Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-08 / 43. szám
Szaatmár 1904. S2 ATM AR-NEMETI November 8. fejezéseképpen a csók ne szerepelne. A mohamedánok hánapokig tartó utat is megtesznek, hogy a szent Kaaba- követ megcsókolhassák. A zsidók a körülhordott bibliát csókolják sorra. Akárhányszor látjuk, hogy az iskolából kitóduló fgyermeksereg vetélkedni ‘igyekezik, hogy a tanító kezét sorra megcsókolja. A római Szent Péter-templomában Szent Péter érczszobrának nagyujja egészen megkopott az ájtatos zarándokok csókjaitól. Az öröm és bánat gyakori jelképe a csók' És hányszor látjuk, hogy a beteg szülő ágya körül sereglő gyermekeit megcsókolja. Ez a csak hamarjában fölsorolt néhány példa is mutatja, hogy legkülönbözőbb viszonyok közöt hányszor szerepel a csók, pedig szembeöltő, hogy mily terjesztője lehet ez a szokás mindenféle betegségnek. A nélkül, hogy azzal vádolhatnék magunkat, hogy túlzásba ragadtattunk az elővigyázat téren, ajánlhatjuk mindenkinek, hogy a lehetőségig óvakodjék a fertőzés alkalmaitól. Minthogy a beteg tüdő- váladéka, a köpet, ki.ri- téskor a szájon halad át, a nyálat, az ajkakat fertőzi s a tüdőbajos emberek fertőző anyaga sem egészen egyforma veszedelmességü, az első követelmény az volna, hogy köhögős egyén ne csókoljon meg oly tárgyat, melyet utána mások is megcsókolnak avagy előtte megcsókolta. A beteg maga is szerezhet a magáénál még rosszabb indulatu betegséget. Az pedig, hogy köhögős ember családtagjait gyermekeit szájon csókolgassa, egészen fölösleges és főleg az ártatlan apróságokra nézve végzetes népszokása még — egyébként előhaladott szá/adunknak. HIRE k. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir miniszter Kerekes Júliát, Zeke Bertát és Kálik Juliskát a Szatmárhegyi állami népiskolához tanítónőül kinevezte. A kinevezést a hivatalos lap legutóbbi száma közölte, — Soyer Ilonka jön. Azon roszakaratu híresztelésekkel szemben, hogy Soyer Ilonka lemondot volna a nőegylet jubiláris hangversenyén való föllépésről, a legilletékesebb helyről, magától a kedves művésznőtől érkezett czáfolat. Arról értesítette ugyanis a nőegylet elnökségét, hogy a meghívásnak szívesen tesz eleget s szombaton feltétlenül itt lesz. — Eljegyzés. Boros Adolf nyomdatulajdonos, papirkereskedő, lapunk kiadója, f. hó 6 án vasárnap tartotta eljegyzését Grünstein Fanny kisasszonynyal, Szamoskóródon. — Eljegyzés. Dr. Vetzák Ede nagykárolyi ügyvéd, a múlt héten tartotta eljegyzését Lengyel Endre szatmári nagybirtokos bájos leányánával, Elza kisasszonynyal. — Az eladott erdők árának utolsó részlete. A városi erdőségek egyik eladott részének, az utolsó résztörlesztését a napokban helyezte el a Neuschlosz-féle fürészgyár r. társaság budapesti igazgatósága a Hazai Bank pénztárában és egyben kérte a bankot az átutalásra. Az utolsó résztörlesztés 85928 korona 33 fillér összeget tesz ki. — Elhalasztott felolvasó estély. A Lorántffy Zsu- zsánna Egyesület e hó 15-ére kitűzött felolvasó estélye, a nőegylet jubiláris ünnepélye miatt e hó 19-ik napjára halasztatott el. — Kataszteri helyszínelés. A tavasszal megkezdődött kataszteri helyszinelési munkálatok, tekintettel a hidegebb időjárásra — a jövő év tavaszáig