Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-27 / 38. szám
Vili. év. Szatmár, 1904. szeptember 26. 38. szám. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HIT MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ^.SZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Ha m János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinand ur házában, Boras Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmaron. a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak inellett közöltéinek Kéziratok nem adatnak vissza.--- Telefon-szám 80. ===== EL ŐFIZETÉSI AR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Kossuth Lajos arczképének felavatása. Szatmár-Németi, 1904. szept. 26. Ünnepélyes bizottsági közgyűlés keretében avatta fel ma a város közönsége Kossuth Lajosnak a közgyűlési terem számára megfestett életnagyságu arczképét. A közgyűlésre lejött Kossuth Ferencz országgyűlési képviselő is több képviselő-társa kíséretében. Itt voltak a többek közt: Ambro- zovics Béla, Jékey Zsigmond, Benedek János, Luby Béla, Gabányi Miklós, Bencs László, Dr. Nagy Sándor, Hentaller Lajos, Molnár Ákos, Bartha Ödön stb. A közgyűlési termet a törvényhatósági bizottsági tagokon kivül szép hölgyközön ;ég s az érdeklődők nagy száma töltötte meg. A Kossuth-kép borostyántól övezve állott a terem egyik oldalán, ahol állani is fog időtlen-időkig s a haza atyjának képe és szelleme ott fog lebegni állandóan a bizottság tagjai felett. A közgyűlésen a főispán elnökölt, aki üdvözölvén a megjelenteket, röviden ismertette a Kossuth-kép megfestetésenek történetét. Elmondotta, hogy a város törvényhatósági bizottsága 1902, évi szeptember 21-én, Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulója alkalmából tartott díszközgyűlésén Kovács Leó bizottsági tag indítványára elhatározta, hogy a közgyűlési terem számára megfesteti Kossuth Lajosnak 1848. évi alakját feltüntető életnagyságu arczképét. A kép megfestetésével a városi tanács bízatott meg, minek folytán a városi tanács több ajánlat beszerzése után Kaisz Károly festőművésznél rendelte meg a képet, aki azt egy Kossuth Ferencz birtokában levő minta után festette meg. A kép 1903. év deczember hó elejére elkészült s mindjárt be is állíttatott rendeltetési helyére. A deczember 14-íki bizottsági közgyűlés kimondotta, hogy a kép ünnepélyes felavatását egy díszközgyűlésen tartja meg s ennek előkészítésére egy bizottságot küldött ki. A bizottság munkálatait befejezvén, lehetővé tette a kép felavatását. Ezután a főispán kijelentvén, hogy nem az ő feladata az ünnepély jelentőségének méltatása, a közgyűlést megnyitotta s átadta a szót Dr. Kelemen Samu bizottsági tagnak, aki a következő ünnepi beszédet tartotta : Egy évtized tűnt le azóta, hogy komor éjszakán óriás fény lobbant fel. Mintha a legdicsőbb életnek utolsó föllobbaná- sában, a földgolyónak valamennyi fáklyája öszefogott volna, hogy örökre elűzze a sötétséget, mely halotti leplét ránk borítani készült. Azután minden csillag lehullott az égről, sötét lett, És a földnek mind megannyi zugából mintha panaszos hangok törtek volna elő, egy nemzetnek jajszavát verve vissza egy világnak vesztesége fölött. És szált a gyász a bánat szári yain. Felhő tovább adta a felhőnek, bérez a völgynek, kis patak a folyónak, folyó belesirta a tengerbe — Kossuth Lajos meghalt, Kossuth Lajos nincs többé . .. És országoknak mesgyéi összefolytak, birodalmaknak határkövei leomlottak a gyásznak egységében. Haza hoztuk. Kihűlt tetemeit leeresztettük a hideg földbe, ám soha ki nem hűlő lelkét a nemzet lelke temette a magáéba. Esztendőnkint azóta sokszor megújulnak a mi sebeink ; esztendőnkint sokszor, haj de nem elégszer föltámad és megújul lelkűnkben a Te képed. Türelemre inted a türelmetlenkedőket, kitartásra buzdítod a lankadókat, harezra a csüggedőket. Harczra, amely nem szűnik meg, amig jogtalanság ül diadalt a jogon és ármány fojtogatja az igazságot. A tested meghalt és Te mégsem múltál el. Nem is fogsz elmúlni soha. Csak velünk magyarokkal együtt! Ha majd népirtó csatában talán ki irtanak minket, az utolsó közülünk, a hírmondó is, ajkán a Te neveddel fog holtra váltan összeroskadni. Akkor elmúltál, véged. Vágy tán ha elpuhultan, önmagunkról megfeledkezve beolvadnánk majd idegen nemzetbe. Akkor is véged. De akkor elmúltunk mi is, mert nem lesz már magyar a magyar. Megírtad egyik leveledben : „Ln már légen nem élek, meghaltam 1867-ben. De ha meghalok, föltámadok síromban és a nevem akkor nagyobb hatalom lesz, mint valaha.