Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-31 / 22. szám
Vili. év. Szatmár, 1904. május 31. 22. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZAT^ÁR-NÉiETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Me<gjelenÜ£ minden kedden. ELŐFIZETÉS! ÁS: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre i kor. li Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTéSÉB ÉS KIADÓHIVATAL: » j Hám-János-utca 10. szám a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinand ur házában, Toros Adolf könyvnyomdája. KliufennewB dijak Sratrsáron, aíkiadóhlvataiban fizetendők Idők jele. Bármilyen keveset törődéssel tekintsük is a mai világot, bármint ragadjon is bennünket magával a mai kor forgatagának sokféle anyagiassága: lehetetlen, hogy egy-egy pillanatra meg ne álljunk s ne gondolkozzunk az állapotokon, melyek lavinaszerű gyorsasággal ragadják magukkal a társadalmat. Kétségtelen az, hogy Viehéz időket élünk . . . Nem emberpusztitó háborúk tizedelnek bennünket, nem fekete halál arat nálunk, sem szokatlan elemi csapasok nem verik halomra reményünket — és mégis szegények és szerencsétlenek vagyunk. Lelki bajok felhőzték be lelkünk világát . . . Elégedetlenek vagyunk sorsunkkal és ez az elegedetlenség majd titkos irigységet vagy nyílt ellenszenvet kelt lelkűnkben mindazok iránt, kiket sorsuk vagy szerencséjük kemény fekhely helyett puha vánkosok közé fektetett. De mi okozta ezt az elégedetlenséget? Az életgondok, melyek lenyűgözik az ember erejének legértekesebb részét. Dolgozunk a megélhetésért. Én toliammal, a másik vésőjével, a harmadik a föld barázdái közé hullatja verítékét .... Mindnyájan dolgozunk, de munkánk gyümölcse fanyar és mikor pihenőre térve, lezárt szempillánkon keresztül lélekben végigfutunk napi munkánkon és annak anyagi hasznát keressük, késerüséggel fordulunk az éjszakának. Reggel aztán a lüktető élet, szeretteink ránk irányuló bizalma, az éltető napsugár; az itt-ott remélhető öröm erőt ad izmainknak, akaratot a továbbküzdésre és feledve csalódásainkat, újra dolgozunk, hogy élhessünk és ismét csalódjunk. Igényeink megnőttek, apáink régi szokásait megmosolyogjuk, mert haladnunk kell a világgal. A korszellem robogó szekerén ülünk. A versenyben egyik-másik kitörik, az akadálynál íel- hukik, a másik része a teher alatt letörik és az a kevés, ki a czélhoz jut, uj versenyre indul, mig ki nem adja páráját, vagy ha ismét elsőnek érkezik be, lemaradt társait kineveti, megveti, kigunyolja. Fent, a középen és alul egy aránt folyik ez az őrült hajsza és csak ott szűnik meg, hol korona és koldusbot összqölelkeznek a siri szürkeségben. A gyöngébb, az elbukott, a szerencsétlen pedig irigykedve néz arra, kit puha jkezén vezet, igen sokszor érdemetlenüí a vak szerencse. Elismerem, én azt, hogy a tőke sokszor szívtelen. Tudom mert a történelem, ez a pá ratlan tudásu mester megtanított arra, hogy az anyagi erő igen sokszor lenyomja a jellemet, diadalmaskodik a becsület felett és hatalmával megveszi az észt,, és tisztességet egyaránt. A kincshez, a vagyonhoz mérhetetlen bűnök emléke tapad és én nem csodálom a költőt, ha könyvtárában elmélkedve az olvasottak felett e szavakkal dobja el a pénzről irt munkát: gyűlöllek, mert magasztalod a gazdagok erejét, mely a szegények rongyaiból vált bankóvá. De más oldalról megnyugszom, mert a tőke nélküL millió és miiló etr.