Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-11 / 32.szám
■ Szatmár, 1903. SZATMAR-NEMETÍ. Augusztus 11. zébe vette az ügyek vezetését és már serényen hozzá is fogott a munkához. A társulat mérnökei még e hó 3-ikán kimentek a vonalra s megkezdték a nyomjelzést, egyúttal a törzsrészvény-jegyzést is ugyancsak a czég megbízottai teljesitik a vasút által érdekelt vidéken. Egyedül a Szatmár-bikszádi h. é. vasút ügye az, amiben eddig pozitív eredmény fel nem mutatható, de közel áll a megoldáshoz ez is, csakhogy ez nagyobb körültekintést igényel, mert nem pusztán a vasút kiépítéséről van szó, hanem az avval összekapcsolandó avasi erdő tarolás kérdéséről is, ami hivatva van a vasútnak forgalmat teremteni és hosszú időre nagy mennyiségű fa-anyag szállítást biztosítani, A megoldást szövetkezeti alapon kísérlem meg s ha czélra vezet, illetve ha sikerül erre vonatkozólag az orsz. központi szövetkezettel megállapodásra jutni, nem fogok késni a további fejleményekről jelentést tenni. Még egy ügyről kívánok említést tenni, nevezetesen a városunkban felállítandó vasúti internátus ügyéről. E tárgyban julius hó 21-ikén érkezett le a kereskedelemügyi m. kir. miniszter leirata, mely szerint némi csekély módosításokkal jóváhagyta a m. kir. vasutak igazgatóságával kötött szerződés feltételeit, csupán azt jelentette ki, hogy e nagyobb költséget igénylő befektetések fedezetéről a folyó évi költségvetésben nem gondoskodhatott, ennélfogva a megkivántató építkezések csakis az 1904. évi költségvetés terhére lesznek végrehajthatók. A szerződést a városi tanács a miniszteri leirat értelmében módosított szövegezéssel el is küldte a magyar államvasutak igazgatóságához hozzájárulás, esetleg netaláni észrevételeinek megtétele végett. Tehát kilátásunk van ismét, hogy városunk legközelebb egy uj és jelentékeny intézménynyel lesz gazdagabb. * A polgármester havi jelentése után a közgyűlés tulajdonképpeni tárgysorozata került szőnyegre, melynek fontosabb részletei voltak a következők: A kereskedő-tanoncziskolai bizottságot újból megválasztották s az ipariskolait pedig Kótai Lajos felszólalása után a szeptemberi közgyűlésre halasztották. Zágonyi György tanító helyettesítési dijainak megtérítésére vonatkozólag a közgyűlés 240 koronát határozott megtéríteni. A városi óvoda helyiségének zenede czél- jaira és nyug. városi óvó lakásául ideiglenes át- bocsátása tárgyában a közgyűlés elhatározta, hogy a helyiséget a zenede czéljaira s a lakást május hó 1-ig Hatvani Péter nyug. óvónak átengedi, fenntartván magának a 3 havi felmondási időt. A tűzoltó-őrtorony helyéül a jelenlegi tűzoltó-laktanya helyiségének az istálló háta mögött levő részét jelölték ki. Az udvari-i ut kikövezése ügyében a főmérnök javaslata folytán annak alapoztatását és kikövezését elrendelte. A közvágóhid telkét körülkerítik. Kiss Gedeon emlékének felállítása ügyében azt határozta a közgyűlés, hogy a szobrot felállítják s a már begyült 1400 koronát a város 2000-re ki fogja egészíteni. Pozsony város átiratát a tüdővész elleni védekezés tárgyában, Beregvármegye átiratát a korcsmaházak és pálinka-mérések vasár- és ünnepnapokon zárvatartására vonatkozólag és Deb- reczen város átiratát II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazaszállítása tárgyában hasonszellemü és pártoló felirattal tudomásul vette. A magánkérelmeket teljesítette a közgyűlés, ugyanis Gönczy Béla rendőrtisztnek 4 heti, Arokháty Vilmos községi bírónak 4 heti, Fe- renczy János ellenőrnek szintén 4 heti szabadságot engedélyezett. Ezzel a közgyűlés véget ért. HIRE K. — Uj papnöveldéi kormányzó. Steinberger Ferencz dr., nagyváradi apátkanonokot a király Ő felsége a budapesti központi papnevelő intézet rektorának nevezte ki. — Hymen. Kölcsey Margit, Kölcsey Zsigmond udvari-i földbirtokos kedves leányát folyó hó 2-án el jegyezte Somogyi Sándor nyitramegyei galgóczi járási szolgabiró. — Uj doktor juris. Bálint Jenő ügyvédjelölt a napokban szerezte meg a kolozsvári tud. egyetemen a jog- és államtudományból a doktori oklevelet. — Eljegyzés. Árokháty Vilmos községi biró augusztus 1-én jegyezte el Schneller Irén urhölgyet, Schneller Károly kir. törvényszéki