függőben hagyattak A városi tanács, a múlt hóról felmerült kiadások fejében 1320 kor. 69 fillért utalt ki. — Névnapi tisztelgés. A szatmárnémeti Férfi Dalegyesület e hó 5-ik napján. Imre napja alkalmából testületileg tisztelgett Dr. Vajay Imre egyesületi elnöknél. Az ünnepelt elnök látható jól eső érzéssel fogadta a daltestvérek üdvözletét és szívélyes szavakban mon dott köszönetét a megtiszteltetésért — Jótékony bazár jövedelme. Mint értesülünk, a múlt szombati protestáns nönöveldei jótékony bazár, közel 1200 korona tiszta hasznot jövedelmezett, melyről ez intézet vezetősége részletes elszámolást fog a helyilapokban közzétenni, Mindenesetre örvendetes jelenség. hogy társadalmunk, vallás külömbség nélkül, szívesen megy a protestáns nőnövelde istápolására. — Kiküldetés. Az Ecsedi-láp lecsapoló társulat e hó 11-én Nagykárolyban közgyűlést tart, mely alkalommal a városi tanács, Szalmár város közönsége nevében Dr. Vajay Károly tiszti főügyészt küldötte ki.* — Imre nobja az iskolában, ügy a kir. kath. fő- gymnásium, mint a püspöki r. kath. fiunépiskola szép ünnepély keretében ülte meg a Szt. Imre m. kir. her- czeg, mint az ifjúság védő szentjeinek névünnepét. A kir. kath. főgymnásium kápolnájában az ünnepélyes szent misét Dr. Fechtel János tanár mondotta, mig a szent beszédet pedig Melles Emil g. kath. főesperes tartotta. Az ünnepély alatt Sándor Venczel tanár ve- zétése mellett az ifjúsági énekkar adott elő szebbnél- szebb egyházi énekeket. A püspöki fiunépiskola növendékei a Czeczil-házban hallgattak szent misét, mely után a gyermekek az iskola III. o, tantermébe vonultak itten Tóthfalussy Dániel hitelemző tartott a gyermeksereghez alkalmi beszédet, melyben szent Imre életét és jellemzését adta elő. — Esküvő. Müller Zoltán akadémiai festő, tegnap esküdött örök hűséget Bardóly Ferdinánd polgártársunk kedves leányának, Erzsikének. — A budapesti egyetemi hallgatók »Szatmári köre» f. hó 3-án tartotta első rendes közgyűlését, melynek tárgya a tisztviselők választása volt. Elnök lett: Czu- berka Alfréd IV. é. bh, alelnök: Pável Ferencz III. é. jh, titkár: Kálmán Sámuel IV. é. bh, háznagy: Papp László III. é. bh, pénztárnok: Erdődi Gáspár III. é. bh, ellenőr: Jurcsó Lajos III. é. jh, jegyző: Dóri “József , II. é. bh, választmányi tagok: Biró József III, é. jh., Fógel Sándor és Fogéi József bölcsészeti hallgatók. — Hadkötelesek figgelmébe. Az 1882., 1883., és 1884. évben született hadkötelesek összeírását a honvédelmi miniszter elrendelte. Felhívjuk a hadkötelesek figyelmét, hogy a kapitányi hivatalnál november végéig okvetetlenül jelentkezzenek és indexet, munkavagy cselédkönyvet keresztlevelet meg egyéb okmányokat hozzák magukkal. — Bucsulakoma. Dr. Dezső Kálmán kir. táblabiró távozása alkalmából barátai és tisztelői f. hó 9-ikén, szerdán este a társaskörben búcsú lakomát rendeznek. Egy teríték ára 4 korona. A jótékony nőegylet kiadása október havában. Szegények segélyezésére 152 K. Árvaházra 118 K. 90 f Vegyesekre 21 K. 40 f. összesen 292 K. 30 f. nak piaczot teremtett nem csak nálunk, hanem a külföldön is. Kövessék ennek a bámulatos tevékenységű magyar asszonynak az igazi példáját, akit nem vert le a kezdet