Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-13 / 36. szám

Szatmár 1904.

S Z A T M AR-NE M E T I

Szeptember 13.

Városi közgyűlés.

Szatmár, 1904. szeptember 12.

Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósága e hó 12-én délután két rendbeli közgyűlést is tartott, u. m. egy rendbeli és egy rendes havi közgyűlést.

Kristóffy József főispán elnökölt mindkét közgyűlésen melynek lefolyásáról az alábbiakban számolunk be.

A rendkívüli közgyűlés tárgyát képezte a hegyi gyógyszertár épületének kibővítése előirányzott 7500 kor. költségnek a törzsvagyonból leendő felhasználása. A menyiben a törzsvagyon átalakításáról lévén szó a belügyminiszter ezt rendkívüli közgyűlés keretében szándékozta a törvénynek megfelelő módon tárgyaltatni.

Kőrösmezei Antal főjegyző ismertette mindazon indokokat, melyek a hegyi gyógyszertár átalakítási munkálatait szükségessé teszi s ehez a közgyűlés egyhangúlag hozzájárulván megszavazta a fölvett 7500 korona költség előirányzatot.

Ezután a rendes havi közgyűlés tárgysorozatára került a sor, melynek napirendjében elsőnek a polgármester havi jelentését olvasta fel Kőrösmezei Antal főjegyző.

A polgármester havi jelentése egész terjedelmében a következő :

Tekintetes tórvényzatósági bizottsági közgyűlés!

Törvényhatóságunk állapotára és intézkedéseimre vonatkozólag jelentésemet az 1886 évi XXI. t.-cz. 73 §-a alapján a következőkben terjesztem elő :

Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei a törvénynek és szabályoknak megfelelőleg intéztettek és az ügyek kezelésében összeütközések nehézségek és akadályok nem fordultak elő.

Ami a lefolyt augusztus hóban tett intézkedéseimet illeti, elsősorban azon előmunkálatokat kell említenem, melyek villám világítási telepünk rekonstruálását a nagymérvben kifejlődött áramfogyasztás által igényelt megnagyobbi- tását és gazdaságosabbá tételet czélozzák, mely ügy olyan stádiumban jutott, hogy már a vil- lamvilágitási szakbizottság erre vonatkozó külön előterjesztése alapján a bizottsági közgyűlés elvi határozatot hozhat.

Szükségesnek tartom ezen reánk nézve nagyíontosságu, gazdasági életünket igen érdeklő ügyet a részletes és döntő tárgyalás elé bocsátás előtt nehány szóval ismertetni.

Az általam közhírré tett villamvilágitási szakbizottsági jegyzőkönyvből megismerhették a m. t. bizottsági tagok telepünk igen kedvezőtlen állapotát. Kedvezőtlen pedig mert telepünk gépészeti berendezése, úgyszintén hálózatunk méretezése a mostani terhelésekhez képest oly csekély és primitiv, hogy a legnagyobb gondosság mellett is üzemünk zavartalan működését nem vagyunk képesek biztosítani.

Hogy telepünk ma ily állapotban van, két főokra vezethető vissza.

Azt hiszem ismeretes azon lassú fejlesztés, pótlás, bővités, amelyen telepünk a múltban keresztülment, amig mai berendezését nyerte. A folytonos javítások és bővítések mindig régi rósz, gazdaságtalan berendezésű gépeink hiányait igyekeztek pótolni, de az csak mindig részben sikerült s igy természetesen csak rövid időre biztosított nyugodt üzemet. És most előállott egy másik körülmény, ugyanis a villam- dilágitás magán fogyasztóink körében rohamosan terjedni kezd, úgy hogy nehány év alatt a fogyasztási összeg megkétszereződött, odajutottunk, hogy jelenlegi géprendszerünk és telepberendezésünk mellett napi 24 órai üzemre van szükség, hogy kellő mennyiségű áramot szolgáltathassunk. Ehez járul még az, hogy úgyszólván egyetlen gép állítja elő az áramszük- ségletet, a többiek helyettesíteni nem képesek, igy a legszükségesebb karbantartási munkálatok alig végezhetők rajta és esetleges megromlása esetén, úgy köz- mint magánvilágitásunk terén a legnagyobb zavarok állanának be. Ezek után beláttam, hogy égetően szükségessé vált telelepünk rekonstruálása, ha nem akarjuk közönségünket a legnagyobb zavar és kelemetlenség- nek kitenni. Átlátva a helyzetet nem késtem a szükséges előmunkálatok megindításával.

