Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-15 / 44. szám
SZATMAR-NEMETI November 15.-A Izatmár, 1904. pályázó Fürst Viktor I. oszt. számtisztet a közgyűlés felkiáltással választotta meg. Az a körülmény, hogy senki sem pályázott vele szemben, eléggé mutatja, hogy mások sikertelennek tartották a mérkőzést. De legkompetentebb is volt erre az állásra, melyet eddigi példás hivatali működésével méltán meg is' érdemelt. A husvágási szabályrendeletet a közgyűlés a belügyminiszter kívánságához képest helyesbítve felsőbb jóváhagyás végett felterjeszteni rendelte. Ezután Ferencz Ágoston előadó ismertette a földmivelésügyi miniszter által kibocsátott leírást a katonaságnak kisgazdák utján való élelmezése tárgyában. A községi választásokra vonatkozolag közgyűlés határnapul mindanégy kerületre nézve november 27-ikét tűzte ki. Az I. kerület az ev. ref. főgimnáziumban választ elnök: Jákó Sándor, helyettes elnök Dr. Kelemen Samu, jegyző Hajdú Károly, a II. kerület a róm. kath. elemi iskolában választ, elnök Antal Kristóf, helyettés elnök Dr. Lehóczky János, jegyző Horváth Géza. A III. kerület a városházán választ, elnök: Dr. Nagy Barna, helyettes elnök Kótai Lajos, jegyző Dr. Veréczy Ernő, végül a IV. kerület a Wesselényi-utczai áll. elemi iskolában ■ választ Fogarassy Sándor elnöklete alatt, helyettes elnök Wallon Ede, jegyző Demkő Sándor. A Pannóniánál levő csőhálózat és pöcze- gödrök tisztítására nézve a városi közgyűlés kimondotta, hogy a helyrehozatal előtt felmerült költségeket a bérlőnek elengedi, ellenben a javítási munkálatok végrehajtása óta felmerült takarítási költségeket bérlő tartozik viselni. Majd Regéczy Sándor és társai kérelmét tárgyalta a közgyűlés, melyben a fülencsés-tó feltöltés költségeihez való hozzájárulás felének elengedését kérik. A közgyűlés tekintettel arra, hogy a díjhátralékosoknak előzőleg már hasonló engedményt tett, a kérelemnek helyt adót s elrendelte, hogy a már befizetett járulékok fele folyamodók javára köztartozásaikba számoltassák el. A bizottság ezután 3000 korona póthitelt szavazott meg az előre nem látott kiadásokra, melyek az előirányzaton felül befolyt bevételekből nyernek fedezetet. A póthitel engedélyezését a folyó évben felmerült rendkívüli kiadások tették szükségessé, melyek a ragadós állati betegségek megszüntetésével, a szamoshid deszkaburkolásával s az iparos dalárda segélyezésével merültek fel. A Deák-térre 51 darab platán és hárs ültetését határozta el a közgyűlés az utczák fásítására felvett összeg terhére, majd az árvízvédelmi szabályrendelet módosítását rendelte el s miután megalakította az elhagyott gyermekek védelmére a helyi telepbizottságot, elintézett még egy néhány hatósági átiratot, magánkérelmet és közigazgatási ügyet, mely utóbbiak között csak a vasúti internátus ügye érdemel említést. A közgyűlés elfogadta az internátus építési költ ségeire felveendő 400,000 koronás kölcsön kötvényt és törlesztési tervet. A „Szatmári jótékony nőegylet“ 50 éves jubileuma. Folyó hó 12-ikén ünnepelte a szatmári jótékony nöegylet fenállásának 50 éves jubileumát. A fényes keret melyben az ünnepély lejátszódot méltó volt a nevezetes évforduló jelentőségéhez. Nagy fontosságú forduló pont az egy közjótékonysági egyesület életében midőn áldásos működésének félszázados múltjára tekinthet