jegyző és ügyészségi megbízott kedves nővérét. — Deák-Ünnepély. A széles főváros Deák Ferencz születésének 100 éves évfordulóját f. évi október 17-én a nagy hazafi érdemeihez méltóan fogja megünnepelni, amelyre városunk közönségét is meghívja. Az ünnepély részletes programmját később fogja megküldeni. — A dalegyesület zeneiskolájnak igazgató tanácsába a városi tanács a törvényhatóság képviseletében dr. Tanódy Márton bizottsági tagot küldte ki. A zeneiskola ügyrendje külön lenyomatban is megjelent s azt az érdeklődők a tanév kezdetéig dr. Vajay Imre elnöknél díjmentesen megkaphatják. — Adomány a Rákóczy emlékre. Ugocsa vármegye alispánja értesítette as alispánt, hogy a Rákóczi emlék költségeiben reá utalt 2000 koronát elfogadja és biztosítja. Szatmár-Németi város polgármestere pedig az iránt értesítette az alispánt, hogy Szatmár Németi város adományából és befolyó adakozásokból 1000 korona remélhető. Így Szatmár vármegyének 8000 korona fedezetésül kell gondoskodni. Nagyot lélekzik a rab, mikor újra napvilágra jő. — Nem gondol ő aira, hogy utolsó útja ez, hogy utoljára köszönti a kelő nap bíboros sugárkévéje. Csak megy előre a durva őrök közt. Azok meg röhögve élczelődnek rajta, de a rab óda se hallgat. Gondolata messze jár. Valahol a csillagok között. Csak mikor megáilanak fönn a börtön udvarán, akkor tekint széjjel. Egy fényes ruháju, kitüntetésekkel össze-vissza aggatott tiszt oda lép eléje s valami hosszú Írást olvas föl előtte. A rab mosolyogva hallgatja. — Nem igen érti, mert hát nem az ő nyelvén van az, meg aztán nem azon az Íráson jár mostan az esze. De egyszerre mintha felleg borulna a homlokára. Idegesen keresgélni kezd s nyugtalanul tekint szét. Aztán odaszól az előtte álló tiszthez. — Uram I Minden halálra itéltnek megteszik az utolsó kívánságát. Nekem is volna egy kívánságom Ott a börtönben elhagytam valamit. Semmi az egész, egy darab rongy, de nekem oly kedves, oly drága. Eskü köt hozzá, hogy el nem hagyom az utolsó órámig. Engedjék meg, hogy felhozhassam, vagy küldjenek le érte valakit. A fényes ruháju tiszt nevetett. Aztán odaszólt az egyik emberének, mire az sietve tá\ ozott s vissza is tért csakhamar kezében a — rongygyal, A tiszt nézi, forgatja a rongyot s aztán odaadja k rabnak miköz- ban mormog valamit. Az a szegény rab meg áhitatos, imádkozó tekintettel nézi azt a foszlányos rongyot. A kelő nap éppen oda veti sugarát a rabra s mintha glóriát vonna körülötte. Az a kis szinehagyott rongy is mintha fényesebbé tenné. Mintha színe kelne a rezgő napsugárban . . . először piros . . . aztán mintha fehér s utoljára zöld ... A rab meg csak nézi azt a kis rongyot, könny csillog szemében. . . lelke túlárad az érzelmektől. Halk, elhaló hangon szól valamit. — Ezt a kis rongyot ássák el vielem együtt! A tiszt közönyösen mormogja: — Dummer Kerl, Azután odafordul a legénységhez s harsány hangon vezényel. — Hab’ acht! Féuer! Hat lövés reszketted meg a levegőt. A rab meginog, aztán összerogy kezét . odatapasztja szivéhez, kezében ott a kis foszlányos rongy s mohón issza föl a rab szivéből kiömlő meleg piros vért.... Régen volt ez. Akkor történt, mikor a szabadság vágya kelt a szivekben, mikor a magyar vér nyomában fakadt a gyöngyvirág. . . Deér. Züllés. Az asszonyok „szép Tóninak“ hívták. Magas termetével arányban állottak széles vállai, s barna arczárói, melyet sötét fekete haj s barna bajusz árnyalt, a megelégedés és egészség sugárzott. A társaságban kedvelt egyéniség hivatalában munkás és megbízható, baráti körben vig cimbora volt — A Szatmárhegyen nyaraló intelligentia pompás kirándulást rendezett pénteken f. hó 7-én a Szatmár- hegyről Erdődre. A kiránduláson részt vettek Baróthy Béla, Dénes György, Veréczy Antal, Visky Károly tábla- birák, Bakó Ignácz mérnök és Benyovszky Pál hegyi kapitány család tagjaikkal és vendégeikkel. A vár megtekintése után a Petőfi emlékhez rándultak le, a honnan a bástyák alá mentek és letelepedve kedélyes uzsonnát rendeztek, amelyen körülbelül 40-en vehettek részt. A kiránduló társaság a legragyogóbb és legvidámabb hangulatban mulatott s csak késő este tértek haza sohasem felejthető kellemes perczek jól eső emlékeivel leikeikben. — A »Status quo Ante« izr. hitközség Dr. Jordán Sándor megválasztott főrabbi beiktatását 1903. aug. 18. délután 2 órakor, saját imaházában ünnepli, melyet ez utón is tudat a n. é. közönséggel. Markovits Benő ügyvéd, hitk. titkár. Cs. Mayer Károly, elnök. — Uj tanárok. Meszlényi Gyula püspök Holczmann Béla tánitóképze-intézeti tanárt a tanítónő-képzőhöz helyezvén át, helyére Irsik Lajos felsővisói s.