Számot vetettem azzal, hogy igen szép megtakarítást érhetünk el a mai üzemi eredményhez képest, ha uj, gazdaságosan működő telepünk lenne. Amint a villamvilágitási igazgatónk jelentéséből ismerni méltóztatnak, jelenlegi telepünk gazdaságiiban működése következtében évi 26444 korona 72 fillér tulkiadásunk van, azaz ennyi megtakarítást érhetnénk el jól berendezett, gazdaságosan működő teleppel. Ezekután kérdés csak az marad, hogy mily befektetési tőkét igényelne a régi telep ilyenmódon való átalakítása, megnagyobbitása, képes lennénk-e ezen megtakarítási összegből a befektetendő tőke törlesztéses kamatját fedezni, erre vonatkozólag is megnyugtat igazgatónk jelentese, melyszerint a telep rekonstruálására körülbelül 400 ezer korona befektetést számíthatunk, melynek 5.5ü/0-°s törlesztéses kain ita, 18700 koronát tesz és igy a fent kiemelt 26444 kor. megtakarításból teljesen fedezetet nyerhet.

Tehát a rekntstruálást megvalósíthatjuk újabb áldozat, azaz közpénztárnak újabb meg- terheltetése nélkül.

Kiindulva az előadatokból, hazánk legjobb czégeit hívtam fel a telep tanulmányozása és átalakítására vonatkozó ajánlattételre. így két czég a Ganz és Társa villamossági részvény- társaság és a Magyar Siemens és Schuckert müvek czég tettek ajánlatot. A két ajánlat teljesen eltérő alapból indult ki. Feltevődött ugyanis az eszme, hogy a város a költséges átalakításokat ne a maga házi kezelésében, saját költségén hajtassa végre, hanem biztosítva a közvilágítás\ zavartalanságát és a fogyasztók érdekét a telepet átalakítás és üzem végett adja át. A Ganz czég kiindulva abból, hogy a város a rekonstrukczió munkálatait maga

végzi el, gőzgépek, kazánok és villamos gépek szállítására és felszerelésére tette meg ajánlatát.

A második ajánlat a Magyar Sien.ens és schuckert müvek czég részéről azon feltevésből kiindulva, hogy a város a telep átépítését és a további üzemet házi kezelésben eszközölni nem lenne hajlandó, ajánlatát üzemi bérszerződéssel kapcsolatban tette a következő feltételek mellett:

1. A város a villamtelepet összes tartozékaival együtt a czég korlátlan rendelkezésére bocsájtja, az üzem további vitele és átépítése czéljaból.

2. Az üzemkezelés tartama ötven évben állapittatik meg, jqgában van azonban a városnak 10 20 30 és a 40-ik év végén két évi előleges felmondás mellett az üzemet házi kezelésbe, bizonyos feltételek mellett ismét visszaváltani, mig ötven év eltelte után a telep ismét díjtalanul megy át a város kezelésébe és tulajdonába.

3. A városi közvilágítás, színház, városi épületek, valamint vágóhíd áramfogyasztását hajlandó a czég a múlt évi zárszámadásban feltüntetett 44.000 korona átalányöszegért ellátni. Ezen a város által fizetendő összegből évi 16.000 korona lekötendő lene, a varos által kiállítandó ötven évi annuitás és a czég által bankszerüleg excomtálható kötelezvény alakjában. Ezen ily módon a czég által megszerzett pénzérték a telep rekonstruálási munkálatai egy részének végrehajtására fordittatnék.

