Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-29 / 46. szám

Szatmár 1904. SZATMAR-NEMETI November 29. tőket neveljen az ipari munkások élére, akik kellő öntudattal és biztos tudással megbízha­tóvá, versenyképessé, könnyen és olcsón elő­állíthatóvá tegyék a magyar ipari lermékeket. Helyi vonatkozásaiban pedig annyiban bir nagy fontossággal ez az iskola, hogy ez idő szerint két főgimnázium végzi e városban a középiskolai oktatást, ezeket kiegészíti a róm. kát. tanitóképezde. Azonban sem polgári fiú is­kola, sem gazdasági, sem kereskedelmi, sem ipari szakiskolánk nincs. Ebből pedig az idők folyamán az következett, hogy boldog boldog­talan sokszor minden szükség nélkül, sőt gyak­ran jobb meggyőződés és anyagi képessége ellenére középiskolát végeztetett gyermekével s szaporította az egyetemi proletárok számát. Mind­két gimnáziumunk tulnépes, s épen ezért a legjobb tanerők mellett sem felelhet meg aztán a középis­kolai oktatás rendeltetésének. Igen alkalmas idő­ben godolt reánk tehát a kereskedelmi miniszter ur városunk képviselője, midőn egy ipari szakis­kola, internatus és tanműhely felállítását elha­tározta. Nem vagyunk képesek jóindulatát e- léggé meghálálni. Azt hiszem nem szükséges kommentár ahoz, hogy ezt kizárólag neki kö­szönhetjük. Elismerés illeti polgármesteünket is, aki felhívta a miniszter figyelmét ipari viszo­nyainkra s midőn ezeknek javítása és fejlesz­tése érdekében a kiküldött iparoktatási főigaz­gatóval tárgyalásokat folytatott, oly sikerrel kép­viselte a város érdekeit, hogy a miniszteri kiküldött a szerzett benyomásokat és tapasztalatokat egy memorandumban a miniszter elé terjesztette s miként látjuk, nem eredménytelenül. Az iskola felállítását befejezett dolognak tekinthetjük, sőt az iskola első évfolyamát a miniszter már az 1905/6. iskolai év elejére meg­nyitni tervezte. A várostól bizonyos áldozatokat minden­esetre fog következni ez az iskola, de ezek semmi esetre sem lesznek súlyosabbak, mint az állami népiskolák felállításával jéró költsé­gek sőt határozottan kissebb terhet rónak a közönségre. De más oldalról sok közvetlen a- nyagi haszonnal is fog járni ezen tanintézet felállítása nemcsak azért, mert internátussal is lesz egybekötve, mely egy nagy fogyasztóval többet jelent, hanem számos mérnök-tanár itt költi el jövedelmét azonkívül az iskola is je­lentékeny forgalmat is csinál. Nehogy félreértessem meegjgyzem, hogy ez a faipari szakiskola konkurrens vállalatot nem fog képezni, sőt az állammal kötendő sze- ződésben a helybeli faiparosok érdekében biz­tosítható, hogy az iskolai növendékek által e- lőállitott iparczikkek helyben ne értékesíttesse­nek, legfeljebb csak bizonyos megállapítandó korlátok közt, hogy abból a helybeli iparosok­ra hátrány ne származzék. — Annál több e- lőny biztosítható azonban épen a helyi iparo­sok részére például a tanműhely nyilvánossága, vagy az ott levő állami gépek és berendezések díjtalan használata és az ipari munkások és segédek számára nyitandó külön tanfolyamok által* Semmi áldozat sem lenne nagy a város­részéről, hogy ezt a nagy szabású és nagyfon- tosságu állami intézményt felállithasa és fenn­tartsa. F. «IRE K. — Bizottsági tagválasztás. Vasárnap lezajlottak a községi választások mind a négy kerületben, összesen 19 bizottsági tagot kellett választani. Az eredmény mindenkire meglepő volt, amennyiben a kilépő bizott­sági tagok közül mindössze hetet választottak meg újra s tizenkét uj tag jött be. Ezen meglepetés oka egye­bek közt egyrészt azon hiperlojalitásban keresendő, melylyel a felséges népet teljesen