“ így van, igy lesz. Más nemzeteknek is vannak nagy embereik. Nekünk is adott a Gondviselés jeles férfiakat, nemzeti hősöket, akik küzdések közepette megmutatták a har- ezok útját, harczokból a béke ösvényét. Az életpályát melyet megfutottak, vércsöppeknek a nyomai jelzik. Vér, mely a k zdeletn okozta sebből bugygyan elő és vér, mely a szívnek keseiveből fakad egy nemzet elnyomatásának és szenvedésének láttára. Büszkék vagyunk rájok, kik leiköknek minden kincsét nemzetük közt osztották szét és ünnepeljük őket mint a haza nagy fiait. Am Kossuth Lajos nem fiia z hazának, hanem édes apja. Hozzá alázatos fiúi szívvel járulunk, mint gyermek az édes atyjához, kinek létét köszönheti. Mert e nemzetnek újjászületése az ő élete működéséből sarjadt. Éltünk közel ezer esztendeig. Vitézek a harezban, egyenetlenek a békében. Ázsiából szakadtunk ide Európába és maradtunk egy darab Ázsia Európában. Cső dálatosnak látszik, hogy akib- ' magyar szellem öltött testet, a legmagyarabb magyar, a legeurópaibb magyar is. O tartja fenn a nemzetnek magyarságát, de egy- szersmint beleoltja az európai fölfogást, gondolkodást, műveltséget, jogérzetet és szabadságot. Hozzánk behozza Európát, minket pedig kiemel elhagyatottságunkból és be vezet az európai államok sorába. Mindez csak az első pillanatra csodálatos Annak bizonysága ez, hogy a magyarság fogalma nem idegen az európai kultúrától sőt rokon vele és a legmagyarabb magyarnak volt éppen a hivatása, hogy ezt necsak fölismerje, de megértesse. Mi volt Magyarország Kossuth előtt? Ország önállóság nélkül, állam nemzet nélkül, nép jogok nélkül, lakosság szabadság nélkül. Ebben az Istenáldotta országban, önön hazájában, a magyar nép millióinak nem volt sem joga sem akarata, legfö- lebb vágya és sóhaja. A gondolatnak nem volt szárnya, mert békókat vert rá a hatalom. Nemzet nem volt, mert a lakosság rendekre volt oszolva; elenyészően kis része a jogok sánczain belől, nagy tömege kivül a falakon, job bágyi szolgáltatásokban görnyedve, terhelten kötelességekkel, de megfosztva a jogoktó, melyek a polgárt és embert egyarán megilleti. Fegyvereink idegen kézben és idegen kéz a zsebünkben. Már pedig Ő mondá: „Akinek keze egy nemzet zsebében és akinek kezében egy nemzet fegyvere, az ezzel a nemzettel rendelkezik.“ Kossuth Lajos hát megteremti a magyar nemzetet. Ledönti az osztályuralom korlátáit, fölszabadítja a jobbágyokat, megosztja a teherviselést, egyenlővé lesz minden honpolgárt. Majd politikailag szervezi a nemzetet. Megalkotja az Austriától független, a magyar nemzetnek felelős minisztériumot,'megteremti a magyar parlamentet, hogy fegyvereinknek mi parancsoljunk, pénzünkkel mi rendelkezzünk, törvénybe iktatja Erdélynek egyesítését az anyaországgal, mert csak egységben van az erő és megteremti az — uj Magyarországot. A politikai újjáalakítás e munkájába Kossuth elválaszthatatlanul kapcsolja bele a nemzet gazdasági életének újjá szervezését is. Élni csak gazdaságilag erős nemzet élhet. A gyöngét elsodorjáK a viharok, vagy ami közvetlenebb veszedelem: meghajlítják. Mind az, amit Kossutth lángesze és alkotó ereje megteremt, egyben a nemzet anyagi jólétének forrásává válik, a fölszabadítás munkája megnyitja az ország gazdasági erő zsilipjeit is. A hűbériséget eltörli Kossuth, mivel emberhez méltatlan a jobbágy rabsága. És mert tudja, hogy csak a szabad ember, aki többé nem urának, hanem önmagának szerez és munkásságának mértéke szerint szerez, viszi bele egész erejét a küzdelemben, melyet létfen- tartásáért folytat a nemzet. Ipar-, és kereskedelem a népjólétnek gazdag vetése a hűbérség szikla talajában nem teremhet meg. A szabadságnak és jogegyenlőségnek országában egyenlőknek kell lenni a kötelességeknek is. A nemeség tehát nem vonhatja ki magát többe a közteherviselés alól. Ám a politikai igazságnak követelése itt is egybe esik a nemzet