vissza. A jubiláns nőegyletnek is sok akadályt kellett leküzdeni és nehéz megpróbáltatásokat átélni e félszázad alatt, hogy ezen jelentőségteljes évfordulót erkölcsileg és anyagilag mégszilárdulva mint a társadalmi élet egyik igen számot tevő tényezője érje meg. Ezelőtt ötven esztendővel vagyon nélkül alakult meg az egyesület s a nemes lelkesedésen kívül mi sem táplálta működését. Ma már jelentékeny vagyon felett rendelkezik, tagjainak száma több százra megy s a jótékonyság gyakorlására és a nyomor enyhítésére irányuló tevékengsége a legszebb eredményeket képes felmutatni. A nőegylet árvaházában állandóan 8—10 szegény gyermek nyer ingyenes ellátást és oktatást. Azonkívül az egyesületnek van szép tőkepénze, melynek kamatait is a vagyona gyarapítására fordítja, nagyszámú szegényeit pedig a házankinti gyűjtés és jóté- konyczélu malatságok és ünnepélyek jövedelméből segélyezi. Szatmár város által kezelt nőegyleti jótékony alapítvány kamatai szintén e czélra fordittatnak. A vázolt eredmények kétségkívül elég bizonyítékát nyújtják a nőegylet életre valóságának és elis- merésreméltó működésének, megérdemli tehát ez az egyesület, hogy ötvenéves jubileuma alkalmából meghajtsuk előtte a zászlót s kívánjunk áldást további működésére. A városi színházban rendezett jubiláris hangverseny igen nagyszabású volt, melynek különös fényt és előkelőséget kölcsönzött Soyer Ilonkának a rn.kir. operaház művésznőjének közreműködése és Maróthy Margitnak a magyar színház kiváló tagjának föllépte. Műkedvelőink és a katonazenekar szintén a legjobbat nyújtották. A hangverseny kissé hosszúra is nyúlt, ami rendkívül kifárasztotta a budapesti vendég művésznőket s nem csekély próbára tette türelmüket, ami nem csoda, ha elképzeljük, hogy az előadás éjjel ’/.il2 óra- után ért véget. A műsor első száma ,,a jótékonyság symboluma“ élőkép volt. melyben Maróthy Margit, Bakcsy Lili, Borús Jolánka. Dely Margit, Fodor Gyuluska, Fejes Pis- tuka, Dr, Hancz Jenőné, Kolozsváry Juliska, Mándy Ilonka, Nagy Ada, Nagy Leona, Nagy Ilonka, Nagy Lajoska, Nyárády Margit, Okolicsányi Ida, Palády Erzsiké, Pethő Anna, Szegedy Sárika, Schaffer Emmi, Schillerwein llhnka, Tóth Juliska, Tótb Miczike, Uray Olga, Varjú Ibolyka, Wodiáner Mariska és Veréczy Ernő vettek részt. Második szám volt a dalegylet hölgyekkel kiegészített nagy vegyes karának éneke. Mendelsohnnak égy dalát adták elő szabatosan és nagy hatással. Ezután Dr. Fechtel János adta elő ünnepi beszédét, mely a közönség figyelmét mindvégig lekötötte. gamat, mint a hajós, aki számtalan veszély és hányódás után révbe került. Úgy érzem magam mint a vándor, aki hosszú fáradtságos vándorlás után otthonába érkezett, hol ölelő karok s a szeretet melege várják. . S úgy érzem, mintha a sors magát rendelte volna számomra, hogy elvezesse életem hajóját a révbe, hogy elvezessen abba az édes otthonba, ahol a szeretet verőfénye van. S a leány ercza még inkább elpirult, karja még egyszer megremeget a férfiéban és zavartan nézett maga elé a földre. — Lássa szólt ismét a férfi. A leáldozó nap az esti szellő, a kis harang hangjai mind csak boldogságról, szerelemről beszélnek. Mondja, meg tudná-e osztani örömeit és bánatait velem. E pillanatban a mama visszanézett és látta, hogy a fiatalok karon fogva mennek. A román kapitány nem tudom mire ép akkor