-btvr veszne el éhhalál-_ lal. Nem lenne csörgedező forrás, amelyből a a tudomány és művészet táplálkozik. Nem volna haladás, kultúra és humanizmus. És mindezeket meggondolva lelkem megnyugszik az itt-ott látható aránytalanságon és hálával fordulok napszálltakor Istenhez, hogy a megélhetés eszközeiből nekem is juttatott. S ha ezután kis csalánom körében, a szeretett napjának meleg érintése alatt egy-egy örömvirág fakad fel a szivemben, nem irigylem a gazdagot, ki hideg kincsei és drága kövei társaságában lelki béke után szomjuhozík. > Ne azt nézzük, ami másnak van, hanem ami másnak nincs és akkor a megelégedés állandó barátunk lesz. Enéikül azonban nyugtaHIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett kőzőltetnek Kéziratok nem adatnak vissza. zr—r-= Telefon-szám 80. rz== lanok leszünk és az elégedetlenség vámpírja fogja szívni vérünket . . . Erre a bölcsességre azonban — mosolyogjon bár meg a hitetlen szív — csak akkor juthatunk el, a vallás gyöngéd karjai közül nézzük a földi javak egyenlőtlen megosztását. A nagy hippói püspök másfélezer év előtt hangoztatta azt a történelem folyamán megkövült igazságot, hogy vallás nélkül az országok rablóbandák, vallást adjunk a szivekbe és akkor lesz kenyere az éhezőnek és megelégedése a telkeknek. Hangzatos jelszavakkal, a szabadosságra való biztatással kába tanok féktelen eszméivel, roszlelkü izgatással, a tőke gyalázásával, s szegénység rongyainak erőszakos fi fogta fásával olcsó népszerűség hajhászásával nem nyugtatjuk meg, a forrongó kedélyeket. Nem agitátorokra van ma szükség, hanem olyan férfiakra, akik a szivekben feltornyosuló hullámokat bölcs elmével és szelid kézzel tudják lecsöndesiteni. Nem útvesztőbe kell kergetni a kedélyeket, hanem azon az ösvényen vezetni, mely a megelégedés termékeny és termékenyítő földjére vezet. A szegény, nehéz munkája után élő ember pedig ne higyje, hogy a szenvedés csak az ő ttírhii-.és az üröm csak az ő poharába gyülemlik össze. Valamikor hivatásomból kifolyólag megnyílt előttem a halál küszöbén nagyon sok gazdag és szegény ember lelke . . ■. A mélyére láttam és nagyon-nagyon sokszor irigyeltem a sors nehéz keze alatt meggörnyedt emberek fenséges nyugalmát és sirtam a gazdagok üres lelke láttára. A bibor a bársony tengerszenvedést takar és én látva ezt, nem találtam bolondnak Thalest, ki mérhetetlen kincseit a tenger mélyéré dobta, nehogy, saját vallomása szerint, ezek őt merítsék el nyomtalanul .... Egy uj nemzedéket kell nevelnünk és ezzel visszamenni arra az alapra, melyen a jövő társadalom felépülhet. Elégedettségre kell tanitaT Á R C Z Á. Betegágyban. Ágyba került a legény ! A villogó szemű ruganyos járású, friss arcú férfiú most látszott csak meg, hogy még sem olyan nagyon fiatal, a minőnek tartották. A csuz alaposan lekapta a lábáról: jóformán mozditam sem birta sem a kezét sem a lábát: ilyenkor aztán a betegség fájdalmának hatása alatt haragosan kiüt az öregség meg nem borotvált arc fehéredő tüskéi között: melyek nyomán tovább menve, hamarosan megtáljuk a ráncokat a szem körül, az ajak körül, a homlokon mindenfelé ! És az izmos, acélos kezek is hogy reszketnek, mikor a vizes poharat tartják 1 Szóvá! Elemér ur a divatba jött és elkényeztetett garcsonurak legtipikusabb példánya, az asszonyok, leányok kegyeltje és egy csomó, nagyon kedves kaland irigyelt hőse, csúnyán letörött. Nagyon korán találta felvenni a tavaszi hadjárathoz készült uj ruhákat, s egy hideg éjszaka elég volt arra, hogy tönkretegye. Betegségének első napjai még jobbak voltak. Mikor emberfeletti fájdalmak, metsző kinok hasogatták égész testét, mintha csak testének összes ízületeit valami