gazdasági létszükségletével. Mert az állam, mely erőtáplálékát csak az alsóbb néprétegekből szedi, csakhamar kiszívja és elsorvasztja azokat. A felelős kománynak létesítése is egyként szüksége a politikai és gazdasági életnek. Az újjá alakult állami szervezetben a nemzet összesége teremtvén elő a jövedelmeket, — a közhatalomnak felelőssége az egyedüli biztosíték, hogy é jövedelmek nem harácsol- tatnak el idegen czélokra, hanem mint összegyűjtött nemzeti erő, a nemzet további erő-gyüjtésének válnak alapjaivá. Így forr egygyé Kossuth politikai rendszerében az állam közjogi önállóságának gondolata, ^ nemzet anyagi felvirágoztatásának nagy czéljaival. Az ekként a demokráczia alapjára helyezkedett állami szervezet, azonban csak úgy lehet tartós és életképes, ha elveit nem csak írott törvény őrzi, hanem azok átmennek a nemzet vérkeringésébe is. Ezért küzd Kossuth tollal és szóval a demokratikus élet fölfogás mellett, üldözi az előítéletek minden fajtájat, a hiú semmittevést, a nyegleséget, a betyárkodó virtust, a társadalmi kasztok elzárkózottságát. Ilyen módon készíti elő a társadalmi fölfogásnak megváltoztatásával az utat, a politikai átalakuláshoz, viszont a politikai átalakulásnak már elért eredményeit igy biztosítja az átalakult társadalmi fölfogás, mely azokat sértetlenül őrzi meg és adja át az utókornak, hogy a nemzet ne csak azért tisztelje e vívmányokat, mert törvénynyé lettek, hanem mert e törvényekben eszményeinek .megvalósítását látja. E föladatoknak csak egyike is elég egy emberöltő munkásságának, de ő szinte egy maga végzi az átalakítás ezen óriásnak való óriás munkáját. Egy országot hódit meg az uj kor eszméinek és a népnek millióit szabadítja föl, sok évszázad elfogultságának lidércz-nyomásától. Mi maradt meg abból amit ő teremtett és mit adtunk föl belőle, mit alkottunk az ő eszméinek nyomán és mit alkudtunk el azokból, arról ne vitázzunk a mai napon. Az bizonyos, hogy amit építettünk, annak alapját ő rakta le; amivel építettünk, annak gránitköveit ő vájta és törte ki és ő hordta össze. Néhány rövid évnek munkája az alkotás amelyet végzett és mégis évezredekre szól. Amint hogy élete, bár közel egy évszázadot töltött be, nem szűnt meg a századdal, hanem étvitte őt az örökkévalóságba. A teremtésnek nagy munkája nem meríti ki Kossuth erejét. Távol tengeren túlról, még megkísérli újból fölépíteni hazájának rombadőlt függetlenségét ; majd mikor a nemzet rá lép az alkuvás terére, kivül marad hona határain, mint az örök fájdalomnak jelképe és mint élő tiltakozás a joglemondás ellen. Lemond a haza édes levegőjéről, le a földről, mely drága nekünk, mikor nem is dúsan termő, mert verejtékünk és vérünk áztatta és mert magyar. Mindenről lemond amit a haza és az otthon nyújthat és mint magános világitó torony messze láthatóan mutatja az igaáságnak útját, hogy nekünk mindenünkről le kell mondanunk nemz zetücikért, de a nemzetnek soha sem szabad lemondani — önmagáról. Már csak messze idegenből nézi a felhők játékát, messze idegenből írja hozzánk leveleit, tanácsot, bátorítást, vigaszt nyújtva nekünk Ö a vigasztalan. „Magyar kérdés soha sem lesz a történelem előtt — Írja, —- ha ezt maga a nemzet lehetetlennek tartja és a jogfeladást, melyet egy boldogtalan pillanatban nyakába hárított, oly bevégzett ténynek tekinti, melyről a jogalapjára visszatérni lehetetlen. Hát én azt mondom a kicsiny hitüeknek : A nemzetek religiójá- ban a függetlenség a Szent lélek, mely elevenít. Meg vagyon irva, hogy minden más bűn megbocsáttatik, de ez az egy : nem. Ennek a büntetése : nemzeti elkárhozás Mi megfestettük a Te képedet Nagyoknak Nagyja / A művész akinek ecsetjét megihletted, férfi korod teljében elevenített meg. Hosszú öregséged a természet Neked fájdalmas ajándéka, nincs e képen visszatükröz- tetve. Jól van igy. Ember nem szeret visszaemlékezni az ember hálátlanságára. És ma megdöbbenünk a gondolaton, szinte hihetetlennek találjuk, hogy még csak negyed század előtt, aggkorod idején, magyar törvényhozók alkottak magyar törvényt, mely Kossuth Lajost megfosztotta a magyar állampolgárságtól. Ez volt a seb, mely örökké vérzett és vércsöpp- jei mintha kitörhetetlenül égetnének ma minket.