szabadjára hagyták s nem ellensúlyozták a meg nem engedett korteske­dést azzal, hogy a népet a város helyes érdekeiről felvilágositotlák, másrészt pedig azon közönyben ke­resendő, melylyel a város értelmesége a választások­kal szemben viseltetik. Meghaladja a négyszázat azok­nak a száma, kik szavazati jogukat nem gyako­rolták és nem csalódunk, midőn azt állítjuk, hogy ezeknek 99 százaléka intelligens úri ember. Ily kö­rülmények között nem is juthat kifejezésre a köz­akarat s az Ily módoa alakult városi törvényható­sági bizottság aztán bajosan fog emelkedhetni feladata magaslatára. Mert bár ékeskedjék valaki a legszebb polgárerényekkel, abból még nem következés, hogy jó városatya is legyen. Az első kerületben meg- választtaítak : Veréczy Antal, Uray Gáspár, Szentiványi Károly, Miklusovszky Antal és Steinberger Éliás, a második kerületben: Heheleim Károly, Uray Géza, Heidelberg Imre, Markos György, Ekker János, a harmadik kerületben : Csomay Imre, Fehér József, Krassó Miksa, és Kató’Antal, a negyedik kerületben: Pethő György, Félegyházi Ferencz, Gyulai Lajos, Za- bari Ferencz és Gőbel Ferencz. — Lelkész beiktatás. Hubán Gyula szatmári gör. kath. lelkész ünnepélyes beiktatása a jövő hó 4-én, vasárnap délelőtt megyen végbe. — Lelkészi kinevezés. Papp Endre oláhláposbányai g. kath. lelkészt, a földmivelésügyi miniszter Hubán Gyula helyére, — Szurdokra nevezte ki. — Uj miniszteri tanácsos. Ö felsége Baróti Ede pénzügyminiszter osztálytanácsoanak, vármegyénk fiának a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget ajándékozta. száznyolczvan koronás ruhának elkészítését, elvállalta, kegyed egyedül több reklámot csinál nekem, mint az egész Bécs Bámulatosan állnak a toilette-jei. S ez a hizelgés oly jól esett Polonkayéknak, hogy még a mama is rendelt három selyem blúzt. Jók lesz­nek Herkulesfürdőn. Münchenben esős idő volt, miért is csak egy hétig szándékoztak ott maradni, de már harmadnap elutaz­tak. S ez pedig a következőkép történt. Este érkeztek meg Münchenbe s a mamát kivéve igen jól aludtak. Másnap délelőtt sétáltak és sört ittak, délután pedig a „Glaspalast“ secessiós képeit nézték meg. Polonkayné szörnyüködött, Dóra szemérmesen mosolygott a képek láttára, a papa pedig jó kedvüen csinálta a rósz vicceket. — Fidonc! szólt végre Polonkainé ő nagysága lorgnonját elbocsátva, — menjünk innen. Schachernek egy óriási képe elé kerültek ugyanis, amelynek a neve már nem jut eszembe de amelyen . . az alakok elfe­ledtek felöltözködni. Az utczára érve Polonkay urnák oly jó kedve kerekedett, hogy még a hordárokkal is viccelődött, mig aztán megjárta. A hatalmas Frauenkirche elé értek, ahol egy Ri- naldo — kinézésű hordár ácsorgott. — Hé, izé szólította meg Polonkay, — miféle kis kápolna ez? A hordár, aki szörnyű nagy büszkeségü, született müncheni volt lenézően felelte : Én sem tudom. En is be vagyok rúgva. Erre a papa úgy megharagudott, hogy abban az Ostoba és durva sváb városban egy perczig sem akart tovább maradni, mivel azonban jó összeköttetés Ins- bruck felé csak másnap reggel volt, még egy éjjelt ott maradtak. Hanem még a vasúton is folyton morgott és azt mondják, ezen eset óta nem szabad előtte em­líteni a Frauenkirchét. Dóra pompásan érezte magát Herkulesfürdőn, ahol épen neki való volt az élet. Korzó, zene, társaság, kirándulások s mit tudom én még mi minden tette az időt röviddé. Egy jó hangzású nevű csinos főhad­nagy is volt a fürdővendégek közt, aki kitünően tán­J czolta a bostont s aki most félévre várakozási illeték­kel volt holmi csuz miatt szabadságolva. Különben