Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-13 / 2.szám

Szatmár, 1903.

SZAT MAR-NEMET I.

Január 13.

után Bankos Josefine k. a. szavalta el tehetséges poétánknak, Szabados Edének egyik gyönyörű költeményét nagy hatással és zugó taps mellett. A közönség tüntető tapsai jutalmazták Markó Kálmánné úrnő kitűnő énekszámait is. Denzának egy dalát és Taubert- nek közkedvelt madárdalát adta elő hatalmas kolora- turájával és hivatásos énekművésznőhöz illő technikával. A műsor 4-ik száma: Dr. Havas Miklós a mi széles körben ismert hegedű-művészünknek előadása volt, Sarasaié legbájosabb pieceiből adott elő kettőt. Művészi becsű hegedű produkcziói leírhatatlan hatással voltak a közönségre. Végül az est piece de resistan- ceje az Élő naptár volt, melyet id. Csomay Imre, mint jövendőmondó és Lengyel Angela, Biki Cornélia, Leit- ner Margit, Asztalos Esztike, Wodianer Margit, Gödé Erzsiké, Kótai Mariska, Madzsar Bella, Litteczky r rzsike, Nyárády Margit, Berta Piroska és Nagy Adél kisasz- szonyok, mint a hónapok személyesitői adtak elő.

A szereplő kisasszonyok valamennyien a hónapot jellemző costümben rendkívül bájosan és a közönség zajos tapsai között szavalták el csengő versekben a jövendőt, a melyet megelőzőleg prózában Csomay Imre is előadott, zajos derültséget keltve. Az egyes hónapokra irt verseket Dr. Fodor Gyula, Dr. Fechtel János, Ferenczy Gusztáv, Mátray Lajos, Dávid István, Dr. Schönpflug Jenő, Dr. Böszörményi Emil, Tanódy Endre, Tóth József és Schik Elemér írták. Hangverseny után a fiatalság tánczra perdült és a mulatságnak csak a késő hajnali órák vetettek véget.

Hogy a tánczestély ily fényesen sikerült, abban legfőbb érdeme Jékei Károlyné alelnöknő és Neuvirth Nándorné úrnőknek van, a kik páratlan ügybuzgóság- gal, önfeláldozó fáradhatatlansággal, áldozattal és lángoló lelkesedéssel karolták fel nemes czélu ügyet s éjt-napot együvé téve, az egész várost a résztvételre buzdítva a rendezés nehézségeivel bátran megküzdve, biztosították a teljes sikert. — Mindkét úrnőnek forró köszönettel és hálával tartozik az egylet. Jelentékeny részt vettek a fáradságos küzdelemben és előkészítésben Bakcsi Domokosné, Unger Istvánné, Tankóczy Gyuláné, Günther Jánosné, Tombori Virgilné, Dr. Fejes Istvánné úrnők és Paládi Erzsiké k. a. Az estélyen a fényes eredmény megteremtésében hatalmasan közreműködtek Neuvirth Nándorné, Bakcsy Domokosné, Dr. Biró Elemérné, Dr. Fejes Istvánné, Paládi Lajosné úrnők és Paládi Erzsiké k. a.

A jelenvolt hölgyek névsorát itt közöljük :

Asszonyok : Veréczy Antalné, TomJjory Virgilné, Paládi Lajosné, Kótai Lajosné, dr. Fejes Istvánné, Komka Kálmánné, Neuwirth Nándorné, Rezutsek Antalné, Unger Istvánné, Tankóczy Gyuláné, Pirkler Jó- zsefné, dr. Biró Elemérné, Uray Károlyné, Kofranek Vendelné, Gödé Györgyné, Dr, Schönpflug Jenőné, Jákó Sándorné, dr Nagy Barnáné, dr. Kölcsey Ferenczné, dr. Vajai Károlyné, Nuszer Dezsőné, Bossin Józseíné, Vallon Henrikné, F'ürst Viktorné, Markó Kálmánné, Nagy Ákosné, Litteczky Endréné, özv. Vodiáner So- máné, Heinrich Viktorné, László Irnréné, Rácz Istvánné, Gillyén Sándorné, Günther Jánosné, Nyárády Lászlóné, dr. Farkas Antalné. Demjén Sándorné, Csomay Irnréné, Krassó Miksáné, Osváth Elemérné, Biky Károlyné, Leitner Bertalanná, dr. Antal Sándorné, László Károlyné, Szabados Edéné, Péchy Antalné, Bakcsy Domokosné, Böszörményi Zsigmondné, Fintha Lajosné, Wallon L., dr. Wallon Gyuláné, dr. Papolczy Gyuláné, özv. Varga Antalné, Bakó Lajosné, özv. Borús Endréné, Domahidy Sándorné, Veress Lajosné, Saja Sándorné, Pethő Györgyné, Halász Mórné, Vajda Mihályné, Komka Alajosné, Novák Lajosné, Frankó Jánosné, Morvái Jánosné, Nagy Endréné, Körösmezey Antalné, özv. Hock Béláné, özv. Litteráty Elekné, Unger Gézáné, ö?v. Török Istvánné, Madzsar Károlyné, Kovács Leóné.

