Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-06 / 40.szám
1 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉG! ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETl-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a ,,Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza, = Telefon-szám 80. -----Ok tóber hatodikán. A múltak nagy eseményei fölött elmerengve, azoknak szentelt emlékeinél megállapodva, honfiúi mély fajdalommal telt szívvel köszöntünk: nemzetünk gyásznapja október ha- todika, nemzetünk Golgothája: Aradi vesztőhely! Fájdalmunk a nemzeti csalódások és keserűségek százados tömegéből fakad, köszöntésünk pedig az utókor gyermekeinek hálás leikéből, akik megértjük és nemzeti szempontból értékelni tudjuk a véres áldozatot, amely 1849 okt. 6-án az aradi várban az osztrák ka- marilla telhetetlen magyar nemzeti vérre áhítozó, nemzeti miségünket is megsemmisítem akaró r ‘ ****■•' elvadult szellemének bemutattatott. IG/.. Akkor is ősz volt ... a fák sáfea, levelei bágyadtan csüngtek a fákon, vagy .leT',a’ zi- zegtek, zörögtek a tipro labak alatt. Nemzeti jogos törekvéseink . . . itt-ott még kisértettek, halványan, hulló félben, mint az őszi beteg sárga falevél ... de nagyrészt letiporva, sárba taposva zizzentek meg a letipró lábak alatt. A nemzeti jogos törekvések nyomában vér fakadt . . . vérbe, erőszakos leigázásba fúltak, a nemzet üde, szép reményei ... a nemzet, mint az őszi hulló levél, bágyadtan megtépve, csüggetegen állott ... de jogait fel nem adta, reményeit lelke mélyébe zárta ... de azokról le nem mondott. Aztán tél lett . . . Deimesztő fagyos tél, mely nagyon sokáig tartott. o A ti hazattságtok fenségéből, honfiúi lel- kesedéstek magasztosságából, mártiromságotok- tói merítettünk erőt : aradi dicső vértanúink, hogy a hosszú, sorvasztó, dermesztő idő alatt, lelkünk hamuja alatt melegen maradjon a magyár nemzeti érzelmekkel telitett honfiúi szív ! A ti erőszakosan megszakított életetek árán megváltott honszerelmetekben bízva hittünk a kibontakozásban, a nemzeti feltámadásban. A mely néptől elveszik a jogokat, letépik, letiporják önállóságát, az feltámadhat, jogait vissza szerezheti. A mely nép azonban jogait feladja: elvesztek azok ! Mártiromságotok Golgothája mellől dicső sugár, szabad sugár támadt, a szabadság napja sütött fel, melynek nyomán elkobzott nemzeti jogainkat egymásután nyertük vissza. Ezért vagy Te megszentelt nekünk október hatodikénak évfordulója ! Mert: a npmzeti letiprás, a hóhérság gyászemlékeiben ott születik a jövő szabadság vérpiros sugára, melyből egy szebb, békés jövő felett feltűnt szabadság napja támadt. Legyen tehát a fájdalom közepeit is, hálatelt szívből üdvözölt a mai nap ! Legyenek áldottak az 1849. okt. 6-ki nemzeti vértanuság dicső alakjai: hiszen az ő bőven hullatott verőkből fakadt a későbbi szabadság napja és ennek minden áldása ! Ihlesse a mai nap emléke a nemzet vezetőit, hogy: a honfiúi sok és drága áldozat árán kivivőit béke teremje meg számunkra és a jövő nemzedékre kívánatos áldásait. A perron-j egyek. A „Szatmári Hírlap“ f. évi okt. 1-i számában közérdekű jelleggel biró közlemény jelent meg »Furcsa dolgok városunkban« czimmel. A közleményt városunk egyik köztiszteletben álló előkelő tagja Írja, teljesen hivatott egyéniség a közvélemény irányítása tekintetében is. A közvéleményt azonban legtöbbnyire kétféle irányba lehet terelni és pedig: helyes és helytelen irányba. A fenti közlemény szerzője pedig ez egyszer tévedett s épen hivatott egyénisége miatt félő, hogy tévedése a közönség véleményét helytelen irányba tereli. Ez a tévedés pedig a vasúti perronjegyek körül történt. Természetes, hogy az egész kérdés nem nagy jelentőségű, de ha már szóvá teszszük, hozzuk tisztába azt teljesen. Mi is a furcsaság a perronjegyek dolgában, a fenti közlemény szerint ? Az, hogy először is perronjegyet kérnek a perro- non; másodszor, hogy perronjegyet kérnek a várótermekben is; harmadszor, hogy nem kérnek perronjegyet az étterem helyiségeiben; negyedszer, hogy egyáltalán létezik perronjegy; ötödször, hogy létezik, daczára, hogy létele igazságtalan és jogtalan a várt eredmény pedig, hogy az valaminthogy itt született a szatmári indóház" ban, itt is kell elpusztulnia. Ha ezen furcsaságokat a kellő logikus sorrendbe szedjük, látjuk, hogy ezen öt-hat furcsaság egygyé zsugorodik össze, ez pedig az, hogy — egyáltalán létezik perronjegy. Mert ha létezik, akkor kérni, szedni, követelni kell ott, ahol s akitől joga van követelni a vasútnak, tehát nemcsak Szatmáron s városunk közönségétől, de más vasútállomáson is. Ha már most a perronjegy létezését teszszük a kérdés tárgyává, azt két szempontból kell megvizsgálnunk: 1. Van-e annak tételes jogi alapja, vagy nincsen? 