láthatatlan kéz életlen késsel nyiszálta volna ! Mert akkor a kinjai teljesen lefoglalták, teljesen kimerítették és szinte boldognak érezte magát, ha volt pár nyugalmasabb perce, a mikor gyötrő fájdalmai csillapultak. Később azután, órákig, sőt napokig kellett egy helyzetben feküdnie: mozdulatlanul, bepólyált lábbal, kézzel, feküdnie és várni, hogy elkövetkezzék a gyógyulása, mely orvos biztatása szerint beletelhetik jó nehány hétbe. Az eleven, mozgékony, mindig künn járó emberre iszonyú volt ez a tespedés. Olyan emberre nézve, a ki különben szereti az otthonát s dolgozni olvasgatni, irogatni szokott benne, az olyanra még türhetőbb ha a betegség szobájához szegezi, de a ki rendesen soha sincs odahaza s a kinek az olvasás a élvezetéről fogalma nincs, arra nézve valóban mily gyötrelmes a betegség. Szerencsére a barátai megemberelték magukat és Elemért gyakran látogatták. Az igazát megvallva ugyan, nem cs,ak a baráti szeretett vitte őket, hanem még valami csúnya emberi tulajdonság. Az, hogy a gyöngébb legényeknek jól esik a náluk erősebbet nyomorultnak, tehetetlennek látni. Meg van ez a kedves tulajdonság édes mindnyájunkban, legfeljebb hogy szeretjük el titkolni, mivelhogy nem is valami nagy díszünkre válik. Elemér ur erősebb, delibb és felkappottabb volt mindnyájunknál. Nem csuda, hogy’jól esett őt megrogyva látni: a hires szeladont, aki most a régi fikszirozó s elbizakodott tekintetek helyett megadó szomorúsággal néz maga elő és a karját csak egy kissé is megmozdítja. — No fiuk, kiálltam a versenyből! Most már nélkülem futtathattok — mondta, fanyarul mosolyogva hozzá. — Eh dehogy ! — vigasztalták azok. Jövő télen megint csak együtt indulunk 1 Még érdekesebb lesz az arezod, hogy egy kicsit megfogyott! A Kis megfogyást odakűnn az utczán, mikor tőle elmentek, igy fejezték ki: — Sovány mint egy agár ! S milyen petyhüdt, milyen sárga! Kész vén ember! A szakálla meg egészen ősz lenne, ha meghagyná! Én azt hiszem, Elemér ur erősen a negyven felé jár s hogy adta a harmincz- kettőst! A podegrás gavallér! Jól kinyujtogatják a lábaikat, hogy izmaik egészséges ruganyosságát egészen érezzék, mert jól esik azt érezni egy ilyen beteg ember látogatása után. Csak egyikük maradt a betegnél I Mindnyájan örültek, hogy ott maradt. Kiállhatatlan ur volt! Ha valaki soványitó kúrát használt, ő mindig gratulált az illettnek, hogy milyen nagyszerűen hízik, ha valaki köhécselt és félt a mellbajtól, rendesen azzal fogadta: — De hiszen te már odavagy: A hús a csontodhoz szárad ! 11a párbaj-segéd volt a felének folyton halálos kimeneteli párbajokról mesélt és mikor valaki a vendéglőben a legjobb izüen ette a pecsenyéjőt, ő akkor konstatálta, hogy az büdös. A legkiálhatatlan ember volt, aki még szórakozottságából sem mondott soha senkinek kellemes dolgot. Elemérnek például már egy nyegyedóra óta azt magyarázta, hogy az izületi csuz milyen könynyen lehet halálossá, ha a szívre veszi magát: SZIGETI JÓZSEF vhat eng. ház- és birtok-eladási, törlesz- SZATMÁR téses jelzálogkölcsön-közvetítési irodája ki HÁZAT, BIRTOKOT és ERDŐT VENNI vagy ELADNI kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óbajt, úgyszintén birtokra vagy házra olcsó TÖRLESZTÉSES JELZÁLOGKÖLCSÖNT akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki RÉSZVÉNYRE van szüksége, vagy azokat ELADNI akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismerettsége folytán hivatásának megfelel. — Vidékre azonnal válaszol. ........................................ ............
