Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-06 / 1. szám

Szatmár, 1903.

SZATMAR-NEMET1.

Január 6.

(az állami tanítók) a tisztviselői mozgalmak hatása alatt, a fizetési kombinácziók olvasása közben, budapesti nagygyűlésükön 2 nyughatatlanságuk némi jeleit adták, de csak azért, hogy nemsokára minél nagyobb hálával és szeretettel adózzanak nagy jóltevőjük mindenkori kegyességeiért.

A szatmári tanítóság ezelőtt is mindig meg volt elégedve sorsával; e mozgalomnál sem lépett a követelőzések terére, sőt ezt mérsékelni igyekezett amikor a lapokban irt kombinácziók közben három tagú küldöttséget menesztett a Nagyméltóságu Minisztériumba az uj államosítással átvett tanítók érdekeinek figyelembe vételét kérni. Nagyságod akkor bölcs tanácsokkal, közoktatási magas kormányunk nagy bizalommal, a legjobb reményeket keltve bocsátott minket útra — s mi lelkesedéssel jöttünk utunkról haza, mert nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a tanítóság ügye soha sem volt ily jó kezekbe letéve, mint ma van, a honnan mi csak jót várhatunk. Ezért természetesen a tapasztalható okvetetlenkedéseket nem is helyeselhetjük, hanem bölcs vezérünknek: Nagyságodnak nézeteivel mindenben azonosítjuk a mi gondolkozásunkat és bizalmunk megingathatlanok Kegyelmes Urunk iránt.

Az állami iskolák működésének mai iránya, tökéletes szervezete, térfoglalása s az állami tanitók anyagi ügyeinek küszöbön álló örvendetes rendezése ezen újévben őrömmel tölti meg a mi sziveinket és hálát adunk Istenünknek, hogy Nagyságod fáradosásai után mi is részei lehetünk mindezeknek.

Mikor a legboldogabb újévet kívánjuk, fogadja Nagyságod tőlünk kegyesen ragaszkodó mély tiszteletünk mellett szeretetünk nyilvánítását s szívből óhajtjuk, hogy kegyelmes Miniszter urunk mellett és bizalmának birtokában, mint e vármegye és a haza javáért fáradozó Vezérünket még igen sok újéven üdvözölhessük.

A lelkes éljenzéssel kisért beszédre a tan- felügyelő a következőkben válaszolt:

Hölgyeim és braim!

Örömtelt szívvel fogadom szives üdvözletüket s úgy tekintem azt, mintha legközelebbi rokonaim jöttek volna hozzám el szeretetüket kifejezni.

Hivatalom átvétele óta az volt meggyőződésem, hogy csak akkor leszek képes hivatásomnak megfelelni, ha a tanitókat szivemhez legközelebb állóknak tekintem. Habár vannak önök között idegenből jöttek, kik csak előlegezték ma a bizalmat nekem, azért teljes ama meggyőződésem, hogy azt meg is tartják, miként azok, kik velem együtt több, mint két évtizeden át működtek és mindannyian bizalommal a legőszintébb barátjuknak jöttek boldog ujé"et kívánni.

Az uj kor legnagyobb tudósa, Buckle azt mondja, hogy a közügyekben eleget teszünk azzal, ha a szabad fejlődés útjába akadályokat nem gördítünk.

De ne higyjük el magunkról, hogy akár .annak irányát változtatni, folyását siettetni képesek volnánk. Ezen tétel igazságát teljes mértékben elismertem és épp azért működésem oda irányult, hogy ha nem is tudtam az egész testület összeségének sorsát javítani, igyekeztem mindig egyesek érdekeit, méltányos igé nyeit teljes erőmből támogatni.

És azt felemelt fővel elmondhatom s önök régi társaim erről tanúságot is tehetnek, hogy e hivatalnál senki ridegen visszautasítva nem lett, a lehető támogatást megtalálta és legalább is vigasztalás nélkül nem távozott.

De másrészt igaz örömmel tölt el engem az, hogy azon eszme, amelyet szónokuk oly szépen tolmácsolt, hogy t. i. a szatmármegyei tanítóság soha az elégedetlenek mozgalmában tevékeny részt nem vett és a követelők soraiban nem szerepelt.

Ebből azt látom, hogy amit en egész telkemből átérzek és ami az én meggyőződésem, az önök szivében is gyökeret vert; ez nyújt számomra a jelenben megnyugvást, a jövőben teljes reményt.