egészséges, szép fiú volt s a bajuszát feltűnően rend­ben tartotta. Parumbáky Pista de eademet Also—Árpás vólt a neve s ezen szép nevet latinul igen sokszor el is mondta, mert úgymond, az ő ősei még a mohácsi vész előtt kapták meg a nemesi pátenst. Czimerük is van, egy háromfarku tigris zöld mezőben, minden farka egy-egy kard köré csavarva. Hát a czimer is szép volt, a viselője is, főhad­nagy is volt, igy tehát. . minek szaporítsam a szót, — Dóra nagysám egy boston-estély után Porumbáky vő­legénye lett . . No iszen! Lett is sürgés-forgás otthon. (Villát építettek, szépet, secessióst, háron lakással. Egyet maguknak, kettőt kiadni bérbe. Jó lesz a villa kauciónak. — Hátha nem adjátok ki a két lakást — bizal- matlankodott az irigy Teimer. — No, attól nem félek, replikázott Polonkay. S, ha épen úgy is lesz, — van még mit aprítani a tejbe. — Hát . . izé . . mondá csak, mennyibe került a villa ? — Eddig huszonötezer forintba de még két-három- ezer azt hiszem reá íog menni. — No, hisz az még nem sok oly gazdag ember­nek mint te. — Hm, no, ejnye no, hogy is mondjam . . Tudod Teimer, bizalmasan megmondhatom, sokba kerül az élet. — Hehehe! No lám; de csak van még vagy hu szonöt ezer forint készpénz a villán kívül. — Ne csinálj rossz vicceket Teimer. Jó lesz, ha a leendő vejem addósságait kifizethetem a még meg­levő készpénzből. . Hát, amit Teimer sejtett, bekövetkezett bizony ! A szépséges szép villa két lakása egy teljes évig üresen állott, s az épen háromezernégyszáz korona vesztesé­get jelentett. A Dóra esküvője már küszöbön volt. A Porum báky adósságát a papa kifizette, de nem is maradt készpénz. S ime! megesett az a hallatlan csoda, hogy Polonkay az esküvőre s a fiatalok nászutazására köl­csön vett föl pár ezer koronát. — Firczák Gyula püspök római útja. Firczák Gyula munkácsegyházmegyei püspök, Suba György dr. kíséretében f. hó 19-én Rómába utazott, hogy X. Pius pápa előtt bemutassa hódolatát. — A Kereskeeelmi Csarnok folyó hó 17-ikén nyílt meg renkivül nagy érdeklődés mellett. A kör helyiségei a „Bardóli“-palota emeletét foglalják el s pazar elegáncziával vannak berendezve. Alig alig nyílt meg, máris 190 tagot számlál ez az egyesület, mely arra van hivatva, hogy a város társadalmának számot tevő kereskedő tagjait, a társas érintkezésben egye­sítve teremtsen köztük szilárd kapcsolatot s a közön­séggel keresve a magánérintkezést erősítse és fokozza a bizulmat és közbecsülést. A csarnok nem exclusiv jellegű, amennyiben nemcsak keaeskedők lehetnek tag­jai, hanem mások is. A város közönsége élénk érdek­lődése mellett kezete meg működését s az előjelek arra mutatnak, hogy rövid idő alatt egyike less a vá­ros legvirágzóbb egyesületeinek. — Szolgálati jubileum. Kacsó Károly kir. főmér­nök, a helybeli államépitéspeti hivatal főnöke f. hó 24-én töltötte be negyedszázados állami szolgálatát. E napon az államépitészeti hivatal tisztviselői és az utbiztosok testületileg tisztelegtek a tisztelt és beesült hivatali főnöknél és Lichtschein Lajos kir. mérnök meleg szavakban üdvözölte a jubilánst s egyúttal em­léktárgyat nyújtott át. — Hármas családi ünnepély. Ritka szép családi ünnepély folyt le e hó 26-ikán Máramarosszigeten, Veréczy Gyula földbirtokos, kir. törvényszéki biró házánál. E napon tartotta ugyanis a házigazda ezüst menyegzőjét neje, született Melcher Annával, e napon vezette oltárhoz Anna leányát Balthazár Zoltán dr. pénzügyi fogalmazó, s ugyancsak e napon jegyezte el legifjabb leányát Ilonkát, Nagy Pál magyar királyi honvédszázados. — Kinevezés. A dr. N. Szabó Albert lemondása folytán a Nagykarolyi kir. jásásbiróságnál megüresedett ügyészi állásra az igazságügyi miniszter dr. Gózner Elek n.