4. A magánfogyasztás áram egységárát világítási célokra, a czég a mostani egységárhoz képest 25°/0-kal leszámítaná, azaz a jelenlegi 8 fillér helyett 6 iillerben állapitatnek meg az áramegysegár. Évi átlag 500 órán felüli fogyasztásnál az egységár 4 fillérben állapíttatnék meg. Az erőátviteli áram dija 4 fillér. Ezenkívül fenntartja magának a jogot a vállalkozó, hogy egyes nagyobb fogyasztóknak ettől eltérő magasabb engedményeket adhahasson.

5. A czég d városnak már kezdettől fogva bizonyos részesedést biztosit, meg pedig oly módón, hogy az első üzemi evben a magán- világitási áram bruttobevétéle utáni 5 százalékot kötelezné magát a varos közpénztárába befizetni, ezen részesedés évről-évre egy-egy százalékkal növekednék, egészen a hatodik üzemi évig. Ezen időtől kedve a részesedés 10 százalékot tenne.

6. A város részéről eddig a villamos telepbe beruházott tőke utáni összes törlesztéses kölcsönök kamatait, tehát terheket, ami a múlt évi zárszámadásunkban 38, 933 korona összegű évi annuitással szerepel, a czég magára vállalja.

Az ügy ilyen körülmények között tárgyaltatott a villamvilágitási szakbizottságban és az ottlevő bizottsági tag urak annyira felismerték a szóbanforgó ajánlatban a város érdekét, hogy azt egyhangúlag elfogadásra ajánlották és a bizottsági közgyűléshez leendő előterjesztése

■V Folytatás a mellékleten.

— Szerdán.

Szerdán délután nagy uzsonnával várta őket Ujhelyiné. Azalatt Dobos Zoltán otthon nagy buzgó- Sággal magyarázgaita a feleségének :

— De édes angyalom, egyszer mégis el kell menni hozzájuk. Nem kerülhetjük ki. a férje nekem legjobb barátom, sokszor ebédeltem, vacsoráltam náluk.

A makacs asszonyka azonban csak a fejét rázta :

— Az a te dolgod Nekem semmi közöm ahhoz, hol ebédeltél, hol vacsoráztál nőtlen korodban. Aztán már mondtam neked, hogy a fejem is fáj.

n. férj kedvetlenül vonogatta vállait:

— Ha Újhelyiekhez kell menni, akkor mindig fáj. Igazán nem értem.

— Miért erőltetsz? szólt az asszonyka duzzogva. — Te odajárhatsz miattam, de azt nem kívánhatod, hogy én holmi szabómesternek a leányával társalogjak.

— Hiszen együtt nevelkedtetek a zárdában.

— Ott, — az más. Akkor még gyerek voltam.

Dobos Zoltán próbálja fölvilágosítani a feleségét:

— Ez az Ujhelyiék háza a legelőkelőbbek közé tartozik itt a városban,'édes angyalom. Az alispánék is járnak pda, a törvényszéki elnökné is.

De Éduának mindegy. Járjanak, ha nekik tetszik. A törvényszéki elnökné maga sem sokkal külömb családból való az alispánnét meg az ura kényszeríti.

Dobos Zoltánnak már kifogyott a türelme, azonban mégis csak kérleli a feleségét:

— Legalább az én kedvemért, Édua. Én/ már megígértem Ujhelyiéknek.

— Hát miért ígérted meg? Mondjad nekik, hogy a fejem fáj.

— Már megint?

— Megint. Hiszen az embernek megint fájhat a feje.

Dobos Zoltán belátta, hogy minden kérlelés hiábavaló. Elkeseredve távozott hazulról Nem tudta, beszóljon e Ujhelyiékhez, hogy ma nem jöhet a felesége, nagyon fáj a feje. De már restelte ezt az örökös mentegetőzést. Inkább csak megírja czédulán; azt elküldte a kaszinóból.

