Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-01 / 48.szám
Szatmár, 1003. rendőrökre es börtönökre bízzuk, kiktől egyebet nem is várunk, mint csak a kezök alatti anyag fékezését. így váltak szét utaink száz felé, igy küzd érdekből harczot egyik magyar ember a másik ellen mindig, amig a magyar társadalom szinejava a papoknak és tanítóknak, szóval a népnevelőknek munkájából némi részt nem kér magának; amig a társadalom minden osztályának előkelői a saját foglalkozási águkhoz tartozó legalsóbb rétegeket szeretetökben részesítve emberi feladatok tisztességes betöltésére nem buzdítják; és a magyar haza szeretetének buzdító érzete közös egyesületben a »Magyar hazafiak egyesületében« egy útra nem iiányit mindnyájunkat, mely ut a gazdag, egységes magyar nemzeti állam megteremtéséhez vezessen. A magyar nemzet nagy testének erőteljes szervezetet kell adni a nemzet nevelésével, az együvétartozas (nemzeti) érzésének kifejlesztésével. A mai sok irányú egyesület száz darabra osztja anyagi érdekek szerint nemzetünket és a világpolgárias számítás a nemzeti érzést elhomályosítja. így fül bele a magyar nemzeti önérzet az életküzdelem nagy tengerébe, miközben azt nem érezzük, hogy magyarok vagyunk, de azt igen, hogy suszterséggel, irnoksággal stbivel kertssük-e kenyerünket s e küzdelemben csak a saját sorsunk nehézségeit ismerjük meg, másokét nem. Minden foglalkozású embernek közös ismerkedése, a nemes gondolkozásu- érzésűnek a durvábbakkal való érintkezése a leghatalmasabb nevelőeszköz, mely az embereket nemcsak kölcsönös megértésre és szeretetre képesíti, hanem a különböző érdekeket sérelem nélkül összeegyezteti, az eldurvult lelkeket megneme- siti, a tudatlanokat sokban felvilágosítja és az emberek életét tartalmasabbá, szebbé varázsolja. A magyar társadalom sokra képes a haza javának előmozdítása végett, de nagyobbat nem tehet, mintha szervezkedik az egységes nemzeti állam kiépítésére és e nagy feladatból egyesíti a Magyar Hazafiakat. Akkor hiszem, senkisem mondja: Üssétek az urakat! —iy. SZÍNHÁZ. Deczember elsejével megkezdődött a színházi idény, s ezzel mi is megnyitjuk színházi rovatunkat, melyben hélről-hétre adjuk színi bírálatainkat. látom én azt. Arczod rózsái elhervadtak, de az én forró szerelmem napjától újra ki virulnak s én királynővé teszlek a boldogság honában. Menekülni akarsz ? de nem engedlek ám. Elraboltam tőle s most csak a kincsemet veszem vissza. Napok óta lesem az alkalmai, férjed már ágyban van, a ház népe nincs honn, — kocsim az utcza végén vár . . . Jöjj, viszlek, könyörgöm, parancsolom ! Félig öntudatlanul, remegve, kábult aggyal hagytam vonszolni magam s már künn voltunk a sötét folyosón, mindőn egy bűvös szózat száll az én tévelygő lelkemhez, e csengő angyali hangon elmon- dc It szavak : „ ... És bocsásd meg ami vétkeinket amiképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetleknek és ne vigy miniket a kísérletbe, de szabadíts meg a gonosztól.