Leányok : Veréczy Margit, Vodiáner Elza és Margit, Berta Piroska, Biki Kornél, Nagy Adél, Lengyel Angella. Gödé Erzsiké, Leitner Margit, Madzsar Bella, Kótai Matiska, Asztalos Esztike, Nyárády Margit, Liteczky Erzsiké, Bankos Jozefin, Uray Olga, Baranyai Mariska, Szabó Gitta, Nuszer Matild, Schillervein Mar git, Papp Ilona, Varga Klára, Bakó Giziké, Borús Joiánka, Farkas Ilona, Lechner nővérek, Kozma Her- min, Böszörményi Margit és Eszter, Horváth Erzsiké,

Kőiösmezei Juliska, Etelka és Erzsiké.

*

Az „élő naptár“ szemelvényeit, — melyeknek folytatását következő számunkban közöljük. — alábbiakban adjuk:

Április.

Szavalta : Nagy Adél k a.

A t. közönségnek kívánok jó napot S bemutatom magam, én április vagyok.

Tudom, már a hátuk borsódzik bele,

Ha hallják, hogy megint hónap elseje.

Mert e nap ám nemcsak a fizetés-ontó:

Ekkor jelentkezik mindenféle kontó S fizetni — halandó — bárhogy is szeress, Megunod, hogyha jő tejhordó, fűszeres,

Bérszomjas háziúr, suszter és cselédek S egyik sem vizitbe, mind fizetés végett S míg egygyel itt tárgyalsz, már másik vár amott, Hogy fizetsd ki neki a villam-áramot.

Elsejétől ezért b zony méltán tartól,

Mert ekkor mindenki a zsebedbe markol.

Egyik sem kegyelmez s mire végit éred,

Oda van menthetlen utolsó filléred S mikor e dolog már egészen letelt,

Végül jön a szabó s kér egy részletet.

No, de ennek aztán senki sem fizet,

Ez csak issza mindig a hideg vizet.

Bezzeg egész máskép vagyunk ám vele,

Ha azt halljuk, hogy április elseje.

E napon nem kap pasasért a gond,

Mindenki jókedvű s bolondokat mond.

Április elsején már ős idők óta Nem is járja egyéb, csak a móka.

Bolonditni máskor is szeretjük egymást,

De e napon aztán nem is cselekszünk mást S mig máskor rászedünk komolyan,

E napon ez csak amolyan Igazi tréfa s játék S van-e, ki igy nem járt még,

Hogy hallja s maga is enyelgve mondja:

Óh április bolondja!

Ám van mindig, aki kötődik,

Aki ezen is megütődik S arra is keresi az okot,

Az ember tréfálni mért ekkor szokott?

Az ok, hogy ezt hiresztelték széjjel,

Hogy telve vagyok minden szeszélylyel, Állandóságban mit sem érek,

Soh’sem adom meg, amit ígérek.

Még reggel napfény s délére fucscs! ni Már vízzel telik meg a kalucsni S hirtelen záporba elvesztve eszit,

Szalad mindenki s es’ernyőt feszit.

S hogy mikor már bennem mindenki bízik,

Szép meleg időmet már-már elhiszik,

Akkor én gondolok merészet, nagyot:

S reggelre minden palánta elfagyott.

Szóval, hogy minden sablont megvetek S én is csak mindig feliiltétgetek.

S ha igy volna is, csak kis példa volnék, egy morzsa Arra, hogy milyen a földi ember sorsa.

Láthatjuk, az ember bármeddig él is,

Élete nem egyéb: tarka április S amit reggeltől délig igér az élet:

Déltől estig abból legtöbb semmivé lett.

De hát remélem, nem kell mondanom,

Hogy mindez nem más, tiszta rágalom.

A legcsunyább rágalom, az ám,

Amit rám kén a többi kollegám,

Mert mindegyiknek az az álma,

Hogy e versengésben övé lesz a pálma.

