Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-13 / 41.szám

Szatmár, 1903. október 13. 04J szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐ! EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: \ Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kJbr. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Teleíon-szárn 80. ----­Vá rosi közgyűlés. Szatmár, 1903. október 12. A főispán megnyitván a közgyűlést, a polgár- mester havi jelentése felolvastatott, melyet egész terjedelmében itt közlünk : Tekintetes törvényhatósi bizottsági közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intézkedé­seimre vonatkozólag az 1886. évi XXI. t.-cz. 72. §-ának n. pontja értelmében folyó év szeptember haváról szóló jelentésemet a követ­kezőkben terjesztem elő : Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában a törvények és szabályoknak megfelelőleg intézteitek s az ügyek kezelésében nehézségek, akadályok és összeütközések nem fordultak elő. As elmúlt hónapban tevékenységem nagy részét a közegészségügyi és állategészségügyi intézkedések vették igénybe. A hevenyfei tőző betegségek közül a tífusz mint rendszerint úgy ez évben is augusztus és szeptember hónapokban lépett fel gyakoribb esetekben anélkül azonban, hogy járványszerü jelleget öltött volna. Valamely rosszul értesült fővárosi hírlap tudósítása azonban úgy tüntette fel a dolgot, mintha nagy mérvű járvány fenye­getné városunkat. Ez magára vonta a belügy­minisztérium figyelmét is, ahonnan a múlt hó közepe táján dr. Hajós közegészségi felügyelő váratlanul városunkban érkezett s megvizsgál­ván közegészségügyi állapotainkat, semmi ag­gasztó jelenséget sem tapasztalt, sőt össze­hasonlítva az előző évek statisztikai adataival s az ország nagyobb városainak jelenlegi köz­egészségi állapotával, aránylag kedvezőknek találta azokat a hatóság részéről tett óvintéz­kedéseket pedig megfelelőknek és elegendőnek nyilvánította s azok felett megelégedését fe­jezte ki. A folyó évi augusztus és szeptember havi rendkívüli száraz időjárás és a hevenyfertőző betegségek szórványos fellépte tette szükségessé a minden irányban tett fokozottabb óvintézke­déseket. így sikerült elejét venni ezideig a jár­ványoknak és a tiszti főorvos félévi kimutatá­saiból merített adatok alapján megnyugtathatom a t. bizottságot, hogy a tífusz megbetegedések száma napról-napra csökken úgy, hogy a múlt hó 22-től rnai napig mindössze 5 tífusz meg­betegedés fordult elő. Ennek daczára ma is a leggondosabban foganatosittatik városszerte a fertőtlenítés, úgy a középületeknél, mint a fer­tőzött magánlakásokon s az összes óvintézke­dések szigorú végrehajtását a t. főorvos és kerületi orvosok ellenőrzik. Az állatvásár megnyitását a várost kör­nyező községek és járásokban a ragadós száj- és körömfájás teljes megszűnte után, csak e hó első napjgn rendelhettem el. Ezt megelőző­leg azonban minden lehető lépést megtettem aziránt, hogy a föld művelési minisztérium te­kintsen el e tárgyban kiadott rendeletének szi­gorú alkalmazásától s engedje meg, hogy legalább a fertőzött községek kizárásával tart­hassunk vásárt, miután városunk igen érzékeny anyagi veszteséget szenvedett a hosszan tartott zárlat'által. Mindazonáltal a múlt hó 22-én és 23-án tartott országos vásárra engedélyezte a hasított körmü állatok felhajtását, azt is oly korlátozással, hogy sem Budapestre, sem Bécsbe irányítani nem lehet a vásáron eladott állato­kat. Kértük azután, ha már másként nem en­gedélyezhető, engedje meg a miniszter ilyen feltételek mellett a heti állatvásárok megtartá­sát is, az engedely megadását azonban már nem volt szükség bevárni, mert mint említet­tem, az állatbetegség telje megszűnése miatt a vásár a minisztérium külön engedélye nélkül megnyitható volt. A lovassági és tüzérlaktanyák épitése ügyében folyó hó 8-án és következő napjain állapítottuk meg a helyi vegyes bizottságban az általános építési terveket. A bizottság tár­gyalásának eredményét csak általánosságban jelzem, miután a létrejött megállapodásokról legközelebb lesz szerencsém részletes jelentést beterjeszteni, amelyet lesz alkalma a t. bi­zottságnak megvitatni. A laktanya épités a Grünwald Testvérek és Schiffer epitési vállalatnak a közgyűlés ál­tal elfogadott ajánlata s a vele kötött szerződés alapján indul meg. A vegyes bizottság tehát ennek figyelembe vételével általános elvűként megállapította, hogy az építési vállalat által előállítandó laktanyák az elszállásolási törvény­ben I-ső osztályú kaszárnyákra vonatkozólag meghatározott kivánalmaknak és feltételeknek megfelelőleg építendők. A