Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-05-06 / 19. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Teleíon-szám 80. * *<Polgármester-választás és a nyugdijkérdés. Városunk egyik kiváló jogászának tollából közöljük az alább következőket, melyek részint azt igazolják, hogy Veréczy Antal polgármesterré választása alkalmából mily összeggel ter- heltetnék a közpénztár, miután a városi nyugdíj alap ma már a nyugdíjazásokat nem bírja meg, — részint közvetlenül magát Veréczyt érdeklik, a ki e választás következtében nyugdíjjogosultságát veszítené el. Veréczy Antal kir. Páblaí biró polgármesteri jelöltsége alkalmából nem érdektelen foglalkozni a megválasztása esetére bekövetkezhető nyugdijviszonyokkal. A városi nyugdij- szabályzat 13. §-a ugyanis kimondja, hogy az állami szolgálatból városi hivatalba átlépett tisztviselőnek a nyugdíj alapját képező szolgálati idejében beszámittatik az az idő is, a mit állami szolgálatban töltött, de csak akkor, ha átlépése után a városnál még legalább 10 évig folytonos szolgálatban áll. Első következménye tehát a Veréczy megválasztatásának az lenne, hogy jelenlegi állami szolgálatából, miután az 1885. XI. t.-cz. 1., 2., 3., 20. és 33-ik §-ai szerint nyugdíjazása ki van zárva, önként lépvén ki, nyugdij-igénye az állam ellen megszűnik, ilyen igényt pedig a város ellen további 10 évig nem szerez. Ez azonban egyedül Veréczy urra tartozó kérdés s abba, hogy ő nyugdiját koczkáztatja s ha 10 éven belül munka- képtelenné válna, — avagy újra meg nem választatnék, — se az államtól, se a várostól nyugdijat nem követelhetne, senkinek semmi köze nincs. A további következménye a dolognak ellenben az, hogy ha megválasztása után 10 évet tölt városi alkalmazásban s akkor nyugdíjba megy, a város nem 10 évi szolgálat után járó nyugdíjjal, (fizetésének 40%-a) hanem az állami szolgálati idő után is járó nyugdíjjal fog tartozni. S miután úgy tudjuk, hogy Veréczy urnák az államnál már 23 szolgálati éve van, a város összesen 33 szolgálati év után fog nyugdijat fizetni, vagyis összesen fizetése 86()/0-ára fog nyugdijigénye a város ellenében felmenni, annak daczára, hogy e várost csak 10 évig szol- gálandja. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy egyezik meg ez azzal az elvvel, hogy a városi közpénztárt, — mert a nyugdíjalap már nem fedezi most se a nyugdíjigényeket — újabb terhektől kímélni kell. Nem különben kiváncsiak vagyunk arra is, hogy miután az itt elmondottakat Veréczy Antal is jól tudja: meddig fogja még a nagy közönséget ámítani, orránál fogva vezetni, miután neki polgármesterré lenni egyáltalán nincs szándéka, csak a szertelen hiúság és nagyra- vágyás vezeti, hogy megmutassa Pap Gézának, hogy nem lesz egyedüli jelölt a polgármesterválasztás kérdésében. Mi a magunk részéről csak sajnálni tudjuk, hogy a városnak ilyen fontos közügyi kérdését, hogy terelik át személyi kérdéssé. Szatmár fejlődése és az intézők. Miután a kortes-düh egy csomó durva személyeskedés mellett még azzal sem átalja Pap Gézát kisebbíteni, hogy a város érdekében nem tett semmit; részrenajlatlanul kívánok itt röviden rámutatni azokra az alkotásokra, a melyekben neki — a köztudat szerint — elvitázhatat- lanul nagy része van. Az uj Vigadó, a „Pannonia“-szálloda megnyílt. Akik jelen voltak, elragadtatással beszélnek a helyiségek szépségei, czélszerü berendezése s általában a szálloda, a kávéház, az ebédlőterem és különösen a bálterem nagyszerűsége felől. Egy pár vidéki úrtól Imllottam megjegyzést, hogy az a szálloda beil’ik a fővárosba és hogy a vidéki városokban párja nincs. Jól esett hallanom, mert hisz ez Szatmár- nak csak dicsőségére szolgál; de felmerült mindjárt a kérdés, hogy kellett-e ez Szatmárnak?! Hát szerintem kellett. Mert különösen a régi Vigadó helyisége berendezési hiányossága miatt nem felelt meg a mostani kor kívánalmainak. A „Korona“-szálloda pedig, mely évtizedekkel ezelőtt alkalmas lehetett, a szállói igények kielégítésére, most már. — a közlekedés és közforgalom növekedtével — bizony a kisebb forgalmú városokkal szemben is háttérbe szorult. S ezt érezte maga a tulajdonos is, a ki a sajátját odafagyva, sietett bérlőnek jelentkezni az uj Vigadóra. Hogy mit rejt a jövő magában, -— természetesen — nem tudhatjuk. De reméljük, hogy a kor igényeinek megfelelő ilyen épület és intézkedés okvetlenül kifizetendi magát és városunknak is hoz anyagi előnyt. De tekintsünk a