Önök tapasztalhatják, mint én, hogyha jelen korban egy szerencsétlen irány tolult előtérbe. Senki sincs helyzetével megelégedve, nem akarja magát beletalálni azon állapotba, melyet számára a sors kijelölt; többnek akar látszani, mint a mi! Ennek meg vannak a maga szánalmas következményei. Az egyesek oly követeléseket támasztanak a közzel szembe, amelyek nem igazságosak és a társadalom egyes rétegei összeállnak, hogy az össztársadalmat ostromolják meg sokszor méltánytalan kívánságaikkal. Ezt az áramlatot a nevelésnek kell az emberek leikéből lassanként kiirtani és ha önök között a társadalmat tulcaigázó kívánalmakkal ostromlók lettek volna, úgy nem lehetne bi- zalm m a nevelésük szellemének gyümölcsében. De mert mindig korlátozni tudták úgy egyéni, mint testületi igényeiket: hiszem, hogy növendékeik lelkében is a szerénységet, a megelégedést fogják csepegtetni. Már pedig a megelégedés a boldogság és a társadalmi rend alapja.

Mint áll. tanitókat s újévi üdvözletüket először van szerencsém fogadni s üdvözletükre válaszolni ; lehetetlen tehát meg nem emlékeznünk egy pár szóvá állami iskolánk szeivezéséről.

Sokan nem tudják átérteni azt, miért kell nagyobb városokban, hol felekezeti alapon iól szervezett iskoláink vannak, áll. iskolákat felállítani? Miért nem fordítjuk ezek fenntartásának költségeit inkább oly vidékekre, ahol idegen nemzetiségek e újításával gyara- pithamank a nemzet erejét?

Azonban azok, kik Így gondolatnak, elfeledik, hogy első kötelességünk a nemzet iránt nem az idegenből való hódítás, hanem a magyar fajnak consoii- dátiója, melyet ha elfogulatlan szemmel tekintünk, a szétzűilés veszélyében látunk forogni. Én, aki szerencsés voltam ifju koromban Magyarország újjáalakításának tényezőivel érintkezni, látom azt, mennyire eltértünk azon szellemtől, amely az ő lelkűket hevítette, amely az ő munkásságukat vezérelte. Azon egyetlen

válaszfal helyett, amelyet az 1848. előtti id51c magyar és magyar közé helyeztek, most számtalan választalak emeltetnek, melyek megakadályozzák, hogy ez a nemzet egygyé legyen ! Nézzenek most körül s azt látják, hogy születés, rang, vagyon, vallásfelekezet mindannyi válaszfalakat képeznek, melyek az igazi lelki összeolvadást megakadályozzák. Az áll. iskolák hivatása oly szellemet csepegtetni a gyermekekek leikébe, mely ezen korlátokat elsimítsa, mely ezen helytelen válaszfalakat ledöntse; és ezen szellemnek nem a vidékekről kell kiindulnia, hanem egyes nagyobb városokból, melyek különben is azon vidékek kulturális központjai.

A nemzeti ennsolidátió nagy munkája vár tehát a városokban szervezett áll. iskolákra és midőn önök hivatásukat a szellemben teljesitik és a magyar lelkeket egymást megérteni tanítják: higyjék el, nagyobb és komolyabb szolgálatot tesznek e hazának, — mintha idegen ajkuakat tanítottak volna a szép magyar szóra.

És most fogadják legőszintébb köszönetem és legjobb kivánataim kifejezését önök is ez újévre.

Színház.

Külön czikkben is foglalkozhatnánk a kérdéssel, mely szóbeszéd tárgyát képezi ma városszerte. Mindazonáltal e rovat keretében kívánunk egy pár szót szólani azokhoz az oknélküli támadásokhoz, melyekben színházunk derék és buzgó igazgatóját és társulatát a „Szatmári Hirlap“ az utóbbi időben részesíti. Az objektiv kritika szempontjából elmondhatjuk véleményünket úgy a társulatról mint egyes tagjairól, de hogy következetesen nap nap mellett csípős, olykor gúnyos megjegyzéssel kisérje valaki a direktor tényeit és társulatának előadásait, mikor arra rá nem szolgált egyik sem, az már nagyon is a személyeskedés izével bir.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy vagy jót, vagy semmit se írjunk a színházról, sőt ép az objektiv kritika nevében kell rámutatni a hibákra, hiányokra ; de ugyanakkor vessünk számot a körülményekkel is.