nehézsége, hanem inkább fokozta. benne az akaratot. Kezdjünk, igen, kezdjünk hozzá a magyar ipar pártolásához. Talán még nem késtünk el, még élénk emlékezetünkben vannak azon magvas czikkelynek szavai, melyeket a miniszternő mint első „hadüzenetet“ küldött a külföldről importált selejtes porlékák ellen. Hallgassuk meg a becsületes harczra hivó szavakat, melyek fönséges megnyilatkozásai egy hazája iparát aggódva féltő nemes szivnek. Nem vészharang az, bár talán ez is elkelne nálunk, hogy felébredjünk tétlenségünkből, hanem hivó, kérő szózat fenyegetett érdekeink védelmére. Egy nagy, törekvéseiben becsületes, mindez ideig elhanyagolt társadalmi osztály tisztességes megélhetésére teszünk biztos alapot a magyar ipar pártolásával, nemcsak a megérdemlett kenyeret nyújtjuk a magyar iparos osztálynak, hanem fejlesztjük pártolásunkkal munkakedvét, tehetségét. Egy erős, minden izében egészséges törekvéseiben méltányolt, munkája gyümölcsét kézzel foghatólag tapasztaló iparos osztály nagy mértékben emelné vagyonosodásunkat és egy csapással megszüntetné azon bajokat, melyek különböző elnevezések alatt veszedelmes törekvéseket rejtenek magukban, csak kedvező álmát várva, hogy a társadalmi rendet felforgassák.-Cz —S. Káros szokások. *) Irta: Kovács Aladár dr., az Erzsébet-Sanatorium volt segédorvosa. Szeged környékén még nem régiben egy veszedelmes népszokás uralkodott, mely az egyiptomi szem- betegséget, a trachomát ijesztő mértékben terjesztette el. A lakodalmas háznál tudniillik minden vendég egy tálból vett vizett megmosta szemeit és a menyasszony tartotta oda a törülközőt. Ha a vendégek közt egy trachomás volt, az utána törülközők közzül számosán estek ebbe a pusztító szembajba. Csak erélyesen keresztülvitt rendeletek, büntetések által sikerült megszüntetni ezt a veszedelmes szokást. A felhozott esetben könnyű volt a ragályozás leggyakoribb módjára ráakadni s a betegség terjedésének, a mennyire lehetséges, gátat vetni. Sokkal kevésbbé szembeöltő a tuberkulózis ragályozásának módja, mert a jertözéstől a betegség kitöréséig hosszabb idő telik el. Ezért a tuberkulózisos fertőzés eseteiben csak több-kevesebb valószínűséggel mutathatunk rá a fertőzés módjaira, de egész határozotsággal csak a legritkább esetekben sikerül azt kikutatni. Kerülnünk kell tehát a lehetőség szerint mindazon módokat, melyek alkalmasak arra, hogy észrevetlenül is terjeszthessék a tuberkulózist. Alig van nép melynek kultuszában a tisztelet ki*) a „Tuberkulózis“ czimü orvosi szaklap legutóbi számából adjuk közzé, ezen közegészségügyi szempontból igen fontos czikket. a német!" Báti Pista hosszan rá néz a leányra, hosszú idő után mégis csak az övé s örökre az lesz a szál- dobágyi malom aranyos virága. II. Nem forog a malom, hogy járna vasárnap, ünnepel Száldobágy csendes a Rézalja. Nézzünk be egy perezre, — csak egy pillanatra, tekintünk le lopva a malomszobába. Az asztalszegleten ül a vén Daróczi, kinyitva előtte kapcsos bibliája. Mialatt az öreg a szent könyvbe mélyed egy édes emléken merenget a lánya, — három hosszú éve, — való lesz az álom, — most tudja igazán mennyire szereti mennyire imádja. ősz mogorva ember, — angyalarczu lányka, — mint vén cser