Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-18 / 33.szám
VII; év. Szatmár, 1903. augusztus 18. f f TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a ,,Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. --------Ti sztviselők érdeke. Ma már talán nincs is nagyobb város, a hol a tisztviselők szellemi és anyagi ügyeinek lehető előmozdításán, tisztviselői egyesület ne működnék. A tisztviselői egyesület magába foglalja valamely város egész középosztályát, egész intelligencziáját. A tisztviselői egyesület védi az egyes tisztviselők szellemi vagy anyagi érdekeit, a tisztviselői karnak bizonyos együttes működését, egyetértését is czélozza, mely körülmény, társadalmi szempontból véve, felette fontos és szükséges. Hogy a kik a tisztviselői egyesület tagjai, különféle előnyökben részesülnek, azt jól tudják azok, a kik más városokból ezen szép intézményt ismerik. így pl. A tisztviselői egyesület tagja, ha színházba, hangversenyre stb. akar menni, bizonyos % kedvezményt kap. A ház vagy háztartás különféle szükségleteit kielégítendő', nem különben számottevő % engedményeket élvez. Hasonlóképen kiterjed ezen kedvezmény: fürdőkre, utazási jegyek stb. stb. Sőt bizonyos számú évi tagság ütán, az egyesület nyereségéből kiutalni szokott osztalék sem megvetendő dolog! így állván a dolgok, a mai nehéz társadalmi viszonyok közepeit, midőn akármily csekélységet is, ha a család részére megtakaríthatunk, nagyon hélyes és szükséges cselekményt végzünk, felemlítvén, illetőleg: a közönKét szív története. Irta: Erdőssy Vilmos. Tbury bárónő leányával, a szépséges Eiiz baro- néssel Karlsbadban volt üdülni, s a mint egy napon rendes sétájukat végezték, valami különös véletlen úgy hozta magával, hogy megismerkedtek Mezőssy Bélával, egy deli huszárföhadnagygya!. A baroness melléről ugyanis a kutnál leesett az a szál piros rózsa, mélyet alig pár perczczel előbb tűzött fel. Ez még nem lett volna baj, ha a véletlenül az ép szembejövő Mezőssy főhadnagy nem látva a leeső rózsát, rá nem lépett volna. Mint gavallér, nagyon jól tudta kötelességét, bocsánatot kért a hölgyektől, sietett a legközelebbi virágárus leányhoz négy szál piros rózsáért s magát bemutatva átadta a friss üde rózsákat a baronessnek. — Bocsánat, hogy olyan ügyetlen voltam, — mondá s a mellett kíváncsian nézett végig a karcsú termetű, szépséges baronessen, ki maga is olyan volt, mint egy gyönyörűséges piros rózsa. — Köszönöm, — feleié — tőhadnagy ur igazán nagyon figyelmes ember. Bizonyára azt hitte, hogy az a leesett, összetaposott’piros rózsa valami kedves emlék volt?., óh nem; higyje el, hogy nem. S hogy szavaimat bebizonyítsam, az ön rózsáit nem tűzöm fel, nehogy elveszítsem őket; kezemben fogom haza vinni. — Nagyon megtisztelő rám nézve. Ezzel meg volt az ismeretség s a kuttól már mint régi jó ismerősök váltak el. Ismerősök ? . .. töbség figyelmét a tisztviselői egyesület helybeli megalakítására felhiván, azt hisszük, hogy nem végeztünk meddő munkát, annyival is inkább, mert Szatmár-Németi szab. kir. város területén van annyi tisztviselő, — úgy nyilvános, mint magán — hogy ezen humánus intézmény felvirágoztatása biztosan remélhető. Midőn tehát közéletünk szóvivőinek épen úgy, mint a tisztviselők szives figyelmébe ajánljuk ezen kérdést, rá akarunk még egy másik dologra is mutatni, amelyik nem különben a köztisztviselők anyagi érdekeinek emelése mellett szól: Hiába tagadnók, hogy számos egészséges eszme születik meg a külföldön, melyeket nem mindig követnek hazánkban. Pedig bármennyire is haladunk, sőt éppen azért, még sokat tanulhatunk a külföldtől, a nélkül, hogy saját nemzeti jellegünkből kivetkőzni kellene. Most is egy érdekes és hasznos újításról kell megemlékeznünk, a mely a németek életrevalóságát dicséri. Szó van ugyanis arról, hogy Németországban tetemes összegeket fordítanak olyan ügyre, melynek czélja a birodalom szolgálatában álló hivatalnokokat és szolgákat olcsó és egészséges lakásokkal ellátni. Mennyivel megkönnyítené hasonló eljárás a mi tisztviselőink sorsát; helyzetöket, magánéletüket, mily hatalmasan támogatnék ilyen intézménynyel. Sőt mi még egy lépessel tovább is mehetnénk s ezt az újítást a gyárak és másnemű intézetek alkalmazottaira is kiterjeszthetnék. Amortizáczió utján hozzá kellene őket juttatni ahhoz, hogy mindegyiknek meg legyen a saját kis háza, hogy ennek következtében nagyobb kedvvel dolgozzék és meglegyen a kapocs, mely szorosan odafüzi őt az édes anyaföldhöz, amelynek eddig csak rögös útjait ismerte. Mert ha mindjárt javítják is a tisztviselők fizetését, sorsuk mégis rossz fog maradni; itt az ideje, hogy a társadalom mostoháinak is kedvében járjunk. A németek éleslátásukkal fölismerték a fölvetett eszme fontos és üdvös voltát. Kérdés, vájjon ez az eszme nálunk is visszhangra fog találni és azt tisztviselőink helyzetének javitása érdekében fölfogjuk-e karolni ? Félúton maradunk, ha a tisztviselőknek csak a fizetését és nem helyzetüket is javítjuk, csak ha megkönnyitjük megélhetésüket, várhatjuk, hogy teljes lelkesedéssel, egész odaadással felelhessenek meg fontos hivatásuknak. Egy tisztviselő. Kertészeti kiállítás. