Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-24 / 47.szám

Szaimár, 1903. november 24. 47. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza.-----------—— Telefon -szám 80. ===== A választás küszöbén. Egy pár óra és meg fog nyillatkozni vá­rosunk közönsége a szavazó uránál. Két ellentétes párt áll egymással szemben. Mi távol minden politikai tendentiától, midőn hozzá szólunk és most is hozzá szólunk a választás nagy fontosságú kérdéséhez, úgy az egyik mint a másik párt álláspontját tisztelet­ben tartottuk, egyiket sem kicsinyeltük: de a város fejlődhetésének jövő gazdasági viszonyai­nak, haladásának szempontjából, részrehajlatla- nul azt hangoztattuk, hogy tegyük most félre minden egyebet és álljuk városunk érdekei mellé. Ezzel szemben azt vágták vissza, hogy: nem a város érdeke az első hanem a haza érdeke. Úgy van tisztelt uraim! aláírjuk, hisszük és valljuk, mi is, hogy a haza mindenekelőtt! De szabad legyen, midőn ezt kijelentjük, egyszersmint azt a kérdést is felvetnünk, hogy tulajdonképen mi a haza érdeke? A haza érdeke tulajdonképen az egyesek becsületes érdeke, a községek, a városok tisz­tességes érdeke, mert: ha az egyes községek városok boldogulnak, a polgárok boldogulnak, a polgárok boldogulására tehát hazánk boldo­gulása. Ennél fogva: midőn mi Hieronymi Károly rr magyar királyi kereskedelmi miniszter 0 nagy­méltóságának országgyűlési képviselővé történő megválasztását tisztán városunk érdekéből kívá­natosnak tartottuk és tartjuk: tulajdonképen hazánk javát és boldogulását is értettük, mert e kettő elválaszlhatatlanul egybefügg. Különben :' nem kell ahhoz semmi egyéb mint részrehajtatlanság és helyesen gondolkodni tudás, hogy megfontoljuk: micsoda a mi váro­sunk érdeke ? És kitől várhatjuk annak bekö­vetkezését? Epen ezért erős a mi hitünk ab­ban, hogy választó polgártársaink, városunk ér­dekét, a haza javára hordják szivükön midőn a választás szép polgár-jogát gyakorolni mennek. Isten segítse az igaz ügyet ! Felhívás a választó polgórokhoiíl A szatmárnémeti szabadelvű párt végre­hajtó bizottsága a következő felhívást tette közé: Választó polgárok! Csak órák választanak már el bennünket azon naptól, midőn alkalmunk lesz ismét leg­szebb polgári jogunkat gyakorolhatni. Mindig fontos volt a polgári jogok gya­korlása, a jelen válságos politikai helyzetben kétszeresen lontos az. A kormányzó szabadelvű párt ünnepélyes Ígéretet tett, hogy hazánkat és az országgyű­lést, a válságos helyzetből, alkotmányos joga­ink teljes csorbitatlansága mellett, kivezeti s az ország kormányzatának a békés és áldásos munkálkodást lehetővé teszi. Ezen párt kebeléből alakult uj kormány, különösen ennek nagyreményű elnöke, férfias hévvel, nagy tudással, már eddig is óriási si­kereket ért el közjogunk védelmében. Sorakozzunk folyó hó 24-én, tanúbizony­ságot teendők politikai érettségének és váro­sunk érdekeinek helyes felfogásáról. Ami jelöltünk az országos kormány egyik kimagasló tagja, a legfontosabb kormányzati ág vezetője, a polgári munka és a valódi sza- badelvüség edzett bajnoka: Hieronymi Károly. Sorakozzunk az ő zászlaja alá, amely alatt a város polgársága már oly sokszor diadalt aratott. Választó polgárok ! Folyó hó 24-én reggel 8 órakor pártunk a Pannónia szállóban gyüleke­zik s onnan indul a választás színhelyére. Győzelmünk v szabadelvű ség, a békés mun­kálkodás és a város jóljeljogott érdekének győ­zelme leend. Szatmár-Nemetil 1903. nov. 23. A szatmári szabadelvüpári végrehajtó bizottsága. A nőegyesület „Katalin“ estélye. Minden tekintetben kitünően sikerült és méltóan nyitotta meg a mulatságok sorozatát. A hangverseny este 8 órakor kezdődött, első száma Szilágyi Erzsiké éneke volt. Gyönyörű tömör, szép magas hangja ezúttal remekül érvényesült és teljesen magával lagadta a kö­zönséget és igazi műélvezetet nyújtott. A második szám