-lelkészt nevezte ki. — Mikolai Rákóczi estély. Valamikor, nem is olyan régen, még emlékeznek a mostani öreg urak rá, hogy Mikolában hires bálok tartattak. Találkozót adott itt: Szatmár, Ugocsa, Szabolcs, Bereg és Mármaros megye inteliigentiája! Bizony, ha a vasárnap esti tánczmulatsággal egybekötött Rákóczi estélyt a [mulatsághoz hasonlítanék! ... Node legjobb erről nem is beszélni. . . Közönség azért volt szép számmal jelen, de a megyei urakat hiába kerestük . . . még a rendezőség élén álló elnököket is, pedig hárman valának: egyedül a jó Császy Bálint bácsi képviselte. Szerettük volna a népet is ott látni de ez teljesen hiányzott és ez nagy hiba! A hibát pedig a rendező bizottság követte el: a népnek alkalmat kellett volna adni, hogy ott lehessen. Egy jó nagy leveles színben pl. 20 kr. belépti dijjal, ott lett volna egesz Mikola fiatalsága. Ez illett volna sőt kellett volna a Rákóczi névhez ! Azt csak nem várhatjuk, hogy a szegény nép 2 kor. belépti dijat fizessen! Azt a 20 krajezárt pedig megfizette volna és mellette mulathattak volna az urak is. Ajánljuk ezt más alkalomra — okulásul. Demokratikus életet élnénk, ne zárjuk hát ki a népet. Egyébképen referádánk az estéről a következő : Az estélyen úgy a vidékről, de különösen Szat- márról nagyon sokan jöttek össze, s a rendezőség mindent elkövetett, hogy a vendégeket a lehető legjobb fogadtatásban részesítsék. Az estély műsora fél 9 órakor Fehér Jancsi zenekara által előadott kuruez nyitánynyal kezdetét vette, mely után Csengey Gusztáv az eperjesi theologia tudós tanára és iró lépett az emelvényre. Felolvasást tartott a régi kuruez világból, olyan könnyed, élvezetes modorban és mégis tudományos tartalommal, hogy a közönség igaz és mély figyelmét mindvégig lekötve tartotta, s felolvasása után hatalmas tapsokban fejezte ki őszinte és igaz elismerését. A műsornak, úgy tárgyban, mint előÉs mindez — mintha kicserélték volna — egy idő óta megváltozott. Azt mondják: azóta, hogy a kis Szemere Vilma jegyet váltott a Borszéki fiúval. Dehát ezt csak úgy rebesgetik, talán nem is igaz. — Való csak az, hogy a „szép Tóni“ kerülte az embereket, a társaságot, a barátait, s vigasztalódást keresett a borban. A czigány kiszámított furfanggal leste ki a per- czet, s nótázott a fülébe édes — keserű dalokat.. És igy ment ez napról-napra. Folyt a bor, a pénz és fogyott a munkakedv. Álmosan, törődötten az áttombolt éjszakák után kedvetlenül ült hivatalában iró asztala előtt, s mjg idegesen forgatta tollát, talán arrql gondolkozott, hol ütheti agyon az éjszakát. Nem halgatott jóakaralu figyelmeztetésre, barátai kérésére, — az édes anyja esdeklő szavára, — haladt a maga utján, — pedig ez az ut nagyon lejtős és csak oda vezet, a hol a sár, a piszok virít. Eh, mit! ha nincs pénz, van váltó, ha nincs bor, jó a pálinka is. És ott kellett hagyni hivatalát. Reszkető kezei nem birták a tollát, — elméjét elhomályosította a pálinka mértéktelen élvezete, s mikor a vasúti állomáson karonfogva vezették be egy külön szakaszba, alig lehetett ráismerni abban a beesett arczu, révedező szemű, meggörnyedt itju aggban az asszonyok kegyenezére, a „szép Tónira“ a ki fénytelen szemeivel érzéstelenül és bután bámul gyászruhás édes anyjára, kinek kebléből fájdalmas zokogás szakadt fel és sirt keservesen midőn a vonat lassan megindult az állomásról és magával vitte fiát az Áő-halottak közé, __________P. Nagy Béla. t m Braun Mór férfi-szabó mííheiyébo! kerülnek ki a legelegánsabb © « ® & Elismert pontos ===== férfi-ölt ÖBi^Ökj melyekhez ugyanott a legjobb ===== és előnyös = ® « • minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. ................kiszolgálás!! á Üz lethelyiség: JC>c?őlí--1ér* öh sás.» a városháza köiseléhen.