“ Nem volt már sötét, a lelkemre világosság áradt. Teljes erőmmel kiszabadnám magam az ölelő karokból s rohantam a gyermekszobába, hol a dajka imádkozlatta fiamat, mert az anya nem imádságra csak bűnre taníthatná. Letérdeltem az ágyacska előtt s újra elmondtuk azt az imát, melynek egyszerű szaviban benn rejlik a világ összes kölcsessége, mely tanít lemondani, tűrni és szenvedni. A kályha tüze már kialudt s a nagymamát elfödte a sötétség, de mintha fölötte lebegett volna az a fénykör, mely a szentek fejét is szekta ékesíteni. f'zánthó Árpádné. Miként a múltban, úgy ez idén is teljes tárgyilagossággal bíráljuk meg az egyes előadások sikerét, az igazgató és társulata működését, műsorát s mind azt, a mi a színházra s a közönség jogos müigényei- nek kielégítésére tartozik. Azért bocsátjuk ezt előre, mert a múlt évben, animózitással vádoltak, midőn egynéhányszor olyan véleményt mondottunk az előadások helytelen rendezéséről, rossz szereposztásáról és ennek folytán a gyenge előadásokról, a mely az érdékeiteknek nem tetszett, előre elsánczoljuk tehát magunkat az ilyen vádak elől, a mikor kijelentjük, hogy sem reklámot nem csinálunk senki kedvéért, sem doronggal nem megyünk neki senkinek (ok nélkül), hanem a legjobb indulattal fogjuk ezt a rovatot kezelni. Kedden a drámai személyzet mutatkozott be »Kurucz Féja Dávidéban. Általánosságban nem so kát mondhatunk róla. Az előadásból hiányzott a drámai erő kifejezése s az összes szereplőkön bizonyos bágyadtság látszott, a mit hajlandók vagyunk annak tulajdonítani, hogy előző éjjel érkeztek Eperjesről s a hosszú ut faradalmait nem pihenték ki. Egyébként dicséretére legyen mondva a társulatnak, szereptudás, összjáték dolgában messze felülmúlja a mull évit. A rendezőnek azonban egy csekélységet szabad lesz figyelmébe ajánlani, nevezetesen azt, hogy ha a karszemélyzetből egyeseknek drámai előadásokban kisebb szerepet juttatnak, legyen gondja arra, hogy az előadás külső hatását el ne rontsák és az illúziót tönkie ne tegyék. Hogy megmaradjunk a »Kurucz Féja Dávid« előadásánál, galambősz aggastyán jelmezben jelent meg a színen egy városi tanácsos szerepében az egyik segédszinész és oly könnyedén mozgott, mint egy 16 éves suhancz. Ilyesmit nem volna szabad megengedni. A czimszerepet Pápai Antal játszotta el- ismeiésre méltó buzgalommal. Játékában sok volt az igyekezet, de az orgánuma kevésDbé látszik alkalmasnak ilyen hatalmas szerepekkel való sikeres megküzdésre. Első fellépése azt a benyomást keltette, hogy tanult, értelmes és öntudatos színész, de még kiforratlan tehetség, különösen mozdulatai és taglejtései árulják el itt-ott, hogy még pályája kezdetén áll. Rás- kayné szerepében Ferenczyné Lányi Irma őszinte sikert és sok tapsot aratott és tegyük hozzá, hogy meg is érdemelte. Gábor lantost Nagy Sándor igen vonzó alakításban mutatta be. Kellemes színpadi alak és hivatott szerelmes színész. Már ismerjük múlt évi próbaföllépései óta s úgy tapasztaljuk, hogy tehetsége ezen rövid idő alatt is sokat fejlődött ß„ Polgár Fániban regi kedves ismerőst láttunk viszont színpadunkon. O róla csak elismerőleg nyilatkozhatunk. A múlt idényben csaknem minden előadáson föllépett, de azért szerepeit mindig gondosan és a lehetőségig jól játszotta A társulat két uj tagjáról kell még említést tennünk, úgymint Széli Gizelláról és Garai Húsról. Széli Gizella mint Feja Dávid, felesége kis szerepben lépett fel, kissé idegenül mozgott a színpadon és tulszerényen viselkedett, de hogy megelőzzük magunkat, a „Titok“ csütörtöki előadásán már több melegséget és közvetlenséget láttunk játékában s azt hisszük, hogy ha a kisasszony megszokja a szatmári közönséget és több önbizalommal