Másnap reggel találkoztak a törvényszéki épületben. Mindketten ügyvédek voltak s mind a kettőjüknek valami dolga volt ott. Dobos Zoltán már mesz- sziről üdvözölte a barátját.

— Jó reggelt 1 viszonozta Újhelyi Balázs kurtán s odébb sietett.

Este újra találkoztak a kaszinóban. Dobos Zoltán karonfogta a barátját;

— Nagyon sajnálnám, Balázs, ha a mi régi barátságunk csorbát szenvedne. Hidd el édes öregem.

Újhelyi Balázs félbeszakította :

— Mit gondolsz? Ilyen régi czimborák, a kik úgy egymáshoz nőttek. De az asszonyokat ki kellene bekiteni valahogy. Janka már nagyon haragszik,

— No most már valamelyik nap igazán elmegyünk hozzátok, — Ígérte Dobos Zoltán.

Otthon a lelkét is majd kitette, kért, könyörgött, lármázott; de Eduát nem lehetett megingatni. Majd hogyisne! Nem volt neki semmiféle famíliája szabókkal, suszterokkal ismretségben.

— Ha olyan feleség kell neked, hát miért nem vetted el magad is valami szabónak a leányát ?

— Hát nem jösz? fakadt ki a férj dühösen.

— Nem megyek.

A két jóbarát azonban csaknem naponkint találkozott. Olyan kis városban lépten-nyomon egymásba botlik az ember. Eleinte még köszöntgették egymást, kezet szorítottak, kérdezősködtek:

— Hogy vagy? Mit csinálsz?

Aztán egyszer csak úgy elsurrant Újhelyi Balázs Dobos Zoltán mellett, mintha nem vette volna észre. Dobos Zoltán sokáig utána nézett: vajon nem vette-e észre igazán?

Másnap már a kaszinóban is úgy ment el mellette, pedig majd beleütődött.

— Balázs ! kiáltott ntána Dobos Zoltán.

— Te vagy? — szólt amaz. — Nem láttalak.

Leültek egymás mellé. Valami úgy nyomta mindkettőjüknek a szivet, de nem szóltak róla. Közönyös dolgokról beszélgettek.

A kaszinóból is együtt mentek el. De útközben eszébe jutott Újhelyi Balázsnak, hogy mit mond Janka, ha meglátja őket igy együtt? Visszafordult tehát:

— Elfelejtettem valamit.

Dobos kész lett volna visszakisérni, de Újhelyi lerázta magáról:

— Nem, nem, te csak menj haza, nekem még hosszabb dolgom lesz

Következő nap már nem jött el a kaszinóba Újhelyi Balázs, de az utczán látta Dobos Zoltán. Épen szembe kellett volna jönnie, csakhogy hirtelen átcsapott az utcza túlsó oldalára.

— No, hiszen ha igy vagyunk. — dörmögött magában Dobos Zoltán — hát én is megmutatom, hogy nem szorultam sekinek a barátságára.

Most már ha találkoztak, félreforditották a fejűket s elmentek egymás mellett köszöntés nélkül, mint két idegen.

Egy hónap múlva már mint halálos ellenség állt egymással szemben a két ügyvéd. Csipkedő szavak, bántó megjegyzések röpültek innen oda, onnan ide, ha összekerültek a törvényszéknél. Újhelyi Balázs kibuktatta Dobos Zoltánt a kaszinó választmányából. Dobos Zoltán fegyelmi följelentést tett a kamaránál Újhelyi Balázs ellen.

A följelentés alaptalannak bizonyult, de majd talál Dobos Zoltán újra valamit, hogy följelentést tehessen Újhelyi Balazs ellen, valamint Újhelyi sem fogja elmulasztani, hogy fegyelmi följelentést ne adjon be Dobos Zoltán ellen. így üldözi egymást a két elkeseredett ember az ügyvédi kamrában, a bíróságoknál, a társaséletben, mindenütt, a hol csak elérhetik egymást s a hol csak ártani lehet egymásnak.