Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-27 / 43.szám

Szatmár, 1903. október 27.

43. szám

TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE

Meöjelenil^ minden kedden.

ELŐFIZETÉSI AR:

Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG F.S KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza. a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők

HIRDETÉSEK:

készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza.

===== Telefon-szám 80. ----Uj emberek és régi rossz szokások.

A társadalmi életben törhetetlenül tartja magát a hit, hogy a munka és derékség okvetlenül elvesz és elzüllik, hacsak a hatalmasok protekcziója nem menti meg ; valaminthogy a leggyatrább hitványság is sikerekre vezet, ha szerencsésen megtalálja a maga protektorát.

Idő, sok idő kell, a mig ezektől az országot meg lehet menteni és számtalan kalapácsütés, hogy azt szét lehessen verni a magyar társadalomnak ezt a jobbágyi, gyáva jellemét. Pedig ettől függ az, hogy a közélet megtisztuljon. A társadalom tétlenségi ereje untalan visszarántja a legderekabb államférfiu kezét is az uj intézmények pedig semmit sem javítanak az ország sorsán, hogyha hatásukat egy jóra képtelen, ósdi divatok szerint élő s a mellett a rabszolgaságig összevissza kötelezett társadalom neutralizálja. Üde európai felfogásokat, önálló gondolkodást kell ébreszteni a társadalmi életben, mivel ez az egyellen igazi biztosítéka annak, hogy a politikai jelszavak színfalai mögött nem kezdődik újon a régi módi.

A magyar értelmiségnek volna föladata előljárni a műveltségben s a független érzület tekintetében is ő neki kellene elsőnek lennie. És milyen lehangoló tapasztalat az, amikor az ember látja, hogy a magyar értelmiség is éppen úgy el van merülve a régi előítéletekben, mint akármely más osztálya a nemzetnek.

Nem kis dolog például az, hogy a budapesti orvosi egyetem fekete tábláján a múltakban egy tanári felhívás volt közzétéve, mely arra figyelmeztette az orvosnövendékeket, hogy csak maguknak ártanak vele, ha protektoro- kat zúdítanak czenzeáló tanáraik nyakába; de mégis milyen elszomorító kulturkép egy olyan időben, a mikor mindenki a «jog, törvény és igazság» jelszavát viseli az ajkain és legalább úgy tesz, mintha hinne benne.

Igaz, egy dologból általános Ítéletet levonni nem lehet. Azonban a közéletben szerepet vivő urak melyike ne ismerné azt a hallatlan pro- dekezió-vadászatot, a mi nálunk járja. Deák Ferenczről mondják, — mert nem uj ez a dolog sem, — hogy a minisztereknek es más országtartó uraknak előre megmondta, hogy az a ajánló névjegyeire ne adjanak semmit. A kéregetőket csak úgy bírja lerázni a nyakáról, ha megirja az ajánlatot; de ha ő igazán érdemesnek tart valakit, azt fogja a névjegyére Írni, hogy «melegen» ajánlja.

Ahol ez a szó elő nem fordul, az annyi legyen, mint a semmi.

És mennyiben javult a helyzet azóta? A mennyi befolyásos ember csak van ebben az országban, azokat már elárasztják protekezió- jukért kérő levelekkel s a fiatal emberek elárasztják az illetőktől nyert ajánló névjegyekkel az állást adó intézeteket. Ez olyan általános divat ma már, mint a szivarozás. A szerencsétlen fiatalemberek túlnyomó nagy része fanatikusak hisz abban, hogy egy kis protekezió többet ár minden tudásnál. A feslett közbabonának olyan ereje van, hogy még a legderekabb fiatal lelkeket is a protekezió megalázó rábigá- jába görnyeszti.

Az egészséges ruházkodás.

Miként a ház, melyben lakunk, úgy a ruházat is kiválóképen áz időjárás mostohasága ellen szolgál védelmük Minthogy testünk fölülete környezeténél rendszerint melegebb, kisugárzás és vezetés utján meleget ad át ennek a környezetnek. Ama ritka esetekben, amikor a környezet melegebb a tesl fölületénél, a test ugyancsak melegveszteséget szenved, még pedig a melegnek párolgás utján történő megkötése következtében. Testünk tehát vezetés, sugárzás és párolgás utján vészit meleget. Ruházatunknak az a föladata, hogy a testnek sugárzás és vezetés utján való lehűtését megnehezítse. Erre annál alkalmasabb minél vastagabb és minél kévesebb meleget bocsát át. Ehhez járul még, hogy a ruházat védő burkolata és a test között levegővel telt réteg marad, mely a testmelegnek megfelelő meleget gyorsan képes fölvenni. A legújabb idők közegészségtani kutatásai arra vezettek, hogy ruházatunk legnagyobb részben levegő, melyet bizonyos szövetek, azaz fonalrostok hálózata zár magába. Ezt a szövetet a szálak keresztezése képezi, amennyiben, ugyanis először az úgynevezett lánczot állítják elő párhuzamosan futó fonalakból, azután pedig a vetélővei váltogatva húzzák keresztül rajta a harántfonalakat. így keletkeznek a keresztezések, melyeket az egyszerűbb szöveteknél két láncz- és két harántfonal határol és melyeknek nagysága a szövet sűrűségétől függ. Ezekhez a szövetekhez rendesen oly anyagokat használnak, melyek növényrostokból, állathajból vagy selyemszálakból szövettek és ennélfogva likacsosok vagyis az egyes rostok között hézagokkal birnak.

Valamely ruházati szövet közegészségi értékének megállapításánál szerfölött fontos szerep jut a szövet tulajdonságainak. Minthogy a külömböző anyagok szövési módja külömböző, a szövetnek és a levegőnek egyenlőtlen keverékei támadnak. Az egyes

T A R C Z A.