Vei éczy Margit és ifj. Szentiványi Sándor előadása volt egy dialógust mondtak el, teljes sikerrel, s azzal a már tőlük megszokott bravourral, melyet nem egyszer vofi már alkalmunk látni és élvezni. Dr. Havas Miklós he- gedüjátéka egyik feltétlenül kimagasló pontja volt az estélynek. E művész dilettáns oly szépen, oly igaz tudással játszott ez este, amint talán még sohasem, valóságos tapsvihar zúgott fel a művész doktor hege- düjátéka után. Vakító és szemkápráztató volt a Prog­ramm utolsó száma »Az élő virágcsokor«. Igazán a tavasz bóditó illatát, a hajnal sejtelmes ébredését, a virágok ezer és ezer szinpompáját képzeltük magunk elé, ennyi gyönyörűséges szép, üde mosolygó leány arcz láttára. Az egyes virágok verseiket annyi bájjal és kedvességgel mondták, hogy a közönség nem győ­Temetőben. Szomorú fűz dombra hajló ága, Busan susug, az őszi szél rázza, Olyan busát, fájót súg a simák, Szavára a virágok is sírnak. Nem tudom én, az ősz szele mit zug, Nem tudom én a falombja mit súg, Azt sem tudom, miért fáj e lélek Ha e piczi sirhalomra nézek 1 Kassay Endre. Humoros históriák. Közli: Mókás bácsi. A megbízható tanuk. Egy vidéki városkában nagy forga üzlete volt Kohn Mórnak. Ezrekre menő összegeket fizetett ki a munkásainak. Történt egyszerre, hogy vállalatba vett valami munkát a szomszéd faluban. Mikor befejezték az épít­kezést, 30.000 forinttal egy kis zacskóban, elment ki­fizetni a munkabért. Este érkezett meg, s mivel a sok pénzt nem akarta a szállására vinni, elment a rabbihoz, s átadta neki a pénzt. Azonban ez nem ment könnyű szeirel. A rabbi túl becsületes ember volt, s csak tanuk jelenlétében akarta a pénzt átvenni. Elhivatták a hitközségi elnököt és az alelnököt, kinek jelenlétében meg is történt a pénzátadás. Másnap reggel jön Kohn ur a pénzért. A rabbi azt mondja: — Micsoda pénzt ? Te nekem pénzt adtál ? Mi­kor ? Mennyit. Én nem tudok róla ! A hitsorsos megrémülve szól : — De hiszen két tanú is volt jelen ! — Tanú?! Hát lássuk a tanokat! Kohn ur fogta magát és rohant a tanúi után. Az izr. hitközség elnöke és alelnöke megérkezett. A rabbi megkérdezi tőlük: — Láttátok ti, hogy Kohn nekem 30,000 forin­tot átadott megőrzés végett? Hát láttátok? — Hát láttuk ? Mi nem láttunk semmit, — mond­ták egyhangúlag a hitközség vezetői. A rabbi intett, hogy elmehetnek. Kohn ur rémülten állt. Nem bírta felfogni a hely­zetet. A rabbi és ilyen eljárás 1 A rabbi nem sokáig hagyta őt kétségben. Kinyi­totta az asztal fiókját és kivéve belőle a 30,000 forint­tal terhelt zacskót, átadta a bámuló Kohnnak. — Ezt nem értem, rabbikám — mondja Kohn örömtől ragyogó arczczal. A rabbi jelentőségteljesen rázta a fejét, majd igy szólt: — Csak meg akartam neked mutatni, hogy mi­lyen hitközségben szolgálok én. Itt még a hitközségi elnök is ilyen. Ismertető jel. Mikor Szegednél az átjáró fahíd elkészült, két krajezár személyenkinti vámot állapítottak meg azzal a kikötéssel, hogy a szegediek, kiknek túl a hidon ta­nyáik, földjeik voltak, s igy gyakori átjárásra voltak utalva de mert a hid úgyis az ő pénzükön épült — vámot nem tartoznak fizetni. — Igen ám, csakhogy ki fogja megismerni a szegedi embert ? — lett a kérdés, hiszen a csongorádi szentesi, mindszenti, szegvári nép mind hasonlít egy­máshoz. — Bízzák csak reárn, — szólt a vámszedő — majd megismerem én. Hát rábízták. Megkezdődött az átjárás, jöttek a különféle csong- rádmegyei községek lakosai, [ismervén a vámhatároza­tot, fizetéskor bátran odamondták, hogy Szögedébe valók. — Jó) jó, — felelt a fortélyos vámszedő — mi­vel eszik kendtek a levest ? —- Mive ? — feleltek — hát kalánva, kanáva — mondta a másik — kanaálla, kalánnya — felelgették különféle változatban a más-más községben lakó jö­vevények. iS) FERENCZ JÓZSEF KESERÜV1Z & az egyedül elismert kellemes izü termé­szetes hashajtószer«

Next

/
Thumbnails
Contents