Mindegyik a legszebb, legjobb akar lenni,

Tetszett hallani, hogy tudnak dicsekedni.

Például január már kimo ídta azt itt:

Büszke, hogy az évet mindig vele kezdik.

S különösen büszke még aztán a végett,

Hogy akkor kívánnak mindenek b. u. é. k.-et.

Bár a boldog újév nem mindig sikerül.

De vagy tíz forintba mindig belekerül.

S itt van oszt’ a kurta február,

Piczi szája csupa önteltséggel jár.

Farsang, bál és hymen, — nagyon büszke rája, Mintha nem ez vön’ a válóper csirája.

Meg márczius, hogy ő hoz ibolyát:

Mit pedig legtöbbször ápril ád.

Bár igaz, hogy ennek van egy érdeme,

Meg is mondanám, ha bárki kérdene,

Nem is titkolom el, hogy mi ez ma chére,

A kitűnő dupla márcziusi ser.

No hát tetszik látni, ilyen az élet,

De már csakugyan mint április beszélek Mindent össze-vissza, •— hát nem is pletykálok. Harminczadika lesz, most már tovább állok,

Mert utánam jönni neki van már jussa,

Hadd pótoljon hát meg virágok Májusa.

Májú s.

Szavalta: Lengyel Angella k. a.

Szólott az Év, a Hónapoknak Anyja:

„Te bimbó-fakasztó nyájas Kikelet,

Ki virágiddal elűzöd a Telet,

Méz-édes reménynyel tekintnek feléd,

Mosolygó Május, im üdvözölve légy.

Két szelíd szemedből égi üdv ragyog,

Reményt, sejtelmeket lehel ajakad,

A kopár erdőket lombbal hímezed,

A mezőt virággal szórja be kezed.

Ártatlan, szelíd vagy, bánat nem gyötör, Nappalod madárdal, életed gyönyör S a köny is, mi másnál sok reményt temet, Szivárványba vész el s reményt ad neked.“

Szól a Május: „Mégis . . . boldog nem vagyok! Egymagámba állok; árva, elhagyott.

Engemet nem ért meg társam egy sem is,

Forró Junius sem, sem vig Április.

Szenvedélye űzi annak lépteit,

Izzó szenvedély ám engem nem hevít.

Ezt szeszélye hajtja: csalfa, szertelen,

Hűség, csönd, szeretet az én életem.

Össze kóboroltam árnyas ligetet,

Zugó erdőt, rónát, pázsitos hegyet,

Hogy talán találok egyet. Ah ! de nem !!

Anyám! Nincs, ki értsen! Ez híj én nekem!“

Mond az Év: „Szép Május! Bánatod igaz.

De szived sebére i m e a vigasz.“

És a hűs erekben, csermely partinál Illatos virág kél, hű szivet kínál.

Hófehér a lelke, tiszta, szűzi báj,

Hűség a szerelme s hű kebelre vár.

Illatárja kellem, mégis ő szerény.

Bűne nincs szemérnyi, maga az Erény.

IS FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ

Rejtve él. Az ábránd lopva néz te rád, Május hő szerelme bájos Gyöngyvirág! „Üdvöm“ — szóla Május — „feltaláltalak!“ S a virág szivében égő vágy fakad.

És azóta folyton egygyé forrva élnek, Legszebb teremtési a röppenő Évnek.

Augusztus.

Szavalta: Madzsar Bella k a

Augusztus napja száll az ég ivén, Lankaszt, hevít a drága égi fény.

Megért gyümölcs lep szerte minden ágat, Királyi rózsa elvirulva bágyad.

A tavaszi halványzöld levelek helyén Komoly gályák sötétlenek.

Szamócza lenn, az alma fenn pirul, Illatsóhaj száll terhes ágirul.

A tarka rét, ha szellő futja be, Hullámzik, mint a tenger felszíne.

Az állatok közt drága szeretet,

A fészek gondja tölt be sziveket.

De néha, hogyha nehezül a lég,

Sötét felhőktől elborul az ég, yillám czikkázik, az ég menydörög, Áldásos esőn megpuhul a rög S ha elcsittul a vész, mindent bejárván, Mosolygva néz alá a szép szivárvány. Ha jő az est, lehull a nap pihenni,

A róna csöndjét nem zavarja semmi,

A búcsúzó aranysugár után Hulló csillag kél Lőrincz-éjszakán.