játszsza meg szerepei', a közönség is meg lesz vele elégedve. Garai Ilus igen kedves kis »Böske« volt. Sok várakozással nézünk további szereplése elé. Ő a társulat naivája s ezen szerepkör betöltésére temperamentuma, hangja és alakja egyaránt alkalmassá teszik. Csak arra vigyázzon, ha megesik rajta máskor is, hogy szerepéhez illő komolyságából kiesik, mérsékelje nevelő ingerét, nehogy a közönségre is átragadjon. Hisszük egyébként, hogy a várakozásnak meg fog felelni és még sok babért fog aratni. Szentes Jánost, mint régi ismerőst olyan meleg ováczióva! fogadták, akárcsak egy primadonnát. Ebből azt kellett látnunk, hogy nem hálátlan a szatmári publikum, csak a kegyeibe kell férkőzni, ez pedig nem ördöngős mesterség. Egy kis igyekezeitel meg lehet azt szerezni. Ferenczy Józsefet szintén igen barátságos indulattal üdvözölte a közönség. Szerdán az operett-személyzet mutatkozott be a „Drótos tót“ czimü operettben. Úgy a darab zenéje, mint a szereplők gondos játéka jobb darabhoz méltó, mert a »Drótos tót« librettója igen gyönge alkotás. No de nincs is mit beszélni az operett-szövegek irodalmi becséről. Kornai Margit, a társulat primadonnája temperamentumos, ügyes szubrett, és igen előnyösen mutatkozott be Zsuzska szerepében. Ámbár ebből a föllépéséből nehéz még megítélni a művésznő képességeit, mindazonáltal annyit már konstatálhatunk, hogy a szubrettektől a mai viszonyok közt megkívánható énektudásnál valamivel többet produkált, játéka diszkrét és tánczolni is tud. Szóval olyan kvalitásokkal bir, melyek sok élvezetes operett-estére nyújtanak kilátást. Reviczki Rózsi szintén ügyes és jó színpadi alak, játéka és mozdulatai sok élénkséget mutatnak. Miczi szerepét elég jól játszotta meg s ha egy kissé jobban győzné hanggal, még igen nagy sikereket érhetne el ez estén azonban sokszor elnyomta énekét a zenekar, Tábori Pfeffcrkornja tette az egész silány darabot némileg elfogadhatóvá. Őt már rég ismeri közönségünk s úgy tapasztaltuk, hogy a Dachselmayer Nepomuk- bravuros személyesitője tehetségben és művészi zseniá- litásban megerősödve és teljesen kifejlődve tért vissza hozzánk. Sok derültséget keltett utánozhatatlan zsidó zsargonjával. A derültségkeltésben méltó társa volt Szentes, a ki Günther szerepéből egy sikerült karikatúra alakot csinált. Arnold Antalnak igen szép orgánuma van, de alakítani nem tud. Blacsek Milost még jól játszotta, de már az őrmester szerepét elejtette. Kolozsvári. Blanka elég jól adta a kis Milost és az éneke is tiszta, élvezhető volt. A kar. is derekasan megállta helyét s jól fegyelmezettnek látszik. Csütörtökön Wolf Pierre vigjátéka, a »Titok« került színre üres ház előtt. Nem is érdemelt meg nagyobb közönséget. Nagy művészeknek kellene alakítani az egyes szerepeket, hogy ebből a darabból valamit csináljanak, mert bizony vígjátéknak igen lapos és áradozó. A szereplők eléggé igyekeztek a darab megmentésén, de az üres ház elvette a kedvüket nekik is. Nem találtuk meg benne sem a szellemessegnek, sem a mulatságos helyzetek és meseszövésnek azt a fokát, melyet nem egy franczia vígjátéktól, hanem bármely vígjátéktól általában méltán megkövetelhetünk, lg/ nem csoda, ha a kis közönség is ásitozott unalmában. Pápai Trévoux szerepében francziás akart lenni s e czélból elégnek tartotta a hadaró beszédet. Az