azt felelte a mamának : Jól van, helyesen van. S azon pjllanatban, midőn a nap egészen eltűnt a vöröstoronyi szoros bérczei mögött, s midőn az est harang utolsót csendült, a leány elsuttogta a fő hádnagynak azon esküt, mely sorsukat és sziveiket az egész életre egymáshoz köti. Szent volt az eskü; kétszer ismételte a leány; miközben odaadó ragaszkodással nézett a férfira. A mama, aki bement a vendéglőbe, hogy leányának kabátját kihozza ép akkor lépett ki, amidőn a fiatalok boldogságuk mámoritó tudatában némán álltak. egymással szemben és kezeiket egymáséban tartották. S a jó anya lelkében valami ezt suttogta : — Jól van, helyesen van. A kosztos boszuja. Sok éve annak, hogy Billentyüverő Tamás távozott Ösztövér Kázmérné asszony kosztosházából, a hol sokáig nyomorgott. Igaz, hogy csak hat forintot fizetett egy hétre, de olyan is volt a kosztja. Most persze más idők jártak. Billentyüverő uram nőül vette a vén Szalag leányát, beházasodott a Szalag és Társa cégbe, gazdag, úri emberré lett, de azért még most is csak csöndes borzalommal gondolt az aszalt szilvára. Oh, mennyi aszalt szilvát kellett ott elfogyasztani. Mennyire szeretett volna menekülni, de hiszen akár- hova bujdosott volna, az aszalt szilva okvetlenül követte volna. Hiszen a kosztosházaknak egyik főcsemegéje . . . Édes pillanat volt tehát, mikor az utczán találkozott Skimpné asszonnyal, a kit nem látott azóta, hogy kiköltözött a kosztosházból Bizonyos gúny volt hősünk mosolyábán, a mikor a derék asszonyságot meghívta ebédre, — Fogadja el asszonyság, a régi jó idők emlékére. Hadd viszonozzam egyszer a maga sok ebédjét. Skimpné asszony nem birt ellenállani és elfogadta a meghívást. A lendületes nagy hatású beszéd után Maróthy Margit szavalta el Szabados Edének ez alkalomra irt ünnepi ódáját. A közönség a művésznőt és szerzőt elhal • mazta tetszés nyilvánításaival. Ekkor Soyer Ilonka jelent meg a színen s elénekelte Seibel dalát a „Faust“ operából. Toliam gyenge ahoz, hogy keh ien méltassa a legbájosabb fiatal operaénekesnő művészetét, annyi bizonyos, hogy leirhatlan nagy hatást ért el s nnndenkit elragadott művészi énekével, hangjának csodás melegáégével s egyéniségének kedvességével. A lelkesedés és taps nem szűnt meg mindaddig, mig a műsör következő száma el nem kezdődött. A műkedvelők által előadott egy felvonásos vígjáték szintén egyik legszebb pontja volt a színházi estének. Makai Emil és Heltai Jenő »A királyné apródja« czimü vigjátéka e zsánerben valódi remek mű, melyhez hasonlót keresve sem lehet találni. Dr. Komáromy Zoltán igen jó volt a költő szerepében. Veréczy Margit elismerésre méltó rutinnaal és otthoniassággal mozgott a színpadon s a gazdasz- szony szerepét élethűen és kedvesen alakította. Lengyel Angéla a bankámé és királynő kettős szerepét igen rokonszenvesen és szépen játszotta. Literáty Erzsiké szintén igen helyes és ügyes volt a kadét és apród szerepében, -Jelmezei nagyon szépen festettek. Nagy Vincze mint bankár és Alarik longobárd király többet prodokált a legjobb műkedvelőktől elvárható alakításnál. Tudatos játékával s komikus vénájával nagy derültséget keltett. A vígjáték előadása után ismét Soyer Ilonka lépett a közönség elé. Gara Mári énekét adta elő a »Hunyady László« operából. Ez volt a hangverseny »Piéce de resistance«-a Tisztább és mélyebb