Mi nem állhatunk oly fokozott igényekkel sem a direktorral, sem társulatával szemben, mint teszem azt a fővárosban. Művészi élvezet és a darabok kiállítása és rendezése dolgában valamivel kevesebb is kielégítheti igényeinket, mint a fővárosi publikumét.

És valljuk meg, hogy Krémer társulatának van egy néháijy erőssége is, mint p. u. Holéczy, Lónyai, Étsy, Juhász, Bátosi, Szentes, a kis Ligeti, Boda és maga Krémer, akiknek kedvéért szívesen elmegyünk esténkint egy pár kellemes órát eltölteni abba a színházba.

Nem értjük tehát a „Szatmári Hírlap“ magatartását épen a direktorral szemben, aki sokat áldoz és fárad a közönségért és nem értjük azt, miért halmoz el dicsérettel oly társulati tagokat, kik arra semmi különös érdemet nem szereztek. Ez az ingadozás arról látszik tanúskodni, hogy vagy nem egy toliból erednek a „Szatmári Hírlap“ kritikái is, vagy azt a tollat nem a fennen hangoztatott objektivitás vezeti.

Mindenesetre kár a közönséget ilyen közleményekkel a színházba járástól elriasztani akkar, midőn már-már megtört az a hagyományos közönye, mely- lyel egy pár év óta a színház iránt viseltetett.

A hét színi eseményeiről a következőkben számolunk be:

Hétfőn „Egy katona története“ D’ Ennery és társa drámája került zóna-előadásra. Közönség volt szép számmal, az előadás is tűrhető volt. Holéczynek és Étsy Emmának őszinte sikere volt, a többi szereplők is többé kevésbbé hozzá járultak a darab sikeréhez.

Kedden mint újdonság „Milliók a hó alatt“ került bemutatóra. Budapesten nagy szenzácziót keltett ez a romantikus színmű. Nálunk azonban nagyobb érdeklődést nem keltett. Közepes számú közönség nézte végig az érdekes darabot. Az előadás egy kis szerep nem tudástól eltekintve elég összevágóan folyt le. Bátosi (Briggs) igen helyes felfogással játszott, észrevehető volt, hogy alakját tanulmányozta. Fodor Oszkár (Tomkins) is elfogadható alakítást nyújtott. Lónyai Piroska azonban nem birt megbirkózni a szerepkörét meghaladó drámai részekkel, az első és negyedik felvonásban azonban megnyilatkozott benne a szubrett, a tehetségének megfelelő eme jeleneteiben igen kedvejs volt. Egri is igen jó volt Harding szerepében.

Szerdán délutáni ingyenes előadásban a „Sárga csikó“-t hozták színre sok kihagyással, de elég jó előadásban.

Csütörtökön „Liliom Klári“ elég szép k> zönség előtt került bemutatóra. Bővebben nem foglalkozunk a darabbal^ csak azt jegyezzük meg, hogy szerzője Dóczi József igen jól ismeri a színpadi hatás titkait, de egyebet nem. Színészeink a legjobb akarat mellett sem tudták megmenteni a darabot. Berna Peti (Bátosi) például oly abszurdum egy alak, aminőt széles e hazában sehol sem találni. Az ilyen jellemet alakítani

is lehetetlenség. Holéczy érzéssel interpretálta a czim- szerepet. Étsy (Verus) igen bajosan játszotta meg a darab egyetlen valamire való szerepét. Szentes jellemzően alakította Kohn Izsákot. Sokat nevettek jóizti humorán.

Pénteken zónaelőadásban hozták színre másodszor a „Babát“. Ennyi közönség talán az egész évadban sem nézett végig egy előadást sem. A színház zsuffolva volt. Az előadás pedig egyike volt a legjobbaknak, melyet ebben az idényben láttunk.

Szombatra a „Modell“ volt hirdetve, azonban Lónyai gyengélkedése miatt darabváltozás történt. Rip-Ripet rántották elő. Azonban az előadás oly sikerült volt, hogy semmi kivánni valót sem hagyott hátra. Ferenczi Rip-Rip szerepében remekül játszott és pompásul énekelt, teljesen hangjánál volt és különben is igen jól volt diszponálva, ilyen jól még nem is láttuk játszani. Juhász Ilona Lisbeth-je is sikerült alakítás volt, dalait pedig mint mindig ezúttal is igazi művészettel énekelte.