Mikor az első .. .

Mikor az első kártyád Írtad,

Hogy senki mást, engem szeretsz,

Azt hittem, minden vágyam, álmom, Reményem teljesülve lesz ;

És forrott a vér ereimben,

Űzött a vágy, a szenvedély,

Megirni néked barna lányka:

Az én szivem szeret, remél.

Mikor utolsó kártyád küldted,

Röviden irva, hidegen,

Láttam, hogy minden szerte foszlott S nincs mit keresnem idelenn,

S hogy csillagom lehullt az égről S minden reményem füstbe szállt,

Csak járok-kelek össze-vissza . . .

S keresek egy más ideált.

Ifj. Király Géza.

Redakció.

— Egy fiatal hirlapiró naplójából. —

Irta ; Károlyi Lajos.

Egy ködös őszi délután épen egyedül mentem azon a széles, aszfaltos utczán, ahol Kohn ur a nagy antiszemita lakott, mikor valami szokatlan élénkséget vettem észre az utcza túlsó oldalán robogó villamosok közt. Feltámadt bennem a hitlapiró s a blazirtságomat elűzte a szenzáczió utáni vágy. Tyja ! a lap 1 Semmiség 1 Valami szegény ördögött ütött el a villanyos. —

Ki gondol most a szegény ördögökkel, mikor itt a tél s magunknak is elég gondot ad a téli kabátról gondoskodni. Neki már jó, mert fütenek a számára valahol. Hogy a pokolba, vagy a menyországba? Mindegy óh 1 hivS lélek 1 Csakhogy fütenek. Ha ugyan van egyáltalán pokol vagy menyország . ..

Kohn ur pedig épen kilépett a kapun s utánam jött hogy megtudjon valamit. Régen messze jártak mát a mentők azzal a vén csavargóval s mi uj diskurzust kezdtünk. Pedig dehogy is volt érdemes. Beszélni egy csavargóról ? Kohn ur már régen ismerte egy lebujból, ahol megszokott fordulni, mikor mode- loket keresett a »Sötétség nappal«-hoz. Örökké részeg volt és vörös volt az orra, mint egyáltalán az iszákosoknak. Valami kedélyesség ült az arczán, s ha a pálinkáról beszélt, meg volt elégedve az emberekkel is, »kiket különben gyűlölt. Már kopaszodott, mondta Kohn ur; nem a tudománytól, nem a becsületes munkától, nem is a nélkülözéstől, de attól a tizenöt esztendőtől, a mit Illaván töltött. Valami embert ütött agyon, aki aztán ostobául meghalt. Pedig olyan harmadrangú ütés volt. Tudott volna nagyobbat is ... . Aztísn hogy beszélt erről a gyilkosságról ? Mert a feleségét elszerette valamelyik társa, a kivel a gyárban együtt dolgozott s aztán — nos egy ütés — és vége Mimha egy csirke nyakát tekerte volna ki . . . Olyan egyszerű az I . ., Erő kell hozzá ! . . . Most pedig őtet ütötte agyon a villamos. Vagy széttépte. Ahogy tetszik- Nem a végzet megtorlása ez! Nem. Egyszerű véletlenig ; mert az egész világ, az erkölcsök, az érzelem min«£, mind, s az a sok komédia, ami úgy az emberek között történik s a mit életnek neveznek: mind merő vélöüenség. Maga az őszi idő, meg a sárguló, hulló lee/él nem más, mint véletlen. Mi pedig, a kik gondolkodunk, véletlen vagyunk megtestesítve.

— Lássa kedves barátom, — szólt a vén optimista, az antiszemita Kohn ur — nem is kell felfogni az életet. Önök kis pesszimisták azt gondolják, hogy minden csak azért van, hogy az ember — tehát ön is — boszv.nkodjék. Hohó 1 Ha ön ennek a vén csavargónak a tragoediáját fel akarja dolgozni, akkor kinevetem. Mert nincsen benne semmi eredetiség. Hatoljon majd annak az igazi realisztikus munkának a mélyére, a melyen én most dolgozom, s meg fogja látni, hogy eredeti felfogással fogja az önök elé állítani az életet, úgy amint azt egy okos, egy nyugodtan okos ember felfoghatja, jobban mondva, ahogyan annak feli kell fogni. Mert váljon most gondolt-e arra az előbbi perezben, hogy ennek a csavargónak a lelke mélyén nagy gondolatok lehettek és érzelmek, amik kitörésre vártak. Ám azok a gondolatok talán egy uj gyilkosságot céloztak, ami rettenetesebben volt megalkotva annál, amiért tizenöt évet szenvedett már egyszer. Azok az érzelmek, amik ott mélyen gyökereztek, egy lelki mocsár közepén: talán a társadalmi rendnek s egy uj( csupán az érzelmekre fektetett etikának az alapját szakgatták volna fel. Aztán jön a villamos és azok az érzelmek az utolsó szivdobbanással megszűntek lenni; az a gondolat az utolsó hörgéssel beleveszett a minden- ségbe és én nagyon megvagyok elégedve a teóriámmal. A látszólag roszban, borzasztóban láthatjuk a jót, csak persze elfogulatlanul kell keresnünk, nem úgy, mint önök. Semmi felületesség !

— Én épen nem úgy gondolkodom, — vetettem közbe.

— Tudom, tudom. Ön még ma az ifjabb gene- ráczióhoz tartozik. Egy excentrikus újságíró klikkhez, akik magukat realistáknak tudják. Keresik a rosszat mindenütt. Ugyanazt látják is mindenik zugban, csak hogy ezeket a kis eseteket a képzelerük megnagyobbítja, eltorzítja. De jön a holnap s önök átváltoznak egy uj emberré s lesznek Kohn urnák — igen nekem —