-károlyi ügyvédet nevezte ki. — Eljegyzés. Grünfeld Herman szatmári lakos, f. hó 21-én eljegyezte Reich Hermin kisasszonyt Reich Herman neveltlányát Debreczenben. — Kedélyes estély. A szatmár-nagykárolyi könyv- nyomdászok szakegylete, e hó 27-én este, a Károlyi­ház vendéglő helyiségeiben kedélyes estélyt tartott, mely igen változatos programm és igen nagyszámú kö­zönség mellettt ment végbe. A műsor érdekesen volt össze állít ve és daczára hosszú voltának, a közönség nagy érdeklődés mellett élvezte végig, — Uj doktor. Rosenfeld József városunk szülötte, Rosenfeld Miksa kereskedő fia, a budapesti tud. egye­tem jogi fakultásán a tudoki oklevelet kitűnő sikerrel nyerte el. — Szabadelvű párti gyűlés, a szatmári szabad­elvű párt e hó 26-án este a Pannónia helyiségében népes gyűlést tartott, mely alkalommal a jelevoltak elhatározták, hogy a parlamenti munka és rend érde­kében alkotott házszabály revízió ügyében bizalmat szavaz a kormánynak és erről Gróf Tisza Istvánt, Per- czel Dezsőt és Podmaniczky Frigyest sürgönyileg tu­datta és üdvözölte. + Vármegyénk hölgyei a tüdőbetegekért (saját tudósítónktól.) A József főherczeg Szanatórium Egye­sület védnöke József főherczeg meleghangú felhívással fordul vármegyénk hölgyeihez, hogy segítsék a nép­szanatóriumok létesítését, s e végből a jótékonyczélu Kedvetlenül olvasta Polonkay az újságot, mikor az esküvői dinom-dánom után a fiatal pár utrakelt. Kissé mámoros volt ugyan, de teljesen magához tért mikor a napihirek között azt olvasta, hogv az immár hivatalában előlépett Tárnái egybekdlt Urban gyáros leányával Nagyváradon. Urbánnak Polonkay is hallotta a hírét; meglehetős vagyona volt s a gyermekeit jól nevelte! Sóhajtva dobta el az újságot és úgy érezte ma­gát. mintha egyszerre két reménye ment volna füstbe. . . A fiatal pár Sopronban számottevő szerepet ját­szott Dóra asszony ennivalóan beletalálta magát a jour-rendszet be. Lakásuk a tiszti családok és ajeunesse — d‘ orée kedvencz tanyája volt. A fiatal asszonykát az egész társaság a tenyerén hordozta miért is ő úgy érezte magát, mintha mindig kölni vízben fürdött volna Hanemhát, a sok kölni vízhez — sok pénz is kellett. Különsen akkor, mikor az a kis baba bekö­szöntött. Szegény asszonyka nagyon beteg volt, három orvos gyógykezelte, mig végre a veszély elhárult. Po­lonkayné ő nagysága is a lányánál volt s mikor né­hány hét után haza akart utazni Dóra félve adta elő, hogy különféle okok miatt kénytelenek voltak egy kis adósságot csinálni. A mama eleinte kétségbeesett, de aztán, hogy a fiatal, gyenge asszonyt föl ne izgassa gyöngéden megcsókolta a homlokát s ezt mondta. — Kifizetem édes leányom. Mennyi az összeg. Dóra remegve taglalta: — Tíz . . ezer . . korona. Erre a mama is elsápadt. Szó nélkül utazott haza. A pénz egy hét alatt Dóráékhoz érkezett, de oda érkezett egyúttal Polonkainak egy dörgedelmes levele is, amelyben tudtul adta Porumbákyéknak, hogy többé egy fillért se várjanak tőle, mert — nincs. Hja! De, ha a lavina megindul, feltartóztatni ezt nem lehet, Ha Porumbákyék olyan nyílt házat vittek, egyszerre nem lehetett a már megkezdett életmóddal felhagyni. Rengeteget költöttek. S egy napon a főhad­nagy régi csuzos bántalmai veszedelmesen kiújultak. Nyolcz hétig volt a Lukács fürdőn, de nem gyógyult meg. Hosszú ideig nem tett szolgálatot, mig végre odafent is megsokalták. Az öreg főtörzsorvos a hom­lokára tolt pápaszemmel tanácsolta a fiatal tisztnek:

Next

/
Thumbnails
Contents