Kossuth-kertre. Itt is nagy befektetéseket tettünk s talán egyelőre anyagi haszon nélkül. Azonban azt egy elfogulatlan ember sem vonhatja kétségbe, hogy az is Szatmárnak igen nagy előnyére szolgál. Hiszen mikor a M. A. V. megnyílt, onnan befelé jövet egy kákás, miazmás mocsaras hely tárult szemeink elé s az idegenek nem is képzelték, hogy hova s minő helyre mennek ? íme most egy szép, remek park nyílik meg mindjárt a bejövök előtt s már a vasútról leszálltukkor látják, hogy egy rendezett, fejlődő vidéki városba vonulnak be. (Itt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Kassa városa a mely pedig Szatmárnál már jóval előbb állott, pár évtizeddel ezelőtt emelte az indóháztól bevezető városrészt és parkírozta T Á R C Z Á. A jobb haza. (Hemans Felicia.) Egy jobb haza üdvét emlegeted, Boldogság virraszt népe felett, Szólj, merre mosolyg határa anyám ? Ott túl könyünk sem hullna talán. Ott fekszik-e, hol a narancsfa körül A fürge aranylégy dongva röpül ? — Nem ott, nem ott, fiam ! Óit fekszik-e? hol a pálma uralg S a bogyóra örök derű szór sugarat, Vagy fénylő tenger zöld szigetén, Hol illatos erdő lenge lehén Hímes szárnyú madárka csapong S dalában elhal a bánat, a gond ? — Nem ott, nem ott, fiami Ott fekszik-e, hol rejtett helyeken Zúgó folyam árad arany fövényen, A rubint kápráztató tüze ég, Gyémánt ragyogja be föld üregét S gyöngyszem mosolyog a korállokon át, Nem ott leljük fel az üdv honát? — Nem ott, nem ott, fiam ! Nem látta még soha senki se, Nem hallik víg zaja sem ide, Álmunkba’ se környez ilyen gyönyör, Senkit soha gyász ott nem gyötör, Virága virul mindenkoron .... Túl fellegeken, túl sírokon: Ott van, ott van, fiam ! Angolból: Szabados Ede. Mese arról, ami nem mese. Óh anyám, mit tettél? Én — szeretem Őt, és te elűzted szigorúságoddal örökre közelemből. — Igen, érzem, hogy soha többé vissza nem tér hozzám, És ezalatt zokogva borul édes anyja keblére, az a szép séges szőke lány, ki eddig alig ismerte a bánatot, kinek élete hasonló volt egyetlen szép tavaszi naphoz . . Egy ideig hagyta a nagyasszony is, csak zokogja ki magát jól, az ő „aranyos báránykája“, mialatt meg nem szünte simogatni hamvas fürtéit, fehér homlokát» azután igy szólt hozzá : — Szegény kis lányom — te. A szerelem vakított meg, hogy be nem látod, hogy ezerszer jobb volna rád nézve, ha örökre búcsút mondott az az ember . . . Próbálj lecsillapodni* édes virágszálom és hallgasd meg édes anyádat, ki sokkal jobban és sokkat többet lát mint te, ki az életet csak most kezdi ismerni Addig csititgatja, mig végre mint a vihar, midőn egy pillanatra elül, — úgy Juliska ajkán is elhal a panaszhang, — elcsitul egy keveset. — Anyám! — jajdul fel azután újra a szép lány — ha tudnád mennyire szeretem őt. . . Lelkem kicserélődött, mióta őt ismerem . . . Érzem, hogy soha, soha mást szeretni nem tudnék kívüle .. . — Majd elválik galambom. Hisz nem mondtam én ki még a végszót. Csupán arra kértem, hogy ne hamarkodjuk el a dolgot, Várjon egy ideig, mig maga is megbizonyosodik affelől, hogy nem múló szalmaláng a szerelem, melyet irántad érez . . . Ismerjétek meg egymás lelkét jobban, vájjon összeillők-e azok? Mert sok mindent megtudtam róla e rövid pár hét, alatt, mióta be van mutatva házunknál. De ez mind — épen nem jó ajánló levél számára, előttem ki lányaim boldogságát annyira szivemen viselem. — Bor, kártya és szerelem. Ezek az őjelszavai! . . . Nem édes gyermekem inkább soha sem akarnálak férjhez adni egyőtöket. Nem bánom, ha annak, kit lányaim választani fognak, egyebe sem lesz, mint munkás két karja, de legyen férfias jelleme és úgy nyugodtan hunytam be szemeimet, mert tudom, hogy ama két kar, megóv benneteket minden rosztól . . . Légy erős és bízzál bennem 1 és talán a jó Isten még mindent jóra fordít. . i — Megpróbálom anyám — felet halkan a leányka. * * * És a jövő megmutatta, hogy annak a tiszta eszii és szivü asszonynak igaza volt. Eljött a szép tavasz. A virágzó természet ölén, a szív fájó sebei is enyhülni szoktak. Juliska is szerelmi bánatában mintha SZIVARKA- M & * MM HÜVELYEK-o Óvakodjunk értéktelen utánzásoktól. o_ „SAHARA A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivaikahüvely a »SAHARA« nyújt, mely az élvezet alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik. — Kapható : a dohány-főt őzödében jjjB RÜ D E R ELSTER-es és minden jobb kistözsdében. *e- t = Demberg. -----Eg yedüli főraktár : —------