S a napnak terhe megpihen,

A töld megmosdik harmatgyöngyiben. Leszáll fölénk a méla áhitat,

Szemünkre csókol édes álmokat.

Az estharangszó kondul . .. s azután,

A gyermekszív imája zeng csupán:

Mi Atyánk, ki vagy . . . Ámen, Ámen.

S z i n h á z.

Hétfőn Abonyi Lajos általánosan ismert népszínművét, „A betyár kendőjé“-t adták zónában, telt ház előtt s különösen a tanuló-ifjúság tüntetett jelenlétével. — Egry Kálmán (Gyuri Bandi) és Holéczy Ilona (Örzsi) a főbb szerepekben remek alakítást nyújtottak. Megemlitendők még Bátosiné Polgár Fáni (Boris), ki természetes játékával, Tordai Adél (Buzi Zsófi) és Ferenczy József szép baritonjával nagy tetszést aratott.

Kedden Massagni remek zenéjíi operáját adták másodszor, szép számú közönség előtt. A közönség egész estén át tüntetett Juhász Ilona (Stautuzza) mellett, kit színre lépte alkalmával zugó taps fogadott s tisztelői egy óriási és remek virág-állványnyal kedveskedtek neki. Méltó társa volt Lónyay Piroska (Lola), ki eleven, temperamentumos játékával nagyban hozzá- játult az est sikeréhez. Jó volt még Ferenczy (Afió) és Boda Ferencz, ki csengő hangjával aratott nagy sikert. A' kar és zenekar kitünően működött a karmester vezetése alatt. — E darabot megelőzte Murai Károly 2 felvonásos vigjátéka, a „Huszárszerelem.“ A szereplők közül dicséret illeti meg meg Étsy Emíliát (Anna), ki szerepét ügyesen és kedvességgel játszotta, továbbá Jávor Arankát. A férfiak közül mindenekelőtt Ligethy Lajost (Huppig Kázmér) emeljük ki, kinek szép cáriért jóslunk pályáján. A közönség valósággal tüntetett mellette és szűnni nem akaró tapssal honorálta ügyesen előadott játékát. Jók voltak még Baróti (Dér Pistá), továbbá Krémer Sándor, azonban ő egy kissé túlzott.

Szerdán Laufs és Kratcz német bohózat-irók „A Páholy“ czimü darabja került színre Kabos Ede kitűnő fordításában. A darab egyike volt a legsikerültebb előadásoknak. A főszerepeket Krémer, Ligethy, Baróti, továbbá Etsy Emilia és Jávor Aranka játszották.

Csütörtökön „Szegény Jonathán“, Milöcker remek zenéjü operettje ment kevés számú közönség előtt. A szereplőkön bizonyos kedvetlenség és meglehetős készületlenség látszott. Boda (Vandergold) a szöveg nem tudása által, mit nála eddig sohasem tapasztaltunk, a szép matróz áriát a 3-ik felvonásban tönkre tette. Az egész előadás nehézkesen döczögött. Szen- t e s elég jó impressárió lett volna, ha oly erősen nem neszeit volna a súgóra. L ó n y a i Piroska pedig annyira rekedt volt, hogy alig bírta dalait elénekelni. Ferenczinek és Juhász Ilonának szépen előadott énekszámai kárpótoltak némileg a gyenge előadást ért.

Pénteken sikerült s jól összevágó előadásban került szinre „Ocskay Brigadéros“. A czimszerepben Bátosynak szép sikere volt. Tombolt a lelkesedés, különösen a deákhelyen, de meg is érdemelték a szereplők a sűrű tapsokat. Holéczytől Tisza Ilonát már láttuk két év előtt. Akkor is gyönyörködtünk alakításán, de most még sokkal tökéletesebbnek találtuk azt. Krémer Piber apátja szintén jó volt. Egri Kálmán Szörényit igazi művészettel alakította. F e r e n c z i (Tarics), Ligeti (palócz), Szentes (Ozoróczy), Étsy (Dili) kifogástalanul megállták helyüket. É t s y Emma, bár a szerep meyhaladja organumbeli képességeit, gondosan és öntudatosan dolgozta ki azt. A prológot Fodor Oszkár (Jávorka Ádám) helyes felfogással és szépen szavalta, igaz ugyan, hogy csak a karzati közönségnek, mig a földszintet égy pillantásra sem méltatta, de az mindegy, idővel leszokik a magas fejhordozásról, égyébként a szatmári diákot elfogadhatóan játszotta. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat, sőt igen sokan

az egyedül elismert kellemes izü termé- === szetes hashajtószer, :------