2. Ha van, észszerü-e az s miben áll annak ész- szerüsége ? Az első kérdésre határozott felelet, hogy: igenis van. És pedig a következő: T Á R C Z A. Itt lenn . . . (Sully Prudhomme). Itt Lnn minden virág elhervad, Dal se zeng sárgult lomb között. Én olyan nyárról álmodozom, mely Örök. Itt lenn minden ajk érintése Mulékony, perczekhez kötött. Én olyan csókról álmodom, mely Örök. Itt lenn könyet ejt minden ember Barátja, kedvese fölött. Én olyan frigyről álmodom, mely Örök. Francziából: Szabados Ede. Feledékeny emberek.* A múltkoriban Blimele barátommal szörnyen komor hangulatban voltunk. A mérhetlen keserűségre az adott okot, hogy már a kutya sem ugat ránk, nemhogy a szőlőbe hónának meg. Siralmas sorsunkon könnyítendők, elhatároztuk, hogy bánatos érzelmeinket írásban fogjuk megörökíteni. * Mutatvány Steinkog'er Jánosnak »Truby meséi« czimen épen most megjelent könyvéből. Blimele rögtön készen is volt a... czimmel: „Elfelejtett emberek“ Újabban valami nézeteltérés támadt Blimele közt és köztem : ő tudniillik melegen s én hidegen szerettem az italt. A keservemen is könnyűek s Blimelén is megbosszulom magamat, ha nem az elfelejtett, de a feledékeny emberekről írok. Megkísérlem egy pár példával megvilágítani azt, hogy a feledékenység mennyi furcsa eredménynek az oka. Sprenger Kóbi a legügyesebb lakatos legény volt a városban; igen de azt elfelejtette, hogy hol lakik, mindig a más lakását nyitotta fel s innen is — onnan is elemeit valamit: Így lett aztán belőle magyar királyi fegyencz. Gyönyörű teremtés volt a kis Jutka, sokat szeretett; igen de elfelejtett férjhez menni: igy lett aztán belőle dajka. Az »Egyenlőség«-ben olvastam, hogy élt Turdo- sinban egy becsületes szatócs, a kinek egy reményteljes csemetéje volt. A fiú minden áron csak sakter szeretett volna lenni, azaz hogy sakter és kocsis ; de mert a kocsis ostor nélkül el sem képzelhető s apja elfelejtett neki ostort venni: Hersli kocsis nem lehetett. — Mi legyen hát? — Megvan, szólt a gyerek, sakter leszek és báró; igen de a kis stréber elfelejtette, hogy ez a két állás imkompatibilis: igy lett aztán belőle samesz, héber sekrestyés. Azt hallottam, hogy az öreg Rácz Laczinak száz ezer forintja volt s ugyanennyit mondhatott magáénak egy másik hires primás is. Az öreg Rácznak tudvalevőleg harminczhat fia volt, mig a kollegája az első keresztelő után elfelejtett további apai örömöket szerezni magának : igy lettek aztán a Rácz fiai szegény emberek, mig a másiknak ivadéka czigányprincz. Európai orvostanárokat hallgathatott volna tiz éven át Peska Tóni ; de mert tlf'elejtett szigorlatozni : ma kávéházi altiszt s reggelenként a szivarvégeket szedegeti össze. Egyszer egy pompás humoreszket írtam. A czime : »Jogbölcsészet és 1 ehetjutalék«. Átadom egy szerkesztőnek, köszönettel fogadja. Olt felejti a téli felsőjének a zsebében. Sok-sok idő múlva előkerül a tárcza ; de akkorra már elrágta a ^zimet a moly. Sebaj 1 Gondolja magában a szerkesztő. Czimet adott neki. A tárcza megjelent »Dogmatika és maláta« czim alatt: igy lettem én egyházjogi iró. Egyszer egy kisasszonyt egy nótára kellett megtanítanom. A nóta igy kezdődik: »Lennél a kedvesem!« A tanitás is, a tanulás is nehezen ment, sokáig tartott. Végre sikerült a doleg; igen de elfelejtettem hangsúlyozni, hogy az egész csak tréfa: igy lettem én vőlegény. Nevem dr. Totyaninecz Mitrofán, a ki »sub auspiciis regis« voltam promoveálva s a legszebb reményekkel léptem a közigazgatási pályára; igen de a bizottsági tagok elfelejtették a nevemet: igy mentem én penzióba mint közigazgatási gyakornok. A múltkor megkértem X. barátomat, hogy írassa alá váltómat Z. barátommal. Elfelejtette s óvás lett a vége. »Az óvás diját kifizetem én«, mondta X. s igy lettem én hitelező és mert elfelejtette kifizetni, bepereltem őt: igy lettem én felperes. Blumenszek bácsi három köbméter bort ajándékozott nekem. Pince nem volt. Egyideig hát nála maradt a borom s kikijártunk hozzá borkóstolásra; de mert ő nagyon gyakran eljelejtette, hogy hová tette a pince19 FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ g? & szeles hashajtószer. ------
