedig volt, nincs ... és nem is lesz többet soha, soha! Tudnivalók a főispáni beiktatáshoz. Kristóffy József, városunk uj főispánja folyó évi márczius 1-én tartja székfoglalóját. A beiktatási ünnepély sorrendje az eddigi megállapodások szerint a következő: a jelzett napon reggel 8 óra 30 perczkor Nagy-Károiy felől érkező vonatnál a városi törvényhatósági bizottság és tisztviselői kar testületileg fogadja a főispánt. Ez az üdvözlés teljesen hivatalos jellegű lesz, épen azért kívánatos és városunk méltóságához illő lenne, hogy úgy a törvényhatósági bizottság, mint a tisztviselői kar lehetőleg teljes számban jelenjenek meg a pályaudvaron. Délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlés lesz a városháza nagytermében, melynek napirendjére a polgármester megnyitó beszédje, az uj főispán hivatalos esküjének letétele és Dr. Keresztszeghy Lajos bizottsági tag üdvözlő beszéde vétetett fel. 11 órától a tisztelgő küldöttségek fogadása lesz, délután 1 órakor pedig társas ebéd a Pannóniában, melyen a város mint házigazda vendégül látja a főispánt és kíséretét, valamint a meghívott törvényhatóságok és városok küldöttségét s a meghívott vendégeket. A városunkból résztvevők számára egy teríték 6 korona lesz. A kik e lakomán részt venni óhajtanak, folyó hó 28.-ikáig jelentkezhetnek Dr. Vajay Károly t. ügyész, Bartha Kálmán gazdasági tanácsos vagy Ferencz Ágoston tanács jegyzőnél. A város ezen lakomához 100 üveg pezsgőt rendel, hogy a lakoma méltán sorakozhas- sék as ünnepély többi számai mellé. Ezt igy talalta janak és helyesnek az ünnepély rende- zesere meghívott értekezlet is. Este a színházban díszelőadás lesz, azután összejövetel a társaskörben. Ezzel a program ki van merítve. A beiktató közgyűlésre meg lesznek hiva az összes hatóságok és intézetek, úgyszintén a kihallgatásra is. * * w Az uj főispán városunkat és közönségét nem ismeri, úgy jön hozzánk mint teljesen idegen, feltesszük tehát róla, hogy a legjobb indulattal és jóakarattal közeledik hozzánk; ez nem is lehet máskép. Viszont mi saját érdekünkben cselekszünk, he uj főispánunknak köKitörő lelkesedés. — A Saját érdekükben van, hölgyeim, hogy egyik a másiknak el ne árulja, milyen jelmezben lesz. Kételkedő tekintetek, hogy: lesz-e „mindegyik“- ben ennyi erő és önmegtartóztatás. — A férjem is megfogadtatja ugyanezt a diszkré- cziót az ezred tisztikarával. Mához két hétre terveztük az estét és fölöslegesnek is tartom ismételni, hogy én is, férjem is, leányom is számítunk mindegyikükre. II. Bocsánatot kérek az őszinteségemért, de bizony elég esetlen volt az ezredes lakása. Olyan hatalmasak voltak a szobák, mintha az állami háznak építője arra számított volna, hogy a katonatisztek a szobáikban gyakoroltatják a legénységet, Persze, hogy a bútorok mind elvesztek ezekben az óriási termekben. Bosszankodott is eleget Laffroy ezredesné, de annál jobban örült most, hogy itt volt az állarczosbál estéje, legalább esz hol tánczolni. Leó is, egy szubtilisen bájos tizen- nyolcz esztendős leány, alig birt a boldogságával: — Istenem édes anyukám, tánczolni fogunk. — Fogunk? Csak fogsz kedvesem. Mikor igy ránézett a leányára, akkor érezte, már kinőtt a tánezoló czipőktől. És lázasan rendezkedett mindent. Kilencz órára már együtt volt az egész szinpompás társaság. Valami egzotikus jelmezt bizony nem igen lehetett találni Sőt őszinteséggel beszélve, az Ízlés nem ült -diadalt. Pirrok, Pierrettek. Arlekkinók, Kolumbinák, néhány czigány__ TÁRCZ A. ___ Valaki. V alakit nyári éjszakákon Kerülgetett az édes álom, Valaki sokszor könyezett, Ő érte ejtve könyeket. Valaki csöndes, őszi éjen Levelet küldött, hosszút, nékem, Valaki át sirt éjt, napot .. . Valaki végleg-elbagyotí. Ifj. Király Géza. Álarczosbál. i. Egyszerűen lefotografálni való volt az egész asszonytársaság. Hogy félre ne értsenenek : nem azért ’ talán, mintha Leffroy ezredesné ozsonnáján csupa szép asszony volna jelen. Nem. Hanem tanulmányra való volt miként viselkednek egymással szemben ezek a tiszliasszonyok: olyan előzékeny, majdnem alázatos hangon beszélt például a főhadnagy felesége az őrnagy- néval, az őrnagyné az ezredesnével, mintha a szolgálati engedelmesség a tisztekfeleségeire is érvényes volna. Az ezredesné akként pattogtatott és hangsulyazott minden egyes szót, mint mikor férje tartja a gyakorfőtéren az egybegyült tisztikar előtt a harczászati megbeszélést. — Remélem, hölgyeim, tudják, hogy miért hívtam ma össze erre a barátságos ozsonnai beszélgetézre. Végre is, ha az ember nem akarja, hogy ebben a lehetetlen, unalmas vidéki fészekben elposhadjon, hát magának valamiféle szórakozásról gondoskodnia. Igazán nem tudom, örüljek-e vagy sem, hogy most színtársulat nincs ebben az úgynevezett városban. Mert ha van, az is olyan, hogy bárcsak itt se volna. Az asszonyoknak a nagyvárosi garnizónakjutottak az eszükbe. Nagyot sóhajtottak, hogy micsoda élvezet volna most a Frangaisba menni. — Hát mit tegyünk, hogy teljesen meg ne őrölje lelkünket az unaiom? Ez kérdés volt ugyan, de olyan, hogy azért senki se merjen reá felelni. Úgyis hiába való lett volna akármelyikünknek a véleménye, mikor kész volt már az ezredesné terve: — Sokáig gondolkoztunk férjemmel, az ezredessel — ez hangsúlyozottan mondotta — hogy mi volna okos is, kelemes is. Végre megálapodtunk egy álarezos bálban. Kitörő lelkes taps. — Még pedig itt tartjuk meg nálam. És kizárólag csakis mi leszünk itt. önérzetes tekintet mindenkinek a szeméből — A préfetné ugyan meg akar majd egy kissé pukkadni, hogy ő sem lesz meghiva, de ez az ő baja.