tövén a mosolygó kikelet első ibolyája. A szép molnárleány le ment a folyóhoz, — elhervadt a rétnek régen a virága, — ha nem hervadt volna, akkor sem lett volna szebb virág a réten a meddig belátni, — mint a vén Daróczi aranyhaju lánya. A mint a rétre ért egy madár szállott a közelben álló sárguló fűzfára, — azt mondják, azt tartják, hogy a kakukmadár tudja a jövendőt. — Megkérdezte tőle gyermekes örömmel, — minek is kérdezte, bár ne kérdte volna. — „Kakukmadár mondd meg meddig élek én még I“ Megszólalt a madár, de nem soká kellett figyelni a lánynak a jósló szavára; megakad a hangja, az a gonosz* madár csak hármat kiáltott. Néma csend a tájon a madár elreppent épen mintha félne, hogy a lány szavára keveset kiáltott. „Jónapot galambom ! Miért ma olyan bus a Daróczi uram aranyos kis lánya.“ „Nem tudom, úgy félek pedig én nem hiszek semmi babonát, — te Pista tudod é mit mondott a kakuk ? Hát azt mondta, hogy csak három évig élek; én édes Istenem hisz még alig éltem, az a madár mégis csak hármat kiáltott.“ Ne aggódj galambom, — ne adj arra semmit, hazug az a madár, hazug a mondása. Azért jöttem most, hogy beszélek apáddal, — nem adok én semmit a jövendölésre !“ Hej ha tudta volna szégény Báti Pista, hogy a Daróczi lányt nem neki nevelték! Hej ha tudta volna Daróczi Mariska, hogy igazat mondott, sokat is kiáltott az a kakukmadár I III. Tán vendége van az öreg Daróczinak, hangos beszéd folyik a malomszobában. „Édesapám után igaz nem sok maradt, — de hogy szegény vagyok nem nézi tán bűnnek, szeretjük mi egymást régi időóta, gazduram, Mariskát adja ide nékem!“ Gúnyos kaczagással rá néz a legényre s igy felel a szóra az öreg Daróczi; „Már hogy én lányom? — Koldus nem üt tanyát ebben a malomban, —- nem azért gyűjtöttem én ezt a kis vagyont, nem Báti Pistának neveltem a lányom!“ „De hisz édes apám! — felzokog a lányka. Úgyse leszek másé meglássa kigyelmed!“ Vadgalamb után is busán bug a párja, csati a lány zokog még, — könyes szemmel néz a sötét éjszakába. Lehorgasztott fővel ment el Báti Pista, — lement a folyóhoz, lenn mély a Berettyó, — úgy fogták ki másnap holtan a folyóból a lázi határon. Sorvasztó szél nyomán hervad a virág is, herva- dás volt élte a halovány lánynak, mig két szeme minden könyét a habokban sírta, — az a köny vált gyöngygyé az a folyóba, — azóta van Száldobágyon gyöngy a Berettyóba. Az öreg molnár sem soká élt azután, sírva emelte a zsilipet, — malom nem indult; nem mozdult a kerék a mióta meghalt a Daróczi lánya. Százados fák alatt, a hol a malom volt, azt beszéli a nép gyöngy van a folyóban, — gyöngyöt kavar fel a zugó habok árja, — de a mint felhozza, megint visszakapja, a száldobágyiak székibe beszélik, hogy a köny vált gyöngygyé, egy szép leány könye, Báti Pista után sirdogált a parton, réges-régen, még a régi szép időben száldobágyi molnár aranyhaju lánya. Rommá lett a malom, de a romja |sincs már, — rég porlik a molnár régebben a lánya, a szép Báti Pista tilnikója sem szól, elhagyott a vidék, a madár se járja. Hosszú, tenger idő telt el már azóta, —• lányok legények járnák a fonóba, sokszor arról foly beszéd, arról szól a nóta : a Réz alatt Száldobágyon gyöngy van a folyóba. Füzessy Géza.