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület a minden év őszén rendezni szokott lóverseny alkalmával rendesen valamely kellemes meglepetésben részesíti a közönséget. A műit évben borkiállítást rendezett, az idén pedig kertészeti kiállítással akarja összekapcsolni a lóversenyt. Ennek előre is örülünk nemcsak azon múló élvezetért, melyet a kertészeti kiállítás nyújtani fog, habek voltak ők már annál is; érezték, tudták ők, hogy az a négy szál piros rózsa változást, fordulópontot jelent életökben. Amint Eliz baroness hazaért, össze-vissza csókolta azt a négy szál piros rózsát, kaczérkodott velők, vízbe tette, majd ismét kebelére tűzte őket, úgy gyönyörködött bennök. Milyen csodálatos tüneménye is a szív világának, hogy gyakran az első pillanatra szerelmesek leszünk és szeretünk azzal a soha el nem múló, ki nem haló, el nem pusztítható szerelemmel, mely nem kérdi, vajjen útja hová vezet: a boldogságra-e, vagy a kárhozatra? De hát hiába! a szívnek sem lehet sokszor parancsolni, miként a piros rózsának, hogy ne nyíljon a májusi tavaszi nap édes, melegítő sugarainak hevére. Mondjátok bár neki, hogy elkárhozik, hogy szerencsétlen, boldogtalan lesz, hogy szerelme lesz megölő gyilkosa — ő nem kér tanácsot, nem hallgat rád, nem számit az esélyekkel, csak szeret. Szeret szive egész szerelmével, lelke egész melegével. így volt az Eliz beronessel is. Oh azoknak a piros rózsáknak olyan bóditó illatuk van, olyan ábrándos, fenséges, tündéries álmokat varázsolnak az álmodozó szerelmes elé ! ! Újra — meg újra kezébe vette, százszor is kebelére szorította, ezerszer is megcsókolta őket, mit sem törődve azzal, hogy tövisei többjielyen felkarczolták puha bársony kezének hamvát. Ő csak szőtte tovább álmait, hol ébren, hol félálomban. Ábrándozva szívta magába a rózsák bóditó lehelletét s szinte hallani vélte azok tündérmeséit, Vájjon miről meséltek, hogy olyan boldogan, az örömtől sugárzó arccal hallgatta susogásokat? Bizonyára nem szenvedésről, gyászról, elmúlásról, hanem csupán csak pezsgő életről, zavartalan boldogságról, örök szerelemről susoglak neki!!... S a főhadnagy? .. Bizony az ő szivét sem hagyta érintetlenül a baroness fenséges alakja, fekete szempárja. Másnap reggel kezében négy szál piros rózsával újra a kutnál várta a bárónőket s ma már mint régi ismerősöket köszöntötte őket; azután pedig együtt voltak mindennap délelőtt, délután. Az a négy szál piros rózsa, mint valami titokzatos, szétszakithatatlan kötelék tartotta őket fogva. Észrevette ezt az édes anya éleslátó szeme is, belátta, hogy ez ismeretség nemcsak olyan futólagos, mint amilyeneket fürdőkben szoktak kötni, hanem feledhetetlen, kitörölhetetlen emlékű, így igen könnyen veszélyes is lehet. Egy napon figyelmeztette is leányát: — Vigyázz a szivedre, édes gyermekem, nehogy a délibáb csalóka fénye elkábitson, kárhozatra vigyen. Fürdőhelyen az ismeretség könnyen megy, nem ismerhetjük a főhadnagy múltját, családját, viszonyait. Tudhatod, a tisztek pénz nélkül nem nősülhetnek, te pedig szegény leány vagy, bárói czimerünkön s atyád főispáni nyugdiján kívül absolute semmink se maradt, megemésztette a sok mulatság, bál, vadászat ... Te még a jólét| ben nőttél fel, a jóhoz, széphez, drágához vagy szokva, i igényeid oly nagyok, hogy azokat egyedül egy olyan ] gazdag férj, mint kérőd, Dömény gyáros képes csak kielégíteni. Gondolj jövőddel, számolj magaddal, tekintsd öreg anyádat, verd ki szivedből a főhadnagy képét. Eszed, ne szived legyen tanácsadód, vezetőd az élet veszélyes utainl A szerelmes leány hangos zokogásba tört ki édes anyja tanácsának hallatára. Elvonult lelki szemei előtt egész élete, múltja, jövője ... Az anyai szeretet fájó, kérő hangja győzött is szerelmes szivén. — Igazad van, jó anyám, engem Mezőssy főhadnagy valósággal megigézett. Nem tagadom előtted, hogy én őt attól a pillanattól kezdve, amikor leejtett rózsám Szívjon ön egészsége érdekében SAHARÁT, mely a VPRfF g?ycerinmentes szivarkahüvely. \/ legjobb ' Dohányzás közben nem lesz sem zsíros, sem fekete Mindpn inhh iÍ7lüftpn knmhntn Kitüntetve Párisban arany éremmel 1902. — fflimieil JODD UZlíPBÜ Kapnaio. Értéktelen utánzatoktól óvakodjunk! — T Á R C Z A.