város közönsége a laktanyák, sütő-főző, fűtési és világítási berendezéseinek előálitását nem válalja magára. A laktanyák jó karban tartására pedig egyál­talán nem vállalkozik, az ennek megváltására fizetendő általányösszeg magassága pedig a részletes tervek bemutatása és a költségelőirány­zat egybeállítása után fog megállapittatni. A laktanyák jelenlegi katonai gyakorlóté­ren fognak felépittetni. A fedett lovaglóiskola és patkó-kovács műhelyért építendő térítési dij T A R C Z A. Meg kell halni. Vihar van, pedig a természet olyan csendes, mintha a végítélet napja közeledett volna el. A hatal­mas menybolton imbolygó fényit csillag-milliók áraszt­ják szerte fényüket, éppen úgy, mint évezredekkel eze­lőtt, most egy alvó városra, akkor talán vértől harma­tos csatatarekre. Mindenütt némaság. Csak a borostyán levelei rez­zennek meg néha-néha, amint keresztül suhan közöttük az esti szellő. Olyan jól esik a természetnek ez a végtelen össz­hangja, mely lecsendesit, elringat, elaltat felkorbácsolt szenvedélyeket, melyek megzavarják a lélek egyensúlyát. Pedig hát ezt az egyensúlyt olyan könnyen rneg- leher zavarni! A fák alatt — kerti pádon — ifjú ül, s fejét ke­zére hajtva, belebámul a végtelen űrbe. Szemei bágyad­tan csillognak, s kebléből önkénytelen szabadul fel egy sóhaj, enyhe szellő tovarepiti, mikor meglopja a virágok illatát. Szomorú sóhaj ez, regél hűtlenségről, elrejtett vágyakról, némi fájdalomról, régi boldogságról, vesztett üdvösségről. Szomorú sóhaj ez. Érzékeny lelke eltévedt az élet útvesztőjébe, mely­ből kibontakozni nem lehet, nem tud, nem akar. Miért is, mikor olyan könnyen leszámolhat élettel, halállal. Ahhoz már nem köti semmi, csak fájó emlékek, — ettől pedig nem fél, — örömmel várja. Kezei idegesen játszanak azzal a kis pokolgéppel, s szive tájékát keresve, bolyongó lelke még egyszer elmereng messze múltakon. O, milyen idők voltak azok! . . . Látja a táborok^ vad küzdelmeit, hol vérzett a hős, — otthon nője sirt; harsan a trombita, eldőlt a csata, s nyerítve a mén, tovaszáguldott büszke urával, Sápadt az arcza. — Tá­tongó sebéből omlik a vér. — Tárul az ajtó, fáradt már a ló, délezegen hordja azért büszke órát. Mosolyog a lovag hü asszonyára s átölelik egymást utoljára. Sa­jog a sebe, vérzik a szive, mosolygó arczczal majd, hogy lerogy a föld porára, Mért is kell meghailni ?. . . Uj kor, uj emberek tűnnek elő. Nem a régi hős­kor emberei. Rózsás arcz helyett sápadt az arezuk, de­rült szem helyett bágyadt tekintet: minden minden enyészetet jelent. Fáradt a teste, zsibbadt a lelke, — hajlik a jóra, inkább a roszra. Csábit el nőket ő maga szerelmet soha nem érez, senki iránt. Magát szereti Előtte senki de semmi sem szent. . . Éjszaka mulat, nappal meg pihen, fárasztja testét lelkét egyaránt . .. Nap telik napra, — éjt követ éj . . . Nyugtalan napok viharos éjek. — — — Dörög ? .. . Csak egy pisztoly dördült, villám nem czikázott. Lehullott egy csillag, kialudt egy élet, — mert hát meg kell halni. P. Nagy Béla. Őszi álmok. (Rajz.) Szent István király napja volt.. . Igen. Jól emlék­szem rája. Egyike ama fényes, vidám nyári napoknak, amelyeken a boldogtalan is mosolyogni próbál a nap­sugárral . . . mosolyogtam én is! A városka intelligencziája kirándulást rendezett a szőlőbe — köztük a néni, akinél én voltam akkor kegyelemből. . . Megvolt hiva az a halvány, érdekes arczu ifjú is aki szintén ott töltötte a nyarat egy rokonánál ; aki­nek csodás fényű, nagy szemeitől úgy féltem, úgy óvakodtam mindig. Akkor magam sem tudtam miért most tudom . . . Mikor a többiek, a nóta, mulatság közben, meg­feledkeztek rólam: odahuzódtam a lombos meggyfák mögé s onnan néztem őt titokban ; olyan figyelemmel mintha minden mozdulatáról minden szaváról számot kellene adnom. Milyen sokat beszélt az a komoly ember az nap 1 Beszélt a hazáról, a szerelemről oly szépen 1 Nekem úgy tetszett, mintha minden szava telkemből fakadt volna. Gyönyörködtem különös csengésű, nyugodt hang­jában s úgy szerettem volna tapsolni örömömben, látva, hogy a többiek bámulva hallgatták őt. Egyszer, — hogy, hogy nem — akkor már este volt s a csillag mécsek kigyultak fenn az égen: ő mellém került. Láttam a hold fényénél, milyen mele­gen nézett rám. I IRAK ! AZ &SX'm ®S UU idén*re érkeze« = felhívja a m. t. úri \klJZlQ7 PVi IS Í4 pOS?tó‘ és 9yapj““ urir%i\ . angol gyapjúszöveteknek újdonságaira közönség b. figyelmét WlIuL Ü I ULM szAj^R^eáktér Az egész kontinensen elismert nagynevű Martin Sons &. Ltd. angol gyapjúszövet-gyárosnak egyedüli raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents