Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-06 / 35. szám

A

„SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor.

Egyes szám ára 20 fillér.

I-1 ■■"mi i ———

Tüzrendészeti viszonyaink.

Az elmull nyár számtalan tűzesetei közepeit, örvendetes kivételt képez a mi városunk. Adja Isten, hogy ez az »örvendetes kivétel« állandó jelenség legyen városunk további életében is.

Városunknak azonban a nagyot haladott tüzrendészeti viszonyokkal szemben, mindezek daczára, nem szabad elzárkóznia, lépést kell tartanunk a szükségesek beszerzésében, á kellő eszközök javításában és életbeléptetésében s csakis igy remélhetjük, hogy gondosság és lelkiismeretesség mellett, a fentebbi remény, városunk épségét illetőleg, valóvá is lészen.

Ezekkel kapcsolatosan nagyon érdekesnek tartjuk Széchenyi Viktornak, tűzrendészetünk általános javítása érdekében, a törvényhozótestülethez benyújtott javaslataiból a fontosabbakat felsorolni.

»Kétségtelen, hogy az utolsó harmincz év alatt sokat haladtunk a tűzrendészet terén. Ez a hajadás azonban sajnos, kevés kivétellel csakis a városokra szorítkozik, a falvak legnagyobb része e tekintetben ma is oly kezdetleges állapotban van, mint akár a múlt század elején.

Pedig ha az idei junius, julius és augusztusi újságokat végig nézzük, alig találunk egy számot is, mely ne adna hirt három-négy községnek teljes pusztulásáról.

Áldozatainak legnagyobb részét a vörös kakas éppen a falvak között szedi, ott, hol a szegény földmives-embernek összes vagyona mezőgazdasági készleteiből áll, melyek a tűzvésznek legjobban vannak kitéve.

Az utolsó öt év tűzkár-statisztikájának átlaga körülbelül évi harminczhatmillió korona kárt mutat, melyből biztosítás réven csakis

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája.

Mindennemű díjak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

tizenöt millió korona térül meg. Félő azonban, hogy az idei nyár ezen úgyis tekintélyes kárösszeget háromszorosára fogja felszöktetni.

A rendkivüli aszály folytán még a máskor kevésbé gyúlékony anyagok is rendkívül tűzveszélyesekké lettek és bő tápot nyújtottak a kitört tűzvésznek, melyet aztán annál kevésbé lehetett sikerrel leküzdeni, mert az abnormális szárazság országszerte kiszárította a kutakat, patakokat, sőt helyenként a folyókat is.

Alig van megyéje az országnak, hol ég felé meredező fekete romok ne hirdetnék a pusztulást.

Tűzvész ugyan mindig lesz, a meddig a világ csak állni fog, de a modernebb közigazgatás, a megelőző tűzrendészet és a tűzoltás technikájának fejlettsége oly eszközöket adnak kezeinkbe, melyekkel a tűzvészt és a tűzkárt a lehető legszűkebb korlátok közé szoríthatjuk.

A tűzrendészet kezel íse az 1886: XXII. t.-cz. 21. §. g) pontja élteimében a községet illeti, mely e czélból a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendeletet kö;eles alkotni. Sajnos azonban, nagyon sok községünk van ma is, a hol ilyen szabályrendelet nem létezik, vagy ha létezik is, arról csak a j hosszas búvárkodás után megtalálható akták, “de nem az élő és működő intézmények tanúskodnak. A tűzrendészetnek és a tűzoltóságok szervezetének elveit az 1888-iki kormányrendelet állapítja meg. Tüzrendészeti törvényünk, a szó modern értelmében, sajnos, még nincs és ebben véljük minden baj főokát látni. Az egyetlen törvényt pótló szabályzatunk ebben a tekintetben a fent említett 1888-iki kormányrendelet, mely ugyan nem felel meg már a modern igényeknek, de mindazonáltal sok hajnak és katasztrófának lehetett volna elháritója, ha lelkiismeretesen keresztül lett volna vive. Sajnos azonban ez is követte számos egyéb kollégájának példáját és javarészt a feledés birodalmába vándorolt.

Ez a kermányrendelet megállapítja a tűzrendészet elveit, a tűzoltóság szervezésére nézve

HIRDETÉSEK:

készpénzfizetés és jutányos árak mellett közőltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza.

—= Telefon-szám 80. =====

pedig a következő zsinórmértéket állítja fel: minden legalább 50 házszámmal biró községnek kell tűzoltóságának lennie és pedig vagy alakul: a) hivatásos, b) önkéntes tűzoltóság, vagy ha nem, úgy c) a kötelezettség lép életbe, a mennyiben minden 20—44 éves férfi kötelez- tetik a tözoltóságba belépni. A kötelezettség alól azonban bárki 3 forintig terjedő váltságdíj ellenében felszabadulhat.

Megállapítja továbbá, melyek azon legszükségesebb tüzoltószerek, melyeknek minden községben meg kell lenniök és meghatározza a tartandó tűzoltási gyakorlatok számának minimumát, valamint megkívánja a szerek jókarbantartását.

Egyben utasítja a törvényhatóságokat, hogy a kormányrendeletben lefektetett elvek szerint megyei, (illetve városi) szabályrendeleteket alkossanak. ‘

Már most nézzük, miként áll ma ezen kormányrendelet keresztülvitele.

A statisztika a következőt mondja: a községek száma Magyarországon 12.614, ezek közül 1021 oly kisközség, mely 50 háznál kevesebbet számlál, kellene tehát 11.593 tűzoltóságnak léteznie.