élénkség és a francziákat jellemző kedélyesség azonban hiányzott játékából. Széli Gizella ebben a darabban előnyösen mutatkozott be. Mariét jól játszotta, csak szerepének felfogását kifogásoljuk, a mennyiben kissé szentimentális volt. Nagy Sándor, Szentes, Polgár Fáni és Ferencziné igen jók voltak s általában megjegyezzük, hogy a daráb minden döczczenés nélkül gördülékenyen folyt. Közbevetve megjegyezzük, hogy ezúttal inkább a társulat egyes tagjaival kívánjuk közönségünket megismertetni, ezért kevesebb súlyt fektetünk magukra a darabokra. Az eddig előadott szinda rabokat különben is eléggé méltatták annak idején a fővárosi lapok s onnan jóformán már ismeri is azokat közönségünk. Nem szabad megfeledkeznünk Hermann Miliczá- ról, a legkisebb dilettánsról, aki teljes otthonossággal mozgott a színpadon, ami nem is csoda, mert már régen volt, mikor es a kis csöpség debuttirozott. A kis Róbertét meglepő ügyességgel és értelmességgel adta. Pénteken, decz. 4-én este zónaelőadásban „Katalin“ operett k zinre, Márkus Aranka koloratur énekesnő eho letiéptével a czimszerepben. Márkus Aranka gyönyöiü hangjával, nagy énektudásával, briliáns technikájával óriási sikert aratott. Játéka, igaz, messze állott énektudásától, de az énekművészeiével szerzett gyönyörűségért elfelejtettük ezt neki. Kornay Margit (Germaine hadnagy) szintén nagy és megérdemelt sikert aratott. Játéka, éneke, kedvessége a közönség osztatlan szeleteiét biztosították neki. — Sziklai Blanka (Anicza) ügyes volt és szépen énekelt, s hisz- szük, hogy alkalmasabb szerepében még jobban érvé lyesithetni fogja tehetségeit. — Tábory kis szerepében is ki tudott emelkedni. — Pápay, Papir, Szentes pompásan összejátszotlak. — A kar összevágó volt, a rendezés kielégítő. Szombaton, decz. 5 én este »Drótos tót« került szinte másodszor, az előbbihez hasonló jó előadásban Vasárnap délután félhelyárakkal „Tündér-eskü“ rege került színre jó előadásban. A szereplők mindegyike igyekezett a délutáni közönséget legjobb tehetsége szerint mulattatni. Az előadást szép ház nézte végig. L ■ , i'>1 . i ;' őp .finn Ilyet adták meglehetős számú közönség előtt, de az érdeklődés már megcsökkent e régi gyöngébb népszínművek iránt, bár színészeink mindent megtettek az előadás sikerének érdekében. Kornay, Reviczky, Ssiklay, Szentes, Tábori Papir, Ferenczi a többiekkel együtt pompásul illeszkedtek be a népszínmű előadásának keretébe s nagyon jó alakítást pordukáltak. * Heti műsor: Kedd: „Bob herczeg“. Szerda: Dr. „Nebánts virág“ újdonság. Csütörtök: „Boccació“ Operette. Péntek : „Bajusz“ félhelyárakkal. * Dr. Nebánts virág. Ez a kitűnő újdonság holnap szerdán este kerül színre. Bohózat, mely a Vígszínház műsorának eg37ik legkitűnőbbje s ott is óriási sikert aratott, A szerepek a legjobb, kezekben vannak. Remélhető tehát, hogy a közönség zsúfolásig megtölti a színházat. HÍREK. Hivatal vizsgálat. Gr. Hugonnai Béla főispán. Steinkogler János tikárja segédlete mellett f. hó 3 án megvizsgálta a helybeli főszolgabírói hivatalának ügymenetét és pénzkezelését és a tapasztaltak feleit megelégedését nyilvánította. — Gyorsvonatunk. Mint közvetlen biztos forrásból értesülünk, a Szatmárról reggel induló éá ide este érkező gyorsvonat, melyet a volt kereskedelmi miniszter beszüntettetett, rövid idő alatt vissza lesz állítva.