érzésű hang még nem csendült meg a szatmári színpadon. A közönség elragadtatással hallgatta a felséges opera áriát, mely minden szívben viszbangra talált. A zajos tetszés nyilvánítására a művésznő elénekelte még ráadásul a holló románczát, a Bob herczeg legszebb énekszámát. Egészen önálló felfogással énekelte ezt a remek románczot s mo ídhatjuk, hogy ily szépen még nem hallottuk azt előadva. A »Hit Remény és Szeretet« allegóriája nagyhatású élőkép a gyenge világítási effektusok daczára igen szép volt. Részt vettek benne: Gsoboth Gizi, Leitner Margit és Lengyel Olga, körülöttük mint angyalok csoportosultak: Hermann Ella, Jankovics Czi- luska, Lengyel Belluska, Mándy Margitka, Medveczky Klárika, Nagy Irénke, Nagy Gizella, Szlavkovszky Nóra, Tankóczy Juliska, Unger Ibolyka és Vajay Margitka. Ezután Maróthy Margit szavalta a „Mi a haza“ czimü melodrámát a katona zenekar és a dalárda kísérete mellett. A darab igen jól volt megválasztva s mély hatást és őszinte lelkesedést keltett. A hangversenyt Soyer Ilonka éneke zárta be, mely méltó befejezése volt a jubiláris hangversenynek. Mayerbeer „Dinórah,, czimü operájából énekelte az árnyék keringőt nagy művészettel s utolérhetetlen melegséggel és nemes ízléssel. Soyer Ilonkának összes énekszámait Benkő Miksa a zeneiskola tanára kisérte zongorán s daczára, hogy csak beugrott a szereplésbe s úgyszólván minden elő- leges próba nélkül kisérte a művésznőt, jétéka oly pompásul összevágott az énekkel s oly diszkrét finom volt a kiséret, mintha mindig ezt próbálta volna. A tablókat Haller Ferencz és Scherling Antal rendezte jó Ízléssel és fáradhatlan buzgalommal. Hangverseny után a Pannóniában vacsora következett, melyet táncz követett. A tánczmulatság nem volt nagyon népes, ami annak tulajdonítható, hogy a közönséget, kissé kifárasztotta a hosszú műsor és sokan hazamentek a hangverseny után. Mindazonáltal azok, akik resztvettek ä íánczban, igen jól mulattak reggelig. A jelenvolt hölgyek névsorát itt közöljük. Asz- szonyok : Boros Ilona, Bakó Lajosné, Dr. Biró Elemérné Billentyüverő ur főszakácsa rendeletet kapott, hogy ne sajnáljon költséget, sem fáradságot és tálaltasson mindent' a mi jó és drága. Ki is tett magáért s derék főszakács. Skimpné asszony megérkezett. A jól ismert fekete ruháját ismét kifordította és egy pár csipkével látta el. Az ebéd valóságos csoda volt Másfél órán át traktálták Skimpné asszonyt a konyhaművészet csodáival. A legfinomabb csemegekereskedéseket, kifosztották ezért a lakomáért. — Skimpné asszony talán még eszik ebből a pecsenyéből. John, szólt a házigazda a livrés inashoz. Ne sajnálja ezt a kis pezsgőt, Asszonyság . . . Nézze csak, ez a sonkásfelfujt nagyszerű . . . Ugyan egyék még egy kis kappant . . . Ah, ez a málna! Ugyan asszonyság, ne hagyjon szégyenben . . . John, salátát. Ez a plumpuddingmártás az én főszakácsom találmánya, asszonyság . . . Ezt már nem bírta tovább a kosztosné, a ki egész életében a takarékosságnak és az aszalt szilvának hódolt . . , Nem bírta tovább, elájult és néhány perez múlva meghalt . . . Billentyüverő pedig diadalmas éljenzésre fakadt, a melytől fel is ébredt. Szólt a kosztosház csengettyűje és szegény Billentyüverő legény-lakásába beosont az aszalt szilva átható illata, a mely végig terjengett az egész házon. Szilváslepény volt ebédre.