Végeredményben mondhatjuk, hogy Magyarország összes községeinék 45 százaléka nem rendelkezik vész esetén rendszeres működésre képes tűzoltósággal.

A kormányrendelet nyomán a legtöbb községben az előirt tüzoltószerek beszereztettek ugyan — többnyire igen drága pénzen. Ma azonban hiányos elhelyezés, csekély ápolás, sőt igen sok esetben teljes elhanyagolás folytán használhatóságuk sokat szenvedett. Keleti vonása a magyarnak, hogy nagy garral indul neki egy uj intézmény létesítésének, lelkesedese azonban csakhamar ellankad és a szívós, kitartó, türelmes munka hiánya az első lelkesedésében alkotottat is tönkre teszi idővel.

Első és elkerülhetlen a tűzrendészetnek

T Á R C Z A.

A mi bánatunk . . .

A mi bánatunk nem borongó fátyol,

Mi könnyen üli meg a sziveket:

De sötét felhő, nehéz fergeteg,

Nem oszlik el a szél fuvallatától.

A mi szerelmünk nem a hold sugára,

Mi kölcsönzött fényével néz le ránk :

De égi szikra, fellobogó láng,

Mi úgy gyuladt az Istenek szavára.

Mikor viharrá torlódnak a felhők S a nehézségtől megszakad a keblök: Tudjátok meg, hogy könyeiteket sírja.

S az égi villám : a mi jeleinket,

Sóvárgó, titkos üzeneteinket Izzó betűkkel a menyboltra Írja!

Jörgné Draskóczy Ilma.

Szerencse.

Lekanyarodott a vonat a túlsó töltésre s a kocsiból libegő sok kis fehér keszkenőt eltakarta mind két oldalról az erdő, a hova csak a kékes füstje verődött vissza valahonnan, libegett mint egy dai»abb felhő, setétszinü fátyol, egy nagy sóhajtás, sok apró sóhajtásból összerakva. Utóbb elszállt, szerteoszlott az is.

Odaben a vasúti kocsiban egy sereg leány bujt össze. Gretchen-frizurás fejecskék, kurta szoknyácskák egymáshoz simultak, forró könnycseppek egyik üde atczoskából a másjkra folytak át.

A gardedám, a mamák közül kiszemelve, ki ez idén soron volt, a féltett kincseket beszolgáltatta abba a szigorú emeletes házba, a l)ol az utolsó csiszolásokat végzik rajtok, mielőtt nagy leányokká lennének mondom a nagyságos asszony egész lilaszínü a sok sírástól. De mikor ezek a gyerekek úgy meg tudják rikatni I Az övé is köztük van, egy kis sápadt, szőke leánv, — nagy küzdelmébe került, mig a szegény urát rávehette, hogy Tilát is abba a drága intézetbe adják: az ura beteges, maholnap penzióba megy és bizony keveset tehettek eddig félre. De hát nem maradhat el a többiektől.

Úgy titkon nézi, hasonlitgatja őket. Most persze vörös fitoskájok és törődnek, az éjszaka nem aludtak már az izgalomtól, — de hát melyik lesz közöttük, a legszebb? Egy két év múlva nehezebb harczot vesznek fel egymás között, mint az ártatlan kalkullusok miatti versengésben, mit érzékeny szivü jó nénikék, vagy udvarias tanárok utalványoznak ki nekik. Majd a ragyogó báltermek parketjén, ezer és ezer cselfogás, kisértés, vagy olykor csupán véletlen szrencse folytán, — elvinni győzelmi pálmát, az lesz a dicsőség! A győzelmi pálmát, mely nem csak mától holnapig tartson, mint a bokréták, mit nyakrafőre küldenek és kevésbé heves vérü udvarlóik, — hanem pálmát, mely klenó- dium legyen az egész életre, szerencsés kikötő, a

minőt a mamák óhajtanak széltől óvott, tenyerükön hordozott, féltős kicsi leányaiknak.

Véletlen szerencse kell mondom, mert nem mindig a nagyon szép leányok lesznek szerencsések és éppen nem mindig, a kik valamiben kiválnak, vagy pláne azok, a kiktől sokat vár a világ. Olyanok ezek mint a drága vázák, ritka poharak, az ember csak üvegen keresztül szereti látni őket. A szépség a szellemi kiválóság önkénytelen imponál és senki sem veszi udvariasságnak a másiktól, ha külömbnek látja. Nem merném ezt a világért sem irigységnek nevezni, de hát gyarlóság és éppen ezért emberi dolog.

A nagyságos asszony is ekép vélekedik és úgy magában, mig a kis leányok most már megvigasztalódva, kipirult arczczal bohiskolnak s kezdik felejteni a miért olyan nagyon sírtak, — mondom a nagyságos asszony magában példákat keres s azután illesztgeti, formálgatja jövendő terveit. Persze az édesanyai szeretet színes szárnyán és boldogan látja épen ő kis peneszvirág lányát bálkirálynőnek.

Otthon is beszél, egyre beszél róla az urának.

— Csak még pár esztendeig bírjad öregem, — meglásd az a kislány mindent helyre hoz. Mi majd csak meghúzódunk valahogy és én feláldozom ékszereimet; —• ha szegény mama tudná! — csakhogy neki küldhessek valamit. Tudod, a mai világban ráfér akárkire. Hanem bizony addig Tilának ruhára is sok kell, a lakáson pedig nem spórolhatunk.

Az öreg ur csendesen integetett az Íróasztal mellől ;

— Úgy, úgy lesz minden . , ,