Vasárnap délután a „Peleskei nótáriust“ adták, este pedig „Uriel Akostát“ másodszor. E darabot első előadása alkalmával már méltattuk, most csak azt jegyezzük meg, hogy kár vasárnapi előadásra ilyen filozófiai drámát előhozni. Daczára annak, hogy a színészek sok igyekezettel játszottak, a vasárnapi közönség unalmát elűzni nem voltak képesek.

Heti műsor.

Szeidán: „Páholy vagy szabadkőművesek“, bohózat.’1-szőr. — Csütörtökön: „Szegény Jonathán“, operette. — Pénteken: „Ocskay brigadéros“, tört. szinmű. Zóna. — Szombaton: „Modell“, operette.

1-ször. — Vasárnap d. u.: „Robinson“, látványosság. Este: „Modell“, operette. — Hétfőn: »Felhő Klári', népszínmű Zóna. — Kedden: „Páholy“, bohózat.

HÍREK.

— Az lljév beálltával azzal a szives kéréssel járulunk előfizetőinkhez, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Nemkülönben hátralékos előfizetőinket is kérjük, hogy a lejárt előfizetéseket beküldeni méltóz tassanak.

— A Petöfi-Társaság Kabos Edét, e kiváló írót és publicistát, megyénk szülöttét, ki középiskoláit Szatrnáron végezte, s irodalmi működését is itt kezdte meg, legutóbb tartott tagválasztó ülésén tagjai közé választotta.

— Debreczen sz. kir. város törvényhatósága a

minap tartott tisztújító közgyűlésén Dr. Kovács József ügyvédet polgármesterré, Vécsey Imre tanácsost pedig főjegyzővé választotta.

— Kinevezések. A pénzügyminiszter Kubányi Ferencz és Gáspár József segédmérnököket mérnökökké, Pap Zoltán Csömör Elemér és Anderlon Ferencz növendékeket pedig segédmérnökökké nevezte ki.

— Mérnöki kinevezések. A földmivelésügyi miniszter a helybeli folyam- és kultúrmérnöki hivatal 1 étszámában Nagy Sándor s.-mérnököt mérnökké, Kof- ranek Vendelt pedig s.-mérnökké nevezte ki.

— Kamarai titkárból polgármester. Miskolczon Szentpály István dr.-t, a miskolezi kereskedelmi- és iparkamara első titkárát, a város polgármesterének választották meg.

— Eljegyzés. Tárnok József kecskeméti városi főmérnök a napokban eljegyezte dr. Diósi Adolf vármegyei tb. főorvos és csengeri járásorvos leányát, Olga kisasszonyt.

— Gyászhir. Losonczi Nagy Vincze nyugalmazott tanitóképezdei igazgató s a szatmári székes káptalan volt uradalmi felügyelője f. évi január 3-ikan 88 éves korában elhunyt. A megboldogult múlt századbeli 60—80-as évek társadalmi életének kedvelt és köztiszteletben álló alakja volt. Mint népiskolai, majd tanitóképezdei igazgató a közelismerést s általános nagyrabecsülést vívta ki magának.

Miután a közpályáról viszsza vonult, még éveken át szolgálta a szatmári székes káptalant mint uradalmi felügyelő s ezen uj állásában is kitűnt lelkiismeretes buzgalmával, becsületességével és pontosságával.

Őszinte nyúlt szivü ember volt, mindenki szerette aki ismerte. Pár év óta teljesen viszszavonult. Tevékeny életének utolsó éveit a jóleső pihenésnek szentelte. Egy kiterjedt nagy család fejét, patriarchá- ját gyászolja benne.

Jellemző vonása volt erős hite és törhetlen vallásossága, melyből öregsége napjaiban vigaszt merített, és abban megnyugvást talált.

Egyébiránt teljes szellemi és testi frisseségben és egészségben érte el 88 éves korát, mindössze pár hete, hogy a vállaira nehezedő évek életerejét megtörték s csöndesen, minden szenvedés nélkül merült az örök álomba.

A család a következő gyászjelentést adta ki:

Alulírottak fájdalomtól vérző szívvel tudatjuk, hogy a leggyöngédebbem szerető apa, leggondosabb nagyapa, legjobb após Losonczi Nagy Vincze, tanitóképezdei nyugalmazott igazgató s a szatmári székes